Unicorn♥

 

Felkelltem, le mentem a konyhába, és ettem egy kis narancsot és hozzá vizet. Miközbe majszolgattam, elolvastam az időjárási - jelentést hogy mit vegyek ma fel. 22°C fok volt, szóval kikészítettem egy farmert egyegyszerű fekete pólóval és egy pulóverrel. Gyorsan megmostam a fogam és lefüröttem. Összepakoltam minden egyebet ami kell. Kulcs, könyvek tollak és stb.. Mikor már éreztem hogy véghez vittem minden feladatot, indulás elött elolvastam még a hütőn lévő kis cetlit, amit anyu írt nekem. Mikor elolvastam, kimentem az ajtón, és mentem a buszhoz. A kártyát már ki is akartam volna készíteni de rájöttem hogy az a szobámba maradt. Gyorsan befutottam, és felszaladtam a szobámba és megkerestem a kártyát. Nagy nehezen megtaláltam, és mikor kijöttem az ajtón, meg is jött a busz. Gyorsan leültem és valami háttérzenét beraktam, és fülhallgatóval hallgattam. Mikor megjöttünk, bementem a gimibe és leültem a padra. Matek óra volt ma az első óra. A tanár bejött és köszönt.

- Sziasztok gyerekek! - Köszönt a tanár.

- Jóreggelt!

- Gyerekek, lesz majd itt ebben a gimnáziumban matematika verseny. - Mondta és elő is vette a jegyzetelőt. - Nos kik lesznek azok?

Én inkább kihagyom, mert egyrész úgy se én nyernék, másrész meg amúgy se vagyok olyan nagy matek zseni. Mikor kicsengettek, Lementem a  büfébe és egy kalácsot vettem egy gyümölcsturmixal. Miközben eszegettem, hozzámjött Emily hogy beszélgessünk.

- Szia milyen a könyv?

- Hello! Fantasztikus! Tetszik!  - Feleltem mosolyogva. 

- Van ma időd átmenni hozzám? - Kérdezte mosolyogva.

- Áhh nem érek rá. Tanulnom kell! - Mondtam szomorúan. - Neked is azt kéne. Így elrontod a dolgozatot.

- Várjál milyen mikor? Hol? - Kérdezte összezavarodottan.

- Kémia, itt és 13. - án írjuk. - Feleltem.

Emily teljesen ledöbbent.

- Jaj ne kiváncsi leszek hogy egy sík hülye tanár milyen lesz doga írás közbe. - Mondta.

- Ugye nem fogsz puskázni? - Kérdeztem.

- Nem. - Mondta és elhúzott. 

A második óra elmaradt, és így nekünk több ideig lehetett szünetelni. Egyszercsak a tűzriasztó megszólalt, és mindenki kifutott az iskolából. Mkor mindenki kinvolt, rájöttünk hogy valaki poénból megnyomta és hát.. Nem lett túl szerencsés mert az igazgatóhoz vitték. 4 - kor hazamentem mert sokáig kellett tanulnom. Hazaértem, és ettem egy kis krumplis tésztát, és este kilencig olvastam.  Hamar el is nyomott az álom. 

 

 

Kora reggel volt. Az az időszak mikor el kellene mennem a gimnáziumba. Nagy nehezen kimásztam az ágyból, és elindultam a konyhába kaját készíteni. Mivel itt az ősz ezért egy gyümölcstálra gondoltam, és egy kis mézes teára.  Mikor elmajszoltam az utolsó morzsáig, elmentem fogat mosni és fürdeni. A mogyoró színű hajamat hagytam hogy a válamra omoljon.  A tegnap kikészített ünneplőmbe belebújtam és beraktam mindent a táskámba.  Mikor kész lettem, elolvastam az anyu által készített üzenetet a hűtőn. 

"Drága kislányom, majd este jövök. Ha hazaérsz a gázon lesz étel. Puszi anya.,,

Elővettem a kulcsom és indultam is. Felszálltam a buszra és leültem egy székre. Nyugalomban ültem, és egyszercsak megállt a busz. Néztem hogy ez nem is a gimnázium. Éppenségel elromlott a busz.

 

- Na ne! - Mondtam magamban, és leszálltam a járműről.

Unottan gyalogoltam el a nagyon messze lévő gimnáziumhoz és majdnem el is késtem. Az igazgatónak a beszédénél jöttem be és nagy sóhajjal végigálltam az évnyitót. Bementünk az osztályterembe, és az egyik hátul lévő padhoz totyogtam. Senkit se ismertem. Mivel épp eltörtem a lábam mikor a gólyatábor volt. Kellemetlenűl ültem, és figyeltem a tanár összes szavára. Pont az ablaknál ültem és szinte befagytam az osztályterembe. Mikor vége lett a tanárnak a beszédje, gondoltam, megismerek mindenkit ha már nem voltam a gólyatáborban. Elöszőr egy lányt láttam meg akinek a stílusa pontosan olyasmi volt mint az én stílusom. Vagány és menő. Oda mentem hozzá és ráköszöntem. 

- Szia! Amy vagyok!

- Oh, szia! Emily vagyok. Te vagy az a lány, aki nem volt a gólyatáborban? - Kérdezte mosolyogva.

- Pontosan, én vagyok az. - Feleltem és továbbmentem.

Eddig aranyosnak tünnek az osztály tagjai. 'Jaj kis naiv' Megláttam a suli rosszfiúját aki hát.. nem túl szimpatikus, szóval inkább hagytam az egészet. Elővettem egy könyvet amit még nyáron vettem a könyvesboltban, és bele se kezdtem. Hogy hogy nem vettem ezt elő eddig? Oltári jó! Azthiszem ez lett a kedvenc egyik könyvem. A kaja nem volt olyan hű de bizalom gerjesztő, és amúgy is laktóz érzékeny vagyok sajnos, és a kajában volt pontosan tej szóval szerencsére pakoltam egy kis szedvicset mert tudtam, hogy ez befog következni. 1 - kor indultam is haza mint mindenki. Mikor hazaértem, becsuktam az ajtót, bementem a szobámba és nem tudtam mit csináljak. Szóval gondoltam nézek egy kis tévét. Bár nem szoktam olyan sokszor tévézni mert túl sok ülyeség megy benne, de most kivételesen megnéztem miújság.  Hamar le is hunytam a két szemem.

 

*MÁSNAP*

 

Ma nem kelltem fel olyan jól, de jó nehezen kimásztam az ágyból. Reggelit nem tudtam most enni szóval hagytam hogy suliban egyek vagy a büfében. Majd csak kibírom. Elolvastam amit anya írt és indultam mert késésben voltam. Reménykedve mentem a buszhoz, és imádkoztam hogy ne romoljon el újra és sétálhatok megint. Elindult a busz, és szerencsésen bementem a gimnázium ajtaján. Be mentem a terembe, és lepakoltam minden egyéb dolgot.  Az óra borzalmas volt. Kémia volt és egy balf*sz tanárt kaptunk aki még azt se tudja hogy mi az hogy kémia. Szinte kínozva éreztem magam, mert az óra olyan volt egy idióta tanárral mint ha kb. büntetésben lennénk. Unottan néztem a tanárnak a bénaságait és mikor a csengő megszólalt, fel is pattantam a székről és futottam ki mint ha valami zombi apokalipszis lenne. Mikor szünet lett, ki mentem az udvarra és Emily utánnam szaladt valami könyvel. Nem értettem miért van nála. 

- Szia, mivel láttam tegnap hogy te "könyvmoly" vagy, ezért hoztam neked egy könyvet, hátha tetszeni fog. Nekem úgyse kell mert kb. végig untam az egészet. - Mondta és a kezembe nyomta az könyvet.

- Szia köszönöm szépen a könyvet! - Mondtam és elment. 

Mikor 3 lett, leültem a gép elé, és ráírtam  fb-n pár régi messze lakó barátomra hogy miújság velük, és mikor végeztem, ki mentem a kertbe, mivel ma jó idő volt, és bele is kezdtem abba a könyvbe amit Emily adott. A könyv címe: Lucy, a harcosnő. (Én találtam ki :D xd)  A gázon lévő Lasangnet választottam és nagyon finom volt! Soha nem ettem még de nagyon sajnáltam is hogy nem ettem. Gyors fogmosás és tusolás után  kb. 21:05-kor befeküdtem az ágyamba, és elnyomott az álom.

 

FOLYTATJUK.....

 

Sziasztok! Bocsánat hogy nem tegnap raktam ki az eredményeket, de most itt van!! na kezdjünk bele!

 

Eredmények

1. Miss Pusheen

2. 01234567

(harmadik helyezet nincsen sajnos, mert páran kiléptek a versenyből). 

 

Nos gratulálok az összes nyertesnek. :) Remélem örültök. :D xd Sziasztok! c:

Sziasztok, látom az elöző történet nem jött be senkinek. Ezzel nekem nincs bajom mert nektek csinálom nem pedig magamnak. Szóval írjatok egy olyan témát ami TITEKET érdekel. Sziasztok! :)

 

A pillanat mikor egymillió dolgot kell elintézned, erre még valaki szeretne + 50 dolgot megcsináltatni veled:

 Na ez vagyok én.. XDDD

 

(Ne kérdezzétek tőlem, miért raktam ezt ki.. XD)

Sziasztok! Mivel pár nap és vége a strandnak meg mindennek, eljön az az idő hogy iskolába kell menni. Én se szeretek annyira, de kötelező mindennap bemenni. Gondoltam elhozok nektek egy Back to school-t (Vissza a suliba) Blogbejegyést. :)

 

1. Hol a füzet?!

 

Én nekem mindig az volt a bajom hogy nem találtam meg a füzeteimet. Folyton csak keresgéltem őket a táskámban de egyszerűen mindig 1 óráig csak ezen kattogtam.  De ha szines kihúzókkal beszinezet a füzeted "oldalát" akkor látni fogod hogy melyik melyik füzet. :)

 

 

2. DIY tolltartó és füzet

 

Szükséges dolgok

Egy rossz és nemkellő farmernadrág,

füzet

tollak

 

 

Elkészítés

a nadrágodat folyékony vagy ragasztópisztoly segitségével ragaszd rá, és már kész is! 

 

 

 

Egyébként van egy csatorna amin pont ilyenek vannak. Ha érdekel titeket kukkancsatok bele! -> SaraBeautyCorner - DIY, Comedy, Makeup, Nail Art

Sziasztok! Történet író versenyt szeretnék rendezni. :) Nos vágjunk is bele.

 

Szabályok

Senki sem másolja le másnak a munkáját!

Senki nem ír szexuális tartalmat!

Ne legyen összecsapott munka!

 

Remélem értettétek. A kategória a nyár lesz! :) Én leszek az aki elolvassa az összes történetet! :D A verseny 08.28. - ig fog tartani! :)

 

Nyeremények

1. 3 kutya + kiírom a prezentácíómra a nevét.

2. 2 kutya + kiírom a prezentácíómra a nevét.

3. kiírom a prezentácíómra a nevét.

 

 

A történeteket küldjétek levélben: Ebnevelde - Levelezés - Levél írása

 

 

Remélem jó sok ember fog jelentkezni! ;) Sziasztok! HAJRÁ! :)

 

Sziasztok! Fhuu nagyon régen volt könyvajánló. Ezért elnézést aki nagyon várta.. Tényleg elnézést, de nemtudom melyik könyvről írjak véleményt stb.. Szóval ha tudtok pár könyvet akkor jelezzétek nekem egy kommentel! c: Kérlek szépen titeket. :D Nagyon szeretnék egyet vagy legalább 14 részt csinálni vagy nem tudom, de ha tudtok pár könyvet amiről szeretnétek akkor kérlek szépen írjátok le kommentben/levélben! c: Előre is köszönöm szépen az ötleteket! ;) És természetesen a segítséget is nagyon szépen köszönöm!  ❤️❤️❤️  Na de ennyit terveztem ebben a bejegyzében. c: Sziasztok! ❤❤

 

Az állam a gazdagokat akarja adóztatni, de ebben semmi logika nincs. Ehelyett azoktól kellene adót szedni, akikről az állam azt sejti, hogy boldogok. Akik mosolyognak, akik fiatalok, egészségesek, akik fütyörésznek az utcán, akiknek van partnerük az ágyban. Nos, az ilyen nyavalyások megérdemelnék, hogy az adóhivatal mindenüket elvegye, amijük csak van!

 

A repülésnek is megvan a maga művészete, vagyis inkább fortélya. Abban rejlik, hogy megtanuld magad a földre vetni és elhibázni azt. Válassz ki egy derűs napot (...), és próbálgasd. Az első rész könnyű. Mindössze annyi kell hozzá, hogy képes légy teljes súlyoddal a földre vetődni, azzal az elhatározással, hogy nem baj, ha fájni fog. Ugyanis ha nem sikerül elhibázni a földet, akkor fog.

 

Távoli, meleg fény csillant meg Danby őrnagy szemében. - Nagyon jó lenne úgy élni, mint a növények - ismerte el vágyakozva.
- Tetves ügy - válaszolta Yossarian.
- Egyáltalán nem. Nagyon kellemes lehet az, ha az ember mentes ezektől a kétségektől és kényszerektől - erősködött Danby őrnagy. - Azt hiszem, szeretnék úgy élni, mint a növények, mert akkor nem kellene állandóan fontos dolgokban döntenem.
- Milyen növény lenne legszívesebben, Danby?
- Uborka vagy karalábé.
- Milyen uborka? Jó uborka vagy rossz uborka?
- Jó uborka, hát persze.
- Akkor uborkaléte teljében leszednék és felszeletelnék salátának.
Danby őrnagy arca megnyúlt. - Akkor valami hitványabb uborka.
- Akkor pedig megrohasztanák, és a jó uborkák termesztéséhez használnák fel trágyának.
- Akkor azt hiszem, nem akarok úgy élni, mint a növények - mondta Danby őrnagy a bánatos beismerés kis mosolyával.

 

Voltam már börtönben. Csak három hetet, de amikor az embernek napi két sakkpartit kell lenyomnia egy tőszavakban beszélő West Ham-drukkerrel, akinek az egyik kezére a HALÁL szó van tetoválva, a másikra meg az, hogy HALÁL - mindezt olyan sakk-készlettel, amiből hiányzik hat gyalog, az összes bástya és két futó -, akkor hirtelen azon kapja magát, hogy elkezdi igen nagyra becsülni az élet apró örömeit. Azt például, amikor nem kell börtönben lennie.

 

Ha kicsit hízol, akkor úgy tűnik, hogy ez még visszafordítható. A klasszikus: "Ezt ma még megeszem, holnaptól meg majd összekapom magam." Sokáig toljuk ki annak a határát, hogy mekkora súlyig visszafordítható a hízás. Elég rugalmas ez a határ."15 kiló, az mi? Elmegyek jövő héten párszor futni, kihagyok pár vacsorát, aztán el is van intézve a dolog." Ilyenekkel jól el is van bagatellizálva a dolog.

 

A fogyókúra újrakezdését folyamatosan halogatja az ember. Van egy olyan fázis, hogy ezt még le lehet farigcsálni. Aztán jönnek a különböző fázisok, mint a gyásznál. "Egy kicsit most elengedtem, de ennyi nekem még jár." Aztán látod, hogy ismét feljött pár kiló. Végül van egy holtpont, amikor már kvázi majdnem hogy megbékélsz ezzel. Hogy ez van. Valószínűleg az Úr, a világ úgy akarta, hogy én dagadt legyek. És nem fogok szenvedni egész életemben. És akkor visszajön a többi is.

 

Kicsi ország ez, kevés hírességgel, így óhatatlanul példát mutatsz valamivel, ha akarsz, ha nem. És ha kövérként tündöklöm, majd a fogyás után visszahízom, akkor a többi túlsúlyos gondolhatja, hogy ez így normális, visszaállt a normál állapotába. Egy kövér család azt mondhatja otthon: "Dombóvári is visszahízott, rosszabb lett neki ettől? Ugyanúgy ott van a tévében." Ezért mennek és kirabolják a hűtőt. Akkor én ártottam. Finoman, nem offenzív módon, de én azt szeretném mondani a túlsúlyos társaimnak, hogy nem szabad kövérnek maradniuk.

 

Fene nagy jó dolgunkban mi, emberek elfelejtjük, hogy mennyi láthatatlan, megfoghatatlan érték van az életünkben. Hogy milyen csodák történnek velünk nap mint nap. Záporozik ránk az áldás, de észre sem vesszük. Szabadságunk és egészségünk észrevétlen táplálói életünknek. Fel sem tűnik, hogy nélkülük semminek nem lenne értelme. Mégis olyan természetességgel kezeljük őket, mintha születésünk pillanatában valaki ígéretet tett volna, hogy boldogságban, egészségben fogunk élni. Halálunkig.

 

Alternatív természettudomány nem létezik. E tény egyszerű oka az, hogy a tudomány a valóság megismerésével foglalkozik, valóságból pedig csupán egyetlen létezik. Kivétel a fenti szabály alól az alternatív orvoslás, amely nem alkalmazza a tudományos bizonyítás kritériumait. Vajon miért éppen a gyógyítás tudományának akadt vetélytársa? A válasz pofonegyszerű: biznisz van a dologban. A gyártók és forgalmazók oldaláról a befektetést nem igénylő extraprofit, a vásárlók részéről pedig a pirulákba rejtett remény alkotja az üzlet két ellentétes oldalát.

 

Az már megmásíthatatlan törvény, hogy az ember élete során minden örömért valami fájdalommal fizet, és voltaképpen szánalmas kuporgatónak tekintem azokat, akik lemondanak az emberi élet egyébként is oly kevés, etikailag kifogástalan öröméről, puszta félelemből, hogy fizetniök kell majd a számlát, amelyet a sors előbb-utóbb benyújt. Aki a szenvedés garasaival fukarkodni akar, csak húzódjék meg holmi aggszűznek való padlásszobácskában, ott száradjon el lassan, mint egy meddő, gumós növény, amely soha nem szökik virágba.

 

Az egyetlen lehetséges módja annak, hogy valakiről tartósan és megfelelően gondoskodjunk, szerintem az, ha nekünk magunknak mélységes örömünk származik a gondoskodásból, és minden egyes érte tett dolog rendkívül jó érzéssel tölt el bennünket. Ha csak egy kicsiny részünk is kötelességből, áldozatból cselekszik, csak azért, "mert kell", és kötelességérzetet, kényszert, bűntudatot érez, ez a részünk felemészti energiánkat, vitalitásunkat és előbb utóbb haragban, lázadásban, vagy depresszióban ölt testet, így bosszulva meg magát.

 

Mi az a lelki kötelék vagy élethelyzet, ami a legjobb barát rangjára emel valakit? Valamiféle feltétlen elfogadást vagy önfeláldozást jelenthet. De ezek a végletes, vegytiszta fogalmak olyan könnyen feloldódnak a hétköznapokban. Inkább szerencse dolga, vagy a pillanat kegyelme, vagy csak önámítás. Akárhogy is van, jó érzés, ha valaki a bizalmába fogad, a legbenső titkait bízza rád. Csak aztán bírd el a terhet, amit ezek a titkok jelentenek.

 

 

Az a helyzet a múltbéli titkokkal, hogy a jövőd minden egyes percét a fal építésével töltöd, mellyel elrejtheted a szörnyeteget. Meggyőzöd magad arról, hogy elég szívósra és vastagra sikeredett, és egy nap, amint felébredsz, és ez a borzalmas emlék nem sejlik fel előtted azonnal, megengeded magadnak a szabadságot, és elhiszed, hogy az egész végérvényesen, örökre ködbe veszett. Amitől csak még fájdalmasabb lesz, amikor (...) ráébredsz, hogy a betonfal valójában átlátszó, és törékenyebb, mint valaha.

 

A fantázia egyértelműen a világ egyik lényeges összetevője. A fantázia vagy a hit nélkül nem létezne társadalom, emberi világ. Egy százlejes bankjegy attól annyi, mert elhiszed, hogy annyi, és mindenki elhiszi. Megálmodsz valamit, a vezeték nélküli távírót, vagy hogy a babfőzelékbe babérlevelet kell tenni, és megcsinálod: megvalósul, fizikailag testet ölt a fantázia.

 

Nagyon lenyűgöző az univerzum mérete, velünk, és egy piciny, a Nap körül keringő részecskével, a Földdel együtt. (...) Az ember egy széles körben kibontakozó dráma későn érkezett szereplője; lehet, hogy a hátralévők csak építőállványként szolgálnak a teremtéséhez? És ismét itt vannak az atomok, amelyekből változatlan törvények szerint épül fel a mindenség. Ezt semmi és senki nem tudja elkerülni: a csillagok ugyanabból az anyagból állnak, és az állatok is ugyanabból az anyagból állnak, és ebben a bonyolultságban, szinte rejtelmesen jelenik meg az élet - mint maga az ember is. Az ember nélküli univerzumról való elmélkedés nagy kaland: elgondolkodni azon, hogy az milyen volna ember nélkül - amilyen valójában is volt, hosszú történetének nagy részében, és amilyen ma is, a helyek nagy többségében. És amikor végül eljutottunk eddig a tárgyilagos szemléletig, és kellően értékeljük az anyag titokzatosságát és méltóságát, akkor objektív szemléletünket fordítsuk az anyagnak tekintett emberre, hogy az életet a legnagyobb mélységű általános misztérium részének lássuk, ami egy ritkán leírt tapasztalat megértését jelenti. Ez azonban rendszerint nevetésben, megértésre való törekvés eredménytelenségének élvezetében végződik.

 

Mi lehet megkapóbb egy szál rózsánál egy pillanattal azelőtt, hogy kibontaná a kelyhét? Képzeljük csak el! Vajon mivel tölthette a napjait Audrey Hepburn, mielőtt elindult, hogy színésznőként meghódítsa a világot? Vagy Vivien Leigh? Esetleg Julia Roberts? Mindnyájan épp olyanok voltak, mint te. Éltek nap nap után, anélkül, hogy tudták volna, nemsoká az ő arcuk ragyog majd a mozivásznon és a rajongók millióinak szívében. Bizony. Mielőtt díva lett belőlük, hétköznapi lányok voltak. A jövő dívái ma még ugyanilyen egyszerű, fiatal hölgyek, akik mit sem sejtve élik megszokott, nyugodt életüket, akárcsak te. És könnyen lehet, hogy épp te leszel a holnap hősnője!

"A legjobb, ha minden ember korától függetlenül természetes módon fogadja a halál tényét, és hozzászoktatja magát a tudatához. Az elmúlását nem keresi, "nem hívja meg", hanem megtanul azzal a gondolattal élni, hogy egyszer biztosan bekövetkezik, és ő sem kivétel."

 

"Ha egy ember homokot és sót kever össze, akkor nem várhatja el, hogy abból ablak szülessen, még évmilliók alatt sem. De ha van egy ablak, akkor azt nagyon könnyű homokká változtatni. Elég, ha kitesszük a levegőnek, elég, ha hagyjuk, hogy a természet szervetlen része tegye a dolgát. Nyilvánvaló a lepusztulás mindenben, ami körülvesz minket, könnyű az egész. Építeni viszont már nagyon nehéz. Minden, ami körülvesz minket, nem más, mint gyűlölet és halál: a világegyetem egy ragadozó. És csupán egyetlen dolog van azon kevesek között, ami harcol ezzel az entrópiával: az élet."

 

 

"Rohadt dolog ez a meghalás. Az ember egyre kevesebb lesz az idő múltával. Van, akinél gyorsan megy, van, akinél eltart egy darabig. Születésedtől kezdve egymás után elveszítesz valamit: először egy lábujjat, aztán egy kart, először egy fogat, aztán a fogsorodat, először egy emléket, aztán az egész emlékezetedet, és így tovább, mígnem aztán már semmid sincs. A végén bedobják a maradékot egy lyukba, földet lapátolnak rá, és kész."

 

"Mindig van lejjebb. Tényleg így van. De az nem igaz, hogy a lejtőn nincs megállás. Egyszer csak meg kell állni azon a lejtőn, ha az ember nem akar egyre mélységesebb pokolba csúszni! És meg lehet állni bármelyik pillanatban. Még akkor is, amikor már tiszta erőből húz a mélység. Egyetlen döntés kell hozzá. Ja, és persze aztán kitartás. Kitartás, amikor nem történik semmi, kitartás, amikor úgy látszik, minden az ellenkezőjére fordul. És vissza lehet kapaszkodni. Mert bárhonnan vissza lehet jönni, ezt most bizonyítottam be magamnak. Az ember nem tud akkora hibát elkövetni, hogy ne lehessen kijavítani. Bármit rendbe lehet hozni. Bármit."

 

 

"Olyasmi volt ez is, amilyen az eddigi egész életem - sosem voltam elég erős ahhoz, hogy megküzdjek a rajtam kívülálló dolgokkal, hogy megtámadjam vagy lehagyjam ellenségeimet. Hogy elkerüljem a fájdalmat. Mindig emberi voltam és gyenge, s az egyetlen dolog, amire képes voltam. az a kitartás. Az állhatatosság. A túlélés. Mostanáig ez elég volt. Ma is elegendőnek kell lennie. Kibírom, amíg a segítség meg nem érkezik."

 

 

"Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked,
s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet,
de mégis útnak indul, mint akit szárny emel,
s hiába hívja árok, maradni úgyse mer,
s ha kérdezed, miért nem? még visszaszól talán,
hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb, szép halál."

 

 

"Kiderült, hogy a dolog távolról sem olyan szörnyű, mint előzőleg gondolta. Azzal az érzéssel jött ki belőle, hogy "megméretett, és nem találtatott könnyűnek". (...) De hát semmi sem volt olyan szörnyű a dologban, mint előzőleg gondolta. Ez a pesszimizmus egyik előnye: soha semmi nem olyan rossz, mint amilyennek gondolja az ember."

 

"Bírom, amikor azt mondja valaki, "fogadd el magad", tehát nagyon jó meg szép minden. De (...) amikor beleállsz, amikor vásárolsz, gyereket nevelsz, viszed a háztartást, amikor takarítasz, fölszedsz néhány kilót, és nem úgy nézel ki, ahogy azt elvárod magadtól, akkor azért sokkal nehezebb azzal szembesülni, hogy fogadd el magad. (...) Baromi könnyű úgy mondani valamit, hogy közben a ráfordított idő nem életszerű. És ezeknél a (...) nőknél ez sokszor nem életszerű, mert ez az életük, hogy konditeremről konditeremre járnak, hogy vásárolnak, ide mennek, oda mennek. "Fogadjuk el magunkat", mikor mindenünk megvan, és semmi dolgunk. Hát, édeseim, így nagyon könnyű. Ha három gyereket nevelsz, háztartást vezetsz, főzöl, mosol, iskolába mész, leckét írsz, és felcsúszik három-négy kiló, akkor nem tudod lenyelni a dumát, hogy fogadd el magad."