Utsubyo Yona

Aznap éjjel hideg volt. Egy Seryphon vagy Plumobec sem járta szokásos felfedező útját. Ő mégis állt és figyelt. Hallgatózott. Keresgélt, kutatott. Lassan hátranézett majd megszólalt:

- Itt járt.

- Biztos vagy benne? Ilyen időben? - leheltem kezeimre.

- Igen. Ez az Ő lábnyoma lesz.

- Hogyan akarod megtalálni? Korkó túl gyenge ehhez az időhöz. 

- Ocemas viszont erős és kiválóan alkalmazkodik a téli időjáráshoz.

- Ocemas nem jöhet ki a pincéből! - vágtam Rà.

- Egyszer már kiszökött. Én őrzöm a kulcsait, sima ügy lesz.

- Le kell állnod! Ha rájönnek, kivégzik! 

- Minden rendben lesz, Alice. Ugye bízol Bennem?

- Nem, Cross. Már nem. Túl nagy veszélyt jelentesz. Le kell állítanom Téged.

- Alice, Obszidián gárdás vagyok. Miben reménykedsz? Nem tudsz megsebezni, túl gyenge vagy.

- Pontosan azért van előnyöm, mert Obszidián gárdás vagy. - vettem elő egy kisebb batyut - Könnyen legyőzhetlek.

- Mi van a batyuban? - rántotta elő a saját készítésű tőrét.

- Csak a szokásos unalom-mixem. Oltogir a neve. Hogy tetszik?

- Hahh... Kreatív... És mire jó? 

- Azonnal kiüt és elveszíted az emlékeidet. Ne aggódj, nem hagylak itt a hóban. -kuncogtam.

- Képes lennél Rá?

- Természetesen.

- Nem emlékeznék semmire? 

- De. Csak ez a pár hónap fog kiesni. Rám, Cielre, a Főhadiszállásra, Ocemasra, mindenkire emlékezni fogsz. De a küldetésre nem.

- Miért? - fakadt ki.

- Mert túl veszélyes. Az ígéretem nem engedi.

- Tojok az ígéretedre! - emelte fel a hangját - Tedd el a batyud.

- Utolsó szavak? Csakhogy ne bánhass semmit.

- Alice, Én... - sóhajtott - Szeretlek. - engedte le a tőrt maga mellé - Ha már nem fogok Rá emlékezni, elmondom.

- Mi...? Cross, Te... 

- És bármennyire is fáj... De égj a pokolban! - kiáltott, miközben a tőrével felém suhintott.

- Francba! - estem hátra - Szép álmokat, Tahó! - rádobtam a kioldott batyut, aminek a tartalma egyenesen rákerült.

Cross azonnal összeesett. Pár percig még szaporán vette a levegőt, aztán lassan elhalkult. Végül békés szunyókálásba kezdett. Lassan mellémásztam, hogy megbizonyosodjak, a por tényleg használt. Óvatosan megérintettem az arcát. Hideg volt. Gyengéden félresöpörtem tincseit, majd egy csókot nyomtam a homlokára.

- Ne aggódj. - suttogtam - Sosem fogom engedni, hogy önmagad ellensége legyél. Örökké vigyázni fogok Rád.