Harry Potter Folytatása

A gyerekek hintója megállt az iskola előtt. Rose, Albus,a Mardekárosok és Keneddy lugrottak a hintóról majd utána James is. Még Diam és a három lány volt a hintón. James, hogy a három kortársát idegesítse, és persze Diamentét is nyilvánvalóan, le akarta segíteni Diamentét, de a kislány pontosan James mellé leugrott. Pár másodpercig szemeztek egymással és a három lányt otthagyva futottak a csapat után. Albus és a többiek valamit pusmogtak Jamesről, majd akior a két gyerek is odaért, hirtelen mindenki elhallgatott. A gyerekek beértek a Roxfortba. Diamente, a tesója és a másik Mardekáros fiú a Mardekár asztalához ültek le, a Griffendéles gyerkőcök pedig asztalukhoz. Elkezdődött a beosztás, Hugo volt az első, akit a süveg szólított. A repedésen át megszólalt egy hang. 

- Hmm, te kis bátor fiú. "Szivassuk csak meg " - mondta és gondolta a Tesz-Lek süveg.

- Hug- kezdte el a házat kiáltani a süveg, mire Hugo elsápadt. Erre a süveg elordította magát:

- GRIFFENDÉL kispaltás - mondta majd nagy tasp fogadta a fiút. Ment tovább a beosztás, de a Mardekárosok igen kevésszer tapsolhattak. Összesen 9 gyerkőc lett Mardekáros. 4 fiú, 5 lány. Ezzel szemben cirka 20 gyerkőcs csatlakozott a Griffendélhez és a többi házhoz is hasonló arányban. Ezután megkezdődött a vacsora. James és Albus boldogan ettek majd hirtelen, szinte egyszerre mindketten hátrafordultak és a velük szemben lévő asztalnál ülő Diamra néztek. a lány nem nagyon evett, néha csak egy-egy szőlőszemet kapott be. A fiúknak eszükbe jutott, hogy az állomáson nagyon szomorú volt, amíg nem találkoztak. Vacsora után oda is mentek az akkor még mindig szomorú Mardekároshoz és James megkérdezte tőle :

- Mi a baj Diam? Már az állomáson is olyan szomorú voltál. - mondta James, majd meghallotta a Hugrabugos lányok hangját.

- Áá, semmi...Amikor ti itt vagytok, akkor sosem lehetek szomorú.  - mondta Diamente és zöld szemével a fiúra nézett. Jamesnek nagyon jól esett az, amit Diamente a barátságukról mondott. Megölelte a kislányt, akinek kicsit könnyes volt a szeme. James hallotta hogy szipog ezért még szorosabban megölelte. A háttérből a lányok ócsárolták a kislányt. Közben a gyerekek elengedték egymást és Diamentét akarták elkísérni a könyvtárban. Ahogy elmentek a lányok mellett, csúnyán ócsárolták a lányt, ami Diamente fülébe jutott. Ekkor elengedte Albus kezét és sírva elfutott. James és Albus sarkon fordultak, de már csak bottal üthették a nyomát. Albus a lány után futott amíg James odament mérgesen a lányokhoz.

- Ezt most tényleg muszály volt? Szegény kislány tiszta ideg ti meg még rátesztek egy lapáttal. Úgy tudtam hogy a Hugrabugba okos és jószívű emberek járnak de tévedtem. Gyanítom bele se gondoltatok, milyen lehet szegénynek. Tavaly óta Woldemorttal hasonlítgatják . Nektek ez hogyan esne? - kérdezte felháborodottan a fiú majd ő is Albus után futott. Egy negyed óra sétálás után összefutottak Scorpiussal a folyosón. Megtudták tőle hogy Diamente a Mardekárházban olvas, könyveibe temetkezik . A fiúk meggyugodtak, tavaly óta mindig utána járnak, hogy hol van a kislány. Ezután Rose, Hugo és Keneddy társaságába vergődve mentek bulizni és el is kezdődött az este nagyrészt zökkenőmentes része. 

Ahogy a vonat kigörgült a vágányról, a gyerekek elkezdtek mozgolódni. A büfés néni éppen Jamesék kabinja fele mászkált, Ahova később ALbus és egy Mardekáros fiú is becsatlakozott. A hollóhát - hugrabug kabinból kijött 3 lány, 1 hollóhátas, a másik kettőn még nem volt talár, róluk nem lehetett tudni hogy melyik házhoz tarttoznak. Amikor meglátták James és Diamentét egymás mellett, ahogy a világkupás cikeszt nézegetik, ezkezdtek eszeveszettül integettni a fiúnak, sikongattak, de mire James észhez kapott, csak három lófejú őrült lányt képzelt el. Amíg a lányok bevásároltak, bepárásodtak az ablakok kívülről a kabinoknál. Olyannyira, hogy nem lehetett átlátni. A lányok rajzoltak az ablakba a J és egy + jelet majd egy szivet. Abba belenéztek és mindhárman megpuszilták az üveget amjd sikítozva futottak 1-2 lépést és csöndben megálltak, várták James reakcióját. Ehelyett Diamente, Keneddy és Albus hangos röhögésben nyilvánosult meg. Scorpius tett egy csipős megjegyzést a hülye Holóhátas és Hugrabugos "alávaló ajjadékokra " majd ő és a másik Mardekáros fiú csatlakozott a röhögéshez. Diamentében ekkör egy ötlet jelent meg. 

- Remélem még itt lesz a büfés néni egy negyed óra múlva is, nem sok kedvem lesz átmenni a másik vagonba.

- Miért, vehetnéked van? - kérdezte flegmán Keneddy.

- Igen, Kenyér vennék Bagoly Berti drazsét. - A kenyér becenévre a gyerekek megint nevettek, de a srác feje piros lett a harag és az elfolytott nevetés között. 

- Miért nem mész most? - kérdezte James

- Nem merek kimenni. Az a 3 lány még mindig itt van és hallja amit beszélünk. Amilyen hangosan röhögtem, még a végén az első napon szerzek ellenségeket. Annyira nem akarok utálatos lenni - mondta cukin a kislány.

- Majd én elmegyek veled - ajánlotta fel a "hősies" James, bár a "szemtanúk" szerint csak a lányokat akarta megnézni. Amikor a két gyerkőc kilépett a kabinból, a három lány sikítozva futott vissza a kabinbjukba, mire az egész Mardekár-Griffendél vagon nevetésben tört ki. Közben a büfés néni már átszáguldott a másik vagonba, a Hollóhát - Hugrabug féle kocsiba árusítani. A két ifjú átment a másik vagonba, mire az a három lány arcszínt váltott. Félig elpirultak mert tetszett nekik a velük egyidős James. Félig pedig féltékenyek voltam a másodéves Diamentére, aki szerintük nem engedi Jamesnek hogy más lányra nézzen. Természetesen ez nem igaz, Diamente ugyanis semmit sem akar Jamestől és egyenlőre fordítva is ez a helyzet. Diamente odaállt a büfés nénihez:

2 csomag Bagoly Beri 50 ízű drazséját kérek - mondta a kislány. James meglepődve hallotta:

- Kettőt? - kérdezte vissza a fiú. Arra nem elég az a karton zacskó.

- Pedig kénytelen leszel kihaszálni. Veszek arra az esetre, ha megint a hosszabbik úton mennénk. Amúgy tudtad hogy most van egy 51. íz is. Ez a Weasley féle szerelem bájitallal van keverve - mondta a kislány és már nevetésre állt a szája. De sajnos vissza kellett folytania, ahogy Jamesnek is. Közben a fiú néha balra pillantott, ahol az a 3 lány ült. A fiú hösiesen, a lányoknak háttal beletúrt a hajába, mire Diam oldalba bökte:

- Ne itt játsz az eszed. Jut ezsembe üdv ellenfél? - mondta Diamente egy gonosz mosllyal. 

- Mire gondolsz? - kérdezte érdeklődve James.

- Én vagyok a Mardekár ház új fogólya - mondta a lány egy cuki mosollyal. Majd miután megkapták a drazsét, visszahuppantak kabinjukba. Egy órán át lassan elfogyott az utolsó kör drazsé is. Keneddy lehetett a legtöbbet röhögni, mivel nagy jeleneteket rendezett. Végül a zacskók kierültek a kabinból, majd jöttek az évfolyamelső diákok és kihirdették, hogy öltözzenek át a gyereket. Rose és Diamente "óriási" fölénnyel eldöntötték, hogy ők átöltöznek, addig meg a fiú kiszorulnak a folyosóra. A pasiknak nem volt mit tenniük, kint ültek cirka 5 percig az útban, ami nekik egy órának tűnt. Néha jött egy-egy flegma mondat Keneddytől vagy Jamestől:

- Nem látjátok még a Roxfort fényeit? - mondta Kenyér. (Keneddy gúnyneve)

Vagy pedig:

- Nehogy siessetek - mondta James, majd jött az a három lány. Elől egy szőke hajú, Diamra emlékezettő csaj, legalább is ő ezt képzelte magáról. Utána egy vörös, majd egy barna lófejű rondaság. Egy-egy puszit nyomtak James arcára majd tovább mentek, bár nem tudták hova. James eldőlt, és a szöszi Diamentének háta, aki pont az eldőlés pillanatában nyitotta ki a befelé nyíló ajtót, James bedőlt a kabinba. Az egész vonat röhögött, amit már James megszokott. A fiú dadogott és a három lány is megállt a kabin közelében. :

- Életemben harmadjára, negyedjére és ötödjére puszilt most meg lány. 

- Miért, ki volt az első és a második? - tette fel a lányok által várva várt kérdést Albus, miközben bátyja feltápászkodott a padlóról, amíg a lányok röhögtek. 

- Hát anya, ki más, és persze Diam - mondta James. A három lány erre a névre sértődötten továbbált. Persze a kis elsőéveseknél normális volt a puszi, amit JAmes amúgy a karácsonyi hóemberes bájitaltan fiola mérlege mellé kapott, szóval Diamente nem is értette, hogy min vannak felháborodva a lányok.

10 perc múlva a fiúk is átöltöztek, A csapat elbúcsúzott Hugo-tól, aki már készült a csónakázásra, és amint a vonat fékezett, leszálltak a gyerekek. Felültek egy hintóra, de James és Kenddy kicsit lemaradt. Ők is leültek, de még volt 3 hely James mellett. Jött is a 3 őrült lány, mint kiderült, egy hollóhátas és kettő hugrabugos csajszi. James ebben a pillanatban helyet cserélt Albussal és Diamentét átkarolva indult el a fogat. A 3 lány féltékenyen nézte a pár, míg a kis csapat csak nevetgélt. Erre Diamente halkan megszólalt:

- Ezt most direkt csinálod mi? Te kis szemét. - Erre James gonosz mosollyal bólintott. - Jössz nekem eggyel.  - nevették el magukat a gyereke, de a 3 csaj semmit sem látott. És látótávolságon belülre került a Roxfort és annak rozsdás, vaskapuja. 

Harry beparkolt egy parkolóhelyre, majd a gyerekek izgatottan ugrottak ki a hátsó ülésről. James és Albus nagyon izgatott volt, Lily pedig egy kicsit morgolódott, hogy ő is szeretne menni már a Roxfortba. Igaz James már sokszor mondta, hogy ha visszamehetne az időben, ő kihasználná még az az 1 szabad évet. De hát Lily makacs és sokat panaszkodott arról, hogy még nem varázslotak. Igaz a fiúk nagyon nem voltak kíváncsiak kishúguk nyafogására, ezért a lányt szüleikre hagyva meglógtak és gyorsan két kocsit hoztak, amire felpakolták ládáikat és a megtépázott bagjokat. Utána sprintben futottak a 9 és3/4. vágány felé, mivel már nem volt idő . Legalább is Ginny szerint, pedig valójában csak 20 perc múlva indul a vonat. A fiúk gyors futásban futottak a falnak, de szétrepült az összes cuccuk, a bagoly kalitkástul, nem nyílt az ajtó. A gyerekek feltápázkodtak mire egy szőke hajú lány lépett ki a falból. Diamente volt az, kissé piros szemekkel. Szipogott egy kicsit, de a fiúk olyan boldogok voltak, hogy észre sem vették, hogy a lány szomorú. Diamente is gyorsan kapcsolt és próbált boldog arcot vágni. 

- Hát ti meg mit csináltok? Nem hallottátok az új szabályt?

- Neem, miért, nem lehet itt bemenni? - kérdezték ilyedten és újabb futásra készen a fiúk.

- Nem, erről szó sincs. Csak meg kell érinteni 4 kockát. - magyarázta a lány. A fiúk 2-2-t lenyomtak, de nem nyílt ki.

- Nem mindegy a sorrend - mondta a lány gonosz mosollyal. - Először Balról a másodikat, Aztán jobbról a negyediket. Lentről az elsőt és fentről a hetediket - mondta a lány és neki hála, a fiúk bejutottak a vágányra.

Még az utolsók között, de bepakolták ládáikat. Frics úr igaz morgolódott, de beletörődött sorsába, mert Diamente is ott volt. A tavalyi vonatút óta tart a kislánytól. Beléptek a Potter szülők, kezdődött a búcsú. Diamente is egy nagyöleléssel futott apukájához, aki egy könyvet adott neki. Egy zöld borítású könyv volt, rajta egy érdekes aláírással. Diamente nem kérdezett, csak egy puszit nyomott apja arcára. Viszont Mrs. Malfoy nem volt itt. Scorpius is elköszönt Mr. Malfoytól  és felszáltak a Mardekáros vagonba. Igaz, ez a vagon most sokkal hosszabb és tágasabb volt, igaz már nem csak a Mardekár ház ült ott. A "kedvenc" másik ház féle gyerekekkel ültek egy kabinban. Scorpius és még pár másik gyermek még az ablakból kiabált szüleinek hogy ez mekkora megaláztatás. De Draco csak elmosolyodott és annyit mondott:

- Csukd be az ablakot fiam mert hideg lesz a kabinban. Scorpius mérges volt hogy apja nem tett semmit mire húga megszólalt:

- Mégis mit vártál, megállítja a vonatot? Vagy talán elővesz a zsebéből egy másik vagont? Na ne hülyéskedj! - mondta a normálisabb Malfoy fajzat, mire pár Griffendéles elfolytota a nevetést. Ekkor toppant be az ajtón James és Keneddy. Lazán lehuppantak a Malfoyokhoz. James Diamente mellé, miközben nagyban mesélte a nagy kviddics beosztást a másik srácnak. Keneddy pedig szembe, Scorpius mellé, áltarolta lezselren és barátian a fiú és csak annyit mondott:

- Hali Scorpi - Aminek persze a kis szőke fiú nem örült, mondván őt ne becézgesse senki. Ekkor megszólalt a megmentő sípsző és a vonat kigördült az állomásról. James és Diamente őszinte mosollyal integettek amíg Keneddy áthajolt a Malfoy fiún, hogy tudjon integetni. Scorpius csak szomorú és megsértődött fejet vágott apjának. És ezzel megkezdődött a kaland. 

Kedves olvasóim!

Mivel az első év végére értünk, most megírom nektek a követhező évfolyam karaktereit. 

A Potter család :

 

Nos, itt vannak a Potter - fiúk. Jobb oldalon az immán másodéves Albus Perselus Potter. Ő, mivel már tapasztalt Roxfortos diák, nem fél az ismeretlentől, szavatkozás nélkül belevág a dolgokba.Idén egy hősies fiúcska lesz, nem is akármilyen tettel !

Baloldalon James Sirius Potter csücsül. Ő már negyedéves, menő csávó. Idén nagy nőcsábász lesz, ami a nagyedéves fiúknál normális is. Ő a Griffendél kviddicscsapat fogólya és csapatkapitánya is. Nagyon helyes fiúcska lesz, vagy 3-4 barátnőd is dobni fog az évben. ;)

És itt a kis Lily. Teljes neve ennek a tündérnek Lily Luna Potter. Még ugyan csak 10 éves, de már nincs messze tőle a Roxfort. A kislány az anyjára hasonlít. Mind a pasizásban, mind a tanulásban. Bár azért Harry is van benne. Nagyszájú és bátor kislány. Szeret a főszerepben lenni, és ezt mindenki el is fogadja. 

A Weasley család:

Itt van a másodikos Rosaline Jean Weasley. A kislány a nyáron nagyon megszépült, haja rohamosan begöndörödött. Kívül egyre jobban hasonlít anyjára, míg belül teljesen más. Nem szeret tanulni, de mindig elfogadja sorsát. Sokkal jobban érdekli a kviddics és mióta már nincs tériszonya, repülni is szeret. Alapvetően szófogató és ügyes leány. 

Ő pedig itt Hugo Weasley. Most kezdi meg tanulmányait a Roxfort Boszorkány-és Varázslóképző Szakiskolában. Imádja a kviddicset és jóban van az 5-ös bandával. (James, Albus,Rose,Diam és a fiú) Hugo nagyon sportos és aktív. Sokat szokott játszani, társasági lény. 

A Longbottom család:

Ő itt Percy Longbottom. Luna és Neville kisfia. A fiú harmadéves, Hollóhátas ifjonc. Nem sokat tudni róla, fontos szerepe lesz a 2. évfolyamban...

A Malfoy család:

Ő itt az ifjú Malfoy. Scorpius Malfoy egy kiváló kviddicsező lesz, bár ugyanolyan harsány, beképzelt és önző mint az apja. Most másodées és van egy ikertesója is. Eléggé anyás gyerek, aki sokat panaszkodik. Griffendél ellenes. Minden ellfelének csak a legrosszabbat kívánja. Nagyrészt...

Nos, Diamente Malfoyhoz van szerencsénk. Ez a kép talán jobban stimmel a lány személyiségéhez, bár még egy kicsit hullámosabb és világosabb a haja. Diamente igazi nagy népszerűségre tesz szert az idén. 15 másik társával együtt, de az egy későbbi rész... Nagyon kedves és vicces személyiség, bár a tavalyi dolgok után kissé furcsa...

Másnap reggel James és Albus már korán kiugrott a kempingágyból.

- Ma van a világkupa napja!! - éjjeneztek a gyerekek. Közben a szomszéd sátorban lassan ébrezstő volt. Az ikrek egyszerre huppantak ki az ágyból és kótyagosan ballagtak az asztalhot. Mire mindkét Mafoy ifjú felébredt, már kvidics szurkolótalár és sál volt rajtuk és a tegnap vett ketyerék. Mivel a stadion pálya messze volt ezért seprűvel volt szokás menni, de a gyerekeknek még nem volt. Legalább is eddig. Malfoy elővett egy - egy Nimbus007 es seprűt. Diamente és Scorpius nagyon örültek az ajándéknak. A nap nagyon hamar elszállt, elérkezett a döntő órája. A Malfoy és a Potter család a Weasleyk kíséretében együtt repültek a stadionba, persze a mardekár família ment elől. Mindenki mutogatott és megbámulta Diamentét. Egy teljes sort foglalt el a három család, a 7. sor jobb oldalát. Ez az oldal szurkolt az Appleby Arrows csapatának. Diamente két oldalára senki sem űlt, amíg Potterék meg nem érkeztek. A közelből mindenki kidúvadt szemekkel bámulta a lányt. Erre a két Potter lazán lehuppant a "Denem" lány mellé. 

Elkezdődött a játszma. Az Appleby Arrows szerezte meg először a Kvaffot, amit Krum bele is dobott a középső karikába. Igaz, már ősz hajszálak jelentek meg a feje tetjén, de még ifjonti játékkedvvel versengett a Kvaffért. Közben a két fogó, Simon Huspush (A kviddics évszázadai írójának, Tudornak a fia) és Lenevia Hills, az ellenfél fogólya párbajoztak a levegőben. 3 órára rá 1024 - 1123 volt az állás, az Appleby Arrows javára. Már a játékosok fáradtak voltak. Még két őráig dobálták le egymást a terelők a seprűről majd a bíró megszólalt:

- Kedves kviddicsrajongók és sportolók. Mostantól bárki, aki elkapja a cikeszt az a csapat kapja meg a 130 pontot. Erre Az Appleby Arrows csapat belehúzott és 1324-re tornázták fel az állást, amíg ők csak 3, 1 pontos gólt kaptak. De ekkor Ballycastle Bats is beindult, egyenlítettek és átvették a vezetést 23 ponttal. Az állás 1324 - 1347 lett a Ballycastle Bats javára. Diamente állva tapsolt, szurkolt a csapatának. hirtelen valami szárnyok csapdosását érezte a füle mellett . Egy arany, golyó alakú valami fogott meg. Ez a cikesz volt. A Potter fiúk észrevették és majdnem elájultak, sose láttak még igazi világkupa cikeszt. Hirtelen éles sípszó szólalt meg, az arany golyó kirepült Diamente kezéből. Rose, Hugo ,Ron , Scorpi ,Albus ,James , Harry , Ginny és Diamente egyszerre kiáltották:

- Appleby Arrows!!

Erre az aranylabda a csapat mellé állt és 130 ponttal megnövelte a csapat pontjait. A gyerekek újongtak, és az egész jobboldal. A győztes csapat odarepült a gyerekekhez, megköszönték neekik a győzelmet, Diamentének odaadták a cikeszt. Aláírásokat is kaptak a gyerekek, mosolygó öleléseket és a csapat elment öltözni. 

A gyerekek is leballagtak a lelátón majd mentek tapsolni a bejárathoz, a győztes csapatot éljenezni. A kviddics csapat átölelte a gyerekcsapatot és még ajándékszatyrokat kaptak tőlük. A nap zsivalyában észre sem vették hogy Rita Vitrol ott csattogtatta kameráját a fogó gyerekekre. Harry állította le a lepcses szájú riporternőt. 

- Rita Vitrol, már elmondtam magának , hogy hagyja békén a családomat - mondta Harry. 

- De hát a Denem lány nem Potter vér? Vagy mégis - állt neki jegyzetelni a nő.

- Először is, nem, nem rokon, csak közeli barát. Másodszor is: Nem Malfoy hanem Denem! Attól hogy maga kitalálta hogy kötődik Voldemorthoz, attól még a géneket nem tudja megváltoztatni - akadt ki Harry. 

- Akkor csak egy utolsó kérdés - mondta Vitrol  - Honnan van az a vágás a jobb arcán?

- A Mágiaügyi Minisztériumban dolgozó Aurorok nem adhatnak ki bizalmas információkat, tájékoztatjuk őnt 514.-jére. 

A csapat lassan elment, hiszen a játékosok nagyon elfáradtak, igaz a tömeg nem nagyon akarta őket ereszteni. Aznap nagyon boldog volt az este a sátorban. Az összes Malfoy, Weasley és Potter ivadék a Potter sátorban ünnepelt. De éjfélt ütött az óra, és a gyerekek indultak sátraikhoz aludni.

1 hét telt ez az Abszol-úti bevásárlás óra.  Mind a Malfoy, mind a Potter család ma utazott. Mindkét család gyermekei már felkeltek. Diamente szorgosan pakolt a Denem táskába, amit közben már apja kisfordított. Diamente ide beszórta a Roxfortos Kviddics évszázadai című könyvet és egy ezüst - cikeszt. Felvette saját, Appleby Arrows - os sálját. mivel a kislány nekik szurkolt . Az ellenfél csapat pedig az Ballycastle Bats ír kviddics csapat. Diamente bepakolt magának pár könyvet és egy kempingsátrat, ami a szokásos bűbájok egyikével. Felvette zöld talárját, miután megmosta a haját, megfürdött. Közben ébredezett a család többi tagja. Potterék már reggeliztek, vagyis csak a család fiú része . A csajok még hajat csináltak, Ginny kviddics talárt vett, mivel őt külön meghívták felvezetni az Appleby Arrows csapatát.

4 óra utazás után a két család szinte egyszerre ért a Világkupa színhelyére. Amint a Malfoy család belépett a sátortáborba, eszükbe jutott, hogy nem hoztam sátrat. Erre Diamente előkapta a Piros, Fehér, Zöld, Kék sátrat, arany felirattal: Appleby Arrows . A család bement a kicsinek látszó sátorba, de az igazi belső mérete egy palotáéval vetekedett. Malfoyék mellé betelepült a Potter család is, ugyanezt a teknikát alkalmazva. A gyerekek mindkét sátorból kimentek és elmentek zászlókat venni. 

- Na ti kiknek szurkoltok? - kérdezte érdeklődve Scorpius a Potter fiúkat. A két fiú egyszerre kezdett kiabálni a tömegben:

- Appleby Arrows a legjobb!!

- Egyetértünk - vágtak vissza az ikrek. Igaz, nekik nem kellett megbeszélniük, mivel egyre járt az agyuk. Vettek mindenféle szurkoló csecsebecsét, majd amikor visszafelé mentek, találkoztak a Weasley családdal. Rose és Diamente megölelték egymást, majd Rose és Albus is. A lány nagyon fel volt dobva a kupa miatt. Ők már hajnalban elindultak, ezért pár sorral előrébb volt a sátruk. Amikor a gyerekek visszatértek, Diam és Scorpi apja Draco éppen a kviddics szervezőkkel veszekedett :

- Miért vörössel írták a táblára, hogy Diamente Denem. Holott a kislányom vezetékneve Malfoy, azt hányszor mondjam el? Ez felháborító - mondta Malfoy és folytatta - Az meg a másik, hogy a lányom természetesen a Mardekár ház tagja, nem pedig Griffendéles. Végül a gyerekek lefeküdtek aludni. Diam és Scorpi emeletes ágyon aludtak sátrukban, de egyikőjük sem tudott elaludni. Holnap van a döntő, és egyben az ikrek szülinapja is. Már mindkét gyermek nagyon várta. Bár inkább a világkupáért várták a reggelt. Végül álom jött a gyerekek szemére és, bár hiába közdöttek, az álmosság nyert. A gyerekek jó mélyen aludtak de álmaikban már az áhított óra csörgése zengett. 

Diamente írt egy levelet szüleinek, hogy ma Harryéknál alszik. Malfoy egy kicsit aggódott, Scorpius viszont örült, hogy felkutathatja tesója szobáját. 1 óra keresés után megtalálta az ágy alatt rejtegetett könyveket. Le is vitte a nappaliba, mire Mrs. Malfoy harsányan felkiáltott.

- Igeen?! Ilyen tolvaj a mi lányunk? Ez érdemli meg a világkupát? - háborodott fel a nő és a "hős" fiát dícsérte. Ekkor jött Malfoy bevallása:

- Igazából, ezek Tom Denem holmijai. Nem tudom hogy herült hozzá, de ez nem Diamentéé. Még nekem adta oda a nagyúr, hogy őrizzem meg, mondván, megbízhatóbb vagyok apámnál. Aztán gondolom akkor maradt a szekrényben, amikor mi új gardróbot vettünk és Diam megkapta - mondta Malfoy.  - De a táska nincs meg. Most hogy belegondolok...

- Azzal ment az Abszol-útra - egészítette ki Scorpius.

Eközben Potteréknél. 

Harry bevarázsolt egy pótágyat a fiúk szobájába. Ginny már a vacsorát főzte, amíg a gyerekek a WWW(ejtsd: háromvés (Weasley varászvicc Vállalat) )s cuccaikat nézték át. A fiúk nagyonsok trágyagránátot, Bagoly Berti 50 ízű drazsét vettek. Diamente inkább füstport, tanárszivató kellékeket és hopport vett. Természetesen mindhárom gyerek választott magának nemkevés füzetet amelyet szintén a Weasley forgalmaztak . (Bájitaltan megoldások, Na így legyél SVK-ból jeles, RBF vizsa felkészülő(valójában megoldókulcs) és hasonló irományok) Ebből érdekes, még Diamente is vett, pedig ő Lumpsluk professzor kedvence. Ginny kiabált, hogy kész a vacsora, mire a gyerekek már futottak is le a lépcsőn. Diamentének nagyon tetszett a Potter féle családi kör. Még nem látott olyan, hogy vacsora közben a család beszélget, ez náluk teljesen máshogy van. Olyat meg pláne nem, hogy nevetgélnek. Igaz, a komplett Malfoy-kúriában kevés a nevetés. 

- Hmm, nagyon finom lett a kétszersült - dícsérte meg Ginny fősztjét a kislány.

- Anya mindig ilyen finomat főz, nekem is a kedvencem - egészítette ki a kis vörös Lily. A két lány jól elbeszélgetett. Közben Albus és James a normális könyvborítóval álcázott RBF vizsaválaszokat böngészték. Harry rá is kérdezett:

- Na, mi az fiúk, hirtelen ennyire érdekel titeket az RBF vizsga gyakorló münkafüzet? - kérdezte Harry. 

Erre a fiúk közösen fordították meg a könyvet, mosolygó arccal. Harry próbált értelmes fejet vágni, de hamar leesett neki a tantusz.

- Óóó értem. Az ilyen könyveket annak idején és is szerettem. Bár nekem akkoriban csak egy ilyen bájitaltankönyvem volt - mondta és felállt az asztaltól, Ginny rosszallására. Levette a legmagasabb polcon tárolt öreg, félvér herceges könyvet. A fiúk érdeklődő fejjel lapozgatták a könyvet, de még nem sokat értettek a 6.-os anyaghoz. 

Vacsora után a gyerekek lefürödtek, majd jött az éjszaka. Természetesen a gyerekszobában még mindig az Abszol-úti portékákat nézegették, de előbb-utóbb mindegyik gyereknek álom jött a szemére. 

A fiúk percre pontosan 10-re estek be az Abszol-útra. Egy kis utcácska volt az egész, tele hemszegő varázslókkal és boszorkányokkal. Gyorsan végigfutottak a hosszú utcán , mondván majd bevásárlás közben ők úgy is megnézik. Oda is értek az Abszol-utat záró Gringods bankhoz. Intettek Diamentének és egy ölelés keretében meg is kezdődött párbeszédük:

- Srácok, végre láthatlak titeket.  - mondta Diamente elpirulva. 

- Na menjünk is !! -mondta ALbus és a kis csapat elindult a tankönyveiket beszerezni. 

- Először a Czikornyai és Patzába menjünk a könyvekért - javasolta James. A három jó barát bement a boltba és nekiálltak kiválogatni a nekik kellő könyveket. Mivel Diamente a tesójának is vásárolt, ezért egy óriási könyvheggyel ment a kasszához. Az eladó egy öreg, ráncos, szőke hajú, szürge, bociszemű öregember volt. Becsomagolta a kislány könyveit , ahogy a fiúkét is. Ezután Diamente a könyveket bedobta a feneketlen Denem-táskába majd tovább sétálgatott a könyvek felé. Talált még magának pár érdekes könyvet, majd a három jó barát fizetés után tovább állt. A két fiú furcsán nézett a lányra, mivel a kezében csak egy, használt kopott könyvet látott,ami antik lehetett. A fiúk táskái viszon már félig tele voltak a könyvekkel. 

- Diamente, hol vannak a könyveid? - kérdezte Albus. 

A kislány mosolygot és csak annyit mondott:

- Egy lánynak feneketlen a táskája - mosolyodott el. Erre mindkét fiúnak leesett az egyszerű varázslat. Diamente elővette a felszereléses listát:

Minden tanuló köteles magával hozni:

3 db iskolai süveg,

1 pár munkavédelmi kesztyű (sárkánybőr vagy hasonló)

1 téli köpönyeg (fekete, ezüst csattal)

1 db teleszkóp (tavalyi is jó)

1 db rézmérleg (tavalyi is megfelel)

Talár 5 db, idősebbeknek a házuk jeleivel ráöltve. 

5" méretű ónüst

4 db ezüstlombik

1 db kviddics seprű

A tanuló köteles minden saját eszközén feltüntetni a nevét!!!

Diamente felolvasta a listát. A gyerekek berohantak a taláros bolta, ahol a kedves öreg eladó a tanoncokra méretezte az új talárokat, téli köpönyegeket. Fizetésnél Diamente kétszer annyit kért mindenből, természetesen ugyanabban a méretben. Fizetés után a lány megvárta barátait és mentek tovább. Bementek egy Bájital kellékek nevű boltba fiolákat, lombikokat venni. A fizetésnél most a fiúk vártak Diamentére, mert a kislány nézett magának és bátyjának egy-egy kezdő "bájitaltanból ötös" készletet és ezeket is táskájába süllyesztette. Ezzel a boltal szemben volt egy haszáltcikk bolt, itt vettek ónüstöt, mivel 5" méretűből újat nem lehetett kapni. Csak 6 ónüst volt 5" méretben az egész piacon, és az is ebben a boltban. A gyerekek választottak maguknak, majd Albusék megvették a maradék kettőt is. 

- Lám,lám, csak a fiúk nem bájitaltan szorgalmit készítenek? - kérdezte Diamente a fiúktól mosolyogva.

- Nem, ilyet ne is feltételezz!! Csak se Rosenak, se Kennedynek nincs üstje, és ők még nem jöttek el ide. 

- Jó kifogás - mosolygott Diamente és kijöttek a boltból. 

Ezután végre a várvahárt seprűbolt következett. Hosszú szor állt, ezért sokat vártak a gyerekek. De 2 óra várakozás után végre a két fiú átvehette a várva várt seprűket. Ezután bementek a Weasley boltba, mindenféle füstbombát és szivatócuccokat vettek. Igen itt telt be a fiúk táskája, és már a pénztárcájuk is rohamosan vékonyodott. Diamente is így volt vele, igaz feneketlen táskája nem telt meg. A gyerekek keze tele volt szatyrokkal, de nagynehezen el kellett hagyniuk a boltot. Ezután még beültek a foltozott üstre egy gyors kajálásra és vajsörözésre. Ezután a gyerekek még visszatértek az Abszol-útra és kviddics talárt vettek. Diamente is vett neki és bátyjának, majd a Burgin és Burgbe mentek. Diamente itt kinézett magának egy Diadémot. Ezt megvette majd a gyerekek visszatértek a Foltozott üst bejáratához. A 3 jó barát hazaindult, de végül, mivel mg Diamentéért nem jöttek a szülei, egy éjszakát Potteréknél töltött. 

Másnap reggel Diamente már korán felkelt. Óráját méregette és csak azt várta, hogy mikor ébreszti a lányt. Mivel ez hosszú ideig nem kövezkezett be, ezért felült , kiszállt ágyából és egy táskát túrt elő a szekrényébő. Ahogy kitárta a gardróbját, tele volt zöld, fehér, fekete cuccokkal. A legtöbb természetesen mardekáros ajándék volt, amivel nagyszülei igen sokszor elhalmozták. Így hát Diamente kénytelen volt kivenni egy régi, ütött kopott hátizsákot, ami még feltételezhetően az apjáé volt, amikor Roxfortos diák volt. Eddig fel sem tűnt neki, hogy abba könyvek vannak. Ki is pakolta a táskát és egy zöld könyvet pillantott meg az alján. Tudor Hushpush - A kviddics évszázadai amint a lány alaposabban megnézte a könyvet, látta hogy mindenhova cetlik voltak tűzdelve és az elején ez állt: A Roxfort könyvtár tulajdona . A kislány szemügyre vette a táskában lévő összes többi könyvet. Mind könyvtári volt. Diamente el sem tudta volna képzelni , hogy az apja lopott volna. Abban a táskában még benne volt McGalagony időnyerős nyaklánca és egy vastag köny, aminek az elején egy háromszög volt, benne egy vonallal és egy körrel. A kislány a többi könyv borítóját is megnézte. Volt amelyik profi bájitaltan kézikönyv, volt olyan, amely sötét varázslatok titkait őrizte. Olyat is talált, amely a Mardekár diákjait tartja számon, s egy olyat amely a legsötétebb varázslatokat, bűbályokat tartalmazta. A lány fellapozta ezt a könyvet és talált benne egy szót két vonallal aláhúzva:Horcrux . Diamente kifordította a táskát, amibe egy név volt smaragdzöld betűkkel belehímezve: Tom Rowle Denem. Diamentének ismerős volt a Denem név, de a keresztnevet csak feltételezni tudta. Ebben a pillanatban jelzett a vekker és Diamente a könyveketés egyébb cuccokat betolta az ágy alá, a táskába bepakolt. Nem vette észre ugyan, hogy kifordítva pakol a táskájában és a Tom Rowle Denem felirat van kívül. Percek múlva anyja már dörömbölt is az ajtón:

- Diamente, azonnal kelj fel! Öltözz gyorsan, mindjárt készítheted a reggelit. 

- Okés anya, már fent vagyok.  - válaszolta a lány. 

- Akkor öltözz és gyere - mondta az anya és az öccse szobájához ment dörömbölni:

- Scorpius, kelj fel, tálalnod kell !!

Diamente felöltözve lement, egy pálcaintéssel elkészítette a reggelit, megkapta az ő és öccse tankönyveire és egyéb holmijaira a pénzt, plusz 50 galleon költőpénz. Diamente oldalára vette feneketlen táskáját és már indult is. 

A Potter fiúk egyáltalán nem örültek a szerintük borzaszó hangú ébresztőnek. Nagynehezen kikászálódtak az ágyból, felöltöztek és Ginny már kiabált is:

- Gyertek álumszuszékok, ma a kedvencetek a reggeli. Nehogy kihüljön. 

A kedvencetek szóra a két fiúba újult erő költözött. lesprinteltek a lépcsőn és belapátolták a nagyadag rántottát. Ezután anyjuk még egy-két búcsúpuszival és ebédcsomaggal endegte el a fiúkat, jobbanmondva, hagyta elmenekülni fiait. A két srác egész úton a seprűkről beszélgettek:

- Albus, Biztos hogy egy öreg Nimbus 2000-rest szeretnél. 

- Igen James. Apának is olyanja volt, amit a keresztapjától, Sirius Blacktől kapott. Én is olyat akarok, hogy ugyanolyan jó kviddicsező legyek mint apa.  - mondta a fiú cuki mosollyal. 

- Az lehet, de én vagyok a Griffendél csapatkapitánya és fogólya, szóval erről tegyél le. Amúgy meg én vagyok az egyetlen élő Sirius a családban nem rémpik Perseus?

- Ja tényleg... mindig el felejtem hogy James Sirius Potter vagy. Miért nem lehet olyan egyszerű a neved, mint Lilynek?

- Mert én vagyok a legidősebb, és a legidősebbnek 2 nagy varázsló neve jár. - mondta James önelégült mosollyal. 

- Miért szerinted Albus Dumbledore nem volt nagy , híres ember? - kérdezte felháborodottan Albus

- De , ő igen, de én a Perseus névre gondoltam. Akiről kaptad, az Perseus Piton, a Mardekár egykori házvezetője. 

Albus csodálkozva nézett bátyjára, majd egy kis fáziskéséssel kapcsolt.

- Legalább az én nevemben nincs egy Azkabanban élő emberke. - mondta Albus

- Azt se tudod mi volt az Azkaban. És milyen kedvesen beszélsz az előbb istenített keresztapáról. 

A fiúk egyhe vitába kezdek a neveikkel, mire megérkeztek Londonba. 

Draco hamar leterelte szüleit a konyhába, mondván, Diamente biztosan bevágta a durcit. 

- Fiam, nézd meg mi van vele. Ha a Nagyúr vissza akar térni legalább egy Malfoy legyen ott. Addig én elfogyasztom a desszertet - mosolygott önelégülten Lucius.

Draco felsprintelt a lépcsőn és benyitott a kislány szobájába. A lány a földön felüdt, bal keze még egy kicsit véres volt a pohár jóvoltából. Draco keltegette, mire a kislány magához is tért. Egy negyedórás beszélgetés után Draco és a kislány is lejött. Diamentén zöld Talár, fején csuklya. 

Eközben Potteréknél.

- Lálálálásálálásálálásálá - énekelt hangosan Albus a fördőből. - Vaarázs vaarász ősi vaarázs. Jee. - Eközben James összepakolt a holnapi Abszol- úti bevásárlásra. Szüleiktől már megkapták a könyvek árát, a seprűkét és még 50 galleon költőpénz. James pakolászott, miközben öccse fürdött. Eközben a konyha ablakának csapódott a megszokott bagoly. Harry beengedte és lekötötte lábáról a levelet. Megetette a bagjot és az iratot az asztalra tette. Egy jó ideig szemezett vele, amikor egy vércseppet vett észre az egyik sarkán. Meg is viszgálta a madár lábát, de az sebezetlen bolt. Harryt hajtotta a kíváncsiság ezért óvatosan kinyitotta a borítékot. 

*Reccs*

Ebben a pillanatban Harry hátraesett a székével, amint meglátta a levelet. Elolvasta, majd gyorsan visszacsomagolta a borítékba. Kissé lefagyba válaszolt Ginny kiabálására, miszerint ha a székről lekopott az a szép Narancsbarna árnyalat, Harry fogja visszafesteni. De végük az anyának is eljutott az agyáig, hogy valami nincs rendben Harryvel. Lement hozzá a konyhába és megmaszírota a vállát. 

- Mi nyomaszt szivem? Tudod hogy jobban teszed ha elmondott - mosolyodott el Ginny és Harry is nevetésben tört ki.

- Tudod, ezen a Malfoy lányon gondolkozom. Írt róla a próféta is. Igaz, kész hülyeséget. 

- Mit írt már megint Rita Vitrol? Az a hárpia?

- Nos, Vitrol szerint - kezdett a cikk felolvasásába Harry - Diamente Voldemort lánya. És a Malfoy család örökbefogadta Voldemort halála után, mivel egybevágólag hasonlított másik fiúkra, Scorpiusra. 

Ginny nevetésben tört ki:

- Ekkora eszetlenséget... Ez a nő sem komplett - viccelődött a házaspár. Közben Albus immár tisztán, igaz a fürdő habban úszik, és James is megérkezett a konyhába. Lily is lejött, Roxfortos színezőjében anyja segítségét kérte. Anya és lánya a konyhaasztalnál színezgetett, amíg a fiúk a nappaliban huppantak le a kanapére. Harry középre, két oldalára pedig fiai. Albus felbontotta a levelet, majd amikor meglátta az írást, a földre dobta. Egy is idővel James remegő kézzel értenyúlt és felolvasta. Harry is próbált meglepett arcot vágni, de ő már olvasta az irományt. Ennek a lánynak rosszabb a nyara mint az övé ennyi idősen. Sokkal. Még pár órát nevetgélt a család a tűznél és eljött az éj. A gyerekek lefeküdtek, s a nap is nyugovóra tért.