Odasiettem a lányhoz, de mielőtt kinyithattam volna számat, el kezdett vonyítani. Gondolkodtam egy rövid percre azután elindultam a fegyvereimért és a többi farkasért. Ott is megpillantottam egy lányt. Nem hiszem el, hogy erről én még nem tudtam. De ő nem farkas volt. Ő csak szerette a farkasokat. Úgy, ahogyan én. De ki lehet? Odamegyek hozzá. Azt mondta, hogy a neve Miranda és az a farkassá vátozó lány a testvére. Őt pedig Samanta-nak hívták. Megkérdeztem még arról, mióta vannak itt az erdőben. De azt mondta őket a farkasok nevelték fel. Állatian hangzott. Megkérdeztem, hogy akkor ő miért nem tud farkassá változni? De válszt nem kaptam, hiszen farkasok száza vonyított fel. Egymásra néztünk, majd egyre gondoltunk. Azonnal összekaptuk a fegyvereket és elkezdtünk futni. Amikor odaértünk, láttuk , hogy a vadászok elzárták az erdő elülső részét. Bebújtunk két fa mögé de a vadászok jöttek felénk. Majd a lány egyszerre lőtt le négyet belűluk. Miután egy rövid válasz hangzott el szájából: Pont ezért. Meglepődtem, nem tudtam, hogy mire értette. Aztán mikor én is meglőttem két vadászt, rájöttem a mondanivalójára. Ez volt a válasz. Hogy ő miért nem farkas. Ő az erdőnek kell. És ekkor értettem meg, hogy én miért nem születtem farkasnak. Mert én is kellek az erdőnek. Szükségem van a farkasokra, de a farkasoknak nincs szüksége rám. Vagy mégis?