Könyv ajánló

Sziasztok!

Igen, gondolom most azt gondoljátok, rákattantam a klasszikusok ajánlására, de ezt nem csak gondoljátok, hanem így is van. Még fogok ajánlani, de először még ezt olvassátok el. Ez egy napló-emlékirat féle íromány, ami megtanít arra, hogy a bosszú édes, de nem a legjobb megoldás. Én negyedikes voltam, amikor szintén könnyített olvasmányban elolvastam, mivel anya mondta, hogy az eredeti iszonyat sok leírást tartalmaz, például csak egy ajtóról 5 oldalon keresztül írt le, és így arra a döntésre jutottam, hogy inkább ezt olvasom ki. És ez a könyv egy örök emlék marad, mert van egy cselekménye, nem úgy mint a többi naplóknak, például az SzJG is nagyon jó, de nincs egy konkrétuma. Csak az, hogy egy francia tagozatos suliba járnak. Szóval ebben a tekintetben jobb ez a könyv.

 

Ishamel tengerész és kalandor. Szerencsét akar próbálni a bálnavadászok között, így hát csatlakozik a Pequod legénységéhez, melyet a sokat szenvedett, féllábú kapitány, Ahab vezet. Miután útra kelnek, Ahab kapitány egyre megszállottabban keresi Moby Dicket, a hatalmas bálnát, amely nyomorékká tette. A legénység borzongva hallgatja a veszélyes fehér óriásról szóló történeteket, és a kapitány gazdagságot, valamint hírnevet ígér nekik, ha sikerül kézre keríteniük a szörnyeteget. Ez az eseménydús történet azt meséli el, mi történik, ha valaki mindenáron bosszút akar állni ellenfelén.

 

Remélem most is segítettem a könyvválasztásban, és még mindig áll a kérdésem, miszerint írok egy 5-ös listát arról, hogy miért jó klasszikusokat olvasni.

Orgona

Sziasztok!

Igen, egy újabb klasszikus, amit mindenképp el kell olvasni, ugyanis, iszonyatosan aranyos. Jó a történet, nem alszol el rajta, mint sok más könyvön, amit ráerőltetnek iskolában, és végig kell unatkoznod, aztán az sem biztos, hogy kikérdezik. Szerintem ez egy alap darab, amit ráadásul lehet, hogy megtalálsz a könyvespolcon, mert a szüleid is olvashatták ezt a könyvet. Ha már nagyobb vagy azért olvasd, ha kisebb vagy, azért. A nagyobbak átérezni, a kicsik meg átélni tudják. És ez tudom, hogy nagyon hasonlóan hangzik, de teljesen más dolog. Én azt hiszem negyedikbe készültem, amikor olvastam, így inkább maradtam a rövidítettnél, de így is maximális az élmény. És érdemes elolvasni azoknak, akik szeretik a megható történeteket.

 

Charles Dickens eredeti regényének átdolgozása Dologházban éjt nappallá téve robotolni nem embernek való munka, főleg nem gyerekeknek. Az árván maradt Twist Olivér tudja ezt jól. Ő többet akar az élettől. De sorsa még rosszabbra fordul, amikor Londonba szökik szerencsét próbálni. Tolvajbandába keveredik, és keservesen meg kell küzdenie azért, hogy megtalálja helyét a világban.

 

Remélem segítettem a következő könyvválasztásban, és írjátok meg commentben, ha írjak egy 5-ös listát arról, hogy miért jó klasszikusokat olvasni, hogy esetleg többeket rávegyek erre.

Orgona

Sziasztok!

Mint az előző bejegyzésemben írtam, ez Travis szemszögéből van, és legalább tudtam, mióta tetszik neki Abby! Annyira, hogy képes volt lemondani arról, hogy egyfolytában "megdöntse" a főiskolájába járó lányokat. A megdönt szó az ő kifejezése. De ez is 18-as, legalábbis megérdemelné, ugyanis van olyan rész, ami nem gyerekeknek való, és ez nem a csókolózás, amit ha most egy 9 éves olvasná a bejegyzést, hanem sokkal komolyabb.

 

Lehet-e túlságosan szeretni?
Travis Maddox két dolgot őrzött meg abból, amit az anyja a halálos ágyán mondott: Nagyon szeress! És még keményebben küzdj!
A Veszedelmes sorscsapásban Travis életét könnyűvérű lányok, illegális fogadások és az erőszak teszik ki. De éppen akkor, amikor legyőzhetetlennek érzi magát, Abby Abernathy térdre kényszeríti.
Minden éremnek két oldala van: a Gyönyörű sorscsapásban Abby mondta el, hogyan látja a szerelmüket. Most elérkezett az idő, hogy Travis szemén át lássuk kettejük kapcsolatát, és újabb részletekre is fény derüljön. De akkor se ess kétségbe, ha még nem ismered Abby történetét, hisz ez a könyv így is felejthetetlen élményt nyújt.

 

Orgona

Sziasztok!

Most egy olyan könyvvel térek vissza, aminek feltétlenül odaírom, hogy szerintem legyen ott a 18-as karika, bár én is még iszonyat messze vagyok a 18-tól. Jó könyv, annyira, hogy New York Times Bestseller, de volt, amikor Travisre már nagyon mérges voltam. Ha elolvassátok, megtudjátok miért. Ez a könyv Abby szemszögéből olvasható, míg a következő bejegyzésemben megjelenő Veszedelmes sorscsapás Travis szemszögéből van, az is nagyon érdekelt. Nem a kedvencem, de a top 10-ben benne van. De egy részben felrúgta a világom, ugyanis eddig azt hittem, hogy a sci-fi és a misztikus tetszik a legjobban, de ez... egyik sem. Oké, kiolvastam az SzJG-t is, de amióta olvasom azokat a fajtákat, talán a top 10 végén kullog... Mindegy, térjünk vissza erre a könyvre. Abby iszonyat szimpi lány, aki nem minden pasiban bízik meg, ahogy remélhetőleg sok valós lány sem. Néha idegesített, hogy nem ad esélyt Travisnek, amikor... Nem lövöm le a poént, bocsánat, elolvassátok, és utána esetleg beszélhetünk a könyvről, de ezt sem lövöm le.

 

Az új Abby tökéletes. Nem iszik, kerüli a káromkodást, a pólói kifogástalan rendben sorakoznak a szekrényében - azt hiszi, elegendő távolság választja el a múltjában rejlő sötétségtől. De amikor megérkezik a legjobb barátjával, Americával a főiskolára, az új élet felé vezető útja gyorsan megváltozik. Travis vézna testét tetoválások borítják, tipikus laza srác, azt testesíti meg, amire Abbynek szüksége van és amit szeretne elkerülni. Abby távolságtartása felkelti a kíváncsiságát és cselhez folyamodik egy egyszerű fogadás segítségével: ha ő veszít, önmegtartóztató marad egy hónapig, ha Abby marad alul a játszmában, Travisnél fog lakni ugyanennyi ideig. Travis nem is sejti, hogy a párjával hozta össze a sors, akármelyikük is nyer. Szerelem és játék keveredik a népszerű írónő, Jamie McGuire regényében, amely a fiatal olvasók körében nagy népszerűségre számíthat. Ne hagyd ki, játszd meg te is a tétjeidet! Szerinted Abby nyer vagy Travis? Vagy ebben a játékban nincsenek vesztesek?

 

Az, hogy nem iszik, az hazugság. Olvasd el, és megtudod, miért.

Orgona

Sziasztok!

Mily meglepő, de egy újabb kedvenc jön. Ez a könyv, ha megmondanám, mennyi bolondságot ír össze, akkor el sem olvasnátok, de Hand olyan érdekesen írja le, hogy egyszerűen letehetetlen. Nagyon jó könyv, egyszerűen nem akartam elhinni, hogy vége. Ezek valami fantasztikus könyvek, de aki nem bírja a váratlan fordulatokat, az a 3. könyvbe bele se kezdjen, mert nem fogja bírni.

 

Angyalsors

Clara Gardner nemrégiben szerzett tudomást arról, hogy félig-meddig angyal. Az ereiben csörgedező angyalvérnek köszönhetően nemcsak okosabb, erősebb és gyorsabb, mint az emberek (akik közé mostantól már nem számíthatja magát), hanem rendeltetést is kap, azaz el kell végeznie valamit ezen a világon. Csakhogy nem könnyű kiokoskodnia, mi is ez a feladat. Látomása - pontosabban az ott megjelenő erdőtűz és vonzó külsejű idegen - hatására új városba költözik, új iskolába kerül. Miután megismerkedik Christiannel, aki nem más, mint - a szó szoros értelmében - álmai fiúja, kezd összeállni a kép, ám ugyanakkor minden összezavarodik. Feltűnik ugyanis egy másik srác, Tucker, akinek szemlátomást Clara emberi vonásai tetszenek. Ahogy Clara próbál kiigazodni az érthetetlenné vált világban, addig nem sejtett veszélyek mellett olyan döntési kényszerekkel is szembesül, amelyekről nem is hitte volna, hogy bekövetkeznek az életében - őszinteség és színlelés, szerelem és kötelesség, jó és rossz között kell választania. Végre a látomásából ismert tűz is föllobban, de vajon Clara készen áll-e, hogy vállalja a sorsát? Az Angyalsors megindító mese szerelemről és sorsról, egy lány vívódásáról, hogy a szabályokat kövesse vagy inkább a szívére hallgasson.

 

Angyalfény

Clara Gardner hónapokon át készült arra, hogy a valóságban is szembenézzen a látomásából ismert erdőtűzzel, azonban a végzetes napon hozott döntésével önmagának is sikerül meglepetést okoznia. A feladatot közel sem olyan egyszerű végrehajtani, mint ahogy gondolta, most pedig a Tucker iránt érzett szerelme és a Christianhez fűződő bonyolult érzelmei között őrlődik. Emellett egyre mélyebbre száll a részangyalok világában, a Fehér Szárnyak és Fekete Szárnyak közötti harcban, ráadásul szembe kell néznie egy szörnyű ténnyel: valaki, aki közel áll hozzá, hónapokon belül meg fog halni. A lány jövője csupa kérdőjel, egy dologban azonban biztos: a tűz csupán a kezdet volt.

 

Angyalnyár (kiegészítőkönyv)

Clara szabadulni igyekszik az emlékektől, amelyek Wyomingban kísértik, és a jövőre utaló látomásoktól, amelyekkel egyelőre nem képes szembenézni ezért tökéletes menekülésnek tűnik, ha a nyarat Olaszországban tölti legjobb barátnőjével, Angelával...
Amióta Angela az eszét tudja, mindig azt magyarázták neki, hogy a szerelem veszedelmes, egy percre se hagyja őrizetlenül a szívét. Két éve azonban, amikor megismerkedett Phennel, elhatározta, hogy mindenáron közel kerül hozzá. Most döntenie kell, megoszthatja-e Clarával a titkát, vagy ha elmondja neki az igazságot, azzal kockára tesz mindent, ami fontos a számára.
A hol Angela, hol Clara nézőpontjából kibontakozó történet bemutatja a felejthetetlen nyarat, amely próbára teszi a két lány barátságát, és visszavonhatatlanul megváltoztatja az életüket.

 

Angyalvágy

A legutóbbi évek több meglepetéssel szolgáltak, mint amire az angyalvérű Clara Gardner valaha is számított volna. Ám azt az első szerelem szédítő szárnyalása és egy szeretett személy elvesztésének gyötrő fájdalma közepette sem tagadhatja, hogy a végzet eleve nem normális életet szánt neki.
Miután kiderítette, milyen különleges szerepet játszik a többi angyalvérű között, eltökélte magát, hogy megóvja Tucker Averyt a gonosz erőtől, amely őt magát követi... még akkor is, ha ennek érdekében mindkettejük szívét össze kell törnie. A város elhagyása tűnt a legjobb megoldásnak, tehát visszatért Kaliforniába akárcsak Christian Prescott, az ellenállhatatlan vonzerejű fiú abból a látomásból, amely egész kalandozását elindította.
Amíg Clara igyekszik helytállni egy számára ijesztően új világban, fölfedezi, hogy a bukott angyal, aki megtámadta őt, most minden lépését figyeli. És nem is egyedül. Fenyegetően közeledik a fekete szárnyúak elleni harc, és Clara tudja, hogy végül teljesítenie kell küldetését. Az pedig áldozatokkal és árulásokkal jár.

 

Szerintem ez egy nagyon jó könyv, szerintem aki szereti a misztikus történeteket, annak ez kötelező olvasmány.

Orgona

Sziasztok!

Visszatértem egy újabb klasszikussal, amit annyira imádok, hogy a kedvenc könyvem! Ezt a könyvet még decemberben olvastam, tehát tavaly. És hiába vagyok SzJG őrült, ez még annál is jobb. SOKKAL! A kedvenc könyvem, kedvenc szereplőm Elizabeth. Bár ítélkező, de ezt elhagyja a könyv végére, de legalább a sok hülye könyvvel ellentétben, itt a szereplőknek vannak hibái. Mint Mr. Darcy-nak a büszkesége. Amit ő is "kinő", amikor Elizabeth megmondja a magáét neki.... De nem lövöm le a végét.

 

A hátulját nem másoltam be, mert spoilereznék, az pedig nem ér.

Orgona

Sziasztok!

Ha szeretnétek olvasni egy klasszikust... Ha szeretnétek benne egy kis félelmet... Ha az sem utolsó, hogy legyen benne egy ici-pici szerelem... És egy maroknyi izgalom... Akkor jó könyvet tartassz a kezedben, ugyanis ez egy klasszikus regény, amiben van egy kis félelem, egy ici-pici szerelemmel megfűszerezve, és egy marok izgalommal keverve. Én csak a könnyített regényt olvastam, mivel:

-nem biztos hogy érteném 12 évesen

-nem találtuk a hosszú változatát

De így is garantált az izgalom, bár én kicsit féltem az elején. Egy picit a közepén. Meg a végén. De a lényeg az, hogy nagyon tetszett.

 

A 19. századi Párizsban döbbenetes valósággá válnak azok a legendák, amelyek egy félelmetes fantomról szólnak, aki az operaház alatti folyosókon kísért. Christine, a gyönyörű énekesnő és kedvese, Raoul az operaház és az emberi szív legsötétebb zugaiban találják magukat. Ez az őrületről, becsvágyról és bosszúról szóló titokzatos történet mindenkit rabul ejt.

 

Oké, klasszikus, és lehet, hogy megszoktátok, hogy nem azoktat olvasom, de még fogok hozni klasszikus regény kritikát.

Orgona

Sziasztok!

Itt vagyok egy újabb nem teljesen ajánlóval.

Kezdjük az elején. Ez a könyv úgy ahogy van, egy hulladék. Erre fölösleges volt patront hassználni. Miért? Mert: -a szereplők megtagadják magukat: Nézzük Lucát. Állítólag béke kedvelő, mégis eltöri a lábát, amikor Zitának visszavág. Szintén csak állítólag az osztályközösség összekovácsolását tartja az egyik fontos dolgának. Aham, akkor kérdezem, miért utálja Vikit, aki őt húzta karácsonyi húzáson??? Ráadásul szeretné, ha szülei kibékülnének. Hogy akarja elérni? Hogy máshogy, mint nem beszél apjával. Meg amikor eltört a lába, a nővér is hibás volt, mert neki sincs joga így beszélni, de elméletileg Luca is egy nyafka 2 éves módjára viselkedett, mert mi a probléma azzal, hogy rózsaszín gipszet kap, csak nem fog belehalni?! A lényeg az, hogy ezt a szereplőt Vanda teljesen elcseszte.

-Zita. Mit mondjak róla? Ő is roszz szereplő, de legalább van valóság alapja a karakterénak, nem olyan jelentéktelen, mint Luca. Bár ő is irtó barom, ha egy bukott sráccal jár, aki nem is biztos, hogy velük megy a jövő évben, mint osztálytárs, mert ki tudja, hogy nem bukik-e még egyet. Ráadásul nincsenek érzései a szerelmen kívül. Ki ne lenne felzaklatva, ha szülei külön költöznének, Ő még csak meg sem említette apjának, hogy hiányzik, meg semmi, el van magának. Egy érzéstelen disznó!

 

Egy ikerpár titkos naplója:

Vajon ki állítja azt, hogy az egypetéjű ikreknek belülről is hasonlítaniuk kellene? Hát, nem! Ott van például Feltser Luca, aki színötös tanuló, cserkészetre jár, és sohasem hazudik. És Feltser Zita, akit leginkább csak a csinos ruhák és Nagy Marci smaragdzöld tekintete érdekel. Ez a könyv az ő titkos, párhuzamos naplójuk, melyet a hetedikes tanév kezdete óta vezetnek: Luca dátumozva és az élményeket pontozva, ahogy kell; Zita pedig csak úgy, ahogy érzi...

 

 

Ez egy irtó szörnyű könyv, a második részt nem is olvasom ki.

Orgona

Sziasztok!

Szeretitek az univerzummal kapcsolatos könyveket? Ez ugyan nem a Ragyogáshoz (első bejegyzésben írtam róla) hasonlít, abban a tekintetben, hogy a Földön játszódik, nem az Űrben, de hasonlít. Mondjuk Landers kevesebb leírással is dolgozhatott volna, több párbeszéddel bolondítva a történetet, de így is egész jó.

 

Elidegenítve:

Cara, a 17 éves diáklány az egyik legkiválóbb tanulója a Midtowni középiskolának, amikor egy nap Ferguson igazgató behívja az irodájába. Nem mindennapi hírt közöl a lánnyal: Carat választották ki a Leihrek arra, hogy egyik cserediákjukat fogadja otthonába egy teljes évre. 
Két évvel ezelőtt derült fény egy másik bolygó létezésére, melyen az emberekhez hasonló lények élnek, a Leihrek. Bár kinézetükben szinte azonosak az emberi fajjal, de technológiájukban, felfogásukban, és az élethez való hozzáállásukban teljesen különböznek. Egy jóval fejlettebb fajt képviselnek, és céljuk a Földön élő emberekkel való barátságos kapcsolat kiépítése. Caranak egy éve van rá, hogy megismerje Aelyxt, és vendégül lássa, majd ő maga is egy évet fog tölteni Aelyx otthonában. De nem egyszerű a helyzet, mivel az emberek kétkedve fogadják a más bolygóról érkező idegeneket. Carara nagy nyomás nehezedik, mert barátai is egyre bizalmatlanabbak Aelyxszel szemben. És ahogy az emberek és a L'eihrek kapcsolata egyre inkább kezd meginogni, úgy fűzik egyre szorosabb szálak a lányt Aelyxhez. 
Úgy tűnik, a két nép közötti összecsapás elkerülhetetlen. Az egyre baljósabb eseményeket felgyorsítja, mikor az emberek egy radikális csoportja megöl egy l'eihrit. Vajon milyen szerep jut Caranak és Aelyxnek ebben a kiélezett helyzetben? Elég erős a szerelmük, hogy átvészeljék a megpróbáltatásokat, vagy örökre el kell engedniük egymást?

 

Nagyon jó könyv, bár nem férkőzte be magát a kedvenceim közé.

Orgona

Sziasztok!

Mivel láttam, hogy olvastatok volna még arról, miért nem tetszett nekem ez a könyv, úgy gondoltam, írok még róla.

 

1. Lia miért borul ki a szakítástól, amikor végülis ő szakít, mint az egyik fejezetből kiderül? Úgy járkál mint egy zombi, a maga hibájából, ráadásul a fejébe veszi, hogy akkor még jobban felidegesíti az exét, amikor Norbi boldog lehetne, csak ő zavar bele a képbe(Lia szemszögéből, mi tudjuk, hogy nem lenne boldog Norbi, csakhogy dramatizáljuk). Ezt a karaktert Laura nagyon elcseszte.

 

2. Eszti és Csabi. Ott nyálaskodnak, ráadásul hisztiznek, hogy a közös krumpli jobb. Közben Eszti titka is kiderül, és úgy gondolom, hogy egy kétszínű tuskó! Csabi pedig egy ember, de annyi érzelme van, mint nyolc embernek, ráadásul egyiknek sincs köze egyik érzelemhez sem. Szerelmes, féltékeny, részeg, csalódott, csalódottabb. És ki tudja, hogy még hány érzelme van?! Ez a kettő szereplő Liánál is rosszabb.

 

3. Norbi. Próbálja kiborítani Liát, ami sikerül is, de kérdezem, miért teszi, ha ő szerelmes belé? Nem, ez nem. Nem. Ez egy lehetetlen karakter, selejt.

 

4. Az egész éjszaka. Ki nem állhatom. Pár óra, amikor szinte semmi nem történhet, de Laura erőlteti az egészet. Oda fuvar, visszafuvar, aztán megint oda, végül vissza, közben pedig nagy cselekmények, és már feláll a hajam tőle! Nem, nem és nem! Utálom!

 

5. Ákos. Idegesítő hülye, aki nem tud eligazodni sehol, ráadásul ráhajt minden csajra. Ott lóg mindenkin, jujj! Már újra átélem az egész könyvet, ez nem ér!

 

Az egyetlen dolog, ami tetszett az egész könyvben, Lia bátyja, Szilkó. Nem elég, hogy a barátnője megcsalta, tanulnia kell egy csomót, egyetemista révén, még el is kell viselnie lázadó húgát egy éjszakán keresztül. Végig kell néznie a szerelmespárokat, miközben ő már rég szakított barátnőjével, és rosszul esik neki. És ezért mikor kap jutalmat? Csak a végén, amikor végre boldog lett, van egy normális barátnője. Szerintem ő az egész könyvben a legkorrektebb, a hős az egész könyvben.

 

Szerintem leírtam mindent, ami miatt nem szeretem ezt az egész könyvet.

Orgona