2018. december 18, 13:33:19
Mohás csontok 2.rész
Fájdalmas érintések. Forró levegő. Halk susogások.
Evelin felriadt álmából, ami már rémálomnak is nevezhető volt. Hamar és félve körülnézett. Egy szobában találta magát, csak egy ágy, egy asztal, amin egy gyertya helyezkedett el és egy szék volt a faházikóban.
Ekkor pillantotta meg a lányt, aki az ágyon ült és őt nézte. Ajkaiba harapott.
-Leila! Köszönöm, hogy eddig vigyáztál rá, most már átvesszük-lépett be a szobába az ismeretlen fiú és Ricsi.
A lány, mint kiderült, Leila mosolyogva bólintott egyet, szó nélkül felállt, majd kisétált a szobából. Csak Evelin és a két férfi maradt a kissé megvilágított helyiségben.
-Jól vagy?-kérdezte előbb Ricsi, akinek sem barna, sem pedig fekete nem volt a hajszíne. Sötét bordó volt, ami kiemelte zöld szemeit. A fehér hajú leült Evelin mellé, a vöröske pedig oda húzta azt az árva széket az ágy mellé és elhelyezkedett rajta.
-Ki volt az az ember az erdőben?-jutott hirtelen eszébe a férfi, aki hanyat esett kint, a hidegben. Erről is szólt az álma, egyszerűen borzasztó volt.
Az ismeretlen, fehér hajú férfi megemelte fejét, majd úgy válaszolt.
-Csak egy ember volt, aki nem élte túl az estét-válaszolta hidegen, majd a lányra vezette tekintetét.-Egyéb kérdés?
-Az...moha volt a férfin? Mintha...teljesen rá nőtt volna a testére-ingatta meg a fejét Evelin, mintha ez csak hülyeség lenne.-És az a harapás?
-Főnök, nem lesz veszélyes, ha mindenbe beleavatjuk így hirtelen? Lehet nem fogja kibírni-szólalt meg Ricsi.
-Nem mondunk el mindent, az tényleg nem lenne jó, főleg, hogy pihennie kéne. Evelin, kedvesem, jól láttad, azon a férfin tényleg moha volt...mikor előszőr láttunk ilyet, mi sem tudtuk, hogy mi is ez az egész. Vizsgálni kezdtük az erdőt, s mint kiderült, a moha megöli az embereket. Olyan viccesnek hangzott ez az egész, hogy nem akartuk elhinni, de a csapatunkból egyre több ember tűnt el, csupán hatan maradtunk. Kutattunk a dolog után, hogy mi okozhatja a mohát, hogyan ölik meg az ember? Ekkor fedeztük fel teljesen az erdőt, ami tele van veszélyekkel. Különös lények mászkálnak ott, van, amely kedves, de az nagyon ritka. Olyan természetfeletti dolgok vannak ebben az erdőben, hogy az ember inkább megöli magát, minthogy mégegyszer meglásson egyet-sziszegte a férfi, aki, amint látszott, kezdett ideges lenni.-A fivérem is ekkor halt meg, azt hitte túléli-nevetett fel hitetlenkedve, Evelinnek pedig összeszorúlt a torka, ahogyan nézte a férfit. Annyira rejtegette a fájdalmát, de most felszakadtak a sebei.-Mindegy is...megharapta őt egy Orsztán, ami egy oroszlán, szarvas és elefánt keveréke. Ilyen lények vannak az erdőben, melyeknek a nyálukban különleges vegyszer van, ez a harapás során belekeveredik az ember szervezetébe, ahol kinő a moha. Néha a szívet támadja meg, de van amikor elér a torkodik és...igazából teljesen mindegy, ha egy ilyen természetfeletti lény megharap, úgyis halál a vége, érjen az bárhol-sóhajtott fel, majd lehajtotta a fejét.
-Méghogy nem mondasz el mindent-motyogta Ricsi, de sem Evelin, sem pedig a fehér hajú nem törődött ezzel. Mindketten mélyen elvesztek a gondolataikba. Evelin a hallottakba, az ismeretlen pedig a testvérével való emlékekben.
-Hogy lehet őket legyőzni? Nem lehet ezeket az embereket megmenteni?-tett fel két újabb kérdést a lány érdeklődve.
-Még nem találtunk olyan gyógyszert, ami segíthetett volna ezeken az embereken, szóval gondolom ezzel megválaszoltam az egyik kérdésedet-válaszolt Ricsi, mikor észrevette, hogy az ismeretlen nem fog válaszolni.-Fegyverekkel harcolunk ellenük, de van, amit még sosem tudtunk legyőzni, ezeket messziről elkerüljük. Mint a Megrudu, ami a Medve, tigris és kenguru keveréke. Veszélyes és gyors lény, nehezen lehet legyőzni, mi egyszer sem tudtuk megtenni. Viszont szerintem ennyi információ egyenlőre elég lesz-állt fel, majd a fehér hajúra nézett.-Menjünk, két perc és kezdődik a gyűlés!
-Igazad van-bólintott a férfi, majd felállt és elindultak az ajtó felé.-Ha bármi van, csak kiálts, meghallunk-pillantott Evelin felé.-Nem leszünk messze tőled, megbeszélést tartunk a csapattal. Te csak pihenj-mosolyodott el. Ricsi már ki is lépett az ajtón, de Evelin hamar megszólalt, mielőtt az ismeretlen is távozhatott volna.
-Ki öltöztetett fel engem?-kapcsolt későn a lány.-És mi a neved?
-Én voltam-túrt tincseibe.-Ádám-biccentett, majd távozott.
Evelin egyedül maradt, az alig megvilágított szobába. A feje és a hasa nagyon fájt, viszont örült, hogy a férfi elmondta a nevét, de annak kevésbé, hogy érintette is őt. Talán többször látott már női testet a férfi, de Evelin nem az a fajta lány, aki szereti mutogatni magát, esetleg hagyja, hogy megérintsék. Szégyelli a testét, nem érzi jól magát a saját bőrében a leány. De mit is lehetne már tenni?
Ledobta magáról a paplant, majd nehezen kikószálódott az ágyból. Alig tartotta meg egyensúlyát, mikor pedig letörölte verejtékjeit az arcáról, megérezte, hogy homloka tüzel.
Felsóhajtott, majd az ajtóhoz botorkált és kinyitotta. Szembe vele volt egy tábortűz, ami körül sok-sok ember ült és beszélgetett.
Evelin leugrott (majdnem hanyat esett), csupasz talpa érintette a puha és hideg havat. A tábortűz felé kezdett el sétálni, mikor már közel volt a csapathoz, feladta a küszködést és lerogyott a hóba. Jóleső érzés volt ez a hideg, gyönge és felforrósodott testének.
-Hé, ki az ott?-kapcsolt máris egy lány, mire mindenki Evelin felé fordult, egyessével.
-Evelin!-sietett oda hozzá Bence, majd felkapta a földről, aki felnyögött a hirtelen éritéstől. Hamarosan mindenki körbevette és őt nézte.
-Evelin, mit csinálsz itt? Ez a tábor sem annyira biztonságos, főleg nem egy beteg embernek. Nagyon felelőtlenül viselkedtél azzal, hogy kijöttél!-lépett oda Ádám, komoly, ideges és riadt arccal.
-Mindenem fáj és...egyedül voltam-nyöszörgött Evelin. Egy lány odalépett hozzá, kezét Evelin homlokára helyezte, de hamar elkapta a kezét, mintha a lány megrázta vagy megégette volna a csapat asszisztensét.
-Tűz forró. Lehet negyvenes láza van, vagy akár több-gondolkodott a lány.-Hozzatok hideg vizet, egy anyagot és egy fájdalomcsillapítót, mást nem tudunk neki adni-mindenki elindult, Bence és Ádám bement a kis kuckóba Evelinnel, majd lehelyezték az ágyra.
-Ezt nem hiszem el! Csak rontod az állapotodat, ha ilyet csinálsz!-idegeskedett a fehér hajú.
-Oké, itt is vagyok-lépett be a lány a szobába, mellette két személlyel. A székre helyezték a vödör hideg vizet, a lány belehelyezte az anyagot, majd jól kifacsarta, ezután Evelin homlokára helyezte és borogatni kezdte őt.
Mindenki aggódva nézett a beteg lányra.
-Ugye nincs nagy gond, csak egy kis láz?-kérdezte Bence kétségbeesetten.
-Nem vagyok valami tudós, de megtörténhet, hogy a láza feljebb szökik, mint lejjebb. Mindent megpróbálok megtenni, hogy jól legyen. Hol van már az a fájdalomcsillapitó?!-kiabált fel.
-Itt! Itt!-lépett be egy férfi a szobába, kezében a gyógyszer volt.
-Köszönöm, most pedig midenki menjen ki! Tartsátok meg nélkülem a megbeszélést, Ádám, majd elmeséled később, hogy mi volt-mondta a lány, miközben beadta Evelinnek a gyógyszert, egy-két korty vízzel együtt.
Mindenki egyetértően bólintott, majd egyesével távoztak a szobából. Evelin utolsó képe az volt, mikor Ádám aggódó arckifejezéssel visszanézett a lányra az ajtóból, majd távozott. Ezután minden elsötétűlt Evelin számára.
Tagek:
A blogot írja
Egyéb bejegyzések:
Egyéb bejegyzések:
Nem akarlak sietetni, mert tudom, hogy egy ilyen bejegyzés nagyon hosszú munka, de elolvastam a 2. részt és mondhatom nagyon megható lett emellett még szeretném azt is megtudni, hogy mi történt Evelinnel és továbbiakban mi fog. Szóval könyörögve kérlek, csinálj egy 3. részt is! Csak ennyit akartam, úgyhogy el is köszönök. Szia!