-Rendben. Akkor holnap!-köszönt el tőlük Nátrium-hidroxid.
-Nekünk is mennünk kéne!-zárta le a beszélgetést Charbone.
-Igen. Szia Fenolftalein!-köszönt el Sufra is.
Miután elment a két labradorkölyök, Fenoltalein lefeküdt és elaludt. A következőt álmodta: Éppen bementek Nátrium-hidroxid gazdijának laborjába amikor egy hangot hallottak. EGY AKUMA VOLT AZ! EGY 4-ES SZINTŰ AKUMA!
-SEGÍTSÉG!!!!-üvöltötte Fenolftalein.-VALAKI SEGÍTSEN!!!!
-Nem fog nektek senki sem segíteni-jelentette ki nyugodtan a szörny.-Jöttök a számba. Imádom a kutyahúst.
-Ez itt az én laboratóriumom. Szóval vagy eltűnsz innen gyorsan, vagy jelzek a gazdimnak-jelentette ki határozottan Nátrium-hidroxid.
-Ó, most nagyon félek! És mi lesz, ha a gazdád megtudja, hogy az előzetes engedélye nélkül jöttél és hoztad a barátaidat is ide?! Laborban dolgozni nem kutyáknak való!-üvöltötte az akuma.
Na, ez már Charbone-nak és Sufra-nak is sok volt és morogva ráugrottak az akumára, de az kicselezte őket, Nátrium-hidroxidhoz és Fenolftaleinhez lépett majd falhoz vágta őket amitől Fenolftalein halálosan megsérült, Nátrium-hidroxid pedig elpusztult. Fenolftaleinben még volt egy kis élet, ígyhát felemelte a fejét és végignézte ahyogy az akuma a barátait is a falhoz vágja amitől ők is elpusztulnak, majd leengedte a fejét és hagyta, hogy az akuma az ő lelkét is magába olvassza.
Fenolftaleint a csengő hangja ébresztette. A gazdája nem volt otthon, így kénytelen volt ő ajtót nyitni. Az ajtóban Lombik fogadta.
-Fenolftalein! Meddig alszol még?! Már csak rád várunk!
Ennyi lett volna a 2. rész, holnap készül a 3.. Szép napot nektek! Sziasztok!