Harry Potter Folytatása

Még aznap éjjel megérkezett Draco és felesége. A nőn nem látszott meg annyira, hogy megérintette volna a kislánya esete. Inkább Draco volt ízig-vérig ideges, mivel sejtette hogy ha a nagyúr valamilyen formában visszatér, megöli az összes Malfoyt. Scorpius aznap éjjel csak forgolódott az ágyában. Albus is így volt vele, James ágya pedig üres volt. Ő és Dumbledore elmentek a Mágiaügyi Minisztériumba Aurorokért. James apja, Harry Potter is a Roxfortot védelmező aurorok között volt. Látta Jamesen hogy valami bántja, bár Harryt is bántaná, ha Hermionet elfelejtenék és életveszélyben lenne. A hajnali órákban visszatértek a professzorral és immár még 6 auror társaságában az iskolába. James és Albus korán felkeltek. Mindkét fiút nyomasztotta a lelkiismeret, ezért elindultak a 3. emeletre. 

- Albus, melyik vízköpő is volt az?- kérdezte James.

- Szerintem... balról a hetedik. 

- Ti meg miben sántikáltok?! - lépett mögélyük az egyik hátborzongató auror. 

- Tttttudja, amikor Diamente keresésére indultunk, hát az egyik vízköpő lábánál találtunk egy darabot a talárjából. Odébbtoltuk a szobrot és egy lépcsős átjáró volt ott. Éss... - dadogott Albus. 

- És ti el akartatok menni hogy megmentsétek a kislányt Hmm?!

A fiúk bolintottak, mire az auror nagyra nyitotta a száját. 

- Ti tébolyultak, mi van ha a nagyúr lelke megsemmisülése előtt egy horkruxba záródott és éppen a kislány testéből támpálkozik Hmmm?? Ha ti is odamentek, mindeggyikőtök meghalt - vette halkabbra mondandóját. - és egy hajszálnyi esély se lesz a megmentésére. 

- Bocsánat - mondta James és elővette pálcáját. - Aqulilium horixum  - és az auror jéggé dermedt. A fiúk felvették a láthatatlanná tévő köpenyt és futottak egy kis fénypont felé. A kis fény, egy ajtó kulcslyukja volt. 

- Alohomora - mondta Albus, mire a zár kinyílt. A két fiú nagyot nézett, amikor egy szirten álltak. Velük szemben állt Diamente , izzó zöld szemekkel, Eltorzult hangon beszélt.

- Hát elértetek ide. Mit is várhattam volna a Potter ivadékoktól? És a kis Scorpius nincs itt. Igaz, neki több esze volt. Eny gyáva Malfoy vér. Csak ezen a Malfoyon csodálkozom. Nem illik a Mardekárba. Bár ezt a süveg is belátta. Nos, hála Fred Weasleynek, még mindig itt lehetek. - És akkor Diam Albus felé hajolt.  - Mi az kicsi fiú, tuod te hogy ki vagyok?

- Erre Albus vakmerőn válaszolt:

Nem, nem tudom hogy ki vagy, de hogy ki nem, azt igen. Te nem az aranyhajú könymoly Diamente vagy, hanem valami szerencsétlen lény, amely másokkal élősködik. Nincsenek barátaid, nincs tested. Senki sem vagy. Csal sajnálni tudlak. 

- Lehet hogy most nem vagyok jó formában - váltott át Diam sziszegő hangra) de mivel meg sem halhatok, így nincs mitől tartanom. Ugyan, ki ölne meg egy ártatlan smaragdzöldszemű kislányt? James, ismered az átkot. Tudod mit kell tenned. Ha végezni akarsz a sötét nagyúrral, és apád helyébe akarsz lépni, akkor meg kell ölnöd őt is. 

- Soha - válaszolta James, miközben farkasszemet nézett az izzó, zöldszemű lánnyal. Hátranyúlt a zsebébe és mégis rászegezte pálcáját. 

James, Albus és Diam takarodó után a szeszélyes lépcsőkön bolyongva mászkáltak. Már menni akartak saját hálókörleteikbe de a lépcsők nem engedték. Így hát a gyerekek felmentek a harmadik emeletre. Albus és James összenéztek. 

- Ez nem az a folyosó hol régebben a...- mondta Albus.

- Ahol a bölcsek kövét tartották- egészítette ki testvérét James. 

- Apa jól mondta. Tényleg horrorisztikus. Ezek a fáklyák és vízköpők.. - Mondta Albus

A két fiú nagyon jól elbeszélgetett egymással és észre sem vették hogy Diam lemaradt. A fiúk felmentek a házukba, át az új ajtófestményen. A házban éppen állt a bál. Keneddy Weasley, Percy és Elvira.( Egy másik Weasley, Ron tesójának a gyereke. ) gyermeke. Most is egyjó , vicces éjszakát zártak a fiúk és reggel mérgesen ébredtek. Minden Griffendéles haragudott aznap reggel az órára. A mardekáros Malfoyyal ellentétben, aki már több órája várta, hogy a hétalvó Potterek végle lejöjjenek reggelizni. Amint ez végre megtörtént, Malfoy odaállt Jameshez és Albushoz és flegmán megkérdezte:

- Na mocskos kis Griffendélesek, Merre van a húgom?

Hirtelen mindenki elhallgatott az ebédlőben. Szinte tapintani lehetett a feszültséget. Albus és James összenéztek és amilyen gyorsan csak tudtak, úgy futottak a harmadik emeleti folyosóra. Rose és Scorpius utánuk. Centiről centire átviszgálták a folyosót, de semmit sem találtak. Akkor Ablus kiszúrta az egyik vízköpő szomor lábánál Diamente talárjának egy darabját. A fiúk Rose tanácsára eltolták a szobrot. Mögötte egy koromfekete folyosó és egy aranyozott lépcsősor volt. A gyerekek ahogy csak tudtak, felrohantak az igazgatói irodába, ahová kopogás nélkül betörtek. 

- Dumbledore professzorúr(Nem Albus Percival Brian Wulfric Dumbledore professzorról van szó, mivel ő ugyebár meghalt. Ő a bátyja, aki a hetedik könyvben jelenik meg. ) Diam eltűnt - Hadarták kánonban a gyerekek. Talán a legijettebb közülük Albus és Scorpius volt. Mintdkét fiúnak eltűnt a pirosság az arcáról. a professzor elkezdett dadogni:

- Tudtam hogy egyszer eltűnik egy gyermek. De hogy ilyen hamar, és hogy pont Diam. Egy mardekáros. Nem is értem. 

- Scorpius! Írj a szüleidnek hogy azonnal jöjjenek a Roxfortba!Diamente élete múlhat rajta. - mondta a professzor a tőle szokatlan, ideges módon. 

- Albus, Rose ti menjetek vissza hálókörleteitekbe és szóljatok McGalagonynak hogy azonnal jöjjön fel. Sürget az idő...

James, te még maradj, veled beszélni valóm van. 

Albus és Rose siettek, ahogy csak bírták. Albus a folyosón bele is futott a tanárnőbe. Lihegve elmondták neki a gyerekek hogy Dumbledore hívatja. Még aznap este elrendelték, hogy senki se maradjon egyedül. Az elsőévesek nem mehetnek el idősebbek nélkül sehova. A roxforton kívülre nem mehetett egy diák sem, órák után egyből az ebédlőbe kell menniük a varázslótanoncoknak. Másnap reggel minden első és másodéves tanoncnak az első órájuk sötét varázslatok és kivédésük, hogy ellenátkokat tanuljanak arra az esetre ha támadás érné őket. De valyon mi van az aranyhajú kis Diamente Malfoyyal?!

Újabb borús napok következtek, és egyre több áldozat. Már egy harmadéves Hollóhátas, egy végző Hugrabugos és egy másodéves Griffendéles is feküdt már a gyengélkedőn. De legjobban diam állapota volt a súlyos. Egyszer, amikor James és Albus bementek hozzá, Albus lerakta a csokit az asztalra, és James eközben véletlenül megérintette Diam kezét, ami jég hideg volt. Ekkor bejött Mc Galagony professzor is, mire Diam elkezdett köhögni. Abban a pillanatban siettek a tanárok, ápolók. Diam semmire sem elmékezett, bár Albus látta a lányon, hogy valamit titkol. Másnap Albus kísérte le Rose társaságában Diamot a gyengélkedőről. Közösen segítettek a lánynak bepótólni az elmaradást, majd vacsora után is együtt hagyták el a termet, de Diam a könyvtár felé vette az irányt, Albus követte. 

- Diam, hová mész? - kérdezte a fiú.

- A könyvtárba. Meg kell néznem valamit. Hoolnap növénytanra - mondta kedves mosollyal. De amint belépett a két gyerek a könyvtárba, Diam már futott is a tiltott részleghez, amit Albus nem is értett. Egy könyvet emelt le Diam a polcról. " A változás szele" címmel. 

- Ez egy régi könyv, nagyjából a bölcsek köve előtt 50 évvel íródott, szóval nagyjából 100 éves. 

- Diam, igyekezz már - sürgette a lányt Albus - jön Frics úr - mondta és megfogta a lány kezét és kifutottak a kijáraton, majd mindegyikőjük ment a saját házába. Aznap éjjel Albus nem aludt jól. Folyton fekete árnyak jártak a fejében, gonosz, sötét lelkekkel. Ezt éjjel meg is írta a szüleinek, majd a reggelinél meg is kapta a választ. Rosesal mentek növény-tanra a Hollóhátasokkal. Longbotom professzor helyettesített éppen, mivel Binns professzorra is lesúlytott a fekete égbolt. De mióta Diam felébredt, a fellegek kezdenek eltűnni. Albus már belátta, hogy ez sem lesz a kedvenc órája. Igaz egész órán nevettek, ahogy a professzor vissza akarta szerezni a húsevő növénytól a tankünyvet. Óra után Albus és Rose kimentek az udvarra, kviddics játékosválasztást nézni. 

Albus, Rose és a többi újdonsült Griffendéles nagyon jól szórakozott az este, Diammal ellentétben, aki már zöld-fehérben ült a tűz előtt. Albus egy kicsit aggódott a lányért, hiszen tudta, hogy nem szívből került oda. De most nem volt ideje sokat töprengeni hiszen Jamesék nagy partyarcok voltak, ha az újoncok beavatásáról van szó. Gyorsan el is szállt az este, olyan éjfél tájt James és Albus egy baglyot küldött szüleiknek, és ezzel meg is kezdődött az alvás. Nem is csoda hogy másnap reggel hatkor az összes griffendéles karikás szemmel ébredt. Albus gyorsan felöltözött majd Jamessel és Rosesal mentek is reggelizni. Albus jól megpakolt tányérral ült le, pont szembe a mardekárosok asztalával. a fal fehér Diam testvére mellett ült, aki még néha próbált is mosolyt csalni az arcár, de ez nem jött össze, ezért látszólag Scorpius letett erről. Reggeli után Albusék első órája a szabadban volt, a Mardekárosokkal. Seprű kezeléssel kezdtek. Jött is a duci tanárnő, fekete-fehér talárban, mint egy kviddics játékvezető, arra hasonlított. Mivel még az elsősöknek nem lehetett seprűje, így a sulis seprűkkel gyakoroltak a diákok. A professzor elmagyarázta a gyerekeknek hogy tegyék ki a kezüket és mondtják: "Fel!" Csak egy mardekáros lánynak sikerült ez elsőre, Diamnak. A professzor rögtön megtalálta kedvencét a szőkehajú könyvmolyban. Még azon az órán mindenkinek sikerült a mutatvány, és páran repülhettek is. Albusnak negyedszerre jött össze a fel, majd ő is ment repülni a többiekkel. Rose egy kicsit tovább szemvedett mint Albus, de neki is összejött a repülés. Scorpius is már a levegőben volt, amikor Diam éppen a seprűn állt és egyensúlyozott, a professzor bátorítására. Közben kicsöngettek, és amíg a gyerekek a levegőben voltak, a professzor már hívta is a tanárokat, hogy csodálják meg kedvencét. közben Albus élvezte a repülést, és az egyik ablaknál integetett is bátyjának, aki éppen bájitaltanon szenvedett. A tanárok tátott szájjal figyelték Diamot, közben a professzor csak áradozott róla. Hirtelen sötét felhő borította az égboltot. Diam már le is szeretett volna jönni, de a tanárnő ragaszkodott ahhoz, hogy Diam felálljon a seprűre. A kislány minél előbb túl akart esni a dolgon, de amikor elengedte a seprűt, és Lovengood professzor már tapsolt, hirtelen egy sötét árny lelökte Diamot a magasból. A kislány leesett a földre, rögtön vitték is a gyengélkedőre. Scorpius már aznap beszámolt szüleinek az eseményeről, és amint a Malfoy család tudomást szerzett az esetről, kő kövön nem maradt a Malfoy házban. Közben egész nap nem tűntek el a gonosz felhők, ezért tanítási szünetet rendeltek el. Albus és Rose szinte egész nap a gyengélkedőn volt, barátjuknál, aki nem tért magához. 

És, jó félóra gyaloglás után feltűnt a Roxfort. Díszesen ki volt világítva, és nagyon sok tornya volt. Mindegyik toronyhoz egy ablak tartozott, amire egy zászló volt kiragaztva, az adott házaké. Albus érdeklődve figyelte a vörös arany és a zöld fehér zászlókat, majd mire észbekapott, éppen belement Rose-ba, aki a többi elsőssel együtt ámélkodva bámulta a Roxfortot. Így tett Albus is. Nagyon tetszett neki, amit látott. A legszimpatikusabb neki az egyik torony volt, aminél időről időre kis tüzijátékok tűntek fel. de sajnos nem ámélkodhatott sokáig, mert indultak tovább. Egy hídon mentek át, ami alatt egy fekete tó volt, vélhetően az, amin átkeltek. Már mindenki vacogott, mire elérték az előkertet. Az eső csak szakadt. De pár lépcsősor után beértek egy meleg helyiségbe. Ott megjelent egy fiatal, sötét hajú, kissé dagadt boszorkány, hogy köszöntse az  elsőéveseket. Elmagyarázott mindent a beosztási ceremóniáról és a Roxforti házirendről. Aztán elindultak jópár szobán át, mire megérkeztek a nagyterembe. Ott a mennyezet az időjárást mutatta, ahogy Albus körülnézett, Jamesék még szárazak voltak hozzájuk képest. Albus kereset bátyja tekintetét, és pont amikor james odafordult, pont akkor kellett felsorakozniuk. A duci boszsorkány behozott egy háromlábú széket és egy jó illatú, frissen mosott, pár repedés varrással ellátott süveget. Volt még egy nagy szakadás, amit Albus szerint illett volna megvarrni. De  amikor tobávvakarta kémlelni a használt süveget, az megszólalt, különös hangon:

Én vagyok a Teszlek süveg,

A régi-új teszleksüveg

Ki beosztott jót s rosszat,

Most  titeket bosszant.

 

Már sok éve történt,

Hogy itt sokunkat ölték,

De mi erősek maradtunk,

S feltápázkodtunk.

 

A bölcs vagy és kissé könyvmoly, 

Házad nem más, csak a Hollóhát,

Sok barátra, kis társakra,

Találhatsz, nefeldd !!

 

Ha mindened a barátság,

És érdekel a kutatás,

Nem is kérdés hisz 

A Hugrabug vár.

 

Ha bátor vagy, S vakmerő,

Házad a Griffendél,

Barátok és sok mások

Várnak téged, ne feledd!!

 

Ha cseles vagy és ravasz, 

Vár rád a Mardekár,

A sok kígyó, s kutatás,

Mi is lehetne ennél klasszabb?

 

Én voltam a TeszLek süveg, 

A régi - új Teszlek süveg,

Eldöntöm hogy mi jó nektek,

Már többszáz éve.

 

És ezzel befejezte a Teszlek süveg a dalát, mindeki elkezdett tapsolni. Eközben Albus körülnézett a tanári karban. Ott ült egy idős , nagyon idő boszorkány az igazgatói szék jobbján. Balra tőle egy köpaszodó bajszos öregember ült, egy lila talárban, Lumpsluk professzor kistáblával. Mellette egy nagyjából harminc éves férfiú ült, aki mosolyogva tapsolt. Ő volt Longbottom professzor. Mellette egy Fekete taláros, hegyes állú tanár ült, nagyjából 50 év körüli lehetett. Érdekes frizurája volt és egy gonosz mosolya. Albus szerint ő lehetett a Mardekár házvezetője. Mellette egy alacsony professzor ült, sok könyven, és ő is tapsolt. Ő volt Fitcwik professzor, a névtáblája szerint. És véget ért az asztal jobb oldali része. Az igazbatóbalján egy fiatal kosszőke tanárnő ült és békésen mosolygott. A névtábla szerint ő volt Mrs. Lovegood. Albus szerint jóslástan tanárnő lehetett. Mrs Lovegood mellett ült Hagrid, a kedves óriás, most is mosolygott. az ő balján egy szellem ült, Albus a névtáblán nekezen kibetűzte a Binns professzor felírást. Mellette még két hórihorgas ember ült. Mind a kettő mosolygós és elégedett képet vágott. Közben már javában folyt a beosztás. Albus felkapta a fejét a Malfoy családnévre. Szerencséjére Scorpius Malfoyt hívta a süveg, nem pedig Diamentét. A fiút a süveg rögtön a Mardekárba osztotta. Utána hívta a süveg Rose-t aki kicsit aggódó teknitettel ült fel a székre. A süveg kis gondolkodás után őt a griffendélbe osztotta. Ezután még két, kissé pufók fiút osztottak be a Mardekárba, majd azt az Emma nevű lányt a Hugrabugba. Ezután egy kedves tekintetű, sötét hajú lányt osztott be a süveg a hollóhátba. az őt illető tapsnál Mrs. Lovegood és Longbottom professzor is felállt tapsolni. És akkor a süveg Albus Perseus Pottert mondtott. Albus felült a székre, de hirtelen elkezdett izgulni. És akkor a söveg jó hangosan Griffendélt kiáltott. Albus megkönnyebbülten sóhajtott fel és ment az asztalukhoz. A nyakkendője vörös arany színné vált. Még egy 10-15 percig tartott a beosztás, amikor az utolsó, Diamente Malfoyra került a sor. A süveg sokáig gondolkozott, majd kinyílt a szakadása és szomorú hanggal kimondta a MArdekár ház nevét. Diam egy mosolyt erőltetett az arcára, de csalódottan nézett az átváltozó nyakkendőére. 

Albusék bagtattak az óriás mögött, amikor elértek a tópartra. Ekkor az óriás megszólalt:

- Most áthajózunk a tavon. Vigyázzatok, nehogy beleeesetek a vízbe. Bár mondjuk így is jó vizesek lettetek. Amúgy a nevem Hagrid, a roxfort vadőre vagyok. Jaj a Roxfort, olyan szép azúj kastély. De mégis, a csatán sok varázsló halt meg - szökött könny a a vadőr szemébe és ezután nem szólt egy szót sem, amikor Rose megszólalt:

- hagrid, ki tanítja a Roxfortban a legendás lények gondozásást? Tudod, imádom az M.M.XXXXX osztályú állatokat és lenne pár kérdésem majd a tanárhoz - mondta Rose és a vadőrre nézett. az vélhetően elmosolyodott, mert boldog hangon kezdett beszélni. 

- Hát én, ki más?Milyen kérdéseid vannak Miss . . . 

- Rose uram, Rose Weasley. - mondta, bár mikor a családneve elhagyta a száját, Hagrid hahotázva folytatta a meséit. A Harry, Hermione, Ron párossal. Rose ült Hagriddal egy csónakban, Scorpius és Diam is egy csónakban ültek, Albus pedig egy ismeretlen , nagy valószínűleg sárvérű lehetett. Albus köszönt neki, miközben elindultak a csónakok. A lány vörös hajú, fehér bőrű és nagyon szeplős volt. Kedves mosolya és eléggé csálén álló, ahogy Albus észrevette, hiányzik még a két szemfoga.

- Szia,én Emma vagyok - köszönt a lány. Még egy ideig békésen hajózgattak és csak Hagrid és Rose párbeszédét lehetett hallani, de ekkor Emma felsikkantott. Az óriáspolip egy csápja emelkedett ki a vízből. Ezt Rose is észrevette és valamit Hagrid fülébe súgott. Erre az óriás elmosolyodott és a hajóban kicsit oldalra dőlt. Erre a hajó közelebb ment a polip csápjához. Rose kihajolt és megsimogatta a csápot. Erre az visszahúzódott a vízbe. Albus folytatta a tó túlpartján feltűnő kastély fürkészését, és közben letisztázta magában, hogy ez az Emma sem lesz Griffendéles. Mivel hát az ismeretlentől félni nem valami bátor dolog. Kicsivel később megérkeztek a túlpartra, már minden elsőéves elázott és a szél is nekiállt fújni. Az elsősök elindultak a parton kiépített murvás sétányon amikor a Roxfort kivilágított szobraival találták szembe magukat. Ott egy elágazás volt és Hagriddal az élen, az elsősök jöbbra indultak. Itt Hagrid odasúgott valamit Rosenak. 

Miután Albus és Rose vettek a büféárus csokijaiból, Diamente is felállt és Albuskhoz ment, pár galleonnal a kezében. De akaor a szembelévő kocsiből kilépett egy világosszőke hajú fiú, arcra Diamra hasonlított. Scorpius Malfoy és két barátja is éppen Bűvös bizserét vett. 

- Szia Scorpius - köszönt Diamentem és kicsit közelebb lépett bátyjához. Albus csodálatára sokkal több különbség volt köztük, mint első látásra.

- Nem jössz át a kocsinka Diam? -kérdezte scorpius és gonosz mosollyal Albus felé fordult. 

Albus egy gyúnyos pillantást vetet felé és visszament a fülkébe. Idő közben befutott a vonat a pályaudvarra. Diamente is visszatért egy békés csevegés után a bátyjával. Eltette a maradék galleonját majd várt, amíg Albus és Rose is feláll. Közben az ablak felé pillantott, ahol észrevette, hogy zuhog az eső. Közben Rose is mellé állt és kinézett. 

- Jujj, fel kell vennem a vízálló talárom. Anya mondta, hogy eső várható, és nem szeretnék az első estén megfázni - mondta és a ládájából előhúzott egy fehér - Rózsaszín talárt, aminek a jobb ujjánál volt néhány virág.

- Igazad van, nekem is van olyanom - mondta ALbus és ő is kikereste az ő sötétkék vízálló talárját és az iskolai talárjára vette fel. Közben Diamente is keresett egy nagyjából vízállónak mondható ezüstös-zöldes talárt.

- Mehetünk? - kérdezte Rose és felemelte a ládáját. 

Albus és Diam egyszerre bólintottak majd húzták a ládájukat Rose után. ahogy ALbus mindenfele nézett egyszer csak megpillantott egy békát elugráni a lába mellett. Ezt rose is észrevette és felkapta a békát. 

- Ez biztos valakié - mondta és ellenállást nem tűrő hangon indult tovább. Albus és Diamente kissé gúnyos vigyorral bólintottak. Mielőtt leértek volna a vonatról, elköszöntek az büféárus nénitől majd a pályaudvar egyik szabad padjára rakták a ládákat. ekkor Albus észrevette, hogy Rose-nak egy öreg kicsi baglya van, és a kalitkájára az van írva: Pulipiny

- Aranyos a baglyod - szólalt meg ALbus és belenézett Rose szemébe.

- Köszi - válaszolta Rose és a bagoly ládájára nézett. - Szegény már eléggé öreg, de imádom. -mondta és Diamra szegezte a tekintetét, aki a pályaudvar közepén álló órát figyelte. 

- Milyen érdekes, hogy ez az óra visszafelé jár - mondta. És a mutatói rossz dolgokat mutatnak - mondta és eldöntött fejjel bámlulta. Közben megérkezett egy 2,5 méteres kissé őszülő órás. 

- Elsősök ide hozzám!! - kiabálta majd megvárta, amíg minden elsős odaér. Albusék is odaértek és a vadőr megbiccentette a fejét Albus felé. Elindultak a csónakokhoz. 

Nos, el is kezdeném. A vonatútról indítunk, ahol a 7. könyv befejeződött a vonat már rég kiért Londonból. A gyereke elkezdtem mozgolódni . . .

 

James és Albus, aki most utazik először vonaton, eredetileg egy fülkébe akartak ülni, de hát James-t hívták a barátai, kviddics csapattársai. Ezért Albus elindult a ládáját húzva és keresett egy üres fülkét. Sajnos, peche volt, mivel nagyon sok volt a Roxfortos diák. De ekkor észrevett egy fülkét, ahol csak az állomáson észrevett Rose és egy számára ismeretlen lány, Diamente ült. Ezért hát Albus vett egy mély levegőt és beköszönt. 

- Sziasztok , beölhetek? - kérdezte és remélte hogy nem kell itt kint, a folyosónmaradnia.

- Gyere persze - válaszolta kedvesen Rose és mevárta, amíg Albus leül. Akkor belekezdett a bemutató szövegébe, Albus szeme továbbjárt az ablak mellett ülő lányra. Ismerős volt az arca, mivel az állomáson, Fiúban látta. albus rögtön kirázta ezt a gondolatot a fejéből és kezet rázott Rose-sal.

- Én Albus vagyok - mosolygott Rose szemébe, aki már megmondta a nevét. 

- Én Diamente, de csak Diam - szólalt meg végre a lány gyönyörű csengő hangon. - ti is várjátok már, hogy odaérjünk? - fordította el Diamente a fejét az ablak felé - Kissé tartok tőle, hogy hova osztanak be, de mégis, olyan klassz lenne már odaérni. Végülis az egy kastély - mondta egyáltalán nem izgetott, szinte nyugodt hangon. 

- Igen, én nagyon várom, Diam.  - szólalt meg vidám mosollyal Rose. - Csak attól tartok hogy hova osztanak be.  - mondta és egy kicsivel később, mielőtt folytathette volna, Albus megszólalt:

- Apukám mesélte, hogy amikor ő járt a Roxfortba, akkor az idősebbek azzal ijesztgették, hogy nagyon nehéz próbákat kell kiállni. És végül csak egy iskolai teszleksüveg döntötte el - mosolyodott el Albus. Rose egy kicsit mérges arcot vágott, mert belevágtak a szavába. Mégis nem tudott haragudni senkire sem az első napon. 

- Igen, engem szerintem a Griffendélbe osztanak be. de szerintetek most is egy süvegre bízzák a döntést? - kérdezte és átgondolta hogy mit mondjon, de m,ielőtt kinyitotta volna a száját, diamente vágott közbe. 

- Szerintem igen, az a süveg a szüleink idejéből megbízható lehetett. Én nem kételkedem. bár sajnos egy olyan érzésem van, hogy én Mardekáros leszek - mondta mire Albus és Rose szeme is rá szegeződött. Most Abus szólalt meg.

- Indulás előtt Apukám azt mondta, hogy amikor ő volt Roxfortos, akkor megkérte a süveget, hogy ne legyen Mardekáros.  - mondta Albus dicsőséges mosollyal.  De ekkor Diam válaszolt.

- Tudod nekem az egész családom, és ha jól sejtem, az ikertestvérem is Mardekáros lesz. csak az az érzésem, hogy ott nem lesznek igazi barátaim - húzta el a fejét az ablak felé. Kint nagy volt a sötétség. Későre járt már . . .

Nos, ide jönnek a fontosabb szereplők. Egy nagyon kicsi változtatást teszek Rowling írásában, annyit, hogy  Scropius (Draco Malfoy fia) nem lesz egyke. Lesz egy csodálatos ikre, aki a komplett ellentéte. Majd ezt részletezem, ha a Malfoy családhoz érek. 

A Potter család:

Nos ő itt ALbus Perselus Potter, történetünk egyik főszereplője. 11 éves kékszemű helyes arcú szerény fiú. Kviddicsben az apja tulajdonságait örökölte, bár azért Ginnyből is van benne. bár mondjuk ő terelő lesz. De attól még király. Menő fiúnak számít és jópár évvel később egy, örökké tartó szerelmet néz ki magának. De hát az még eléggé messze van. 

 

Ő itt James Sirius Potter. 13 éves, griffendéles diák. Ő a Griffendél ház fogólya, és nagyon jók a tanulmányi eredményei, de az egyik hátránya, hogy túlságosan is menő. Szeret beszólogatni a srácoknak, olyan, mint a nagyapja. Ginny szerint illik rá a James név. Ebben Harry is egyet ért, bár titkon reméli , hogy nem úgy fog Ifjabbik James randira hívni egy lányt, mint Harry apja. 

 

  Nos, ő pedig Lily Potter, aki most még csak 9 éves, ezért még hátra van neki a Roxfort. Ő tiszta Ginny. Egy kicsit Vadóc és kimondja amit akar. viszont érdekes ízlése van. És hát majd az ő idejében ő is nagy pasicsábász lesz. egyik áldozata, akit igazán szeretett, az Draco Malfoy fia lesz. Remélem ez eléggé érdekes lesz.

Weasley család:

 

Nos, ő itt Rose Weasley. 11 éves, első Roxfortos éve.Egy nagyon kedves és szerény lány. Kicsit hasonlít Hermiónéra, de van azért különbség. Rose-nak nem mániája a tanulás, de imád olvasni. Csak másról. A Kviddics a mindene. Bár sajnos tériszonya van. Továbbá Hagrid kedvence is lesz, mivel a drága imádja az M.M.XXXXX kategóriájó állatokat. És nagyon nagy érdeklődést fejez ki a mugliismeret iránt is. Ez lesz az egyik kedvenc tantárgya.

 

Nos, ő itt Hugo, a másik Weasley fiú.10 éves, jövőre megy a Roxfortba. Ő inkább olyan Ron fajta. Vörös hajú, szeplős és seprűmárkamániás. Szinte minden kviddics világkupán ott volt. Még csecsemőkorában szokott rá, amikor, (Hermióne rosszallására) Ron elvitte a kicsi Hugo-t a világkupára. egy pasis hétvégét töltöttek és utána vettek egykét dolgot. Hugonak azóta megvan a dedikáltatott arany cikesze.

 

A Malfoy család:

Nos, ő itt a 11 éves Scorpius Malfoy . Egy szép fiú, de sajnos rendelkezik az apja tuljadonságával. Ő is megválogatja a barátait és neki is lesz két csatlósa, de az még messze van innen. Nos, ez a fiú utálja a sárvérűeket, és jól kviddicsezik. Az apját lekörözve. Ő egy nagyon jó hajtó, a seprűn úgy ül, mint más a széken. 21 másodperccel idősebb Diamenténél. 

 

 Nos, Diamente Malfoyhoz van szerencsénk. Ő az én kedvencem. a fotó az tudom hogy nem a legjobb, mert Diamnak nem ilyen sötét a haja és nem ilyan vastag a rúzsa. De ez nem olyan lényeges. Ő Scorpius ikre. És teljesen az ellentéte. Persze, benne is van egy kis Mardekáros gonoszság, de ő mégis, már a vonaton jóban lesz Harry , Giny, Ron, Hermióne gyerekeivel. az apja nagy bosszúságára. Hát igen, Draco Malfoy mindig is úgy tartotta, hogy elsüllyed, ha valaki is a családjából Griffendéles lesz. Amúgy hozzáteszem, hogy ő lesz Albus barátnője is. 

Nos, egyenlőre ennyi, ha kifelejtenék valakit, akkor őt majd egy másik bejegyzésbe csatolom. 

Üdv.!nos, ez itt a Harry Potter folytatása, rajongóknak ajánlom. Nos, kezdük is el!

A bevezető része, hogy Harry gyermekei generációjában járunk. Tehát most már

James, Lily, Albus, Hugo és a többi gyerek világában játszódunk. A Fő Fő szereplő 

Albus Perseus Potter lesz. Ő egy igen tehetséges gyerek lesz, és ilyesmi. A szereplőket

a következő bejegyzés tartalmazza.