Mix

Pumi Fajtagazda ország Magyarország Osztályozás Csoport I. Őrző- és terelőkutyák Szekció 1. Terelőkutyák Fajtaleírás Osztályozó szervezet FCI Érvényes standard MEOE Kiadás éve 2000

Pumi  [bevezető szerkesztése] A pumi ma már a puli mellett az egyik legismertebb terelőkutyánk, nemzeti örökségünk része^[forrás?]. Kiváló kísérő- és sportkutya.

Története [szerkesztés]

Két fiatal kan pumi a fűben

A pumi őshonos kutyafajtánk, hazánk területén, a 17-18. század folyamán alakították ki a puli és a merinói juhnyájakat hazánkba kísérő terrier jellegű pásztorkutyák kereszteződéséből. Így jött létre a pulinál rövidebb szőrű, lebicsakló fülű terelőkutya, amely gyorsan népszerű lett a pásztorok között, hiszen minden jószág mellett használható volt. A pumi elnevezést, amely valószínűleg Pomeránia nevéből származik, először 1795-ben írták le, majd Pethe Ferenc is megemlíti a Természet Históriája című művében 1815-ben. Első ismert tenyésztője gróf Festetics Sámuel volt.

Sokáig a pulit és a pumit nem tekintették különálló fajtáknak, csak 1920-ban történt meg a két fajta elkülönítése. A pumi első fajtaleírását 1924-ben dr. Raitsits Emil készítette. Amásodik világháború után az 1960-as években kezdődött újra a tenyésztés, meglehetősen heterogén küllemű egyedekkel. Az Ócsag Imre által irányított nemesítés sokat javított a fajta megjelenésén.

A pumi a kilencvenes évekig viszonylag ismeretlen maradt hazánkban, miközben askandináv országok lakói, elsősorban a finnek megkedvelték ezt a fajtát. Hasonlóan amudihoz, ebben a fajtában is felismerték azokat az értékeket, amelyeket a természetkedvelő északiak keresnek egy kutyában. A kilencvenes évek vízválasztó abból a szempontból is, hogy a pumi szinte robbanásszerűen ismert lett Magyarországon is, nem utolsó sorban az agility elterjedésének, ismertségének köszönhetően, hiszen a pumit szinte erre a sportra találták ki. Számos törzskönyvezett pumi ma is pásztorok mellett dolgozik. A fajta törzskönyve ma is nyitott.

Külleme és jelleme [szerkesztés]

A pumi közepesnél kisebb méretű kutya, amely megjelenésében le sem tagadhatná a terrier ősöket. Szőrzete 4–7 cm hosszú, tincses, nem nemezesedik, de rendszeres ápolást igényel: ajánlatos olykor trimmelni és ollóval igazítani. Leggyakrabban a szürke különböző árnyalataiban fordul elő, de van fehér, fekete és fakó színű is.

A pumi egy négy lábon járó vitalitásbomba, amelynek energiája kimeríthetetlen. Rendkívül éber, véleményének mindig hangos csaholással, ugatással ad hangot, amely szokása a szomszédok tetszését nem mindig nyeri el. Nagyfokú mozgásigényét leginkább kertes házban képes kielégíteni, lakásban csak az tartsa, aki naponta több órát tud rá szánni. Gyorsan tanul, hihetetlenül mozgékony, ideális a különböző kutyás sportok űzésére. Szeret szerepelni, a figyelem középpontjában lenni, „bohóckodni”, ezért elsősorban aktív, mozgalmas életet élő családoknak ajánlható.

Méretei [szerkesztés]

Marmagasság: kan: 41–47 cm, szuka: 38–44 cm Testtömeg: 9–15 kg Várható élettartam: 12-15 év

Rokon fajták [szerkesztés]

• Puli
• Uszkár
• Briei juhászkutya
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Arany retriever (Golden Retriever) Fajtagazda ország Nagy-Britannia Osztályozás Csoport VIII. Retrieverek – hajtókutyák – vízi vadászok Szekció 1. Retrieverek Fajtaleírás Osztályozó szervezet FCI Érvényes standard magyar Kiadás éve 1987

Golden retriever  [bevezető szerkesztése] A arany retriever (golden retriever) egy kutyafajta. Kedves, élénk természete, remek idegrendszere miatt a nem ölebre vágyó városlakók egyik ideális barátja. (Beceneve: "Goldi".)

Kialakulása [szerkesztés]

Származási helye: Nagy-Britannia.

Kialakulása Lord Tweedmouth ^[1] nevéhez fűződik. Többféle elmélet is létezik kialakulására:

• Sárga retrievert kereszteztek egy májszínű Tweed Water Spániellel.
• Sárga labrador retrieverből, Ír szetterből és Tweed spánielből alakult ki.
• Tweed spánielből és könnyebb felépítésű Újfoundlandiból alakult ki.
• Orosz cirkuszi kutya.

1913-ban választották külön a színük szerint. 1920-ban fogadta el az FCI, mint önálló fajtát.

Előnyei [szerkesztés]

• Kiváló vadászkutya
• Szelíd pajtása a gyerekeknek
• Hibátlan temperamentumú
• Intelligens
• Könnyen képezhető
• Elsőrangú kiállítási eb
• Jó családi kedvenc
• Elegáns, mindenkivel barátságos
• Energikus

A golden retriever az egész család számára ideális fajta. Elhancúrozik a gyerekekkel, élvezi, ha alkalmanként vadászni mehet gazdájával. Megbízható fajta, amely kennelben is tartható, ám akkor a legboldogabb, ha szeretett családja körében élhet. Imád apportírozni. Vakvezető, azaz "látószem" kutyaként is népszerű.

Típusai [szerkesztés]

• Munkatípus: könnyedebb felépítésű. Vékonyabb , hosszabb fej, sötétebb szőrszín, élénk temperamentum, karcsúbb, ruganyosabb, gyorsabb.
• Kiállítási típus: dúsabb, hosszabb szőrzet, robusztusabb felépítés, világosabb szőrszín, határozottabb stop.
• Európai típus: Szőrszíne az arany világosabb árnyalata. Rövidebb szőrű, mint az amerikai. Lába rövidebb az amerikainál, így megjelenése zömökebb. Jól pigmentált. Jó szögellésű elöl, hátul.
• Amerikai típus: orr és fej része finomabb. Színe középarany, rézvörös, de sosem krém. Mellső szögellései szerényebbek, hátul olykor túlszögellt.

Általános megjelenés [szerkesztés]

Kiváló vízi vadász

Megjelenés [szerkesztés]

Szimmetrikus, harmonikus, élénk, erőteljes, barátságos kifejezés.

Karaktere [szerkesztés]

Engedelmes, intelligens, természetes hajlammal a munkára, barátságos emberekkel, állatokkal. Bizalommal teli, szeretetreméltó.

Tulajdonságai [szerkesztés]

• Nagyon ugrálós kutya, ezért már kiskorától neveljük arra, hogy nem szabad.
• Sokat eszik, eszetlenül, ezért mindig figyeljünk oda mikor eszik, mert gyakran félre nyeli a kaját.

Marmagasság [szerkesztés]

• Kan: 56–61 cm,
• Szuka: 51–56 cm

A mellcsonttól a farig mért hossz enyhén nagyobb, mint a marmagasság 12-11 arányban.

Tömege [szerkesztés]

• Kan: 33–38 kg
• Szuka: 29–34 kg

Külseje [szerkesztés]

• Színei: arany, barna, krém, vörös (nagyon ritka)

Mozgásigénye [szerkesztés]

Mindennap legalább egy órás sétáltatásra, azonkívül futtatásra és tágas kertre van szüksége.

Híres kennelek [szerkesztés]

A Camrose kennel ^[2] a világ leghíresebb kennele (Mr. Joan Tudor). Golden Camrose Tess ^[3] , a Camrose kennel alapító szukája volt, minden golden, akinek ősei között szerepel Camrose kutya, tőle származik (ilyen a legtöbb mai Golden).

Golden retrieverek‎

Puli Fajtagazda ország Magyarország Osztályozás Csoport I. Őrző- és terelőkutyák Szekció 1. Terelőkutyák Fajtaleírás Osztályozó szervezet FCI Érvényes standard MEOE Kiadás éve 2000

Puli  [bevezető szerkesztése] A puli világszerte a legismertebb magyar terelőkutyafajta. Ősei a pásztoremberek nélkülözhetetlen segítői voltak. Akár egy marhát is adtak egy-egy híres terelő kölykéért. A külsejével nem törődtek. Mintegy 100 éve szervezetten tenyésztik.

Eredete: Magyarország. Felhasználása: Terelő pásztorkutya.

FCI-besorolása: I. fajtacsoport: Juhász- és pásztorkutyák. 1. szekció: Juhászkutyák. Munkavizsga nélkül.

Mozgásigénye nagy. Különleges szőrzete gondos ápolást igényel. Nagyon élénk, mozgékony, bátor, nem túlzottan ugatós, hihetetlenül tanulékony. Sokoldalú, ragaszkodó, alkalmazkodó készsége egészen rendkívüli.

Személyiség: Boldog, játékos, intelligens, jó természetű.

Jellemzők: élénk, gyors, fáradhatatlan, tanulékony, éber.

Testmozgás: rendszeres, mérsékelt.

Története [szerkesztés]

A puli története messzire nyúlik vissza. Már a Kr. e. 4. évezredből maradt ránk olyan sumerszobor, amely egy pulihoz nagyon hasonlító kutyát ábrázol. Annyi bizonyos, hogy őseinkhez valamikor ázsiai vándorlásuk közben került, s együtt érkeztek a Kárpát-medencébe, ahol évszázadokig mint a pásztorok hű segítője szerzett magának hírnevet. Első leírója Heppe volt1751-ben, és utána sokan megemlítik írásaikban a puli bozontos szőrét, hihetetlen intelligenciáját és munkabírását.

Az 1900-as évek elején megváltozott a mezőgazdaság szerkezete, csökkent a legelők területe és ezzel a puli munkalehetősége is. A kipusztulástól Raisits Emil és munkatársai tevékenysége mentette meg. Egyre kevesebb kutya maradt meg eredeti munkakörénél, a puliból sztárfajta lett. Példányai bekerültek a tanyákra, falvakba, városokba, mint házőrzők, testőrök vagy kedvencek, esetleg rendőrkutyák. 1935-ben Anghi Csaba vezetésével állították össze a fajtaleírását. A II. világháború a nagy létszámú, erős populációban nagy károkat nem tett, de a tenyésztést néhány évre visszavetette.

Az 1960-as években elkezdődött a puli tervszerű tenyésztése Ócsag Imre vezetésével, aminek során a fehér, majd a szürke és a maszkos fakó szín kitisztult, a szőrzet minősége javult. Ma a puli, úgy tűnik, visszatalál eredeti foglalkozásához, hiszen az 1990-es évektől kezdve kerülnek megrendezésre a terelési ösztönpróbák, amelyeken pulik is részt vesznek. Bebizonyosodott, hogy a hosszú ideje megváltozott körülmények között élő pulinak a legkevesebb a terelőhajlama a három terelőkutyafajta közül, de a helyzet azóta sokat javult. A külföldi fajták térnyerése mellett a puli népszerűsége sokat csökkent az utóbbi években, de ez megakadályozza azt is, hogy a fajta túltenyésztett divatkutyává váljon.

Külleme és jelleme [szerkesztés]

A puli legfeltűnőbb külső tulajdonsága szinte páratlan szőrköntöse, amely a fajta egyik védjegye. A szőrtakarója lehet zsinóros, szalagos, nemezes vagy csak egyszerűen gubancos, de annyi bizonyos, hogy főleg a lakásban tartott példányoknál alapos gondozást igényel. Nyaka a hosszú szőrzet miatt szinte nem is látható. A szemet ernyőszerűen takarja a fej sűrű szőrzete, így a fej gömbölyűnek tűnik. Színe leggyakrabban fekete, de lehet fehér, szürke vagy fakó és ezeknek különböző árnyalatai.

A puli hosszú történelme, fennmaradása a szorgalmának, találékonyságának, intelligenciájának köszönhető. A zord körülmények, a kemény munka edzetté, ellenállóvá, igénytelenné tették a fajtát, és ezek a vonások a mai napig jellemzőek a pulira. Megszokta az önálló munkavégzést, s azt, hogy gazdája minden szavát lesse. Egyénisége elbűvölő. Kedveskedő, családszerető, különösen kedveli a gyerekeket, ezzel együtt önérzetes és sértődékeny. Kitűnő házőrző, aki mindent hangosan kommentál. Megvesztegethetetlen hírben áll. A kertes házak őrzőjének, barátnak egyformán alkalmas jószág. Városi lakásban - nemezesedő bundájának erős szaga miatt - nem ajánlott a tartása.

Erről a kutyáról el lehet mondani, hogy csak éppen beszélni nem tud. Szinte mindent megért! A jól nevelt puli nem csak gazdája szavait, de intését, sőt akár szemeivel kifejezett akaratát is parancsnak veszi, és feltétel nélkül teljesíti. Energikus, mozgékony, nagyon élénk vérmérsékletű, sohasem lusta állat. Bátor, szinte semmitől sem fél. Ugatós, de kiegyensúlyozott kutya.

Színei [szerkesztés]

A puli négyféle színben fordul elő: fekete, fehér, szürke és maszkos fakó^[1]. Korábban a puli fajtisztaságát a színéhez kapcsolták: míg egy időben a fekete színű állatot nem tartották fajtisztának, később kizárólag a fekete puli minősült annak^[2]. A fehér szín az 1960-as évekreannyira ritka lett, hogy vészharangot kongattak: kipusztulhat a fehér puli. A tenyésztők ekkoriban kiemelt figyelmet fordítottak a különleges színű állatra, így mára már nem számít ritkaságnak. A fehér szín alatt érthető gyöngyfehér és zsemleszín is.^[3] A fajtaleírás szerint ugyan a pulikutya egyszínű, ám ez inkább jelenti azt, hogy kifejezetten foltos állat nem létezik, mint azt, hogy ne lehetnének szőrzetében színátmenetek: az ilyen típusú kutya nevezhető maszatos fakónak, vagy népiesen ordasnak^[4].

A szőrzet ápolása [szerkesztés]

A puli iránt érdeklődők biztosan megkérdezik, hogyan lehet ezt a tetszetős "rasztafrizurát" előállítani. El kell árulnunk, hogy magától nő így: a bundában vannak erős, sprőd spirálisan csavarodó „felszőrök, amelyeket körülvesz és át-meg átsző a puha és finom pehelyszőrök tömege. A fürtöket előállítani tehát nem kell, a genetika erről gondoskodott, viszont rendezgetni és ápolni mindenképpen szükséges.

Méretei [szerkesztés]

• Marmagasság: kan: 40-44 cm, szuka: 37-41 cm
• Testtömeg: kan: 13-15 kg, szuka: 13 kg
• Várható életkor: 12–14 év^[5]

Rokon fajták [szerkesztés]

• Pumi
• Mudi
• Lengyel alföldi pásztorkutya
• Tibeti terrier
• Lhassa apso

• Képek [szerkesztés]

  • 
  • 
  • 
  • 
  • 
  • 
  • <a class="image" href="http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=F%C3%A1jl:Puli_kan.jpg&filetimestamp=20090

Belga juhászkutya (Tervueren) Fajtagazda ország Belgium Osztályozás Csoport I. Őrző- és terelőkutyák Szekció 1. Terelőkutyák Fajtaleírás Osztályozó szervezet FCI Érvényes standard Belga juhászkutyák (angol) Kiadás éve 2001

Szőrzet [szerkesztés] A tervueren szőrzete általános leírása megegyezik a groenendaelével. A fejen és a fül külső részén a szőr rövid. A mellső lábak hátsó felén zászlószerű szőrzet található, a hátsó lábakon, a comb felső részén vastag szőrből álló "nadrág" van. A nyakon és mellkason levő hosszú egyenes szőr sörényt alkot. A test többi táján hosszú egyenes szőr található. A tervueren alapvető színe azonban vöröses-barna, fekete tűzéssel (charbonage) és a fejen fekete maszkkal.

Jack Russell-terrier (Jack Russell Terrier) Fajtagazda ország Ausztrália Osztályozás Csoport III. terrierek Szekció 2. kis méretű terrierek Fajtaleírás Osztályozó szervezet FCI Érvényes standard FCI-Standard N° 345 / 09.08.2004 / GB [1] Kiadás éve 2000

Tartalomjegyzék   [elrejtés]  1 Története 2 Kinézete, tulajdonságai 3 Jelleme 4 Általános gondozási tudnivalók 5 Egyéb 6 Forrás Története [szerkesztés] Eredeti neve: Jack Russell terrier Angol neve: Jack Russell terrier Származási helye: Anglia Eredete: A drótszőrű foxterrier és egyéb angol terrierek kereszteződéséből tenyésztette ki Jack Russell angol plébános. Eredeti feladata: A kisebb vadállatok, rókák, borzok, rágcsálók előcsalogatására tenyésztették ki. Kinézete, tulajdonságai [szerkesztés] Két kölyök Jack Russell-terrier Felépítése: A Jack Russell terrier izmos, feszes, robusztus testű, rövid lábú kutya. Háta egyenes, farka magasan tűzött, általában felmeresztve tartja. Lábai erősek, izmai jól kirajzolódnak. Mancsa a macskáéhoz hasonlít. Feje: Kicsi, V alakú fülei előrehajlók. Α szemei mandulavágásúak, a harapása ollószerű. Két fiatal Jack Russell-terrier: bicolor és tricolor változatban Marmagassága: Α Jack Russell terrier legfeljebb 30 cm magas lehet, általában 22-28 cm. Testtömege: 5-6 kg. 5 cm-nyi marmagasságonként 1kg súlynövekedés megengedett.^[1][2] Szőrzete: Fedő- és aljszőrzetből áll, sima és szálkás szőrű változata is ismert. Mindkét fajta szőrzet erős, merev szálú, sűrű, egyenes. A szálkás szőr sem göndörödik vagy gyapjasodik Színváltozatok: a kívánatos szín a fehér, illetve a fejénél és a farka tövénél fekete, barna,citromsárga vagy fekete-cser barna rajzolattal. A csíkos rajzolat nem megengedett. Táplálékigénye: 600 g/nap. Alomszáma: 4-6 kölyök. Várható élettartama: 10-14 év. Jelleme [szerkesztés] A Jack Russell terrier nagyon kitartó, egy igazi energiabomba. Félelmet nem ismer, kíváncsi természetű, játékoskedvű, nagy mozgásigénnyel bíró kutya. Akaratát fejlett önbizalma révén mindig keresztülviszi, nem ritka a domináns viselkedés sem, főleg a kan egyedeknél. Magas intelligenciávalbír, ezért sosem szabad lebecsülni, és mindig az értelmi képességeinek megfelelően kell kezelni.

Kiváló jelzőeb, a környezetében zajló eseményeket élénken figyeli, és ezeket ugatással jelzi. A túl gyakori ugatásról le lehet szoktatni megfelelő neveléssel. Alapvetően nagyon kedveli a gazdája és családja társaságát, de önmagában is remekül elvan. Az időben elkezdett következetes nevelés és szocializáció elsajátítása után általában nincs gondja a többi kutyával, de a kan terrierek sokszor szemtelenül, meggondolatlanul viselkedhetnek más kanokkal szemben.

A Jack Russell elviseli a macskák társaságát, főleg ha már kölyökkorától kezdve együtt van velük, de a szabadban gyakran eredhet egy-egy cica után. A gyerekeket is szereti, mokány felépítése következtében sok mindent kibír, de nem engedi, hogy túlságosan eluralkodjanak felette. Házőrzésre nem alkalmas, az idegenekkel kicsit talán bizalmatlan, de ennél többre nem számíthatunk tőle.

Általános gondozási tudnivalók [szerkesztés]

• Szőrzetápolási igénye: A Jack Russell terrier szőre nem igényel sok gondozást. A sima szőrű kutyák esetében heti egy kefélés elegendő, vedléskor naponta egyszer kell átkefélni a bundájukat, hogy az elhalt szőröket eltávolítsuk. A szálkás szőrű terriert évente háromszor-négyszer kell trimmelni, így az elhalt szőrszálak nem maradnak a bundában, és az újak ki tudnak fejlődni.
• Körmök: A körmeit vágatni kell
• Nevelése: Mint minden terrierhez, a Jack Russellhez is mindenekelőtt rengeteg türelem szükségeltetik. Rendkívül konok, minden eszközt megragad, ha saját akaratát érvényesíteni akarja. Ezért a türelem mellett nagyon fontos a következetesség, mellyel soha, egyetlen pillanatra sem hagyhatunk fel. Ellenkező esetben a kis bájos állatka egyből észreveszi megingásunkat, és átveszi az irányítást. A Jack Russell terrier nevelése csak akkor hatásos, ha ezt következetesen tesszük.Ha a gazda nem elég szigorú, vagy következetes, a kutya ezt észreveszi, és hajlamos átvágni gazdáját, melyhez trükkök tárházát képes felvonultatni. A gorombaságot, durvaságot ugyanakkor kerüljük, mert a Jack Russellnek hatalmas szíve van, és ezek nélkül is rá tud hangolódni a gazdájára. Azt sose várjuk, hogy teljesen levetkőzi terrieres szokásait, jellemét, nem is ez a cél. Sok játékkal, megfelelő motivációval tudunk sikereket elérni nála. Meg kell találni azt a nevelési módszert, ami az adott kutyánál hatásos.Már kölyökkorától kezdve le kell szoktatni az ugatásról, és a legelemibb parancs, a Hozzám! feltétel nélküli teljesítésére. Nevelése során néha kompromisszumokat kell kötnünk, ha fejlődést szeretnénk látni. Örüljünk annak, ha hívásra hozzánk jön, és ne várjuk el tőle, hogy szabályosan igazodjon. Pórázon vezetve se az legyen a fő a cél, hogy szépen mellettünk ügessen, hanem az, hogy egyáltalán képes legyen pórázon vezetve kulturáltan viselkedni.
• Mozgásigénye: A Jack Russellnek hatalmas a mozgásigénye, egy félórás séta neki nem elég.Bár télen mikor mínuszok is lehetnek kénytelenek vagyunk csak egy fél órára levinni az ő érdekében hogy ne fázzon meg ilyenkor érdemes futtatókba vinni ahol hamar elvégzi a dolgát.(de azt is megtehetjük hogy többször például 4-szer-5-ször levisszük 15 percre, és akkor nem is fázik meg és el is végzi a dolgát. Szereti, ha feladatot kap,imád szaladgálni, labdázni, és ásni. Ügyeljünk arra, hogy a kertben tartott állat biztonságosan elkerített helyen legyen, ugyanis hajlamos az önálló, engedély nélküli felfedezőutakra. A Jack Russell kotorékeb, kedvenc időtöltése a rágcsálók vadászata. Ezért ne lepődjünk meg, amikor póráz nélkül sétáltatott kedvencünk apróbb állatok után veti magát. Ezért is nagyon fontos, hogy a Hozzám! parancsot minden körülmények között teljesítse.
• Alkalmazásai: Sokszor tartják farmokon, gazdaságokban, mert a rágcsálók, kártevők irtásával hatalmas szolgálatot tesz. Házi kedvencként sem csalódhatunk benne, de aki emellett a kutya mellett dönt, számoljon azzal, hogy sportosan kell élnie, hogy kielégítse kutyája mozgás iránti vágyát. Ha agilityzni is szeretnénk vele, válasszuk az ügyességi- és labdajátékokat, például a flyballt.

Border collie (Border Collie) Fajtagazda ország Nagy-Britannia Osztályozás Csoport I. Őrző- és terelőkutyák Szekció 1. Terelőkutyák Fajtaleírás Osztályozó szervezet FCI Érvényes standard magyar Kiadás éve 1988

Tartalomjegyzék   [elrejtés]  1 Leírás 2 Eredete 3 Tulajdonságai 4 Képek 5 Agility 6 Forrás Leírás [szerkesztés] Közepes termetű, a skót juhászkutyához hasonló, de annál kisebb kutya. Feje elkeskenyedő. A szemnek a kutya szőrének színével kell harmonizálnia, a sötétebb szemszín a kívánatos; kivéve a barna egyedeknél, ahol a világosabb szín, a merléknél a kék, illetve kéken pettyezett megengedett. A fül félig álló, a lógó fül hiba. Törzse karcsú, izmos. Végtagjai egyenesek, párhuzamosak. Farka hosszú, lelóg. Szőrzete középhosszú, kicsit hullámos; a fején és a lábai elülső részén rövid. Színe fehér és fekete, fehér, fekete és cserbarna, fekete és szürke, vörös és fehér, barna és fehér vagy egyszínű fekete. A fehér szín nem lehet uralkodó.

Eredete [szerkesztés]

Skócia és Anglia határvidékéről származik. Ezeknek a kutyáknak az utódait később a lengyel alföldi pásztorkutyával, majd a skót juhászkutyával keresztezték.

Tulajdonságai [szerkesztés]

Értelmes, tanulékony, aktív, ragaszkodó, érzékeny és játékos. Nagyon aktív ha a játékról van szó. Kiváló sport és munkakutya.

Képek [szerkesztés]

Tacskó (Dachshund (Teckel)) Fajtagazda ország Németország Osztályozás Csoport IV. Tacskók Szekció 1. tacskók Fajtaleírás Osztályozó szervezet FCI Érvényes standard magyar Kiadás éve 2001

Eredete [szerkesztés]

A tacskó változatainak eredete a régmúlt időkbe nyúlik vissza. Egyiptomban találtak olyan emlékeket, melyeken megtalálható ez a rövid lábú, hosszú hátú kutya. Származása vitatott; egyesek szerint a francia bassetek (szó szerint: alacsony kutya) rokona. Közkedvelt elnevezése a dakszli, amely az eredeti német névből, a dachshundból ered, amely borzkutyát jelent. Ez nem véletlen, hiszen zsákmányát a föld alá is követi. A tacskók remekül ásnak, így szinte lehetetlen kifutóban tartani őket. A tenyésztése során mind könnyedebbé és elegánsabbá vált fajta nagy népszerűségnek örvend. (Beceneve: "Tacsi, Dakszli".)

Külleme és jelleme [szerkesztés]

A tacskó alapvetően vadászkutya, mindamellett nagyon jól alkalmazkodik a városi tartáshoz is. Kotorékeb, ezért aki erdőközelben tartja tacskóját számolnia kell azzal, hogy elszökhet vadászni. A vadászatban az önállóság a legnagyobb erénye, ezért az életben is nagyon önálló és akaratos. Tartása következetességet igényel. Rövid lábai ellenére sportos és mozgékony.

Marmagassága: 16-26 cm, tömege: 3,6–9 kg.

Három méret és három szőrváltozat elfogadott az FCI-fajta standard alapján: A méretek: standard, törpe, kaninchen A három méretet a mellbőség alapján különböztetik meg. Szőrváltozatok: rövid szőrű, hosszú szőrű, szálkás szőrű. Az angolszász országokban a fajtastandard csak két méretet ismer el, a standard és a törpe méretet. A szőrváltozatok megegyeznek az FCI-standarddal.

Várható élettartama:14-17 év

Mellkasa domború, hosszú hasa felhúzott. Mancsai szélesek, ívben hajlók, ujjai szorosan záródnak, karmai sötétek. Farka nem túl hosszú, a vége elvékonyodik. Feje megnyúlt, elvékonyodó. Orrtükrének színe a szőrzettől függően barnától feketéig változik. Állkapcsa erős, fogai ollós harapásúak. Szőrzete sima, rövid, testhez simuló.

Változatai [szerkesztés]

Szőrváltozatai szerint [szerkesztés]

Rövidszőrű tacskó [szerkesztés]

Az ősi, már a rómaiak korában is ismert borzebek egyenes leszármazottjának kell tekintenünk, bár csak a 18. században nyerte el mai formáját. A tacskók gerincoszlopa sérülékeny, és idős korukban gyakran sérvben szenvednek, ami hátsó végtagbénulást is okozhat. A gyerekek hűséges pajtása, figyelmes jóbarát. A tacskó mérete: 26-37 cm. Tömege: A standard méretűnél: 10 kg-nál kisebb; törpeméretűnek 4 kg-nál kisebb; nyúlvadász (kaninchen) tacskónak 3,5 kg-nál kisebb. A rövid és hosszú szőrű tacskók bundája egyszínű (vörös), kétszínű (fekete vagy barna cser jegyekkel) vagy tiger. Igen értelmes, de rendkívül érzékeny, "sértődős" kutya, a goromba bánásmódot nehezen tűri. Kiválóan alkalmazkodik a városi körülményekhez, és mint rokonszenves kis testű, nyugodt fajtát, városi tartásra különösen ajánlják. Minden fajta tacskó vadászkutya. A rövidszőrű tacskó mindhárom fajtájának a standardja megegyezik egymással csak méretben van eltérés. A standard tacskót súly szerint szelektálják. Jelenleg ez 10 kilóban van maximálva, de folyamatban van a méretbesorolás változtatása. Ugyanúgy mint a törpe és kaninchen tacskónál mellkaskörméretben fogják meghatározni. A törpe tacskó mellkaskörmérete 35 cm-ben, míg a kaninchen tacskónak 30 cm-ben van maximálva.

Szálkás szőrű tacskó [szerkesztés]

Kialakításában a hosszú szőrű, rövid lábú terrierek és a Dandy Dinmont-terrier vettek részt. Szőrzete durva, aránylag hosszú, fülén rövidebb.A tacskók közül is talán a legkedveltebb változat a szálkásszőrű. A mai napig a legsokoldalúbban hasznosított kotorékebek, ragyogó tulajdonságaik miatt lettek közkedveltek. Vadászatra kiválóan alkalmas. Kevésbé érzékeny, az időjárás viszontagságait is jobban tűri. Elsősorban kotorék kutyának lett kitenyésztve, hogy a föld alatt tartózkodó zsákmányt (róka, borz, üregi nyúl stb..) a vadász elé hajtsa (ugrassza), hogy azokat puskával terítékre lehessen hozni. A szálkásszőrű tacskó sokoldalúságát mutatja, hogy a földalatti munkán kívül kiválóan alkalmas a föld feletti és a vízi munkára is. Föld felett a legfontosabb feladata a vaddisznóhajtásokon a disznók felkutatása és a vadászok elé hajtása. Óriási szerepet kap a vadászok körében azon tulajdonsága miatt, hogy a sebzett vadat a megfelelően bevezetett tacskó biztosan kutatja fel és segít terítékre hozni. Ezenkívül alkalmazható kajtatásra, bokrászásra, nyúlhajtásra is. Bár nem az a kifejezett vízi vadász, de használható lőtt víziszárnyas apportírozására is.

Hosszúszőrű tacskó [szerkesztés]

Valószínűleg a spániellel való kereszteződésből jött létre. Szőrzete selymes, hosszú, fényes, sima, Színe mint a többi szőrváltozatnál. Mint minden tacskó, kiváló vadászkutya.

Méret szerint [szerkesztés]

Normál tacskó [szerkesztés]

A standard méretű tacskó méret meghatározása jelenleg súly alapján történik. Most 10 kg-ban van maximálva. Folyamatban van a standard ezen részének megváltoztatása. A többi fajtához hasonlóan mellkaskörméret szerint lesz meghatározva a méret.

Törpe tacskó [szerkesztés]

A szuka súlya: 4–5 kg, a kané: 4,5–6 kg A törpe tacskó mérete a mellkaskörméret szerint lett meghatározve, amit a mar legmagasabb pontján áthúzva a mellkas legmélyebb pontján áthúzva a könyök mögött mérik. A törpe méret maximum 35 cm lehet, de a standard 2 cm tűrést engedélyez.

Kaninchen tacskó [szerkesztés]

Súlya kb. 4 kg. A kaninchen tacskó mellkaskörmérete 30 cm-ben lett meghatározva 2 cm tűréssel.

A három szőrváltozat ugyan úgy megjelenik mint a nagyobb méreteknél. Kis mérete ellenére igazi vadász. Napjainkban is használják vadászatban. Rendkívül kedves, jól alkalmazkodik, ezért lakásban való tartásra kifejezetten ajánlott. Családban igyekszik mindig a középpontban lenni (igazi toy-kutya), amit megnyerő jellemével hamar el is ér. Megfelelő menjyiségű mozgással nagyon jól bírja az egész napos várakozást is gazdájára.

Hovawart Fajtagazda ország Németország Osztályozás Csoport II. Pinscherek, schnauzerek - molosszoid fajták - svájci hegyi- és pásztorkutyák Szekció 2.Molosszerek Típus 2.2 Hegyikutyák Fajtaleírás Osztályozó szervezet FCI Érvényes standard magyar Kiadás éve 1998A hovawart német eredetű munkakutya.

Története [szerkesztés]

A hovawart neve a középfelnémet hova = udvar^[1] és wart = őrző^[2] szavakból alakult ki. Hovawarth, hofwart illetve Hofward néven már a középkori írásokban is szerepel, például aszász tükörben vagy a sváb tükörben, anélkül azonban, hogy a külleméről szó esne. A 19. század elejéig a német nyelvterületen a hovawart megnevezést a házőrző kutyákra is használták.^[3] [4][5]

A 19. század végén írták le először a hovawartot olyan házőrző kutyaként, amely kinézetében megfelel a mai fajtaleírásnak. A 20. század elején Kurt Friedrich König és apja, Bertram König olyan kutyákat keresve, amely a helyzetnek megfelelően viselkedik, újra- és újra rábukkantak ezekre a lógófülú, erős csontozatú jószágokra. Az első világháború után más fajtákkal végzett sikertelen kiképzési kísérletek után Königék arra jutottak, hogy ezt a középkori tipikus paraszti kutyát kell fajtaként tenyészteni. Újfoundlandit, leonbergit, német juhászkutyát és kuvaszt keresztezve, egy olyan fajtához jutottak, amely külsejét tekintve hosszú szőrű és logó fülű, viselkedését illetően pedig valódi őrző- és védő fajta. Az viszont valószínűleg csak legenda, hogy afrikai vadkutyát is felhasználtak volna a tenyésztéshez. A hovawartot 1937-ben ismerték el önálló fajtaként.

Külleme és jelleme [szerkesztés]

Hosszú szőrű, erőteljes testalkatú, közepes méretű kutya. Könnyen kiképezhető, fegyelmezett és éber, mindamellett jóindulatú és kiegyensúlyozott. A házőrzésen kívül mentő- és kereső feladatokra is használható. Könnyed mozgású, jó futó és ugró. Három színváltozata a fekete, szőke és rajzos.

Méretei [szerkesztés]

A testhossz és a marmagasság aránya min. 110-115%. A marmagassága 63-70 cm (kan), illetve 58-65 cm (szuka).

Deutscher Schäferhund Fajtagazda ország Németország Osztályozás Csoport I. Őrző- és terelőkutyák Szekció 1. Terelőkutyák Fajtaleírás Osztályozó szervezet FCI Érvényes standard angol Kiadás éve 1991

A német juhászkutya Németországból származó nagy testű kutyafajta. Okos, kedves, játékos kutya, és mindemellett hűséges társ. Gyakran alkalmazzák nyomozó-, mentő és vakvezetőkutyaként, de ideális háziállat lehet egy családnak is, mert remekül megérteti magát a gyerekekkel.

Túlélőket kereső mentőkutya a WTCromjain

Eredete [szerkesztés]

Ahogy azt a neve is mutatja, a fajta Németországból származik. Az ónémet juhászkutyából és különböző pásztorkutyákból tenyésztették ki. Végleges, mai formáját az 1800-as évek körül érte el. Eredetileg a neve Deutscher Schäferhund.

A tenyésztők főleg a szépségre törekedtek, azt akarták elérni, hogy a juhászkutya leginkább hasonlítson a farkashoz. Ilyen kutyák főleg két helyen voltak találhatóak, ez a két tartomány Türingia és Württemberg. A német juhászkutya "atyja" Max von Stephanitz (1864-1936) lovaskapitány volt, aki szinte az életét tette fel a kutyákra. Egy kutyakiállításon látta meg a Hektor Linksrhein nevű kutyát, melyet átkeresztelt Horand von Grafrathra. 1899.április 22-én von Stephanitz és barátja, Arthur Meyer megalapították a "Verein für Deutsche Schäferhunde" [(SV) ~ Német Juhászkutya Egylet]. Három juhász, két gyártulajdonos, egy építész, egy polgármester, egy kocsmáros és egy bíró is csatlakozott hozzájuk, mint társalapítók.

Általános megjelenése [szerkesztés]

Német juhászkutya-portré

A német juhászkutya egy középnagy és erős kutyafajta. Lehet hosszú- és rövidszőrű. Habár a fekete és a barna szín a leginkább meghatározó, a német juhászkutya számos színben és mintában előfordul, de ezek közül nem mindegyik elfogadott az FCI (Fédération Cynologique Internationale - Nemzetközi Kinológiai Szövetség) által. A két színpáros lehet fekete és vörösesbarna, fekete és vörös, fekete és barna, fekete és ezüst, fekete és krémszínű, fekete és sárgásbarna vagy ezüst és barna.

Intelligens, mozgékony, kiegyensúlyozott. Szinte mértéktelen a temperamentuma, ennek ellenére engedelmes, figyelmes, elfogulatlan, a feladatokat jókedvűen végzi. Kellemes társ a háznál, imádja a gyermekeket, barátságos a háziállatokhoz. Ideális munkakutya, nagyon nehéz helyettesíteni. A szépségideálokat kergető tenyésztőknek már von Stephanitz is azt válaszolta: "A juhászkutya munkakutya, és maradjon is munkakutya!"

„Vállald értem: tedd biztossá, hogy a juhászkutyám munkakutya maradjon, mert én az életemet tettem rá, hogy ezt a célt elérjem!”

Leírása [szerkesztés]

• Ügető típusú kutya, a lábait átlósan viszi, a mozgása térölelő. A hátsó lábaival tudjon legalább a test közepéig lépni, a mellső lábai ugyanolyan hosszúak legyenek.

• Marmagasság: kan: 62,5 cm., szuka: 57,5 cm., az eltérés mindkét nemnél legfeljebb +/- 2,5 cm. lehet.
• Fej: a testnagysággal arányos, a marmagasságnak körülbelül 40%-a, nem durva, de nem is túl finom. Az ajkak szárazak, feszesek, jól záródnak.
• Fogazat: legyen teljes, egészséges (42 fog, alul 22), ollós harapású.
• Fül: középnagy, álló (a kölykök mintegy 6 hónapig, néha tovább is lógatják, vagy befelé hajlítják a fülüket), csúcsban végződő, előre tekintő.
• Szem: középnagy, ferde metszésű, mandula formájú, értelmet sugárzó, elevenséget, magabiztosságot fejezzen ki. A szem színe harmonizáljon a kutya szőrzetével.

Fekete német juhászkutya kölyök

• Nyak: erősen izmolt, lebernyege nincs, a törzzsel nyugalmi állapotban mintegy 45 fokos szöget zár be, izgalmi állapotban felemelkedik, ügetés közben pedig leereszkedik.
• Törzs: a hossza a marmagasságnak mintegy a 110-117%-a. A mellkas mély, nem túl széles. A dongás - hordó alakú - mellkas a mozgást korlátozza, mert a könyök kifordul. A has mérsékelten felhúzódó, a hát és az ágyék fejlett, erős, a mar és a far között nem hosszú. A mar hosszú és magas. Az ágyék izmos, széles. A far hosszú és enyhén, körülbelül 23 fokban csapott.
• Farok: dús szőrzetű, legalább a csánkig ér, a kutya enyhén begörbítve hordja, izgalomban vagy mozgás közben felemeli, de a hátánál magasabbra a farok soha nem emelkedhet.
• Elülső végtagok:a lapocka erős, hosszú, ferde helyzetű (általában 45 fokos), a törzshöz laposan illeszkedik, a könyök nem kiálló. Az alkar egyenes, a lábközép feszes, nem meredek, nem is laza.
• Hátulsó végtagok: a combcsont és a lábszár oldalnézetben mintegy 120 fokot zár be, a comb erősen izmolt, a csánk - ugróízület - erős, feszes, a lábközép erős.

• Mancs: kerekded, rövid, jól zárt, a talppárna nagyon kemény, rugalmas, a karom rövid, erős, sötét színű. A farkaskörmöket a néhány napos kölyöknél már el kell távolítani.
• Színezet: leggyakoribb a fekete hát, cser barna alapszín fekete nyereggel vagy aranysárgától a szürkéig terjedő rajzolatokkal, egyszerű szürke (ordas), ordas alapszín világos vagy barna jegyekkel (angolszász nyelvterületen: sable),egyszínű fekete, ez utóbbi nagyon ritka, egyszínű fehér, ez főleg az Egyesült Államokban és Kanadában gyakori.
• Szőrzet: sima, félhosszú szőrzet ("Stockhaar"): a fedőszőr durva, tömör, a szőrszálak szorosan simulóak. Sima, hosszú szőrzet ("Lang-stockhaar"):az egyenes szálak hosszabbak, ez a szőrzet az időjárással szemben nem olyan ellenálló, mint a félhosszú szőrzet. Hosszú szőrzet ("Langhaar"): aljszőrzet többnyire nincs, az időjárással szemben nem ellenálló,Magyarországon az ilyen szőrzetű kutya nem tenyészthető.
• Testsúly: 35-43 kg.

Alaszkai malamut (Alaskan malamute) Fajtagazda ország Amerikai Egyesült Államok Osztályozás Csoport V. Spitzek és ősi típusú kutyák Szekció 1. Északi szánhúzó kutyák Fajtaleírás Osztályozó szervezet FCI Érvényes standard magyar Kiadás éve 1996

Története [szerkesztés]

Testfelépítése [szerkesztés]

Az alaszkai malamut erőteljes, zömök testében vastag csontok és erős izmok dolgoznak. Háta a marjától a csípőig enyhén lejt, lágyéka kifejezetten izmos. Farka a hátával egy vonalban tűzött, s hullámzó tollbokrétaként hordja a háta fölött, nem mereven begörbítve, és nem is lógatva. Mellkasa mély, lábai izmosak, vaskos csontozatúak, mancsai nagyok és zártak. Erős nyaka mérsékelten ívelt. Széles és erőteljes feje van. A koponya fülek között széles, és a szemek felé fokozatosan keskenyedik. A megtermett arcorri rész enyhén szűkül az orr irányában, de nem túl keskeny, és nem is túl telt. Az ék alakú, viszonylag kicsi fülek a koponya oldalánál merednek fel; amikor a kutya figyel, előrefelé fordulnak. Nagy,mandulavágású szemei kissé ferde metszésűek. Az alaszkai malamut harapása ollószerű. Az alaszkai malamut szőrzete kétrétegű: sűrű és durva fedőszőrzet alatt tömött,zsíros és gyapjas jellegű aljszőrzet húzódik. A nyári hónapokban a szőrzet rövidebb, és valamivel kevésbé sűrű. A megengedett színek skálája a világosszürkétől a feketéig terjed; a has és a lábak mindig fehér színűek. Előírás a pofán a sapkaszerű maszk; emellett megengedett a nyakon egy kis fehér folt vagy fehér gallér is. Az összefüggő, fehér szőrgallér is megengedett, de ez igen ritka. Vannak barna szőrzetű egyedek is, de ezek nem általánosan elfogadottak. A szem mindig barna.

Vérmérséklete [szerkesztés]

Értelmes, viszonylag önálló természetű fajta, barátságos és hűséges, ugyanakkor méltóságteljes is; megvan a saját akarata, s olykor domináns módon viselkedik. A szolgalelkűség távol áll a természetétől. Általában igen magabiztos és kiegyensúlyozott kutya. Józan és szívós, bundája minden időben kellő védelmet nyújt. Az alaszkai malamut nem szeret egyedül lenni. Némelyik nem jön ki a gyerekekkel de sok védelmezi a gazda gyerekeit, ha már be vannak neki mutatva(először távolságtartásra kell inteni a kutyát, hogy értse, vigyázni kell rá), és mindenki mással is elég barátságos, így házőrzőnek teljesen alkalmatlan. A vele azonos nemű más kutyákkal szemben domináns módon viselkedhet. Gazdájának tisztában kell lennie ezzel, már egészen kicsi korától kezdve el kell vennie a kutya kedvét az idegen kutyákkal szembeni domináns viselkedéstől. Macskát nem érdemes vele egy házban tartani, hacsak a kutya kölyökkora óta hozzá nem szokott e háziállat jelenlétéhez - ez utóbbi esetben gond nélkül együtt élhetnek. Mivel a malamut vadászösztöne még igen erős, nem árt a szocializációja során minél többféle állattal megismertetni, még a szarvasmarhákkal is.

Mozgásigény [szerkesztés]

Munka kutya. Szánhúzásra lett teremtve, így vérében van a sok mozgás, a húzás utáni vágy. Gyakran kell sétáltatni, futtatni, és hevederrel húzatni vele nagyobb, nehéz tárgyakat (pl: autó kerék, farönk) Nagy mozgástért igénnyel, de kis lakásban is elél.

Szőrzetápolás [szerkesztés]

A téli hónapokban nem igazán kell olyan gyakran kefélni, elég 1-2 alkalommal egy héten. A nyári hónapokban legalább kétnaponta fésülni kell, mert a szőre hullani kezd. Évente 2 alkalommal vedlik, aminek ideje - a versenyeztetők nagy keserűségére- kiszámíthatatlan. (lehet akár a tél közepén is) Többféle módon is történhet a vedlés: van, hogy egyenletesen vedlik, csak a kikefélt szőr mennyisége nő, van olyan, hogy csimbókokban hullajtja le régi bundáját, és néha egyik napról a másikra ledobja a teljes régi szőrét -ez utóbbi a kutyakiállításokon elég kínos tud lenni, ha az egyik nap még szép, ápolt szőrű kutyát mutattunk be, másnap meg egy pucér kis szánhúzót-. A vedlés időszakában tépő kefével lehet segíteni a szőr hullajtását.

Etetés [szerkesztés]

A nyers csontos húst, főtt-párolt zöldségeket, friss gyümölcsöt, és a konyhai hulladékokat szereti. A kész kaját is szereti, de a tápok nem elégítik ki étrendjét, inkább csak kiegészítőként ajánlott. A friss csont elengedhetetlen táplálékából, ezek erősítik csontozatát, állkapcsát, és tisztítják fogait. Az etetés felnőtt kutyáknál elég 1 alkalommal, -nyáron lehet heti 1 nap böjtöt is tartatni vele, hogy kitisztuljon a szervezete-. Az ételének mennyisége függ attól, hogy mekkora, milyen sokat mozog... kb. 80 - 100 dkg-ot eszik naponta, de figyelni kell, hogy a bordáit mindig érezzük, de a mellkasa ne süppedjen be.

Méretei [szerkesztés]

Marmagasság: kan: 64 cm, szuka: 58 cm Testtömeg: kan: 38 kg, szuka: 31 kg Várható élettartam: 12 év