Jún 12
MESE3
Tagek:
Arany László meséi
Farkas-barkas
Volt a világon egy kis tyúk, csak ott kapargált, csak ott kapargált a szeméten. Egyszer a szomszéd fia áthajított egy kis követ, egyenesen a kis tyúk fejére esett. Megijedt a kis tyúk, szaladt, szaladt, mindig ezt kiabálta: „Fussunk, fussunk, égszakadás, földindulás!” Amint szaladt, előtalált egy kis kakast. Azt kérdezi a kis kakas: 
– Hova szaladsz, kis tyúk koma? 
– Jaj, fussunk, fussunk, égszakadás, földindulás! 
– Honnan tudod? 
– Fejemen történt. 
– No hát fussunk, én is futok. 
Futottak, futottak, előtaláltak egy nyulat. Kérdezi a nyúl: 
– Hova szaladtok, kakas koma? 
– Jaj, fussunk, fussunk, égszakadás, földindulás! 
– Honnan tudod? 
– Tyúk komától. 
– Hát tyúk koma? 
– Fején történt. 
– No hát fussunk, én is futok. 
Megint futottak, előtaláltak egy őzet. Kérdezi az őz: 
– Hova szaladtok, nyúl koma? 
– Jaj, fussunk, fussunk, égszakadás, földindulás! 
– Honnan tudod? 
– Kakas komától. 
– Hát kakas koma? 
– Tyúk komától. 
– Hát tyúk koma? 
– Fején történt. 
– No hát fussunk, én is futok. 
Megint futottak, előtaláltak egy rókát. Kérdezi a róka: 
– Hova szaladtok őz koma? 
– Jaj, fussunk, fussunk, égszakadás, földindulás! 
– Honnan tudod? 
– Nyúl komától. 
– Hát nyúl koma? 
– Kakas komától. 
– Hát kakas koma? 
– Tyúk komától. 
– Hát tyúk koma? 
– Fején történt. 
– No hát fussunk, én is futok. 
Futottak, futottak, előtaláltak egy farkast. Kérdezi a farkas: 
– Hová futtok róka koma? 
– Jaj, fussunk, fussunk, égszakadás, földindulás! 
– Honnan tudod? 
– Őz komától. 
– Hát őz koma? 
– Nyúl komától. 
– Hát nyúl koma? 
– Kakas komától, 
– Hát kakas koma? 
– Tyúk komától. 
– Hát tyúk koma? 
– Fején történt. 
– No hát fussunk, én is futok. 
Futottak, futottak, mindig csak ezt kiabálták: „Jaj, fussunk, fussunk, égszakadás, földindulás!” Már rájok is esteledett, de azért ők csak futottak. Egyszer egy verembe estek. Mit csináljanak, mit csináljanak? Hogy menjenek ki? Már nagyon éhesek voltak. Egyszer azt mondja a farkas: 
– No, barátaim, komáim! Már most mit csináljunk? Nagyon is ehetnénk, ha ez soká így tart, mindnyájan eldöglünk. Hanem gondoltam és egyet. Számláljuk el mindnyájunk nevét; akié a legcsúnyább lesz, azt együk meg. 
Ráálltak mindnyájan. Elkezdte a farkas: 
– Farkas-barkas jaj be szép, róka-bóka az is szép, őzöm-bőzöm az is szép, nyúlom-búlom az is szép, kakas-bakas az is szép, tyúkom-búkom jaj de rút! 
Szétszaggatták a kis tyúkot, meg is ették hamarjában. De biz az még a fél fogukra se volt elég. Megint elkezdte a farkas: 
– Farkas-barkas jaj be szép! Róka-bóka az is szép, őzöm-bőzöm az is szép, nyúlom-búlom az is szép, kakas-bakas jaj be rút! 
Szétszaggatták a kakast is, meg is érték vele akkor nap. Hanem bizony másnap megéheztek. Megint elkezdte a farkas: 
– Farkas-barkas jaj be szép! Róka-bóka az is szép, őzöm-bőzöm az is szép, nyúlom-búlom jaj de rút! 
Megették a kis nyulat is; az is elég volt egy napra. De másnapra megéheztek. Megint elkezdte a farkas: 
– Farkas-barkas jaj be szép! Róka-bóka az is szép, őzöm-bőzöm jaj be rút! 
Széttépték az őzet is; az már elég volt vagy két napra. De biz utoljára az is elfogyott. Megint nagyon megéheztek. Egyszer azt mondja a farkas a rókának: 
– Nos, róka pajtás, mármost nincs mit enni. Hanem vagy én eszlek meg, vagy te engem. Azért hát birkózzunk meg, nézzük, melyik lesz a győztes, a ravaszság-e vagy az erősség. 
Megbirkóztak; a farkas lett a győztes, megölte a rókát. Már ezzel megérte egy hétig is. Hanem akkor ez is elfogyott. Megint megéhezett a farkas. Mit csináljon nagy kínjában? Elkezdett ordítani, amint a torkán kifért, Éppen vadászok jártak arra, észrevették, agyonlőtték, a bőréből bundát csináltak, még most is viselik, ha el nem nyűtték.