Démonok rabja

-Na!Kész vagy máár?-kiabált a telefonba Akima,a legjobb barátnőm.Sokkal jobban hallatszódott az idegesitő hangja,hisz felhangositva volt..

-mindjárt..csak ez a smink..ahj..-sóhajtottam,majd folytattam a készülődést.

-jajj Yoshiko!Hadjad máár!Ugye nem akarod lekésni a szalagavatót?!-hallottam a mérges hangját.

-Persze,hogy nem akarom lekésni,de...mit fog szólni Eisuke ha nem lesz jó a sminkem?-nem vagyok divat,smink mániás,de ez egy szalagavató és a suli legmenőbb srácával megyek,ami..nem kis cucc..sőt egy fantasztikus és hihetetlen dolog.

-Akkor siess!-motyogta.

-Még egy perc..-mondtam halkan.

Eltelt tiz perc mire a sminkem tökéletes volt.Miközben a tökéletes sminkemet készitettem,Akima leorditotta a fejem és többször is kinyomta a telefont.

-kész vagyok!-mosolyogtam,belenézve a nagy és hosszú tükörbe.

A barack szinű ruhám gyöngyökkel és a magassarkú cipőm nagyon pászolt.Mellé egy gyenge smink,bár sokat kinlódtam vele..

Fülbevaló,nyaklánc és még egy kis táska..

-végree-hallottam Akima örömteli hangját.-hol találkozunk?-kérdezte.

-legyen..a szokásos helyen,a sikátorban.rendben?

-de..most nagyon sötét van...-mondta félénken.

-ugye nem félsz?nah figyu..legyen a sikátor utca elején,ahol van pár égő.Maradj ott,majd ott találkoztunk-mosolyogtam,bár ő nem látott.

-rendben,de..ugye nem félsz?

-nem,dehogy.na sziaa.

-okéé..sziaa-nyomtam ki a telefont.

Felkaptam egy fekete kabátot,ami tökéletesen pászolt az öltözékemhez.Még kontyba kötött hajamba a pici művirágokat megigazitottam,majd kiléptem a házból.

Bezártam az ajtót,a kulcsot zsebre vágtam.

Egy kis ideig mentem,majd a kaput is bezártam.

Sötét utca..Lassan lépkedtem,hisz ebben a magassarkúban nehéz menni.

Végül elérkeztem a sötét és elég félelmetes sikátorhoz.A sikátor végén nem láttam Akima-t.Gondolom egy picit arrébb áll,hogy ne lássa a sötét utcát.

Egy mély levegőt vettem,majd eindúltam egyenes..a sikátorban..

Már a sikátor közepén voltam,mikor két vörös "pötty" jelent meg egy kicsit távolabb tőlem.

-basszus..-megijedtem,ami nem vall rám..elég bátor vagyok.

Nem is tudtam mi vagy ki lehet az..

-Akima..te vagy az?Megakarsz ilyeszteni?mert..mert ha igen,akkor nem sikerült..-mondtam kiabállva, megállva.

Nem válaszolt senki.Hirtelen a két vörös "pötty" eltűnt.Vettem bátorságom és tovább mentem,de lassabban.

Mikor elértem arra a helyre ahol a vörös "pöttyök" látszódtak begyorsitottam.

Kiértem a sikátorból.Azt hittem sosem fogom végig menni az utat.

-na végre megérkeztél..-láttam ahogy Akima megforgatja szemeit.

-mikor..mikor kiabáltam,hogyhogy nem hallottad..?-nyeltem egyet.

-nem is kiabáltál-nézett furcsán rám.

-akkor..mikor érkeztél meg?

-hát..vagy tiz perce-hirtelen megállt minden.

Az agyam mintha..szétrobbant volna.

-van..van valami baj?-kérdezte Akima,megfogva vállamat.

-nem..nincs..menjünk..-mondtam hidegen,majd elindúltunk a helyszinre,ahol a szalagavatót tartjuk.