Játékkal telt hónapok, mind kidobott óra,
Megannyi apró szeg egy komor koporsóra.
Több ezer meccs, mint az őszi levél,
Elfújná a szél, de szinte annyit se ér...

Úgy éreztem haladok, mert kijutottam Goldba,
Azt hittem, ha sokat játszok, nem jutok majd gondba..
De tévedtem... mindvégig többre sem jutottam,
Úgy érzem, mindvégig egy helyben futottam...

Minden meccsem, minden mainem egy lépés előre,
Mint csetlő-botló kis bogár, mi lassan kap erőre,
Minden erejével, még kifejletlen szárnnyal
Hasztalanul kapálódzik szemben a vad árral..

Mert minden buff, minden nerf, minden új szezon
Hatalmas hullám, mi hátralök, lenyom,
Ezer méter vissza, mindent csak felkavar,
Minden szegény kis bogarat megöl, és elkapar...

Az unbalanced új hősöket egymás után csapják.
Rangomat a sok AFK, Feeder után adják.
A Toxic, Flamer playerekkel muszáj össze rakni.
Sorban akár húsz meccset is ki lehet így kapni...

Tudom, hogy ez a játék nem való bárkinek.
Éveken át mérgelődtem, de nem tudom, már minek...
Sok játékban megesett, hogy nem voltam sikeres.
De annyiszor mint a lol miatt, még nem voltam ideges...

Nem leszek én toxic.. Nem szidok én senkit.
Csupán magamat, hogy mégis miért toltam eddig?
Annyi viszont biztos, hogy egy ideig kiléptem.
Úgy érzem most sokadjára.. igazán kiégtem...

...four?...
Jakabule or Sasukejakab