Harry Potter Folytatása

Csörgött a sütő, elkészült a vacsora. Diamente egy könyvet szorongatva jött le a lépcsőn. Zöld, mardekáros pulcsi volt rajta, amit még az előző szülinapjára kapott, amikor még nem is volt Roxfortos diák, természetesen a nagyszüleitől. A kislány lehuppant a székre és nekilátott a vacsorának. Közben Lucius Malfoy azon gondolkozott, hogyan szólítja meg a kislányt, mert valahogy félt saját unokáját is megszólítani. Látta benne a gonoszságot. Amikor csak smaragdzöld szemére nézett, felismerte benne a nagyúr gonosz tekintetét. Végül egy elég hülye kérdés hagyta el a száját:

- Nos, Diam, szép a kilátás a szirtről? - kérdezte Lucius. 

Diamentében fellángolt a harag. Már megbeszélte a szüleibel, hogy nem említik soha ezt a dolgot. Erre a nagyapja felhozza ezt a kényes témát. A lány próbált lenyugodni és egy pohár víz után nyugodtan válaszolni. Az asztalnál minden szem a lányra szegeződött. A poharat a szájához emelte, de ekkor darabokra tört. Az anya felmordult. Diamente nem tudta magában tartani dühét. És erre Lucius felesége megadta a kegyelemdöfést.

- Diamente, nagyapád kérdezett. Nem illik nem válaszolni. Meséld el szépen, milyen volt a szirten, vagy távozz az asztaltól. Erre Diamente megfogta könyvét és az asztalt nagyapjára borítva felviharzott a szobájába. Bezárkózott, levédte a zárát és pennát és pergament fogott. Mivel kezét megvágta a pohár, Diamente kicsit megzizzent és a vérével kezdett írni:

Kedves Albus, James!

Már nem bírom itt sokáig. Csak kezdődne már el az az iskola. Minden nap itt nekem szenvedés. Nagyapám folyton feltszakítja a gyógyulandó sebeimet és a szirtről kérdezget. Amikor nem vagyok ott akkor meg csak a Nagyúrról papol apámnak. Ebben a kastélyban mindenki össze akar hangolni a már HALOTT Voldemorttal. Nem bírom. Nem akarok halálfaló lenni. Senem gonosz. Egy normális életet akarok, mint amilyen nektek és Roseéknak van. Nem kell ez a folytonos feszengés. Hiányzik már a tanulás és még SVK házit is szívesebben írok, mint hogy ezeknél legyek. Azért a holnapi találka még áll, ha csak addig nem őrülök meg. 

Diamente felcízete a levelet és még mielőtt a nagyapja betört a szobába, elküldte. Már az ajtót zörgette Lucius és azt mondogatta:

- Fogadd el a sorsod. A nagyúr téged választott. A söveg is mardekárt kiáltott nem? Akkor minek ellenkezel?

- Mert nem akarok így élni, mocskos kis talpnyaló - mondta Diamente elváltozott hangon, de józanul. 

- Mit beszélsz te lány? - kiáltott fel Mrs. Malfoy

- Igaz nem? Ezek ahataloméhes nyápic emberek mind a lábam előtt hevernek majd. Igaz, már nem életükben - mondta majd egy ördögi kacaj kísérte az ajtó mögüli párbeszédet, mire a kislány elájult. 

Egy napfényes szerdai hajnalon korán kelt a Malfoy család. Már hajnali négykor egy hófehér, piros szemű bagoly kopogtatott a Malfoy- kúria egyik ablakán. Diamente az albakhoz futott hálóköntözben és zokniban. A bagolyra két levél volt erősítve, az egyik Scorpiusnak, a másik Diamentének jött. A korai reggeli közben Diam felbontotta a küldeményt. Mivel már csak 3 hét volt a nyárból, már ideje is volt, mogy megküldjék a taneszköz listát. Még aznap írt egy levelet Diam Potter barátainak:

Kedves James és Albus!

Nektek is megküldték a taneszköz listát és a kötlező felszerelések listát? Én igen, van is egy pár dolog amivel nem értek egyet. Na mindegy, holnap kimegyek az Abszol-útra felvásárolni a másodikos cuccokat. Ha van kedvetek, találkozzunk a Gringodsnál 10 órakor rendben? Én ott leszek. 

A Potter fiúk megkapták szokás szerint a levelet és írták is a választ:

Kedves Diam!

Oksi, mi is kimegyünk holnap. Igen, sajnos már ez a levél is eljutott hozzánk. Hogy telik a szünetetek?Ugye a világkupán találkozunk?Mi már így, egy héttel előtte is kész csomagokkal várjuk az indulást. Még sosem esett meg velem, hogy várja a vakáció napjainak végét. De hát a napok nem gyorsulnak fel. Holnap nekünk is vennünk kell pár cuccot. Például Albus szülinapjára egy seprűt kért és én is. Szóval azt is meg kell vennünk. Én már ki is néztem, hogy milyet szeretnék. Egy Nimbus 007-est. Albus meg asszem Nimus 2000-rest. Hiába mondom neki hogy az már öreg, ő olyat akar, mit amilyen apué volt. Na erről ennyit. Akkor holnap 10 kor a Gringods előtt. 

A Malfoy-kúriában aznap nagy volt a felforgás, mivel vacsorára vártál Lucius Malfoyt és feleségét, magyarán Draco szüleit. LEgtöbbet Lucius Diamente után érdeklődött. A kislány azonban a szobájában volt és tanult. Közben lentől egy megszokott párbeszéd hallatszott. 

- Draco, fiam ez nem tesz jót a kislányotoknak. Egyedül abban a szobában. Pláne hogy egész nap a könyveibe burkolózik. Foglalkoznod kellene vele. 

- Jajj apu, ismerlek. Téged csak az érdekel, hogy a nagyúr vissza ne térjen Diamente jóvoltából nemde?

- Tudod én nem szeretném hogy a családotok szétessen. És hát tudod, a nagyúrnak nagy hatalma van. Én csak annyit mondok, hogyha a Nagyúr visszatér Diamente jóvoltából, akkor kezes lesz velünk. És meg fog bocsájtani. 

- Te most arra célzol hogy áldozzam fel Diamentét, mint egy áldozatot, hogy a nagyúr feltámadjon? Arra ne várj. Ebben a családban nem lesz több gyilkosság.Erről én magam kezeskedek. - mondta Draco kicsit ingerülten. 

Erre Lucius odalépett fia mellé és megfogta a karját:

- Légy észnél fiam!Ha a nagyúr vissza akar térni, akkor vissza is fog. Vagy segíted, vagy hátráltatod. Tudod hogy nem egy könnyen felejtő Nos Öhm Ember. Így legalább megbocsájtaná az árulásunkat. 

- Megfutamodtál apa. Én ott maradtam, amíg te elmenekültél. Akkor már ne nekem keljen befejezni a te őrültségeid következményét - mondta szemrehányóan Draco.

- Gondold meg fiam. 

 

Még aznap este megkapta Diamente a választ:

Kedves Diamente!

Megkaptuk a leveledet. IGEEN !!!! mi is megyünk a kviddics világkupára. És Roseék is. James most másolja éppen a beszámolódat. Érdekes, most hogy van miről másolni, meg se kottyan neki a 100 oldal. A nyár nálunk is nagyon jól telik. Anyu már megcsináltatta velünk a lecónkat, hogy  ne a világkupa után szöszöljunk vele. Mondd csak, neked nincs kész véletlen Mc Galagonynak az állatos beszámoló? Nekünk megvan hozzá a szörnyek szörnyű könyve, de nem merjük kinyitni. És már megette apu 3 zokniját is. 

Miután a fiúk megírták a levelet, a bagolyra erősítették és elküldték. 

Diamente boldogan fogadta és rögtön írta is a választ:

Kedves Albus, James!

Jujj ti kis buták! Csak simogatni kell a gerincét. Bár ezzel én is megszenvedtem. Fel is emésztette pár könyvemet, ezért én inkább a Göthe Salamander féle Legendás Állatok és Megfigyelésük című könyvből ollóztam ki. Igaz, ilyen könyvet már nem lehet venni, énis apu régi cuccaiból csórtam el. Persze hogy segítek, és nekem már kész van. Én speckó a Baziliszkuszról írtam, de ha mindtok egy egy szörnyneket, máris küldöm az infókat.

Diamente megírta a levelét és továbbküldte Godric's Hollowba. 

A fiúk pont reggeli közben kapták meg a leelet, ezért Ginny le is szídta őket:

- Miért kell neket annyit levelezni?! Megértem hogy jóban vagytok, de ne mindig azzal a vacak levéllel foglalkozzatok. 

- Jajj anyu, ne parázz annyit, finom volt a reggeli - mondta James. 

- Engem nem csak a reggeli érdekel, de ha már itt tartunk. Én itt sürgök, forgok a konyhában hogy meleg étellel várjalak titeket, ti meg hagyjátok kihűlni?

- Anya, a nagyrészét már megettünk. De ez most érdekesebb.

- És a szegény bagoly?! Nem bír ám sokat egy ilyen jószág. Akkoriban a mi bagjunk is fogyatékos lett, pedig nem is használtuk ennyit.

- Anya, ez egy erős bagoly, pihen eleget.  - mondták egyszerre a fiúk.

Erre Ginnynél betelt a pohár. Átment az asztal túlsó felére, ahol férje böngészte az újságot és kislánya ette a vacsoráját:

- Látjátok fiúk, ez itt a család normálisabb fele. 

- Ja, mert apu már nem mer semit se mondani, inkább temetkezik az újságba. - mondta James. 

- Lily meg lány - egészítette ki Albus. 

Harry erre a mondatra elröhögte magát, mire Ginny egy másik újsággal a hátára csapott. 

- Harry!Rossz példát mutatsz a gyerekeknek. Egyér inkább te is!

Harry erre visszakérdezés nélkül beleharapott Croissantjába. 

A vonat óta már legalább egy hét telt el. Hogy milyen gyorsan is rohan az idő ha a gyerekek pihennek. A Potterfajzatok már leckét írnak, mivel idén kerül megrendezésre a Kviddics világkupa. Ginny már hajszolja is fiait, hogy minél előbb essenek túl az írásbelin. Nincs is sok leckéjük a fiúknak, csak SVK-ból 100 oldal és Minerva Mc Galagonynak egy beszámoló egy kiválasztott állatról. De azért Jamest a 100 oldal bájitaltan megkínozta. Igaz Albus is kapott 25 oldal írni valót, de az még is mennyi a 100 oldalhoz. Jame svagy 514 szer elmondta a héten, hogy de szeretne ő is elsőéves lenni. Közben a MAlfoy háznál állt a bál. Diam egésznap tanult, gyakorolt, de mivel nem tudta, pontosan az anyag melyik részét vették csoporttársai, mit tanultak, ami csak a másodikos könyvben van, ezért már a 3. évfolyamra is felkészült, cirka 1 hét alatt. A kislány egyik hajnalban fogott pennát, és el kezdett egy levelet írni:

Kedves Albus, James!

Hogy telik a nyaratok, élvezitek a szünetet?

Én egyenlőre ki sem látszok a sok tanulnivaló alól plána hogy néha félrenézek dolgokat. Pélául Pitonnal a 25 oldalas beszámoló helyet 1 napig küszködtem a 119 oldalassal, mire rájöttem hogy az Jamesék feladata. Na mindegy, szóval álhattam neki újraírni hogy pontosan 25 oldal legyen. Továbbá a 2. os anyagot is kénytelen voltam átvenni, mivel anyu szerint ti vettetek elsőben másodikos anyagokat. Ugyebár idén Kviddics világkupa, ahova és a bátyám és apu megyünk. Ti is jöttök? És Rose-ék? Bár szinte biztos hogy a Weasley klán eljön :)

Várom a válaszotokat, 

Üdvözlettel: Diamente

 

Godric's Hollow

Duncrow Street 17.

2. Emeleti fiú szoba, felső és alsó ágy

 

Miután Diam felcímezte a levelet, nyomott még a borítékba egy könyvlapot amire a halál ereklyéi jel volt nyomtatva

Továbbá beletette a lezsugorított 119 oldalt amit Pitonnak szánt. 

Majd a kislány a bagja lábára kötötte a levelet és elküldte. Percek teltek el, mire Malfoy bejött

- Na, hogy megy a tanulás Aranyhaj? - viccelődött az apa

- Egész jól. Már a másodikos könyvet is bemagoltam de a harmadikosra már nem számtam el magamat. - mondta a kislány elmosolyodva majd az apjára nézett

- Te kis könyvmoly - mosolyodott el Draco és megborzolta a lány haját. - Nem jössz le ebédelni? - Láttam ám a bagjod, ilyen hamar úgy sem fognak Albusék visszaírni. Diamente kicsit meglepetten fogadta el a sorsát, és lement ebédelni. 

 

Jamesék szomorúan hallották hogy le kell szálni, bár előre sietett az 5 jó barát, hogy nevethessenek a leszálló Mardekárosokon. Gyorsan megkapták ládáikat és bagjaikat, de nem látták szüleiket az álmos gyerekek. Viszont Frics a közelben ólálkodott, kezében ostorral. Közben a mardekárosok is leszáltak, élükön Scorpiussal, akiről pár perccel ezelőtt szedték le az eltűntető szemüveget. Elvileg a vonat egy órával előbb ért a King's Kross- ra mint ahogy tervezék, ezért a gyerekek leültek a peronra. Bezzek a sárvérűekért szüleik már jóval előbb jöttek, így már csak az arnyavérűek maradtak. És szinte egyszerre megérkeztek a szülők. Harry Potter és Potterné már mentek is a gyerekekhez. Ginny faggatta a kis Albust míg Harry inkább csak a Malfoy lányt nézte. Rose és Diam beszélgettek, majd hátrafordultak és közösen kiáltották:

- Jónapot Mr. Potter

Erre Harry elmosolyodott és a két elsőéves lánnyal állt le beszélgetni. Aztán Rose szülei is megérkeztek, de a MAlfoy család késett. Még Potterék sem mentek haza, mert Albus és James bagjára vártak. Eközben Harry odament az aranyhajú lányhoz.

- Na, és hogy vagy, Diam?

- Köszönöm, egész jól. bár a vonaton elvileg megint olyan voltam.. Nos, mint a szirten. De ez mitől van? - fordult a lány Harry felé.

- Hát, tudod a mi időnkben Voldemort egy nagyon gonosz mágus volt.

- Tudom Potter úr, hallottam a sztorit. De a Mardekárosok szerint, mivel anyukám nagyapja Denem, ezért nekem ugyanolyan vérem van mint a nagyúrnak, és különböző elképzelések. De ugye ebben nincs igazság? Apuék félenk attól, hogy ez a Voldemrort vagy ki visszatér.

- Hát, sokan úgy tartják, meghalni csak az emberek tudnak. De Voldemort már rég nem ember. Bár úgy tudjuk megsemmisült, a közelmúlt eseményei, a veled történtek új dolgokat bolygatnak fel.

- Értem. - mondta Diam. - Na viszlát, megjöttek apuék - intett Diam és ment szüleihez ragyogó mosollyal. Ezzel szemben anyupicifia Scorpius hullafáradtan és szakadt gatyában ment szüleihez és egész hazaúton ócsárolta az iskolát. Míg ő és Mrs. Malfoy hátul panaszkodtak, addig Diam beszámolt apjának a vonatútról, Bagoly Berti drazséjáról és a Frics úros kalandról. És eközben Albus és James Lilynek mesélték az élményeiket. A kislány duzzogott, hogy még Hugo Weasley, az egyik barátja mehet a Roxfortba, addig ő még nem. James viszont megnyugtatta kishúgát, hogy sokat kell tanulni. És hogy mire Lily iskolás lesz, na az az év lesz Jamesnek a rémálom. 

És ezzel megkezdődött a nyári szünet. 

A vonat most több mint 7 órája megy, de a gyerekek még sem értek haza. Hajnali három óra tájban Az öt gyerek kiment a folyosóra. Diam felsikított, mert látott egy patkányt a bátyja gatyájába bemászni. Erre James és Keneddy elröhögték magukat. Albus és Rose kótyagosan visszaültek a kabinjukba és mindkét kölyök hamar visszaaludt. Közben a sikításra felkelt pár Mardekáros, és kitört a pánik. Mindenki sikítózott, kiabált hogy engedlyék ki őket, de hisz pint ők zárták be magukat. Scorpius fel s alá futkározott csigákkal és patkánnyal a gatyájában. A lányok ájuldoztak a bajusztól és a legtöbb fiú sikítozott a "halálfalóktól". A halál ereklyéi emberek ájuldoztak a tükrök elött míg a kics csapat úrja Albussal és Rosesal bővült. A gyerekek már a padlót fogták a röhögéstől. De jött Mr. Frics és bezavarta a gyerekeket a kabinjukba. De Diamot karon ragadta és egy kulcsot vágott hozzá. 

- Most kinyitod és bemész ezekhez. - nézett Frics a mardekárosokra. 

- nem - jelentette ki a lány tüzesen, izzó ajkakkal és smaragdzöld szemekkel. A hangja ugyanolyan furcsa volt, mint amikor a szirten álltak. James és a többiek még nem mentek be a kabinba ezért halhatták a beszélgezést. Frics pofon csapta a lányt

- Ezek a mai diákok. Nem lehet őket rendesen megverni. Az ilyen szeteleneket a lábujjuknál fellógatva kellene kikötni egy éjszakára. Milyen édesen sikítoznál.  - mondta Frics - Nyisd ki az ajtót, te mihaszna.

De azonban Diam elvesztette az önüralmát. Zöld szemei szikrát szúrtak. Hirtelen besötétedett, a lány kiegyenesedett. 

- Nekem, egy aranyvérú Mardekárosnak akarja ez a kvibli megmondani hogy mit tegyek?! Te egy tollat nem tudsz megmozgatni, míg én világokat romboltak össze. - szólta el magát a kislány lelke mélyén lapuló szörnyeteg. De ez a tett, ami a világpusztításról szól, nem az ő kezén száradt. Ezt más tette. Valaki más, mégis a kislány lelke tartja. Frics úr elrohant, mire Diam eldőlt. Jamesnek több se kellett . Rohant a lányhoz aki pár perc köhögés után végre tudott beszélni. 

- Mmm, mi történt?  - kérdezte a kislány, már James ölében. 

- Nem is emlékszel? - kérdezte Albus . - Úgy elintézted Frics úrt, hogy sírva futott.

- Tényleg? - állt fel a kislány - Nem rémlik. Csak az, hogy ki kellett nyitnom a Mardekáros kocsit. Onnan sötét a kép. 

Még órák teltek el, mire a hosszabbik útról megérkezett vonat befutott az állomásra. 

Amint a vonat elgördült, rögtön állt is a bál. A hollóhátasoknak nem volt helyük, ezért minden kabinba minimum 3-an kellett ülni. Ez megnehezítette a gyerekek utazását. Kivéve a Mardekáros tanoncokét, akiknek ugyebár saját vagonjuk volt. Jött is Mr. Frics úr és Albus és Rose fejét szinte leüvöltötte a fejéről. A ygerekek gyorsan át is száltak Jamesékhez. Ott is átrendezkedtek a bent ülők. Diam lehuppant James mellé és az ablakra tette a kezét. Már esteledett, a gyerekek elfáradtak. Ez az út különösen hosszúnak bizonyult. És akkor hirtelen egy sötét köpönyeges ember benyitott hozzájuk. Ez Keneddy Weasley volt, a nagy partyarc. 

- Haho, James, gyere, avassuk be az elsőéveseket a vonaton alvás törvényeiről. - mondta a fiú kipirult arccal és egy köpenyt adott Jamesnek.

- Diam, te nem jössz? - kérdezte Keneddy mivel látta , hogy a lány is ébren van. 

- O, én most nem. Hisz én is elsőéves vagyok, még a végén rossz néven vennék a többiek. De hajrá.

Fél óra múlva hosszas nevetgélés közben viszahuppant a helyére James és mellé Keneddy majd a srác kezével becsapta az ajtót.

- Na, mi volt meséljetek. - fordult Diam a két fiúhoz.Azok még nem tudtak szóhoz jutni, fulladozta a néha érkező röhögési rohamoktól. Majd a két fiú szinte egyszerre megkomolyodott és Keneddy belekezdett meséjébe.

- Nos, először egy Hollóhátas lány kapott tőlünk egy szép bajuszt. 

Azután páran malacfület és farkincát. Majd jött a Mardekáros kocsi. Ott nem csak az elsősök, mindenki aludt. Igaz a legtöbb sznob, már bocs, szefedővel aludt, ezért nem tudtuk nekik a szemét megváltoztatni. Vagy 6 mardekáros kapott tőlünk halálfaló tetkót, de volt olyan, aki egy halál ereklyéi jelet a homlokára. És az a nagypofájú Scorpius, na az meg egy olyan szemüveget, amit nem érez, de azt mutatja, hogy nincs ott senki. MEg persze egykét csigát a gatyájába - itt röhögte el magát Keneddy és James egyszerre. Hirtelen Keneddy észhez kapott és a szájára csapott.

- Bocs, nem akartam a tesódat megsérteni. Csak ti olyan mások vagytok. 

- Áhh semmi baj, tudom, ezt már sokaktól megkaptam.  - mondta a lány és lehajtotta a fejét. - tudod ő inkább anyu, apu kicsi fia, míg mellém mint a meglepetés gyerek, nagyon egyik szülőm se pártolt. Aztán amikor kiderült hogy anyám és Voldemort vére hasonló. És akkor jött a biztosakislányörökölteagonoszságot féle badarság. Bár anyám és én köztem nincs valami jó viszony. Azt sem tudom miféle, folyton elzárja otthon az emlékkönyveit. Bár amikor valami baja volt velem, nemegyszer volt hogy leégetett egy fotóról - mondta Diam majd megrázta a felyét. - Bocsi hogy itt untatlak titeket. Mindjárt jövök, veszek valamit - mondta Diam és elővett a zsebéből jópár galleont. Végül Bagoly Berti 50 ízű drazséjával tért vissza.

-  Na, kértek? - bontotta ki a dobozt és 2 zacsit adott a fiúknak -  Három kettő egy - és bevettek fejenként egy - egy cukrot. Keneddy lenyelte a fülzsír ízű cukrot.  James mint aki fulldokolna, nekiállt köhögni a Voldemort ízű drazséval. Diam most jól járt a sírkő ízzel. 

- Hmm nekem sírkő volt. Nektek?

- Én fülzsírt ettem - molyosgott szélesen a fiú.

- Én szerintem egy darab Voldemortot. - röhögte el magát James és a nevetgélés folytatódott tovább, amíg a cukor el nem fogyott. 

Már esteledett. A gyerekek már levitték ládáikat, és Ficcs úr be is dobálta őket a vonatba. Közben csak morgolódott, hogy miért ilyen nehezek a gyerekek munkái. Diamente közben próbált Albussal beszélni, de a fiú nem bírt a lány szemébe nézni. Ami a szirten történt, az még mindig a szívében élt. Még a vonatot takarították, a gyerekek pedig áztak az esőben. Diam mostanában csak a mardekárosokkal volt, mivel csak ők nem tekintették őrültnek. Pedig a többiek se tudták mi történt ott. Igazából még maga a lány sem. Csak Albus, James és Voldemort. Albus és Rose azóta sülve főve együtt bohóckodtak, amíg Diam legtöbbször egyedül, vagy Jamessel üldögélt az udvaron. Néha a kislány szemébe már könnyek szöktek. Olyan jóban volt Albussal, de ez az eset most mindent tönkretett. Most közröhely tárgya lett a lány, és még nem is tudta miért. Hát mondhatom boldog első évet zárt. Albus is szomorú volt, hogy nem lehettek többé barátok Diammal. De nem bír egyszerűen a lány szemébe nézni. Mert csak azt a gonosz szörnyet látja Diamente smaragdzöld szemeiben. Szinte sokkolta a fiút ami történt. Ekkor jött rá, hogy a Mardekárosok gonoszak. Egytől egyig. Pedig ez nem is biztos hogy így van, de ez maradt meg a fiúban. A vizsgáik jól sikerültek, Diammal ellentétben, aki a nyáron írja meg a pótló dolgozatokat. 

A vonat sípolt, a gyerekek felszálltak. Az ismét falfehér Diam is éppen szállt volna fel a Mardekáros vagonba, amikor James megszólította.

- Hé Diam,  nem jössz?

- Ah, nem hinném hogy a Griffendélesek örülnének nekem. Tudod miket mondanak rólam.

- Ugyan, ez badarság, fogta meg James Diam kezét. 

- Naa, gyere - kérlelte James.

- Oké, de csak mert ilyen szépen kéred. James és Diam ketten ültek egy kabinban, pontosan Rose és Albus kabinjával szemben. A két gyerek néha szinte rátapadt az üvegre, annyira figyelték a szemben lévő kabint.

- Ki kéne vele békülni. Amúgy min is vesztünk össze?

- Semmin - mondta Albus. - Csak egyszerűen nem bírok a szemébe nézni. Ami a szirten történt az mindent megváltoztatott. Mindent - mondta a fiú és a szemben lévő kabinra nézett.

 

Teltek múltak a napok, hetek. A sok kicsi elsős gyerek már a bűbájokat megatnulta, s csak Diam van lemaradva. A hófehér smaragdzöldszemű kislány Már régóta a Minisztériumban fekszik. Apja szint el sem mozdul kislánya mellől. James és Albus az eset óta nem beszéltek. Az elsős kisfiú nagyon mérges bátyjára. James mindennap bejár Diamentéhez és mostanra már nagyon jóban lett Draco Malfoyyal. Amikor James a kislánynál van, sokszor volt már fültanúja a családi vitáknak. Általában Mrs. Malfoy robbantja ki a saládi viszályt. Mindig arról szól a vita, hogy Mrs. Malfoy nem fog egész nyáron ezzel a "tébolyult" lánnyal tanulni. Egyik nap, amikor James bement a lányhoz, és megfogta a kezét, melegséget érzett. Nem a szokásos hideg , hanem most konkrétan lázas volt az egész lány. Ez a láz a Cruciatusz átok mellékhatása. James tudta, ha már ez bekövetkezik, akkor általában itt a vég. De Diamenténél más a helyzet. Hirtelen a lány összerezzent és felnyitotta a szemét. Pár pillanatig Jamessel szemezett, majd a fiú felkiáltott:

- Mr. Malfoy, jöjjön ide!

Erre az apuka már futott is és teljesen elsápadt, amikor meglátta nyittott, smaragdzöldszemű kislányát.

- Kincsem, én hercegnőm, aranyhajú leányom hogy vagy?

- Egész jól - válaszolta Diamente az ő gyönyörű, rég nem hallott csengő hangján. 

Közben telt az idő. James és Diam két nap múlva együtt mentek vissza a Roxfotba. 

Mr és Mrs Malfoy pedig hazamentek.

James és Diam estére érkeztek meg az iskolába. James elkísérte Diamot a Mardekár bejáratához, majd ő is ment a saját házába. 

Másnap reggelinél mindenki Diamentét bámulta. Az elsősök összesúgtak a háta mögött, még a legtöbb Griffendéles is. A lány ekkor érezhette bizto biztosan, hogy a Mardekár ház az ő igazi családja. Ott mindenki kedves vele és megérti. Ekkor vesztette el a hitét Albusban és Roseban. 

Eközben Albus furcsálta barátja új kinézetét. Szája sokkal színesebb , vérpiros volt. Szem pedig a kékeszöld, tengerkék szín helyett smaragdzöld volt. Ez volt a gyerekek utolsó reggelie a Roxfortban. A vacsoránál a házkupát a Mardekár nyerte volna, de végül James és Albus akciójával feltornázták magukat 3.helyről első helyre. A diákok már összepakoltak, Rose és Albus is az utolsó pillanatban futottak fel a bagolyházba bagjaikért. Teltek az órák és a vonat már be is futott a Roxmortsi pályaudvarra. 

James kezében remegett a pálca. Albus könnyes szemekkel nézte bátyját és rosszabbnál rosszabb gondolatok jártak a fejében. Ezzel a tettel megutálta bátyját. Nem bírta felfogni, hogy mi van a levegőben. Az egyik oldalon az egyik barátja, aki igazán fontos volt neki, de mivel Mardekáros, gonosz lett. A másik oldalon a 11 éve ismert bátyja állt, pálcát szegezve a barátjára. Albus fejében megíródott az az ötlet, hogy közéjük ugrik, de Diamente egy átkot kántált lábaira. James nem tudta mit tegyen egyszer csak megint megszólalt Diamente testéből az a bizarr hang:

- Mire vársz még ifjú. Gyere, csak egy varázssó és elmúlik minden szenvedés. Hisz, itt én nem öltem meg senkit, nem tudok horkruxot készíteni. Így sosem térek vissza. De ha itt és most nem ölsz meg... Felerősödök és akkor már senki sem tud megállítani. Már kétszer elbuktam, kiismertem az ellenséget. És a lány mindenképp meghal. Vagy azért, mert elszívom az energiáit és helyette testet öltök, amíg neki még lekle sem marad. Vagy pedig mindkettőnket megölsz, és te leszel a nap hőse. Döntsd el James mit választasz. James Diamente szívéhez zegezte a pálcát. Elfordította a fejét, nem mert odanézni. Albus sem. Elhatározta hogy erős marad, de ebben a pillanatban könnyek szöktek a szemébe. Nem bírta felfogni, hogy az egyik legjobb barátja meghal. És azt sem hogy pont a nagytestvére keze által, akire egész életében felnézett, akit követett mindenhová. Akit teljes szívéből szeretett. 

James kinyitotta a száját. Közben az aurorok az ajtón dörömböltek és a folyosón veszekedtek. 

- Crucio - mondta ki az egyik tiltott átkot James. De nem volt benne harag, így nem hatott. És ez az átok nem a gyilkos átok volt, hanem a kínzó. Pont az az átok, ami nem öl meg, de halálközeli szenvedést okoz. 

- Crucio, crucio,crucio,crucio,crucio,CRUCIO - mondta egyre hangosabban a szavakat. Ekkor hirtelen egy hangos kislánysikoly töltötte ki a teret. Ez Diamente hangja volt. Egy szörke szellem szerű lény szállt ki a zöldszemű lány  testéből. Átszállt Albus testén, egy pillanatra kihagyott a fiú agya. Jamesen is, és Diam körül körözött. Megpróbált visszamenni a lány testébe, de a kisgyermek élet halál között lehetett, ezért a teste hozzáférhetetlen. 

- Albus, rohanj az ajtóhoz - mondta James és rohant Diamente testéhez. Ölbe vette a lányt és az ajtó felé fordult. Közben az aurorok, pontosan 6 auror. Pálcát szegzett a füst állagú lényre amíg az próbált eltűnni. Albus és James elindultak egy folyosón, bár a kisebbik fiú sokk hatása alatt volt. A fiúk kormosan, véresen, de felértek a nagyterembe. Diamente falfehéren feküdt James karjaiban. Jéghideg volt a keze, az egész teste. De James érezte a lány szíve dobbanását. Igaz , nagyon furdalta a lelkiismeret, hogy egy elsőévest 7 tiltott átokkal átkozott meg. Egy elsőéves lányt. Amint beléptek a terembe, kínos csend fogadta őket. Draco háttal az ablaknak állt, amikor Scorpius felkiáltott:

- Hugi!

- Erre Mr. Malfoy Jameshez futott kislányához.

- Szemem fénye, egyetlen aranyhajú leányom, ki tette ezt veled. 

-James - dadogta Albus...

- Tessék? lépett oda a fiúhoz Scorpius

- Egy gonosz hang volt. Valami nagyúr - hebegte a fiú. 

Malfoy szeme felcsillant. Eközben belépett az ajtón Harry Potter, James apja. 

Megsimogatta két fia fejét. 

- Most már minden rendben lesz, én bátor fiam. Már minden csak Diamentén múlik. Mondta Mr. Potter és mindenki az aranyhajú, piros szájú lányra nézett.