A bestia árnyéka

Aki szereti Lucifert, annak ajánlom ezt a verset!

 

Magányos angyal búsul, és sír,

Nem várja más, csak a égő kín.

Mi gyógyíthat meg egy fájó szívet?

Semmi. Kapott hideget-meleget.

 

Egyedül kell leélnie az életét,

Nem várja más, csak a kegyetlen, rideg vég.

Kivéve, ha lelke megsemmisül,

S a zord valóságból elmenekül.

 

De ki lesz, aki a végső csapást méri?

Lucifer. Ez nem vitás. Neki ez megéri.

Minden angyal bukásáért ő felel,

Szerelmes szeráf ebben örömet lel.

 

Követi az ördögöt a messzeségbe,

Szárnyai törnek, zuhan a sötétségbe.

Az égben harsonák harsannak fel,

Bukottként könyvelik az angyalt el.

 

Démonként hogy lehet számára élni?

Hogy fogják az emberek megítélni?

Mint egy szörnyűséges gonosztevőt,

Aki nem becsüli, csak az erőt.

 

Fáradt teste pihen, csüggedten,

És csak piheg, s piheg fülledten.

Hová lett a régi varázslat?

Már csak egy szikrányi parázs van.

 

Nem szerelmes már ő egyáltalán,

Örül, és szíve görnyed hatalmán.

Átvette feledte az irányítást a gonosz,

Tudhatta volna legbelül, hogy nem jó, hanem rossz.

 

Lucifer, aki a rabságból megszabadította,

És bebizonyította megint, hogy van elég csoda.

Az ördögök ördöge,

Ím, ezt a kört megnyerte.