Esős, őszi nap volt. Bent voltam az osztályteremben és szedegettem össze a cuccaimat. Megint bántottak. Megszoktam, bár nem kellemes érzés. Miért teszik ezt? Én nem bántottam őket soha. Mindegy, inkább hagyjuk ezt a témát. Kiolvastam egy könyvet. Farkasokról szól. Szeretem a farkasokat. Néha azon gondolkodom, hogy miért nem születtem farkasnak. Nem mintha nem kedvelném, mert azt nem monhatom, hogy szeretem az ember életet. De a farkas élet sokkal jobb lenne. Az erdőben mindig is jól éreztem magam. Olyan otthonos és felszabadult volt, keringtek bennem a gondolatok. Ki kell mennem az erdőbe. Farkasokat vadásznak. De én ezt nem hagyom! Bár ahelyett hogy itt ábrándozok, igazán szedhetném a sátorfám és indulhatnék az erdőbe, hogy odaérjek mielőtt a vadászok is megérkeznének. Olyan gyönyörű, és szépséges ez a táj. Várjunk csak. Itt egy vadász. Ne! Ez nem történhet meg. Közelebb megyek, hogy lássam többen vannak-e. Hiszen ez nem is egy vadász, ez egy lány. És pont most változott farkassá. A szemem láttára. Valami amulett volt a nyakában. Beszélnem kell vele! Azonnal. Mielőtt még ide érnének a vadászok.