2018. december 18, 13:33:19

Mohás csontok 2.rész

Fájdalmas érintések. Forró levegő. Halk susogások.

Evelin felriadt álmából, ami már rémálomnak is nevezhető volt. Hamar és félve körülnézett. Egy szobában találta magát, csak egy ágy, egy asztal, amin egy gyertya helyezkedett el és egy szék volt a faházikóban.
Ekkor pillantotta meg a lányt, aki az ágyon ült és őt nézte. Ajkaiba harapott.
-Leila! Köszönöm, hogy eddig vigyáztál rá, most már átvesszük-lépett be a szobába az ismeretlen fiú és Ricsi.
A lány, mint kiderült, Leila mosolyogva bólintott egyet, szó nélkül felállt, majd kisétált a szobából. Csak Evelin és a két férfi maradt a kissé megvilágított helyiségben.
-Jól vagy?-kérdezte előbb Ricsi, akinek sem barna, sem pedig fekete nem volt a hajszíne. Sötét bordó volt, ami kiemelte zöld szemeit. A fehér hajú leült Evelin mellé, a vöröske pedig oda húzta azt az árva széket az ágy mellé és elhelyezkedett rajta.
-Ki volt az az ember az erdőben?-jutott hirtelen eszébe a férfi, aki hanyat esett kint, a hidegben. Erről is szólt az álma, egyszerűen borzasztó volt.
Az ismeretlen, fehér hajú férfi megemelte fejét, majd úgy válaszolt.
-Csak egy ember volt, aki nem élte túl az estét-válaszolta hidegen, majd a lányra vezette tekintetét.-Egyéb kérdés?
-Az...moha volt a férfin? Mintha...teljesen rá nőtt volna a testére-ingatta meg a fejét Evelin, mintha ez csak hülyeség lenne.-És az a harapás?
-Főnök, nem lesz veszélyes, ha mindenbe beleavatjuk így hirtelen? Lehet nem fogja kibírni-szólalt meg Ricsi.
-Nem mondunk el mindent, az tényleg nem lenne jó, főleg, hogy pihennie kéne. Evelin, kedvesem, jól láttad, azon a férfin tényleg moha volt...mikor előszőr láttunk ilyet, mi sem tudtuk, hogy mi is ez az egész. Vizsgálni kezdtük az erdőt, s mint kiderült, a moha megöli az embereket. Olyan viccesnek hangzott ez az egész, hogy nem akartuk elhinni, de a csapatunkból egyre több ember tűnt el, csupán hatan maradtunk. Kutattunk a dolog után, hogy mi okozhatja a mohát, hogyan ölik meg az ember? Ekkor fedeztük fel teljesen az erdőt, ami tele van veszélyekkel. Különös lények mászkálnak ott, van, amely kedves, de az nagyon ritka. Olyan természetfeletti dolgok vannak ebben az erdőben, hogy az ember inkább megöli magát, minthogy mégegyszer meglásson egyet-sziszegte a férfi, aki, amint látszott, kezdett ideges lenni.-A fivérem is ekkor halt meg, azt hitte túléli-nevetett fel hitetlenkedve, Evelinnek pedig összeszorúlt a torka, ahogyan nézte a férfit. Annyira rejtegette a fájdalmát, de most felszakadtak a sebei.-Mindegy is...megharapta őt egy Orsztán, ami egy oroszlán, szarvas és elefánt keveréke. Ilyen lények vannak az erdőben, melyeknek a nyálukban különleges vegyszer van, ez a harapás során belekeveredik az ember szervezetébe, ahol kinő a moha. Néha a szívet támadja meg, de van amikor elér a torkodik és...igazából teljesen mindegy, ha egy ilyen természetfeletti lény megharap, úgyis halál a vége, érjen az bárhol-sóhajtott fel, majd lehajtotta a fejét.
-Méghogy nem mondasz el mindent-motyogta Ricsi, de sem Evelin, sem pedig a fehér hajú nem törődött ezzel. Mindketten mélyen elvesztek a gondolataikba. Evelin a hallottakba, az ismeretlen pedig a testvérével való emlékekben.
-Hogy lehet őket legyőzni? Nem lehet ezeket az embereket megmenteni?-tett fel két újabb kérdést a lány érdeklődve.
-Még nem találtunk olyan gyógyszert, ami segíthetett volna ezeken az embereken, szóval gondolom ezzel megválaszoltam az egyik kérdésedet-válaszolt Ricsi, mikor észrevette, hogy az ismeretlen nem fog válaszolni.-Fegyverekkel harcolunk ellenük, de van, amit még sosem tudtunk legyőzni, ezeket messziről elkerüljük. Mint a Megrudu, ami a Medve, tigris és kenguru keveréke. Veszélyes és gyors lény, nehezen lehet legyőzni, mi egyszer sem tudtuk megtenni. Viszont szerintem ennyi információ egyenlőre elég lesz-állt fel, majd a fehér hajúra nézett.-Menjünk, két perc és kezdődik a gyűlés!

-Igazad van-bólintott a férfi, majd felállt és elindultak az ajtó felé.-Ha bármi van, csak kiálts, meghallunk-pillantott Evelin felé.-Nem leszünk messze tőled, megbeszélést tartunk a csapattal. Te csak pihenj-mosolyodott el. Ricsi már ki is lépett az ajtón, de Evelin hamar megszólalt, mielőtt az ismeretlen is távozhatott volna.

-Ki öltöztetett fel engem?-kapcsolt későn a lány.-És mi a neved?

-Én voltam-túrt tincseibe.-Ádám-biccentett, majd távozott.

Evelin egyedül maradt, az alig megvilágított szobába. A feje és a hasa nagyon fájt, viszont örült, hogy a férfi elmondta a nevét, de annak kevésbé, hogy érintette is őt. Talán többször látott már női testet a férfi, de Evelin nem az a fajta lány, aki szereti mutogatni magát, esetleg hagyja, hogy megérintsék. Szégyelli a testét, nem érzi jól magát a saját bőrében a leány. De mit is lehetne már tenni?

Ledobta magáról a paplant, majd nehezen kikószálódott az ágyból. Alig tartotta meg egyensúlyát, mikor pedig letörölte verejtékjeit az arcáról, megérezte, hogy homloka tüzel.

Felsóhajtott, majd az ajtóhoz botorkált és kinyitotta. Szembe vele volt egy tábortűz, ami körül sok-sok ember ült és beszélgetett.

Evelin leugrott (majdnem hanyat esett), csupasz talpa érintette a puha és hideg havat. A tábortűz felé kezdett el sétálni, mikor már közel volt a csapathoz, feladta a küszködést és lerogyott a hóba. Jóleső érzés volt ez a hideg, gyönge és felforrósodott testének.

-Hé, ki az ott?-kapcsolt máris egy lány, mire mindenki Evelin felé fordult, egyessével.

-Evelin!-sietett oda hozzá Bence, majd felkapta a földről, aki felnyögött a hirtelen éritéstől. Hamarosan mindenki körbevette és őt nézte.

-Evelin, mit csinálsz itt? Ez a tábor sem annyira biztonságos, főleg nem egy beteg embernek. Nagyon felelőtlenül viselkedtél azzal, hogy kijöttél!-lépett oda Ádám, komoly, ideges és riadt arccal.

-Mindenem fáj és...egyedül voltam-nyöszörgött Evelin. Egy lány odalépett hozzá, kezét Evelin homlokára helyezte, de hamar elkapta a kezét, mintha a lány megrázta vagy megégette volna a csapat asszisztensét.

-Tűz forró. Lehet negyvenes láza van, vagy akár több-gondolkodott a lány.-Hozzatok hideg vizet, egy anyagot és egy fájdalomcsillapítót, mást nem tudunk neki adni-mindenki elindult, Bence és Ádám bement a kis kuckóba Evelinnel, majd lehelyezték az ágyra.

-Ezt nem hiszem el! Csak rontod az állapotodat, ha ilyet csinálsz!-idegeskedett a fehér hajú.

-Oké, itt is vagyok-lépett be a lány a szobába, mellette két személlyel. A székre helyezték a vödör hideg vizet, a lány belehelyezte az anyagot, majd jól kifacsarta, ezután Evelin homlokára helyezte és borogatni kezdte őt.

Mindenki aggódva nézett a beteg lányra.

-Ugye nincs nagy gond, csak egy kis láz?-kérdezte Bence kétségbeesetten.

-Nem vagyok valami tudós, de megtörténhet, hogy a láza feljebb szökik, mint lejjebb. Mindent megpróbálok megtenni, hogy jól legyen. Hol van már az a fájdalomcsillapitó?!-kiabált fel.

-Itt! Itt!-lépett be egy férfi a szobába, kezében a gyógyszer volt.

-Köszönöm, most pedig midenki menjen ki! Tartsátok meg nélkülem a megbeszélést, Ádám, majd elmeséled később, hogy mi volt-mondta a lány, miközben beadta Evelinnek a gyógyszert, egy-két korty vízzel együtt.
Mindenki egyetértően bólintott, majd egyesével távoztak a szobából. Evelin utolsó képe az volt, mikor Ádám aggódó arckifejezéssel visszanézett a lányra az ajtóból, majd távozott. Ezután minden elsötétűlt Evelin számára.
3 comment
2018. december 16, 10:54:24

Mohás csontok 1.rész

Fényesebbnél-fényesebb csillagok borították az égboltot. Baglyok huhogtak a sötétben, valahol, a faágakon. 

 

Mintha száz szem figyelné az ártatlan és magányos Evelin-t,a lány szorosabban tekeri maga köré karjait. Törékeny teste most fedetlen, csupasz volt az éjszakai félhomályban. 

 

Reszketve lépett ismét egyet a hóban, mely ropogott meztelen lába alatt, ezzel nyomot hagyva maga után. Lesütött szemekkel sétált egyedül, a veszélyekkel teli erdőben.

 

Akadozva szívta be a levegőt, majd engedte ki tüdejéből,és tehetetlenül megrázta fejét. Ha nem talál kiutat, valószinűleg nem éli meg a holnapot. 

 

Ahogy megtett három lépést, és kikerült egy fát, megremegtek lábai,  majd összeesett. A hóban feküdt, ami betakarta gyönge testét, ezzel méginkább meghűlt a vér az ereiben.

 

Egy reccsenést hallott, mintha valaki rálépett volna egy ágra. Hamar oldalra pillantott, ahonnan jött a hang. Ekkor egy ember hanyat esett, viszont már nem lélegzett. Evelin szaporábban vette a levegőt, szinte már kapkodott utána. Torkába egy göcs alakult ki, nehezen felállt, majd elindult az ember felé, hátha...hátha mégis tehet érte valamit, lehet segíthet rajta. 

 

Nem akarta elhinni, hogy ő is így fogja végezni, egyszerűen nem bírta felfogni, mi is történik vele.

 

Mikor már elég közel volt a férfihoz (ezt megállapította már) és végigvezette rajta a tekintetét, megtorpant. Szemei kitágúltak, ajkai elnyíltak egymástól. Sikított volna, de valaki ezt megakadályozta.

Egy kéz tapadt szájára, egy másik pedig hasára és hátrafelé kezdte húzni. 

Nem! Ő nem akarja úgy végezni, mint ez az ártalmatlan ember! 

Könnyei utat engedtek maguknak, miközben kezét mozdította,  könyökével eltalálta a támadója hasát. Az hátralépett egyet, mire Evelin hamar futni kezdett.

Sosem szedte még ilyen gyorsan a lábait, talán az élete múlt azon, hogy jelenleg mennyi andrenalint termel a teste.

Lihegve megállt, hátranézett, bár ne tette volna meg! Érezte, hogy nem szabad megállni és megfordulni, mégis megtette, már sajnálja, de nincs mit tenni.

Támadója útolérte őt, meg is fogta kezeit, majd a földre lökte a lányt, ezután szinte rámászott a férfi és ismét letapasztotta ajkait a kezével.

A lány ekkor már belátta, hogy nem menekülhet, ez a férfi túlságosan gyors és erős hozzá képest.

A férfi nem törődve azzal, hogy a meztelen lányon szinte már feküdt, körbenézett, majd lepillantott a lányra.

-Elveszem a kezem,ha nem sikítasz. Megtalálnak minket és megölnek, ha nem hallgatsz-suttogta a férfi, akinek Evelin csak a körvonalait tudta kivenni a nagy sötétségben.

Hamar bólogatni kezdett a lány, mire az ismeretlen férfi elvette kezét. Evelin máris lelökte magáról, ő pedig szikrázó szemekkel nézett rá. 

De hisz nem szólalt meg!-dühöngött Evelin, majd megvonta vállait.

-Ricsi, elmentek!-futott feléjük egy másik férfi, mire Evelin felvonta a szemöldökét. Nem értette, mi történik, de egyre kínosabbá vált neki a helyzet, mivel csupasz testtel ült a földön.

-Ricsi, Bence-lépett feléjük egy harmadik férfi, mire Evelin már azon gondolkodott, hogy ez csak egy tréfa. Ennél jobb nem is lehetne.-Nagyon udvariatlanok vagytok!-szólta le a két másik férfit, ahogy kiderült, Ricsit és Bencét, mire azok értetlenkedve néztek, Evelin számára ismeretlen férfira.-Ez a lány itt fekszik előttetek, meztelenül és reszket-mondta, majd levette magáról hosszú, fekete kabátját, majd leguggolt és a lányra helyezte.

A lány hitetlenkedve és hálálkodva nézett a férfira, aki gyengéden és alig láthatóan elmosolyodott. Vakítóan fehér haja sötét szemeibe lógtak, elegánsan volt felöltözve. Márkás arca volt és széles vállai. Izmos karjai feltűntek a lánynak, a feltűrt ing alól.

-Ó, bocsánat-kezdte Bence, majd megvakargatta tarkóját.-Bence vagyok-nyújtotta kezét. Evelin habozva, kis idő múlva elfogadta a kedves gesztust, majd kezet fogott a férfival.-Ő pedig Ricsi-mutatott a lánnyal szemben ülő férfira. Fekete vagy sötétbarna haja lehetett, ezt nem tudta megállapítani a lány ebben a sötétben, ahogyan Bence haj vagy szem színét sem.

 

-Mi a neved, kislány?-kérdezte a fehér hajú, aki valamiért nem akart bemutatkozni. Evelin lesütötte a szemeit. Nem tudta, hogy megbízhat-e ezekben a férfiakban, jól teszi-e, ha elmondja nekik a nevét. Bár...nem mintha a nevén keresztül megtudhatnák az egész életét-gondolkodott logikusan, majd halkan válaszolt.

 

-Evelin-bökte ki, majd felnézett a mellette lévő ismeretlenre.

 

-Örülök, Evelin. Mától kezdve a TÉME nevezetű csapathoz tartozol,aminek jelentése : Túlélő és megmentő emberek -arca elkomorodott, majd úgy folytatta.-Veszélyes ez az erdő, nem sokan élnek itt túl egy éjszakát, télen alig van egy-két ember, aki még lélegzik...viszont te ezekhez az emberekhez tartozol, hiszen életben vagy, egy karcolás vagy harapás sem ért téged-ezúttal elmosolyodott, majd felállt és a lány felé nyújtotta kezét, hogy felsegítse.

Elfogadta a segítséget, majd megfogva a kezét, felállt. Nehezen tartotta meg az egyensúlyát, ami a férfinak is feltűnt, ezért az ölébe kapta.

Evelin réműltem betakargatta testét a megkapott kabáttal, mire a férfi elnevette magát.

-Nyugodj meg, nem fogunk bántani téged. Egyikünk sem, ugye fiúk?-nézett hátra, arca ismét komoly volt. Meglepte Evelint, hogy ilyen hamar megváltozik a férfi hangulata.

-Bizony, azért vagyunk, hogy megvédjük a csapatunkat-helyeselt Ricsi, majd feltápászkodott a földről. -Indulnunk kéne, a többiek már biztosan aggódnak-mondta, majd elindult előre.

-Igazad van-bólintott a férfi, aki karjaiban Evelin feküdt, és elindultak előre. A lány ásított egyet, majd lehunyta a szemeit. Olyan nehezek voltak...-Aludj, hosszú az út-susogta a férfi. Evelinnek nem kellett kétszer mondani. Már az sem érdekelte őt, hogy a férfiak igazat mondtak-e neki vagy sem, csak pihenni akart, hiszen lefárasztotta őt a mászkálás, futás, maga a hideg. Kiszívta belőle az egész erőt ez a sok botorkálás.

Úgy érezte, hogy biztonságban van.

8 comment
2018. augusztus 31, 02:10:00

s c h o o l - e l s ő . r é s z

Az első résznek a témája: Első nap az iskolában...

 

elképzelés: kaptunk egy csomó új osztálytársat,két fiút,akik nagyon jól néznek ki és három lányt (szerintem nagyon jóba leszek velük). csodás napnak ígérkezik a mai,most köszöntenek minket,nagyon jó idő van. alig várom,hogy megkapjam a könyveim!

 

•

 

valóság: dögmeleg van,szerintem látszik is,hogy megizzadtam ebben a hülye fehér ingben! kaptunk két új osztálytársat,de mindkettő lány,már most utálom őket,hülye libáknak tűnnek. a nap a retinámat is kiégeti,nem beszélve arról,hogy éppen köszöntenek és ebben a melegben egy helyben kell állnom,össze fogok esni! vizet is elfelejtettem hozni,bakker!!

 

*

 

régen : a legszebb fehér ingem és szoknyám van rajtam,a tanítónéni meg is dícsérte,olyan boldog vagyok! most kaptuk ki a könyveket,alig várom,hogy anyuval elmenjünk huzatot venni rájuk! olyan izgatott vagyok! vajon,ha már holnapra befedem,akkor kapok egy piros pontot?

 

•

 

most: jézusom,ki nem szarja le,hogy inget kell felvenni? a fehér az fehér,mindegy hogy ing vagy polló! az ofő már meg is szólt,mert túl rövid a szoknyám,pedig tudom,hogy tetszik a kis perverznek. hülye pedofil. kikaptuk a könyveket,nem tudom, hogy fogom őket hazavinni,nagyon nehezek! még azért sem fogok rá huzatot húzni,hogy elszakadjanak,majd az ofő idegeskedjen miatta!!

 

*

 

1. embertípus : annyira boldog vagyok,hogy találkozhattam a rég nem látott osztálytársakkal!

 

2. embertípus : jézusom, az a hülye picsa már megint hozzám szólt. kicsaphatnák már ebből a hülye suliból.

 

3. embertípus : istenem...ma mindenki engem nézett a suliban...vajon miért? megakarnak enni? lehet,hogy ők igazából szőrnyek? holnap nem megyek be!!

 

4. embertípus :  az a #@*/^#*# tanár,esküszöm #*^*@^/& holnap,mert azt a #%*÷ dolgot nekem szánta,a kis #*@#% !!!

 

5. embertípus : megint hajnali 3-kor feküdtem le és....háhhh...egész végig ásítottam,mert .....háhh...mindjárt elalszom!

 

(Aki nem érti ezek milyen embertípusok,kommentben leírom!:) )

 

[ez úgy lesz,hogy mindig van egy téma (pl. mint most az első nap a suliban) és azt mind a három fajtából megírok (embertípusok,régen vs most, elképzelés vs valóság) ,szóval erre így számítsatok!:) ]

2 comment
Hirdessen ön is itt!

Hirdetés

Kérje emailben médiajánlatunkat.
2018. augusztus 31, 02:02:13

s c h o o l

Helló:3

Gondoltam hozok valami "értelmes" tartalmat erre a blogra,mostanság sok hülye bejegyzést látok itt (tisztelet a kivételeknek) ,gondoltam jövök ismét és boldogitom az embereket az új történetemmel,ami az iskoláról szól (Wattpaden is ma jelent meg).

 

Igazából elképzelés vs valóság,régen vs most,embertipusok lesznek bemutatva az iskola egyes témaköreivel kapcsolatban.

 

Ha érdekel téged ez az egész,akkor az első részt a következő bejegyzésben akár meg is tekintheted :)

 

/ A könyvet szerzői jogok védik,senki ilyen vagy ehhez hasonló történetet nem publikálhat! /

0 comment
2018. május 5, 20:35:57

:)

Ő is összejönne veled,ha én nem lennék.

Szóval eltűnök a francba,hogy ne legyek útba. :)

2 comment
2018. február 11, 18:57:00

mi lett itt?

Nem tudom észrevették-e azok a játékosok,akik viszonylag régebb óta itt vannak,de ez a blog (igazából a játék is,de ez most jobban kiboritott) teljesen megváltozott.

Csak hülyeségekre lelek itt,mikor olvasnék valami értelmeset.

Mindig mikor feljöttem régen ebneveldére, a blogra,értelmes és viszonylag tartalmas történeteket és bejegyzéseket olvastam,mára ez mind eltűnt. (Bocsánat és tisztelet a kivételnek,aki még mindig gyártja az ilyen fajta bejegyzéseket.)

Szerintem szép és jó lenne,ha ezen változtatnánk,ha kitennénk mi is valami értelmeset:)

8 comment
2017. február 14, 20:11:39

5.rész

-Hallod..Fumito..sajnálom amit tegnap mondtam neked..-ültem fel az ágyban.

-Semmi gond..-mondta egy mosollyal az arcán.

Letett minden csomagot a szobába.

-Nyugodtan öltözz át-mondta,mire bólintottam.

Kiment a szobából.

Kiszálltam az ágyból,majd megnéztem miket hozott el.Tökéletes..szinte minden itt van!

Kivettem egy fekete farmert és egy szürke kapucnis pulcsit.

Hamar felöltöztem,majd kimentem a szobából.

Egyenest a konyhába mentem,ahol Fumito várt engem reggelivel.

-Piritós kenyééér!-csillantak fel a szemeim.A pulthoz siettem.

-Jó étvágyat-nyomta a kezembe.

-Köszönöm-ültem le az asztalhoz.

Nekikezdtem az evéshez.Megettem egy piritós kenyeret,mikor egy bögre teát helyezett az asztalra Fumito.

-Köszi-mondtam,majd belekortyoltam-Au!-tapasztaltam meg,hogy milyen forró a tea.

-Óvatosan kicsilány!-nevetett fel Fumito.

-Hmm!Én nem vagyok kicsilány és Yoshiko vagyok!-forgattam meg a szemeimet,mosolyogva.

-Nekem ugyanaz-nevetett.

-Nekem nem-álltam fel az asztaltól.-Ma nem megyünk valahova?Olyan jó idő van!-mosolyogtam.

-Hát..nem nagyon van kedvem-vont vállat,elrakva a tányéromat a mosogatóba.

-Kérleek!-léptem közelebb hozzá.

-Háát..-nézett oldalra,majd vissza rám.

-Kell valami azért,hogy kimenjünk?-húztam fel a szemöldökömet.

-Igen-nólogatott.

-Na és mi?Pénz?-tettem karba a kezeimet.

-Dehogy-rázta meg a fejét-csak gyere közelebb-csináltam amit mondott-ezt tedd ide-fogta meg a kezeimet és a nyaka köré tette őket.Átkaroltam a nyakánál.még közelebb-húzott szinte  teljesen magához.

Kezei a derekam köré helyezte,majd lehajolt ajkaimhoz.

-És most..-folytatta.Kicsit zavarban voltam.

Ajkai az ajkamhoz közeledtek,majd megcsókolt..amit hagytam is neki..

Egy kis idő múlva eltávolodtunk egymáshoz.A földet néztem.

-Akkor..-nyeltem egyet-menjünk-fordúltam sarkon.Bementem a szobába átöltözni.

Felvettem egy kék ruhát és egy "balerina" cipőt.

Kisminkeltem magam,amjd kifésültem a hajamat.Kimentem a szobából.

Fumito-n egy kék farmer és egy fekete ing volt,ami a farmerébe volt tűrve..jól nézett ki.

-Akkor menjünk-mondtam vidáman,majd az ajtóhoz mentem.

0 comment
2016. november 29, 18:11:44

4.rész

-Mi?!Szó sem lehet róla!-emeltem fel a hangomat,majd a kijárati ajtóhoz mentem amit kinyitottam.Kiakartam lépni,de valami nem engedett.

Mintha..lenne valami a ház körül.Fumito felé fordúltam.

-Engedj ki!-kiabálltam.

-Nem mehetsz ki..-felelte mosolyogva.

-Ugyan miért nem?Mi lesz a barátaimmal,az egyetemmel..amire készülök menni..?!

-Sajnálom...de nem hagyhatom,hogy megöljenek-most tényleg azt mondta,hogy megöljenek?

-Megöljenek?Miért ölnének meg?-csaptam be az ajtót.

-A véredért..te nem vagy egy sima ember,te más vagy mint a többi..

-Ha most nem a halálrol beszélnénk,biztos elpirulnék..-feleltem halkan-de..-folytattam a témát-ez annyira hülyesség..engedj ki,kérlek!Megtudom védeni magam!-könyörögtem.

-Nem hinném,hogy megtudnád védeni magad olyanoktól mint én.

-Démonoktól?Miért ne tudnád?

-Mert kiszivják az összes vért a testedből,ők gonoszak!

-És te kinek hiszed magad?Te is olyan vagy mint a többi,nem vagy külömb ne hidd azt!Te talán nem akarod azt tenni amit ők?!-kiabálltam,miközben szemeim könnybe lábadtak.

Fogtam magam és felmentem az emeletre,bementem egy szobába és becsaptam magam mögött az ajtót.Befeküdtem az ágyba.

Hallottam,hogy a földszinten valami összetört.

Nem nagyon izgatott.

Próbáltam nem sirni többet,a sminkem igy is elkenődött.

Mélyeket lélegeztem,behunytam a szemeimet.

Gondolkodni kezdtem...ezen az egészen..

A gondolkozásba,elaludtam.

Ajtó nyitódást hallottam.Lassan kinyitottam a szemeimet,majd megdörzsöltem őket.

Fumito tett le pár csomagot.

-Ez meg mi?-kérdeztem halkan.

-Ezek a cuccaid..ruhák,könyvek és..nem tudom,de sok mindent elhoztam.

-Honnan hoztad őket?

-Tőled,otthonról-mosolyodott el.

-Honnan tudod hol lakom?-néztem kérdően rá és meglepettem.

-Háth..öhm..az titok..-vigyorgott gonoszul.

0 comment
2016. november 28, 16:38:11

3.rész

Megfogtam a kezét és elrántottam a számtól.

-Miért mutattad meg ezt..?-kérdeztem halkan,kissé félve tőle.

-Mert úgyis tudnod kellett volna..-kapcsolta fel az égőt.

-Miért?-kérdeztem,mire eltüntek vörös szemei.

-Azt majd meglátod-mosolyodott el,majd megfogta csuklómat és vissza vitt a terembe.

-Yoshiko!!-szaladt oda hozzám Eisuke.-Már mindenhol kerestelek..-szuszogott mélyeket.

-Nem mindehol-felelte egy gonosz mosoly kiséretében Fumito.

Eisuke egy pillanatra Fumitora,majd rámnézett.

-Hol voltál?-mire válaszolni szerettem olna,Fumito a szavamba vágott.

-Rosszúl lett..kivittem a szabad levegőre..

-Értem..-felele halkan,majd rámnézett mire én bólintottam.-De mostmár jól vagy,ugye?

-Öhm..igen,persze-mosolyodtam el.

-De mi most megyünk-mondta hirtelen Fumito,mire ránéztem.

-Mi?Most?-néztem rá egy "most mivan??" arccal.

-Látom nem nagyon szeretné,úgyhogy haza kisérem-felelte Eisuke,majd megfogta a kezemet.

-Arra nincs szükség-feleltem,majd kihúztam a kezemet.-ti csak veszekedjetek nyugodtam,majd én MAGAMBAN hazamegyek-fogtam,megfordúltam és kimentem a teremből.

Haza felé indúltam.Kicsit hideg volt.

-Állj már meg!-fordúltam hátra.Szembe kerültem Fumitoval.Szó szerint szembe,hisz elöttem volt.

-Mit akarsz?-léptem hátra egyet.

-Háth..-mosolygott gonoszul.-mostmár jössz velem?

-Ugyan hova mennék,veled?-sóhajtottam.

-Csak hunyd be a szemed..

-Nem!Nem elég,hogy a sikátorban meijesztettél,de még az öltözőben is!-emeltem fel hangomat.

-Oké,oké..na mostmár hunyd be a szemed!

Morogva behunytm szemem.

-Oké,mostmár kinyithatod.-azt tettem amit mondott,kinyitottam a szemimet.

-Mi a...?-akadtam ki.Egy ismeretlen szobában találtam magam vele.

A falak fehérek,a bútorok szürkék voltak de nagyon jól mutattak.

Fotelek és egy nagy Difuzor.A fotelek barnák voltak,az égők égtek.

-Hova hoztál el?

-Haza,hozzám-vigyorgott.-mostantól itt fogsz lakni!

2 comment
2016. november 27, 16:50:43

2.rész

-de..biztos nincs baj...?-szólalt meg Akima és kis néma csend után.

-nem,csak..ez a magassarkú idegesit-erőltettem egy halvány mosolyt arcomra,mire bólintott.

Nem tudom miért,de..nem akartam elmondani neki,hogy mit láttam..mintha,valami visszafogna.

 

Némán mentünk tovább és ugyanaz járt folyamatosan a fejembe..a két vörös "pötty"..Akima nem hallotta mikor kiabáltam neki,pedig ott volt..

Mire észbekaptam már a szalagavató helyszinén voltunk,ami egy nagy sportcsarnok volt.

A zene hangosan ment,hisz kintről hallottuk.

Beléptunk a tágas ajtón.

Szép nagy terem,kidiszitve és tele diákokkal.

Szemeimmel kerestem Eisuke-t,de nem találtam.

-ha nem baj..én megyek megkeresem a partnerem..-mondta vigyorogva Akima.

-persze,menj csak.én is megkeresem Eisuke-t.-Akima bólintott,majd eltünt a tömegben.

Előre lépkedtem,kikerülve az embereket.

-Yoshiko!-fogta meg valaki a vállamat.Hátrafordúltam.Eisuke volt az.-már kerestelek..régóta..

-bocsi,csak..-kezdtem volna magyarázni,de belevágott a szavamba.

-semmi gond..fő,hogy itt vagy-mosolygott rám,mire én is elmosolyodtam.-felkérhetem a hölgyet egy táncra?-kérdezte udvariasan.

-persze-fogta meg a kezemet,majd lassúzni kezdtünk.

Fejemet vállára hajtottam és lehunytam szemeimet.

Hirtelen egy pörgős számot tettek be,mire felkaptam a fejemet.

Mindenki elkezdett táncolni több hülye táncot találgattak ki.

Eisuke is elkezdett elöttem táncolni,amire én is.

Nevetve táncoltam Eisukeval,mikor mindenki párt váltott.

Eisukeval furán néztünk egymásra,de eltűnt a szemem elöl és egy másik srác lépett hozzám,Eisukehoz meg egy szőke lány.

-szia szépség-mosolygott rám a srác.

-viszlát-fordúltam és elindúltam előre,de elkapta a karomat és magához rántott.

-ez valami új tánc?-nevetett fel.-egyépként Fumito vagyok..

-nem és én meg Yoshiko.

-örülök Yoshiko,hölgyem-mosolygott.

-fura ez a hirtelen..változás..

-változás?-nézett kérdően rám.

-ezelött pár perccel még nem voltál udvarias..

-nem is vagyok az mindig,inkább bunkó fajta vagyok-vigyorgott.

-ahha..értem..-mondtam halkan.

-akkor táncolunk?-bólintottam,mire elkezdett pörgetni.

Elég jól táncolt,ezért beszálltam én is.

Közben megismerkedtünk..elég jó fejnek tűnik.

-héé..mutassak valamit?

-persze,de mit?-néztem érdeklődve.

-gyere velem-fogta meg csuklómat,majd magával húzott.

Kimentünk a teremből.Átvitt pár folyosón,majd egy öltözőbe vitt.A fiú öltözőbe.

-ide nem szabad bejönnöm..egyépként is miért hoztál ide?

-én meg a lány öltözőbe-mosolygott.-hogy megmutassak valamit..

-egy öltözőbe?háth okéé..na mutasd..-mondtam halkan,türelmetlenül.

-ugye nem fogsz megijedni?

-öhm..miért ijednék meg?-néztem értelmetlenül rá és rossz dolgok forogtak a fejemben.

-nem fogsz kiabálni?-kérdezte nem válaszolva az ÉN kérdésemre.

-te meg mit akarsz csinálni?megakarsz erőszakolni vagy mi?!-akadtam ki.

-nem dehogy..

-akkor?mutasd már amit akartál!-emeltem fel a hangomat.Eltávolódott tőlem és leoltotta az égőt.

-nah..-mondta és szerintem vissza lépett elém.

-miért oltottad le az égőt?-kérdeztem.

Hirtelen két vörös "pötty" jelent meg elöttem.

-basszus...-kiabáltam és még folytattam volna,de a számhoz tette a kezét.

-azt mondtad,nem fogsz kiabállni..-

-nem is mondta azt-próbáltam kimondani ezeket a szavakat érthetően.

-dede...-gondolom akkor értette.

2 comment

Következő 10 bejegyzés