Jún 23

Szia!

 

Daniel Jacob Radcliffe (born 23 July 1989) is an English film and stage actor who rose to prominence playing the title character in the Harry Potter film series.

Radcliffe made his acting debut at age ten in BBC One's 1999 television movie David Copperfield, followed by his film debut in 2001's The Tailor of Panama. At age eleven he was cast as the title character in the first Harry Potter film, and he starred in the series for ten years until the release of the eighth and final film in July 2011. He also began to branch out to stage acting in 2007, starring in the London and New York productions of the play Equus and in the 2011 Broadway revival of the musical How to Succeed in Business Without Really Trying. In addition, he starred in 2007's December Boys and the 2012 hit horror film The Woman in Black. He will play beat poet Allen Ginsberg in 2013 indie film Kill Your Darlings.

Radcliffe has contributed to many charities, including Demelza House Children's Hospice and The Trevor Project. He has also made public service announcements for the latter. In 2011, he was awarded the Trevor Project's "Hero Award".

 

 Early life and education

Radcliffe was born on 23 July 1989 in West London, England,[1] the only child of Alan George Radcliffe, a literary agent, and Marcia Jeannine Gresham (née Marcia Gresham Jacobson), a casting agent who was involved in several films for the BBC, including The Inspector Lynley Mysteries and Walk Away And I Stumble.[2][3] Radcliffe's mother is Jewish and a native of Westcliff-on-Sea, Essex;[3][4] his father, originally from Northern Ireland, is Protestant.[5] He was raised without religion.[6] Radcliffe first expressed a desire to act at the age of five,[7] and in December 1999, aged ten, he made his acting debut in the BBC One's televised two-part adaptation of the Charles Dickens novel David Copperfield, portraying the title character as a young boy.[8]

Radcliffe was educated at two independent schools for boys:[9] at Sussex House School, a day school in Cadogan Square in Chelsea in London,[10] followed by the City of London School,[11] a day school on the North Bank of the River Thames in London's financial district, known as the City of London.

Following the release of the first Harry Potter movie, attending school became hard for Radcliffe, with some fellow pupils becoming hostile. Radcliffe said it was people just trying to "have a crack at the kid that plays Harry Potter" rather than jealousy.[12] As his acting career began to consume his schedule, Radcliffe continued his education through on-set tutors. He admitted he was not very good at school, considered it useless, and found the work to be "really, really difficult";[9] however, he did achieve A grades in the three A-levels that he sat in 2006, but then decided to take a break from education and did not go to college or university.[13] Part of the reason was that he already knew he wanted to act and write, and that it would be difficult to have a normal college experience. "The paparazzi, they’d love it," he told Details magazine in 2007. "If there were any parties going on, they’d be tipped off as to where they were".[12]
Career
Harry Potter

Radcliffe at the July 2009 premiere of Harry Potter and the Half-Blood Prince

In 2000 producer David Heyman asked Radcliffe to audition for the role of Harry Potter for the film adaptation of Harry Potter and the Philosopher's Stone, the best-selling book by British author J. K. Rowling.[14][15] Rowling had been searching for an unknown British actor to personify the character; however, Radcliffe's parents did not want him to audition for the role, as the contract required shooting all seven films in Los Angeles, California, and so they did not tell him.[16] The movie's director Chris Columbus recalled thinking, "This is what I want. This is Harry Potter", after he saw a video of the young actor in David Copperfield.[16] Eight months later, and after several auditions, Radcliffe was selected to play the part.[17] Rowling also endorsed the selection saying, "I don't think Chris Columbus could have found a better Harry."[18] Radcliffe's parents originally turned down the offer, as they had been told that it would involve six films shot in Los Angeles.[19] Warner Bros. instead offered Radcliffe a two-movie contract with shooting in the UK though,[16] when signing up, Radcliffe was unsure if he would do any more pictures.[20]

The release of Harry Potter and the Philosopher's Stone (released as Harry Potter and the Sorcerer's Stone in the United States) took place in 2001. The story follows Harry, a young boy who learns he is a wizard and is sent to Hogwarts School of Witchcraft and Wizardry to begin his education; gaining the help of friends Ron (Rupert Grint) and Hermione (Emma Watson) along the way. Radcliffe received a seven figure salary for the lead role, but asserted that the fee was "not that important" to him;[21] his parents chose to invest the money for him.[16] The film broke records for opening-day sales and opening-weekend takings, becoming the highest–grossing film of 2001. With a total of US$974 million in ticket sales, Philosopher's Stone stands as the second most commercially successful in the series behind Harry Potter and the Deathly Hallows – Part 2, the final instalment.[22] The adaptation was met with positive reviews and critics took notice of Radcliffe:[23] "Radcliffe is the embodiment of every reader's imagination. It is wonderful to see a young hero who is so scholarly looking and filled with curiosity and who connects with very real emotions, from solemn intelligence and the delight of discovery to deep family longing," wrote Bob Graham of the San Francisco Chronicle.[24]

Handprints, footprints and wand prints of (from left to right) Watson, Radcliffe, Grint.

A year later Radcliffe starred in Harry Potter and the Chamber of Secrets, the second instalment of the series. Reviewers were positive about the lead actors' performances but had polarised opinions on the movie as a whole. Stephen Hunter of the Washington Post labelled it "big, dull and empty".[25] Observing that Radcliffe and his peers had matured, Los Angeles Times's staff writer Kenneth Turan believed the novel's magic could not be successfully duplicated in the film.[26] Nonetheless, it still managed to earn US$878 million, taking the second spot of the highest-grossing 2002 films worldwide behind The Lord of the Rings: The Two Towers.[27]

The 2004 release Harry Potter and the Prisoner of Azkaban was the third film in the series. While garnering the highest critical acclaim of the series at that point[23] and grossing US$795.6 million worldwide, the film's performance at the box office ranks the lowest in the series.[22] Radcliffe's performance was panned by New York Times journalist A. O. Scott, who wrote that Watson had to carry him with her performance.[28] Next was Harry Potter and the Goblet of Fire in 2005. The film set records for a Harry Potter opening weekend, as well as for a non-May opening weekend in the US and in the UK.[29] The film eventually grossed US$896 million worldwide, and the film was the second-highest grossing Harry Potter film at that point.[30] In a 2005 interview, Radcliffe singled out the humour as being a reason for the movie's creative success.[31]

Despite the success of the previous three movies, the future of the franchise was put into question when all three lead actors were unsure about signing on to continue their roles for the final two episodes; however, by 2 March 2007 Radcliffe had signed for the final films, which put an end to weeks of press "speculation that he would be denied the role due to his involvement in Equus".[32] Radcliffe reprised his role for the fifth time in Harry Potter and the Order of the Phoenix (2007), which details Harry's return to Hogwarts after his encounter with Lord Voldemort in the previous film. It opened to positive responses from the press;[23] IGN movie critic Steven Horn found Order of the Phoenix to be one of "those rare films that exceeds the source material"[33] and Colin Bertram of New York's Daily News dubbed it the best movie in the series.[34] Radcliffe stated that director David Yates and actress Imelda Staunton made Order of the Phoenix the "most fun" film in the series to work on.[35] His performance earned several award nominations, and he received the 2008 National Movie Award for "Best Male Performance".[36] As his fame and the series continued, Radcliffe, Grint and Watson left imprints of their hands, feet, and wands in front of Grauman's Chinese Theatre in Hollywood.[37]

In July 2009 Harry Potter and the Half-Blood Prince was released, the series' sixth instalment. The film did considerably better than the previous movie, breaking the then-record for biggest midnight US showings with US$22.2 million at 3,000 theatres,[38] and was the biggest ever Wednesday-opening in the UK, with US$7.6 million at 1,305 screens.[39] Half-Blood Prince achieved a total of US$933 million ticket sales[22] and was one of the most positively reviewed of the series among film critics, who praised the film's "emotionally satisfying" story, direction, cinematography, visuals and music.[40][41][42] Radcliffe received nominations for "Best Male Performance" and "Global Superstar" at the 2010 MTV Movie Awards.[43]

Radcliffe, Watson and Grint at the Deathly Hallows – Part 2 premiere in London.

For financial and scripting reasons the last book was divided into two films, shot back to back,[44][45] which drew criticism from the series' fanbase. Radcliffe defended the split, pointing out that it would have been impossible to properly adapt the final novel into a single film.[46] He added that the last movie was going to be extremely fast-paced with a lot of action, while the first part would be far more sedate, focusing on character development; he added that, had they combined them, those things would not have made it to the final cut.[47] Filming lasted for a year, concluding in June 2010 and on the last day of shooting, like most of the cast and crew, Radcliffe openly wept.[48] Harry Potter and the Deathly Hallows – Part 1 (2010) was about Harry, Ron and Hermione leaving Hogwarts to track down Lord Voldemort's Horcruxes, objects Voldemort has left part of his soul inside. The film was released in November and grossed over US$950 million.[22] Its most lucrative territory was the UK, where it reportedly had the highest-grossing three-day opening in history; while its earnings of US$205 million, in 91 markets, made it the highest ever top-grossing non-US opening for a non-summer picture, and "the fourth-biggest-grossing international opening ever".[49] The movie received mostly favourable reviews in the media.[23]

The final film, Harry Potter and the Deathly Hallows – Part 2, was released worldwide starting on 13 July 2011 in Australia. The film concerns the battle against Voldemort's followers in Hogwarts, along with Harry's final climactic duel with Voldemort. Radcliffe, along with the film,[23] was critically acclaimed: Ann Hornaday of The Washington Post asked, "Who could have predicted that Radcliffe, Grint and Watson would turn out to be good actors?";[50] similarly, Rex Reed said: "Frankly, I’m sorry to see [Radcliffe] go";[51] while Rolling Stone critic Peter Travers commented on Radcliffe: "Well played, sir."[52] Among those who were less favourable, Roger Ebert said that Radcliffe, Grint and Watson were "upstaged by the supporting [actors]".[53] The film broke several box office records, including biggest midnight release,[54] biggest first-day opening,[54] and biggest opening-weekend.[55] Deathly Hallows – Part 2 is currently the third-highest grossing film in the world, and the highest-grossing non-James Cameron film, with more than US$1.3 billion worldwide.[56] Radcliffe admitted that some people would never be able to separate him from the character, but also said he is "proud to be associated with this film series forever."[57] Despite positive feelings about the movies, he has no interest in doing more Harry Potter films. After Rowling hinted about writing an eighth book, Radcliffe was asked if he would do another film to which he replied: "[It is] very doubtful. I think 10 years is a long time to spend with one character."[58] Despite devoting so much time to the series, Radcliffe has asserted that he did not miss out on a childhood like other child actors: "I’ve been given a much better perspective on life by doing Potter."[59]
2001–2009

Radcliffe at December Boys premiere in 2007

Radcliffe made his film debut in The Tailor of Panama, an American 2001 film based on John le Carré's 1996 spy novel, and a moderate commercial success.[22] In 2002 he made his stage debut as a celebrity guest in a West End theatre production of The Play What I Wrote, directed by Kenneth Branagh—who also appeared with him in the second Harry Potter film.[8][60] In 2007 he appeared in the film December Boys, an Australian family drama about four orphans that was shot in 2005 and released to theatres in mid-September 2007.[61] Also in 2007, Radcliffe co-starred with Carey Mulligan in My Boy Jack, a television drama film shown on ITV on Remembrance Day. The film received mostly positive reviews,[62] with several critics praising Radcliffe's performance as an 18-year-old who goes missing in action during a battle.[63][64][65] Radcliffe stated, "For many people my age, the First World War is just a topic in a history book. But I've always been fascinated by the subject and think it's as relevant today as it ever was."[66]

Radcliffe in Theatre District, New York, 13 December 2008

At age 17, in a bid to show people he was not a kid any more,[1] he performed onstage in Peter Shaffer's play Equus, which had not been revived since its first run in 1973, at the Gielgud Theatre.[16] Radcliffe took on the lead role[60] as Alan Strang, a stable boy who has an obsession with horses. Advance sales topped £1.7 million, and the role generated significant pre-opening media interest, as Radcliffe appeared in a nude scene.[16][67] Equus opened on 27 February 2007 and ran until 9 June 2007.[60] Radcliffe's performance received positive reviews[68] as critics were impressed by the nuance and depth of his against-type role.[69] Charles Spencer of The Daily Telegraph wrote that he "displays a dramatic power and an electrifying stage presence that marks a tremendous leap forward." He added: "I never thought I would find the diminutive (but perfectly formed) Radcliffe a sinister figure, but as Alan Strang ... there are moments when he seems genuinely scary in his rage and confusion."[70] The production then transferred to Broadway in September 2008, with Radcliffe still in the lead role.[71][72] Radcliffe stated he was nervous about repeating the role on Broadway because he considered American audiences more discerning than those in London.[73] Radcliffe's performance was nominated for a Drama Desk Award.[74]
2010–present

After voicing a character in an episode of the animated television series The Simpsons in late 2010,[75] Radcliffe debuted as J. Pierrepont Finch in the 2011 Broadway revival How to Succeed in Business Without Really Trying, a role previously held by Broadway veterans Robert Morse and Matthew Broderick.[76] Other cast members included John Larroquette, Rose Hemingway and Mary Faber.[77] Both the actor and production received favourable reviews,[78] with USA Today commenting: "Radcliffe ultimately succeeds not by overshadowing his fellow cast members, but by working in conscientious harmony with them – and having a blast in the process."[79] Radcliffe's performance in the show earned him Drama Desk Award, Drama League Award and Outer Critics Circle Award nominations.[80][81][82] The production itself later received nine Tony Award nominations.[83] Radcliffe left the show on 1 January 2012.[84]

His first post-Harry Potter project was the 2012 horror film The Woman in Black, adapted from the 1983 novel by Susan Hill. The film was released on 3 February 2012 in the United States and Canada, and was released on 10 February in the UK. Radcliffe portrays a man sent to deal with the legal matters of a mysterious woman who has just died, and soon after he begins to experience strange events and hauntings from the ghost of a woman dressed in black.[85] He has said he was "incredibly excited" to be part of the film and described the script as "beautifully written".[86] Radcliffe's godson Mischa, the son of Thea Sharrock, who co-directed the revival of Equus with Radcliffe, portrayed Arthur's son in the film.[87] Variety has confirmed Radcliffe will star in the indie comedy The Amateur Photographer, a film adaptation of the book of the same name, directed by Christopher Monger. Set in 1970, it follows a man (Radcliffe) who discovers his calling after being drafted by the residents of a small English mill town to serve as a photographer for their most personal moments.[88]

He is set to portray Allen Ginsberg in the upcoming thriller drama Kill Your Darlings, directed by John Krokidas.[89][90]
Personal life

In 2008, Radcliffe revealed that he suffers from a mild form of the neurological disorder dyspraxia. The motor skill disorder sometimes gets so bad that he has trouble doing simple activities, such as writing or tying his own shoelaces. "I was having a hard time at school, in terms of being crap at everything, with no discernible talent," Radcliffe commented.[91] In August 2010, he stopped drinking alcohol after finding himself becoming too reliant on it.[92]

In 2012, Radcliffe stated, "I think of myself as being Jewish and Irish, despite the fact that I’m English."[6] He has also said, "I'm an atheist, and a militant atheist when religion starts impacting on legislation",[93] and that he is "very proud of being Jewish".[94][95][96]

Radcliffe is a supporter of the Labour Party.[97] Until 2012 Radcliffe had publicly supported the Liberal Democrats,[98] and before the 2010 UK General Election Radcliffe endorsed Nick Clegg, the Lib Dem leader. In 2012, however, Radcliffe switched his allegiance to Labour, citing disappointment with the performance of Nick Clegg and the Lib Dems in government, and approving of the Labour leader, Ed Miliband.[97] At the age of sixteen, Radcliffe became the youngest non-royal ever to have an individual portrait in Britain's National Portrait Gallery (NPG). On 13 April 2006 his portrait, drawn by Stuart Pearson Wright, was unveiled as part of a new exhibition opening at the Royal National Theatre; it was then moved to the NPG where it resides.[99]

He is a fan of underground[100] and punk rock music,[101][102] and is a keen follower of cricket, including cricketer Sachin Tendulkar.[103][104] Writing short stories and poetry is also a passion.[105] In November 2007 Radcliffe published several poems under the pen name Jacob Gershon — a combination of his middle name and the Jewish version of his mother's maiden name Gresham — in Rubbish, an underground fashion magazine.[96][105] He enjoys a close friendship with his fellow Harry Potter co-stars Tom Felton[100] and Emma Watson,[106] and is tight-knit with his family, whom he credits for keeping him grounded.[107]

Radcliffe at the film premiere of Harry Potter and the Deathly Hallows – Part 1 in Alice Tully Center, New York City in November 2010.

Speaking out against ho

Jún 23

Szia!

 

 Pierre David Guetta (IPA [pjɛʁ da.vid ɡe.ta]) (Párizs, 1967. november 7. – ) francia zeneproducer és house-DJ.

Első mixeit 13 évesen készítette, 15 évesen partikat szervezett. 17 éves korában a párizsi ‘Broad’ DJ-jeként kezdte el pályafutását. 1988 és 1990 között a Radio Nova DJ-jeként mixelt house zenét. 2005-ben megjelenő “The World Is Mine” című száma - amely a Simple Minds “Someone Somewhere In Summertime” számának mintájára készült - Európában a dance listák élére ugrott. A DJ, aki már mindent elért, amit csak lehetett. Slágereit betéve tudja minden rádióhallgató, lemezeiből több millió kelt el világszerte, alig akad olyan fesztivál ahol még ne játszott volna, s emellett rengeteg szakmai elismerésben is részesült az évek során. A francia csodagyerek titka, hogy számára nincs különbség popzene és az elektronikus zene kevésbé populáris oldala közt, előszeretettel gyúr össze fülbemászó dallamokat a klubok house zenéjével. Tizenhét évesen áll először a DJ pultba, ráadásul abban a Broad nevű klubban, ahol Laurent Garnier karrierje is indult. Néhány évre rá már az egyik legnépszerűbb DJ a francia fővárosban, olyan öreg rókák mellett játszik mint Roger Sanchez vagy David Morales. "Számomra a DJ-zés lényeg az, hogy megosztom másokkal azt amit szeretek." - mondja egy interjúban. "Ezért lettem DJ. Sok producer nem szeret emberek előtt játszani. Én még a stúdióba is hívok barátokat, hogy táncoljanak." Az igazán nagy áttörést az ibizai Fuck Me I'm Famous klubest elindítása hozza, az angolok számára akkoriban még ismeretlen francia DJ partijait olyan világsztárok látogatják, mint Kate Moss, Penelope Cruz vagy P Diddy. És persze jönnek a giga slágerek, mint a Little More Love, a Love Don't Let Me Go vagy a World Is Mine. Aranylemezek, Grammy-jelölés, az év DJ-je díj a londoni House Music Awards díjkiosztón. A sor innentől kezdve tényleg végtelen. "Van aki számára a popzene egyenlő az istenkáromlással. Én nem ilyen vagyok! Számomra a tánczene mindig is popzene volt." Nem ellenkezhetünk, az idő őt igazolta. És ha ez még mindig nem lenne elég, garanciaként megemlíthetjük hogy több a szakmában elismert lemezlovas és készített neki remixeket, Antoine Clamaran,Bob Sinclar,Fuzzy Hair,Kenneth Thomas,Liam Shachar,Dj Maxwell, vagy éppen a neves olasz DJ, Gigi D'Agostino. Felesége Cathy Guetta, két gyereke Tim Elvis és Angie Guetta.

Legtöbb szólójának elkészítésében Chris Willis segédkezett.

2005 október 13-án – többek között a The Chemical Brothers és Carl Cox mellett - részt vett a Creamfields nevű spanyol fesztiválon.

2006 július elsején Amszterdamban koncertezett Tiesto és Ferry Corsten társaságában.

‘Just A Little More Love’ dala a Futball Faktor című filmben is szerepelt.

2007 július 14-én, Párizsból Ibizába való utazása során ő lett az első DJ, aki élőben szerepelt egy kereskedelmi repülőgépen.

2007 november 30-án Nagy-Britanniában, Bournemouth-ban, a 2020ROCKS fesztiválon a francia electro DJ-vel, Sebastien Léger-rel zenélt.

2007-ben a brit DJ Mag megválasztotta a világ 10. legjobb DJ-jének.

2008 július 5-én részt vett a párizsi Stade de France-ban való fesztiválon, ahol 40000 néző előtt lépett fel Tiesto, Carl Cox, Joachim Gartraud és Martin Solveig társaságában.

2011-ben a brit DJ Mag megválasztotta a világ legjobb DJ-jének.

A világ számos országában zenélt, ezzel is népszerűsítve 2007-es Pop Life című albumját. 2008 január 12-én, Mauritiuson a francia rapper, Joey Starr társaságában lépett fel.

 

 

Jún 23

Szia!

 

 Robyn Rihanna Fenty (Saint Michael, 1988. február 20.) háromszoros Grammy-díjas barbadosi énekesnő, dalszövegíró, producer, modell, színésznő, táncos, divattervező és Barbados tiszteletbeli kulturális nagykövete. A New York-i székhelyű nagy múltú lemezkiadó, a Def Jam Recordings énekesnője. Ő a második barbadosi zenész, aki Grammy-díjat kapott (az első Jimmy Senya Haynes). Eddig 11 számmal tudta vezetni az amerikai Billboard Hot 100 slágerlistát, ezzel az örökranglistán benne van jelenleg az első 10-ben. A 11 dal a következők: (SOS, Umbrella, Take a Bow, Disturbia, Live Your Life, Rude Boy, Love the Way You Lie, Only Girl (In the World), What's My Name?, S&M és We Found Love). Ő a legfiatalabb előadó a zenetörténelemben akinek sikerült elérnie ezt a számot. 2005 óta körülbelül 30 millió lemezt és 60 millió dalt adott el világszerte.

Rihanna énekesnői karrierje 2005-ben kezdődött, amikor megjelent első albuma, a Music of the Sun. Ennek első kislemeze, a Pon de Replay volt, amely meghozta a sikert az énekesnő számára, 2. lett a Billboard Hot 100-on és a rádiók valamint a zene TV-k is sokat játszották a dalt. Alig egy évvel később 2006 áprilisában jelent meg Rihanna második albuma, az A Girl Like Me. Ennek első kislemeze, az SOS volt, amely az első listavezető száma lett az amerikai slágerlistán és nagy nemzetközi siker lett. (A 2006-os Billboard Music Awards-on díjat nyert a dal.) A második kislemez erről az albumról az Unfaithful volt, amely szintén óriási siker lett. 2007 júniusában megjelent Rihanna harmadik és eddigi legsikeresebb lemeze, a Good Girl Gone Bad. Az album 2007-ben a legjobban fogyó lemez volt a világon és összesen 9 Grammy jelölést kapott. 2008-ban újra kiadták és 3 új dal is rákerült. Összesen nyolc kislemez jelent meg róla, amelyről négy szám is első lett az amerikai slágerlistán. Ezek az,(Umbrella, Don't Stop the Music, Take a Bow és Disturbia). voltak. 2009 őszén jelent meg Rihanna negyedik albuma a Rated R, amelynek első három kismeleze, a Russian Roulette, a Hard és a Rude Boy több ország slágerlistáján is bekerült a Top 10-be, sőt a Rude Boy több slágerlistát vezetni tudott. Ez a dal lett Rihanna 6. olyan slágere, amellyel vezetni tudta a slágerlistát az USA-ban.

2010 végén jelent meg Rihanna 5. stúdióalbuma, a Loud, amelyről több dal is vezetni tudta a Billboard Hot 100-at. Az album világszerte óriási sikereket ért el. Több Grammy-jelölést is kapott. 2011 novemberében jelent meg az énekesnő 6. nagylemeze, a Talk That Talk. 2012 februárjáig összesen 2 millió 100 000 példány fogyott el belőle. Az albumról elsőként megjelent We Found Love hatalmas siker lett, 11 héten át vezette a Billboard-listát és nemzetközileg is óriási siker lett. Egyesek szerint Rihanna legnagyobb slágere az Umbrella óta.

Rihanna eddigi karrierje során számos igen rangos díjat és elismerést gyűjtött már be. Ezek közül is kiemelkedik a 3 Grammy díj, az 5 American Music Awards díj, a 4 World Music Awards díj (köztük 2007-ben az év előadója díj), a 18 Billboard Music Awards díj, a 2 MTV European Music Awards díj, valamint a 2 MTV Video Music Awards díj. A Billboard 2005 óta 3-szor válaszotta meg az év női előadójának. Ő a legfiatalabb eladó a zenetörténelemben aki 23 évesen már 20 db Top 10-es dallal is büszkélkedhet a Billboard Hot 100-on. Ezzel Madonna rekordját döntötte meg. Rihanna az egyetlen előadó, aki az Egyesült Királyságban 2-szer is meg tudta azt csinálni, hogy egyidőben vezetni tudta a lemezeladási és a kislemezeladási listát is, valamint, hogy egymást követő 6 évben is listavezető dalt tudott adni a UK Top 40 Chart-ra. Ez korábban még soha senkinek nem sikerült rajta kívül. 2005 óta ő adta el a legtöbb albumot a világon. Eddig körülbelül 15 millió lemezt adott el csak az Egyesült Királyságban. A Billboard magazin szerint Rihanna az évtized (2000–2010) "Digitális Dalok Előadója" (vagyis az ő dalait töltötték le a legtöbben) és ezzel együtt a digitális korszak legsikeresebb előadója![1] Az előző évtized 17. legnagyobb előadója.[2]

Élete [szerkesztés]

Rihanna a barbadosi Saint Michaelön született a barbadosi Ronald Fenty és a guyanai származású Monica Braithwaite legidősebb gyermekeként. Két öccse van, Rorrey és Rajad. Rihanna a Charles F. Broome Memorial Schoolba járt, egy barbadosi általános iskolába, majd Combermere High Schoolba, ahol két osztálytársával alakított egy együttest. 2003-ban előadta az iskolai tehetségkutatón Mariah Carey Hero című számát, amellyel hatalmas sikert aratott. 2004-ben az iskola szépségkirálynőjének is megválasztották. Középiskolás évei alatt kadét volt egy tengeralattjáró-hadsereg-programban, amely során Barbados hadseregével edzett, és a szintén híres barbadosi énekesnő Shontelle volt a gyakorlóőrmestere.

Tizenöt éves korában egyik barátja bemutatta Evan Rogers zenei producernek, aki a feleségével éppen Barbadoson nyaralt. Rogers meglátta benne a tehetséget és hamarosan Amerikába költözött vele. Rogers egy másik producerrel, Carl Sturkennel együtt segített Rihannának különféle kiadókhoz eljuttatni azokat a demo dalokat amelyeket Rogers házi stúdiójában vettek fel. Így fedezte fel Jay-Z, aki végül leszerződtette őt a Def Jam Recordshoz.

Rihanna zenéjére nagy hatással bír Beyoncé, Mariah Carey, Whitney Houston, Madonna, Alicia Keys, Bob Marley, Brandy és a Karib-szigetvilág zenéje. Jelenleg Los Angelesben él.
Magánélet [szerkesztés]

2008 eleje óta cikkeztek arról az újságok, hogy Rihanna a nála egy évvel fiatalabb Chris Brown barátnője. Bár kapcsolatukat sosem vállalták fel a nyilvánosság előtt minden rendezvényre együtt mentek és több közös koncertjük is volt. A 2009-es Grammy díj átadóra mindketten hivatalosak voltak mint fellépők és mint jelöltek is, de nemsokkal a műsor kezdete előtt lemondták szereplésüket. Kiderült, hogy Chris Brownt őrizetbe vették mivel azzal gyanúsították, hogy megvert egy nőt. Az emberek feltételezései beigazolódtak mivel kiderült, hogy Rihannát verte meg. Az incidens után a zenei televíziók nem játszották klipjeit és sok cég szerződést bontott Chrissel. Több kép is felkerült az internetre amin az összevert Rihanna látható. 2009. június 22-én Chris Brown beismerte bűnösségét a bíróság előtt. 5 év felfüggesztett börtönbüntetést kapott és ezenkívül 50 yardnál közelebb nem közelítheti meg Rihannát, amely közös fellépéseken 10 yardra csökken. (Ezt végül 2011 februárjában eltörölték.) Rihanna azóta több interjújában is kijelentette, hogy most már egyáltalán nem haragszik Chris-re a történtek miatt. 2010 januárjában az énekesnő végre megtalálta azt az embert, akit nagyon szeret és viszonozza az érzéseit. Először tavaly decemberben lehetett együtt látni őt és a baseballsztár Matt Kemp-et Los Angelesben. Júniusban így nyilatkozott kapcsolatukról: "Olyan boldog vagyok. Biztonságban érzem magam, így sokkal könnyebb minden. Nagyon kaotikus életem van, de a nap végén vár Matt, és ő maga a béke." A pár végül 2010 decemberében szakított arra hivatkozva, hogy ritkán látják egymást.
Zenei pályafutása [szerkesztés]
Music of the Sun (2005–2006) [szerkesztés] Bővebben: Music of the Sun


Rihanna debütáló albuma, a Music of the Sun 2005. augusztus 30-án jelent meg. Az első kislemez a Pon de Replay volt, amelyet 2005. október 11-én adtak ki. A dal elérte 2. a helyet a Billboard Hot 100 slágerlistán, valamint az 1. helyet a UK Singles Charton. A dalt Rihanna írta.

A második kislemez, az If It’s Lovin’ That You Want kevésbé volt sikeres az elsőhöz képest: az USA-ban a Billboard Hot 100 listán a 36., míg az Egyesült Királyságban a 11. helyet érte el. Mivel a második album alig 8 hónappal az első után jelent meg, több kislemezt nem jelentettek meg, egyedül Japánban adtak ki egy harmadik dalt, a Let Me-t. A Music of the Sunból az USA-ban 500 000, míg világszerte 2 millió példány kelt el.
A Girl Like Me (2006–2007) [szerkesztés] Bővebben: A Girl Like Me


2006-ban megjelent Rihanna második albuma, az A Girl Like Me. Az album az 5. helyen nyitott az amerikai és a 4. helyen a brit albumslágerlistán. Az első kislemez az SOS volt, amelynek videoklipjét Rihanna tizennyolcadik születésnapján vették fel. A dal az énekesnő első olyan száma volt, amelyik elérte a Billboard Hot 100 listán az 1. helyet, és az Hot Digital Songs listán is az 1. helyen debütált. Szintén listavezető lett Ausztráliában, az Egyesült Királyságban pedig a 2. lett.

Az album második kislemezét, az Unfaithfult Ne-Yo R&B-énekes írta. A dal Rihanna harmadik olyan száma volt, amelyik az USA-ban és az Egyesült Királyságban bekerült a legjobb 10 közé a slágerlistákon.

A harmadik kislemez, a We Ride nem volt olyan sikeres, mint az előző számai. Egyesült Királyságban csak a 17. lett, a U.S. Hot Dance Club Play listán pedig elérte az első helyet.

A negyedik kislemez, a Break It Offot a jamaikai Sean Paullal énekelte. A dalhoz nem készült videoklip, ennek ellenére a Bilboard Hot 100-as listán elérte a 9. helyet. Az A Girl Like Me-ből az USA-ban 1 millió, míg világszerte 3,5 millió példány kelt el.

Rihanna a Pussycat Dolls tagjával, Nicole Scherzingerrel együtt felvette a Winning Women című dalt, mely a P&G női dezodorának, a Secretnek a reklámdala lett.

Eközben színésznőként is debütált, egy rövid szerepben a Hajrá csajok: Mindent bele című filmben, ami 2006. augusztus 8-án jelent meg.
Good Girl Gone Bad (2007–2009) [szerkesztés] Bővebben: Good Girl Gone Bad


Rihanna 2006 őszén kezdte el harmadik albumának felvételeit többek között Timbaland és Ne-Yo és a Stargate nevű producer csapat közreműködésével. A Good Girl Gone Bad 2007. június 5-én jelent meg. Az első kislemezt, az Umbrellát, amelyen Jay-Z is közreműködik. Az Umbrellát 2007. március 29-én adták ki, és több országban elérte az 1. helyet, beleértve az USA-t. Az Umbrella volt az első kislemez, amelyik az Egyesült Királyságban tíz egymást követő héten keresztül első helyezett volt, és ez volt a legtovább tartó első helyezett dal a Wet Wet Wet 1994-ben megjelent Love Is All Around című száma óta (a legtovább első helyezett női előadó Whitney Houston volt az 1992-ben megjelent I Will Always Love You-val). Az Umbrellát Christopher 'Tricky' Stewart és Terius „The-Dream” Nash írta. A dal a második volt a Billboard Hot 100 év végi listáján Beyoncé Irreplaceable-je mögött. Ez volt a 2007-es év legsikeresebb dala (8 160 000 pontot kapott a nemzetközi egyesített slágerlistán).

A második kislemez, a Shut Up and Drive június 5-én jelent meg, és a 15. helyet érte el a Billboard Hot 100 listán. A harmadik, a Don’t Stop the Music 2007. július 20-án jelent meg, csak Kanadában és Európában, ahol hatalmas siker volt. Első helyezett lett Németországban, Franciaországban, Hollandiában és Ausztriában. A dal a 26. volt a Billboard Hot 100 listán és 3. a nemzetközi slágerlistán.

A negyedik kislemez a Hate That I Love You (feat. Ne-Yo) augusztus 21-én jelent meg, és 7. volt a Billboard Hot 100 listán. Ez volt Rihanna hatodik száma, amelyik a Billboard Hot 100 listán benne volt az első 10-ben.

Rihanna az albumon három dalon is dolgozott Timbalanddel. Justin Timberlake segített a Rehab és a Sell Me Candy megírásában és gondoskodott a háttérvokálról. Az interjúkban sokan kérdezték Rihannát az album címének jelentéséről. „Az album címe visszatükrözi a régi és új Rihanna közti különbséget. Ez az album határozottan azt mutatja hogy, ki vagyok most, és az, hogy hol tartok a karrieremben” – mondta. Az album platinalemez lett az USA-ban.

2007 szeptember 12-én Rihanna album-népszerűsítő turnéra indult. A Good Girl Gone Bad Tour Észak-Amerikát és Európát érintette. Rihanna legnagyobb felépéséről (2007. december 6, Manchester Evening News Arena) 2007. június 17-én DVD jelent meg Good Girl Gone Bad Live címmel.

2008. június 17-én újra kiadták az albumot, Good Girl Gone Bad: Reloaded címmel, néhány új számmal. Erről az első kislemez április 15-én jelent meg, Take a Bow címmel. A dal első lett az amerikai Billboard Hot 100 slágerlistán (az 53. helyről lépett az első helyre, a listán ez volt a legnagyobb ugrás az első helyre az énekesnők közül), valamint a brit és a nemzetközi slágerlistán is.

A második kislemez a Maroon 5 egy régebbi száma, az If I Never See Your Face Again, amit az együttes ezúttal Rihannával dolgozott fel. A dal felkerült a Maroon 5 újra kiadott It Won't Be Soon Before Long című albumára is. A szám a Billboard Hot 100 listán 51., a brit kislemezlistán a 28. lett.

Az újra kiadott album harmadik kislemeze, a Disturbia július végén jelent meg. Az amerikai slágerlistán a 18. helyen nyitott, és elérte az első helyet is (ez Rihanna negyedik első helyezett száma az USA-ban). Az Egyesült Királyságban a 3. lett. Az albumból világszerte 7 millió példány kelt el, az USA-ban kétszeres platinalemez.

2008. október 28-án Rihanna segített T.I. amerikai rappernek új száma, a Live Your Life elkészítésében. A szám a 80. helyen debütált az amerikai Billboard Hot 100 slágerlistán, és már a következő héten elérte az első helyet. Ez volt minden idők 2. legnagyobb number 1 ugrása a Billboard Hot 100-on (a legnagyobb rögtön a következő héten Britney Spears Womanizer című száma volt, amely a 96. helyről ugrott az 1. helyre). A Live Your Life Rihanna ötödik olyan száma, amivel vezette az amerikai slágerlistát. A következő héten már Britney Spears Womanizere, azután 2 hétig T.I. egy másik száma, a Whatever You Like állt az élen, de a következő héten ismét a Live Your Life lett az első. Összesen hét hétig vezette az amerikai slágerlistát. A kislemez az angol slágerlistán a 2., a nemzetközi egyesített slágerlistán a 4. helyet érte el.

A Good Girl Gone Bad album nyolcadik, a Reloaded kiadás negyedik kislemeze 2008. november 18-án jelent meg, a Rehab című dalból. A dal szövegét Justin Timberlake írta, aki szerepel is a dalhoz készült klipben.
Rated R (2009–2010) [szerkesztés] Bővebben: Rated R


Rihanna a 2009. február 8-ai botrány után több hónapot kihagyva 2009 augusztusának elején tért vissza Jay-Z és Kanye West Run This Town című számában. A dal 2. lett a Billboard Hot 100-on, ezenkivül több ország slágerlistáján bekerült a top10-be. Megjelent az olasz Vogue c&iac

  !
Jún 23

Szia!

 

 Stefani Joanne Angelina Germanotta, művésznevén Lady Gaga (New York, 1986. március 28.) többszörös Grammy-díjas amerikai énekesnő, dalszerző, táncos, üzletasszony, producer, a jelenkori popzene egyik legjelentősebb alakja.

A New York-i Egyetem Tisch School of the Arts nevű művészeti tagintézményében tanult zenét, de félbehagyta tanulmányait és éneklésbe kezdett New York Lower East Side nevű részében. Szerződést kötött az Interscope Records cég tulajdonában álló Streamline Records lemezkiadóval, majd dalszövegíróként kezdett el dolgozni, és olyan előadóknak írt számokat, mint Britney Spears illetve a Pussycat Dolls. Énekesi képességeit Akon amerikai R&B énekes fedezte fel, majd leszerződtette saját kiadójához, a Kon Live Distribution-höz.

Lady Gaga sikeres debütáló albuma, a The Fame (2008) megjelenése után a jelenkori popzene egyik legjelentősebb alakjává vált. Az albumnak sikerült első helyre jutnia hat ország lemezeladási listáin, és a legjobb tízbe kerülni a világ számos országában, illetve első lett a Billboard Legjobb elektronikus/dance albumok nevű listáján. Első két kislemeze, a Just Dance és a Poker Face nemzetközi sikerek lettek, számos helyen első helyig jutva a slágerlistákon és a Billboard Hot 100-as listáján. Szintén kitörő sikert aratott az ezt követő, The Fame Monster (2009) című középlemez, rajta két újabb világszerte első helyezéseket elérő számmal, a Bad Romance-szel és a Telephone-nal. Az albumok népszerűsítésére Gaga világ körüli turnékra indult: a The Fame Ball Tourt csupán pár hónappal az utolsó koncerttel a The Monster Ball Tour követte. Gaga második nagylemeze, a Born This Way 2011. május 23-án jelent meg, rajta a világszerte óriási sikert arató címadó dallal, amely a megannyi slágerlistás siker mellett az iTunes történetének leggyorsabban fogyó száma lett.

Lady Gagát olyan glam rock zenészek inspirálták, mint David Bowie és Freddie Mercury, illetve popzenei előadók, mint Madonna, Michael Jackson, vagy Whitney Houston. Fülbemászó slágerei mellett szertelen öltözködési stílusával, videoklipjeivel és élő előadásaival vívta ki a közismertséget. Zenei előadóként számos sikert elért, köztük öt Grammy-díjat és további tizenkét kategóriában jelölést; két Guinness rekordot;[2] és több mint tizenöt millió eladott albumot és ötvenegy millió kislemezt világszerte.[3][4] A Billboard magazin a 2010-es év előadójának választotta,[5] és a 73. helyre sorolta a 2000-es évek legjobbjai - Az évtized előadói listáján.[6] A Time magazin a világ száz legnagyobb hatású embere közé sorolta, és a Forbes is A 100 legbefolyásosabb és legnagyobb hatású híresség egyikének nevezte.[7][8] A Forbes emellett A világ 100 legbefolyásosabb nője nevű listáján a hetedik helyre sorolta őt.

 

Életrajz [szerkesztés]
1986–2004: Gyermekkor, iskolás évek [szerkesztés]

Stefani Germanotta 1986. március 28-án, New Yorkban született, olasz származású amerikai szülei, Joseph és Cynthia Germanotta (leánykori nevén: Cynthia Bissett) első gyermekeként.[10][11] 4 évesen kezdett el zongorázni, 13 évesen írta első zongoradarabját, 14 évesen pedig már fellépésekre járt.[12] 11 éves korától a Convent of the Sacred Heart katolikus általános iskolában tanult.[13][14] Az iskolai musicalekben Germanotta többször is főszerepet kapott, például Adelaide-t alakította a Macsók és macákban és Philiát az Ez mind megtörtént útban a Fórum felében.[15] Elmondása szerint iskolai életét sok, kemény tanulás, és nagy fegyelem jellemezte, ugyanakkor megjegyezte: "sokszor túl provokatív voltam, vagy túlságosan különc, ebből sok problémám adódott, ezért igyekeztem visszafogni magam. Nem illettem oda, folyton valami csodabogárnak éreztem magam."[16][17] Ismerősei is azt mondták, nehezen illeszkedett be az iskolájában. „Volt egy állandó baráti társasága és jó tanuló volt. Sok fiúval volt barátságban, de számára az éneklés volt a legfontosabb dolog.", emlékezett vissza egyik osztálytársa.[18]

17 évesen bekerült azon 20 ember közé, akik felvételt nyertek a New York-i Egyetem Tisch School of the Arts nevű művészeti iskolájába, ahol elkezdett zene szakra járni. Dalszövegírói képességeinek fejlesztése mellett remek esszéket és elemző dolgozatokat írt művészet, vallás, szociológia, és politológia témákban, de később mégis otthagyta az egyetemet.[12][19] Kreatívabbnak érezte magát osztálytársai többségétől, és nem érezte szükségét a további tanulmányoknak. „Ha egyszer megtanulod hogyan gondolkodj a művészet területén, onnantól már saját magadat is tudod tanítani”, mondta. Másodéves volt, amikor az egyetemet félbehagyva úgy döntött, inkább zenei karrierjére fókuszál.[20] Édesapja nem tartotta vissza tervétől, és megígérte, hogy egy évig fizeti a lakbérét, azzal a feltétellel, hogy ha nem jár sikerrel, visszamegy az egyetemre. „Otthagytam az egész családomat, megszereztem a legolcsóbb lakást, és sz*rt ettem, várva hogy valaki majd felfedez” – mondta Stefani.[15]
2005–07: A karrier kezdete [szerkesztés]

Lady Gaga (jobbra) és Lady Starlight a 2007-es Lollapalooza fesztiválon.

19 évesen szerződést kötött a Def Jam Recordings lemezcéggel.[21] Bár Gaga felvételére azután került sor, hogy L. A. Reid zenei producer hallotta őt énekelni az irodája mellett lévő szobából, az énekesnő állítása szerint sosem találkozott Reiddel. „Órákon keresztül vártam az irodája előtt, remélve, hogy találkozhatok vele és beszélhetünk a dalaimról, de ez soha nem történt meg” - mondta. Három hónap múlva fel is bontották a szerződést.[21] Ugyanakkor itt ismerkedett meg a dalszövegíró-producer Nadir Khayattal, művésznevén RedOne-nal, akivel később számos alkalommal együtt dolgozott.[22] Az első dal, melyet vele együtt készített el a Mötley Crüe Girls, Girls, Girls és az AC/DC T.N.T. című száma által inspirált Boys Boys Boys volt.[23]

Miután New York Lower East Side nevű részébe költözött, néhány New York-i barátjával Stefani Germanotta Band néven kezdett el zenélni. Egy New Jersey-i italbolt alatti stúdióban készítettek egy középlemezt, melynek dalai Fiona Apple balladáira emlékeztetnek.[15] Mindemellett, hogy pénzhez jusson, több bárban is fellépett, mint go-go táncosnő. Az énekesnő drogproblémái miatt édesapja sokáig nem beszélt vele, Stefani végül emiatt hagyott fel káros szenvedélyével.[14][23]

Rob Fusari zenei producer, aki Gaga néhány korai dalának szövegírásánál segédkezett, Freddie Mercury-hoz hasonlította Stefani énekképességeit. Fusarihoz fűződik Stefani művésznevének megteremtése, amelynek alapja a Queen Radio Ga Ga című slágere volt.[24]

„Minden nap, amikor Stef [Stefani] bejött a stúdióba, köszönés helyett elkezdtem neki énekelni a Radio Ga Ga című dalt. […] [A »Lady Gaga« név] valójában a véletlen műve. Írtam egy sms-t Stefaninak, benne a »Radio Ga Ga« szavakkal, de valamiért a »Radio« szó átjavítódott »Lady«-re. Stefani rögtön visszaírt: »Ez lesz az!« Ettől a naptól fogva ő volt Lady Gaga. Meg is mondta nekem: »Soha többé ne hívj Stefaninak!«”[24]

Lady Gaga fellépése egy bárban.

2007-ben, immár művésznevét használva, Lady Gaga megismerkedett Lady Starlight go-go táncosnővel, aki segített neki kitalálni egyéni öltözködésmódját.[23][25] Együtt léptek fel több belvárosi klubban - úgy mint a Mercury Lounge, a The Bitter End, valamint a Rockwood Music Hall - saját élő showjukkal, a Lady Gaga and The Starlight Revue-vel.[26][27] Műsoruk szórakoztató pop/rock show és az 1970-es évek művészetének keveréke volt.[28][29] 2007 augusztusában felkérték őket, hogy lépjenek fel műsorukkal a Lollapalooza amerika zenei fesztiválon.[30] A show sikert aratott mind a közönség, mind a zenei kritikusok körében.[12][26] Lady Gaga karrierje elején csak az avantgárd elektronikus és a dance zenével foglalkozott, később talált rá saját stílusára, amikor keresztezte mindezt a popzenével, illetve a David Bowie és Queen-féle glam rockkal.[31]

Rob Fusari elküldte a Gagával készített dalokat barátjának, a szintén zenei producer Vincent Herbertnek, aki végül 2008 januárjában leszerződtette az Interscope Records lemezcég jogtulajdonában lévő Streamline Recordshoz.[32][33] Az énekesnő később úgy beszélt Herbertről, mint a férfi, aki felfedezte őt. „Erősen érzem, hogy pop történelmet írtunk, és ezt folytatni fogjuk” - mondta.[32] Az énekesnő emellett szerződést kötött a Sony/ATV Music Publishing nevű céggel, melynek keretében dalszövegeket írt Britney Spearsnek, Fergienek, a Pussycat Dollsnak, valamint a szintén a Streamline-nál lévő New Kids on the Block együttesnek.[34] Az Interscope kiadóhoz köthető Akon, aki felfedezte Gaga énekesi képességeit, amikor meghallotta őt, ahogy a stúdióban énekel.[35] Akon az Interscope-pal megegyezve saját lemezcégéhez is szerződtette Gagát.[21] Az énekesnő ismét RedOne-nal kezdett dolgozni, és felvették több későbbi slágerét, mint a Just Dance és a Poker Face. Gaga az Interscope részeként működő Cherrytree Recordshoz is csatlakozott, ahol Martin Kierszenbaum producer-dalszövegíróval dolgozott együtt; ennek az együttműködésnek eredménye például az Eh, Eh (Nothing Else I Can Say) című dal.[34]
2008–10: The Fame és The Fame Monster [szerkesztés]

Lady Gaga a 2009-es MTV Video Music Awards gálán.

2008-ban Lady Gaga Los Angelesbe költözött, hogy közel legyen a stúdióhoz, ahol debütáló albuma, a The Fame felvételeit készítették.[23] A korongon számtalan különböző zenei stílust kevert össze, így a popot, a dancet, a rockot, és az R&B-t is.[21] A The Fame („A hírnév”) címmel megjelent debütáló nagylemeze pozitív visszajelzéseket kapott a kritikusoktól; a kritikákat összegyűjtő és átlagoló Metacritic oldalon 71 pontot kapott a 100-ból.[36] Az albumnak sikerült a lemezeladási listák élére kerülni Ausztriában, Kanadában, Hollandiában, Írországban, és az Egyesült Királyságban, illetve bekerült az öt legjobban fogyó album közé Ausztráliában és az Egyesült Államokban.[37][38] Első kislemeze, a Just Dance hat országban vezette a slágerlistákat, – Ausztráliában, Kanadában, Hollandiában, Írországban, az Egyesült Királyságban, és az Egyesült Államokban – később pedig jelölést kapott A legjobb dance felvételnek járó Grammy-díjra.[39] Következő kislemeze, a Poker Face, még elődjénél is nagyobb sikereket ért el, a világ szinte minden jelentős zenei eladási listáját vezette, köztük az Egyesült Királyságét és az Egyesült Államokét. 2009. április 2-án a Poker Face elérte a Billboard Hot 100 nevű slágerlistájának első helyét,[40] így Tiffany (1987–1988), Mariah Carey (1990) és Christina Aguilera (1999) után ő lett a negyedik olyan énekesnő, aki az első két számával vezetni tudta az amerikai slágerlistát. A Poker Face elnyerte A legjobb dance felvételnek járó Grammy-t, amellett hogy jelölték két másik kategóriában is (Az év dala, Az év felvétele).[40] A The Fame jelölést kapott Az év albuma kategóriában, és elnyerte A legjobb elektronikus/dance albumnak járó díjat.[41] Lady Gaga a New Kids on the Block együttes előzenekaraként indult koncertsorozatra – előadva az együttes The Block című albumán található közös számukat, a Big Girl Now-t is,[42] majd a Pussycat Dolls World Domination turnéjának előénekese lett az európai, illetve az ausztráliai és óceániai részén.[43][44] Első őnálló turnéja The Fame Ball néven, 2009 márciusában vette kezdetét.[45]

A Rolling Stone magazin évente kiadott „Hot 100” nevű különszáma 2009 májusában a szinte meztelen – csak műanyag buborékokkal betakart – Lady Gagával a borítón látott napvilágot.[46][47] A lapban beszélt arról, hogy miközben New Yorkban a karrierje beindításáért küzdött, szerelmi viszonyban volt egy heavy metál banda dobosával. Hozzátette, hogy ő volt az, aki a szakítás mellett döntött, és hogy a kapcsolat nagy inspirációt jelentett a The Fame dalainál.[47] Gagát összesen kilenc díjra jelölték a 2009-es MTV Video Music Awards-on, és megnyerte A legjobb új előadónak járó díjat, illetve Paparazzi című kislemeze is besöpört két díjat A legjobb művészeti rendezés és A legjobb speciális effektek kategóriákban.[48] 2009 októberében megnyerte a Billboard magazin „Rising Star of 2009” díját, mint legjobb új előadó.[49] 2009. október 10-én Barack Obama amerikai elnökkel együtt részt vett a „Nemzeti Ebéd” elnevezésű rendezvényen, amelyet az Egyesült Államok legnagyobb meleg, leszbikus, és transzszexuális egyesülete, a Human Rights Campaign rendezett, majd csatlakozott a szervezet által rendezett felvonuláshoz.[50][51]

Lady Gaga The Monster Ball című turnéján, 2010-ben.

2009 novemberében jelent meg Lady Gaga nyolc új számot tartalmazó, The Fame Monster című középlemeze, amely a The Fame album folytatásának tekinthető. A dalok központi témája ezúttal a hírnév árnyoldala volt, amellyel világ körüli turnézása során kellett szembesülnie az énekesnőnek. Az albumról elsőként a Bad Romance című dalból lett kislemez, amely tizennyolc országban került a slágerlisták élére, és második helyet ért el az Egyesült Államokban, Ausztráliában, és Új-Zélandon.[52][53] Ezzel Gaga lett az első előadó az Egyesült Államokban, akinek három kislemeze is – a Just Dance-szel és a Poker Face-szel együtt – átlépte a négymilliós letöltési határt az interneten.[54][55] A dal Grammy-jelölést kapott A legjobb női popénekes teljesítmény, a hozzá készült videó pedig A

Jún 23

Szia!

 

 A Tankcsapda magyar rockegyüttes, melyet 1989 februárjában alapított[1] Debrecenben Lukács László gitáros/énekes, Buzsik György dobos és Tóth Laboncz Attila „Labi” basszusgitáros.

A zenekar kezdeti punk rock stílusába fokozatosan vegyült bele a hard rock/heavy metal hangzás, amellyel egyre szélesebb közönségréteget sikerült megszólítaniuk. A Tankcsapda egyik legfontosabb védjegyének és népszerűségük kulcsának a mára egyetlen alapítótagként megmaradt Lukács egyedi dalszövegei számítanak. A zenekar napjainkban Magyarország egyik legnépszerűbb és legsikeresebb rock zenekara.

A 2006-ban megjelent Mindenki vár valamit platinalemez státuszt ért el, de 2001 óta minden albumuk legalább aranylemez lett. Legutóbbi stúdióalbumuk, a 2009-ben megjelent Minden jót című lemez.

 

 Története [szerkesztés]
Kezdetek [szerkesztés]

Az első szárnypróbálgatások után hivatalosan 1989. október 14-én alakult meg az együttes, ezen a napon léptek fel először ezen a néven az Auróra előzenekaraként Debrecenben. Első demófelvételeiket már 1989 decemberében elkészítették Baj van!! címmel. Első két albumukon a számok döntő többsége még punk stílusú volt, de az idő haladtával egyre inkább egy igazi rockzenekarrá alakultak át, melyből kifolyólag egyre kevesebb punk stílusú számuk született.

Az 1990-es év állandó turnézással telt, több külföldi (német) és hazai helyszínen szerepeltek, többek között a Petőfi Csarnok színpadán is. Az állandó utazás ellenére 1990 nyarán elkészítették első stúdióalbumukat Punk & Roll címmel, majd 1992-ben A legjobb méreg címmel újabb kazettát adtak ki. 1994-ben a két album újra megjelent egy kazettán, illetve CD-n. A kazetta A-oldalán a Punk & Roll, míg B-oldalán az A legjobb méreg volt hallható. A CD változatra az U. S. és a Félre a tréfát (akusztikus hangulat verzió) című dalok már nem fértek fel, így ezek csak a kazettán találhatóak meg.

1993 januárjában kilépett a basszusgitáros Tóth Laboncz Attila, akinek a helyére a korábban technikusként dolgozó Molnár „Cseresznye” Levente érkezett, míg a basszusgitárt Lukács Laci vette át. Az együttes folyamatosan koncertezett tovább, és olyan nagy nevekkel lépett egy színpadra, mint a Sex Action vagy a Moby Dick. Augusztusban a Tankcsapda zajos sikert aratott a Zánkai Poppiacon, ekkor figyelt fel rájuk későbbi kiadójuk.
Út az elismertség felé [szerkesztés]

1994 márciusában látott napvilágot a zenekar első CD-n is megjelenő nagylemeze Jönnek a férgek! címmel. A csapat nagy elismerésként élte meg, hogy június 7-én ők játszhattak a Motörhead előtt, amit egy közös buli követett. Szintén fontos mérföldkő az együttes életében, hogy ezen év augusztusában a Sziget fesztiválon megtarthatták első, igazán nagy koncertjüket.

1995-ben egy kisebb német turnét követően áprilisban útjára indult a Hazudós zenekarok versenye című koncertsorozat, melyen a Tankcsapda a Kispál és a Borz, a Pál Utcai Fiúk és a Nyers együttes társaságában járta be az országot. A koncerteket követően szeptemberben látott napvilágot második nagylemezük Az ember tervez címmel. A koronghoz tartozó turné egy karácsonyi Petőfi Csarnokos koncerttel zárult, mely a debreceni nagykoncertekhez hasonlóan később hagyománnyá vált a zenekar számára.

1996 májusában megjelent a csapat első koncertlemeze Eleven címmel, valamint bearanyozódott második albumuk (Az ember tervez), melyért átvehették történetük első aranylemezét. Novemberben Lukács ejtőernyős balesetet szenvedett és kórházba került, de hamar felépült. Szintén novemberben került a boltokba egy, a Tankcsapda addigi történetét feldolgozó dokumentumfilm, és a …’Cause for Sale című EP is, amely hat korábbi Tankcsapda-dal idegen nyelvű változatát tartalmazta.

Az 1997-es év egy rövid szlovák és német klubturnéval indult, majd elkezdték magyarországi körútjukat, de le kellett mondaniuk minden tavaszi koncertjüket, miután egy áprilisi, kecskeméti koncert előtt Buzsik György lezuhant a színpadról. Lukács és Cseresznye kényszerűségből dobgép segítségével írt új dalokat. A Sziget fesztiválon megjelent az első könyv az együttesről Tankcsapda címmel. Szintén a fesztiválon adtak interjút a francia MCM és az európai MTVe zenecsatornáknak. Szeptemberben a Connektor :567: nagylemez megjelenése után az együttes bejelentette, hogy Buzsik György nélkül folytatja tovább karrierjét, helyére Elek Ottó került, aki végigdobolt a Tankcsapdával számos turnét, többek között a Junkies és az Irigy Hónaljmirigy oldalán is.

1999-ben a Sony Music kiadó szerződést kötött a csapattal, a Ha zajt akartok! című nagylemez már a Sony gondozásában látott napvilágot. Szeptemberben Lukács Laci az együttes egyik régi ismerősével, Fejes Tamással kettesben rögzített egy demót, ebből született meg később a Mennyország tourist című szám. A zenekar tizedik születésnapját egy hajdúszoboszlói koncerten ünnepelte meg, ahol újra az eredeti felállásban léptek színpadra. A rajongóknak szánt 10 éves jubileumi, kizárólag kiadatlan felvételeket tartalmazó album Tankológia címmel novemberben jelent meg. Az év végén az együttes búcsút intett menedzserének, Kémeri Péternek, és kicsit korábban dobosának, Elek Ottónak is.
A befutott Tankcsapda [szerkesztés]

Az új évet (és évezredet) már Fejes Tamással a dobok mögött kezdték, de csak kettesben, mivel Cseresznye több hónapra az Egyesült Államokba utazott. A következő nagylemez, az Agyarország hosszas utómunkálatok után 2001 januárjában került a boltokba, és alig fél év alatt bearanyozódott.

2002 elején CD-változatban négy meg nem jelent dallal kiegészítve újra kiadták a Baj van!! című bemutatkozó kazettát, mely az eredeti verziótól sem hangzásban, sem megjelenésben nem tért el. Ez az év meghozta az együttes számára az első komolyabb szakmai elismerést: az Arany Zsiráf díj kiosztón a modern rock kategóriában nyertek az Agyarországgal.

Az új nagylemez munkálatai 2003 elején kezdődtek, márciusban már meg is jelent róla az első maxi, Szextárgy címmel. A folyamatos stúdiómunka mellett a turnézást sem hagyták abba, valamint júliusban kiadták az Itt vannak a tankok! című turnéfilmet is.

Az Élni vagy égni nagylemez 2003. szeptember végén jelent meg, és az együttes addigi legsikeresebb vállalkozásának bizonyult, alig két hónap alatt aranylemez lett. Ezután nem meglepő, hogy a Tankcsapda 2004-ben szakmai díjak (Emerton, Fonogram, Artisjus) egész sorát söpörte be. A lemezről kimásolt klipek sorra meghódították a hazai zenei csatornákat, mi több, az Örökké tart kislemez több rádió játszási listájának elejére ugrott.

2004-ben Lukács a Sziget fesztivál előtt pár nappal ismét ejtőernyős balesetet szenvedett, ezért számos nyári fellépését (köztük a Szigetit is) kénytelen volt lemondani az együttes. Ebben az évben A legjobb mérgek címmel egy kétlemezes 'best of' válogatással lepték meg rajongóikat.

Két év alkotómunka után 2006 áprilisában megjelent a Tankcsapda legújabb nagylemeze Mindenki vár valamit címmel, melyet egy nagyszabású országos koncertturné keretében népszerűsítenek.

A majdnem 2 évig tartó turné befejezése után 2007. november 8-án koncertlemezt adtak ki a Mindenki Vár ValamiTour-on rögzített anyagokból, Elektromágnes címmel. Az album a nevét egy új stúdiófelvételről kapta, amely megtalálható a lemezen. Ebben az évben a zenekar a SoproniRocks platformon belül leforgatta a kizárólag online megtekinthető California Über Alles klipet, és kisorsolta a zenekar két gitárját a rajongói között.

2009-ben a Pesti Est mellékleteként kislemezen kiadták a Köszönet, doktort. Október 14-én, a zenekar huszadik születésnapján jelent meg a Minden jót című 11. Tankcsapda-album az Alexandra Records gondozásában.

2010-ben a Mindentől távolhoz, majd 2011-ben a Új nap várhoz készítettek klipet is.
Változások [szerkesztés]

2012. január 16-án váratlan bejelentés érkezett: a sikeres 2011-es Új nap vár turné után távozott a gitáros Molnár Levente "Cseresznye". A hivatalos indoklás szerint távozásának oka az együtt töltött évek alatt megfáradt emberi kapcsolat volt. Február 20-án jelentette be az együttes, hogy Cseresznye utódja, az új gitáros, Sidlovics Gábor lesz, a Zanzibar és Mafia zenekarok korábbi tagja. Az új taggal kibővült Tankcsapda azonnal megkezdte az új stúdióalbum munkálatait. Március 26-án mutatták be az első új dalukat és a hozzá készült videóklipet, Mi a fasz van? címmel.

Jún 23
Jún 23

Szia!

 

 Sonny John Moore (born January 15, 1988), better known by his stage name Skrillex, is an American electronic music producer and singer–songwriter. Raised in Northeast Los Angeles and in Northern California, Moore joined the American post-hardcore band From First to Last as the lead singer in 2004, and recorded two studio albums with the band (Dear Diary, My Teen Angst Has a Body Count, 2004, and Heroine, 2006) before leaving to pursue a solo career in 2007.[3][4] He began his first tour as a solo artist in late 2007. After recruiting a new band lineup, Moore joined the Alternative Press Tour to support bands such as All Time Low and The Rocket Summer, and appeared on the cover of Alternative Press' annual "100 Bands You Need to Know" issue.[5]

After releasing the Gypsyhook EP in 2009, Moore was scheduled to record his debut studio album, Bells, with producer Noah Shain. However, he ceased production of the album and began performing under the name Skrillex. After releasing the My Name is Skrillex EP for free download on his official MySpace page, he released the Scary Monsters and Nice Sprites EP in late–2010 and More Monsters and Sprites EP in mid–2011. Both have since become moderate commercial successes. On November 30, 2011, he was nominated for a total of five Grammy Awards at the 54th Grammy Awards, including Best New Artist and won three: "Best Dance/Electronica Album," "Best Dance Recording," and "Best Remixed Recording, Non-Classical".[6] On December 5, 2011, the BBC announced that he had been nominated for their Sound of 2012 poll.[7] On December 12, 2011, he was also named MTV's Electronic Dance Music Artist of the Year.[8]

 

 Biography
Background

Moore was born in the Highland Park neighborhood of Northeast Los Angeles,[9][10] but moved to the Forest Hill neighborhood of San Francisco at the age of two, where he attended elementary school. At the ages of nine and ten, Moore attended a local boarding school located in the Mojave Desert LV, but eventually moved back to Northern California. By the age of twelve, his family moved him back to his birthplace of Northeast L.A., where he enrolled in a private academy school specializing in arts, and was then later home schooled at the age of fourteen due to bullying. In 2004, he learned he was adopted[11] and dropped out of the program when he was sixteen years old.[12] [13] While a young teenager in Los Angeles, Moore would attend punk gigs in Mexican American neighborhoods in East and South Los Angeles, and later on electro club raves in the downtown's Silver Lake and Echo Park neighborhoods.[1][14]
From First to Last (2004–07)

Moore performs with From First to Last at the Ogden Theatre in Denver in February of 2005

In 2004, Moore contacted Matt Good of From First to Last about playing guitar for the band on their debut album. After flying out to Georgia, Moore was heard singing by three studio producers, Derrick Thomas, Eric Dale, and McHale Butler, and was then made lead singer, with Good playing guitar. In June 2004, Epitaph Records released the band's first full-length record with their new bandmate, Dear Diary, My Teen Angst Has a Body Count. After performing on several successful tours, two being the Vans Warped Tour and Dead by Dawn tour, they began recording their second album, Heroine with producer Ross Robinson. The album was released in March 2006 on Epitaph. With high record sales once again, the band found themselves part of many successful tours, until Moore started suffering vocal problems, causing the band to resign from several tours. After going through a successful vocal surgical procedure, Moore informed the band he would be permanently resigning to work on a solo career. FFTL's last show performed with Moore was in their hometown of Orlando at The House of Blues while touring with Atreyu.
Solo career (2007–present)

Skrillex performing live at the 2011 Cisco Ottawa Bluesfest.

Moore announced he had left From First to Last to pursue a solo career. He then launched a Myspace page displaying three demos ("Signal", "Equinox", and "Glow Worm"). This led to Moore's first performance since his leaving From First to Last. On April 7, 2007, alongside harpist Carol Robbins, Moore played several original songs at a local art building.

After months of releasing demos via Myspace, Moore played on the Team Sleep Tour with a full band. The tour also featured supporting acts Monster in the Machine and Strata. Moore made several demo CDs available on this tour, limited to about 30 per show. These CDs were tour exclusive, and were packaged in "baby blue envelopes", each with a unique drawing by Moore or bandmate.

In February 2008, Alternative Press Magazine announced the second annual AP Tour, with All Time Low, The Rocket Summer, The Matches, and Forever the Sickest Kids, as well as Sonny Moore. The tour started in Houston, Texas on March 14 and went through North America, ending in Cleveland, Ohio on May 2, with the majority of the shows being sold out. All bands playing the tour would be featured on the cover of Alternative Press Magazine's annual 100 Bands You Need to Know special, and would be interviewed on the Alternative Press Podcast. During this tour Moore's line-up consisted of Sean Friday on drums, Christopher Null on guitar, and Aaron Rothe on keyboards.

On April 7, 2009, he released Gypsyhook EP, a digital EP, which featured three songs and four remixes. Also included was a Japanese version of "Mora" entitled "海水" ("Kaisui"). Physical copies of the EP were available at his shows. After going on tour with Innerpartysystem and Paper Route and opening for Chiodos on their European tour, Moore performed at Bamboozle on May 2. He performed on Bamboozle Left's Saints and Sinners stage on April 4. He toured with Hollywood Undead in April 2009 performing under the band name Sonny and the Blood Monkeys, with Chris Null (electric guitar), Sean Friday (drums, percussion & beats) and Aaron Rothe (keyboards, synthesizers, programming & turntables)

Although no official statement has been given regarding the album, Moore has stated that Bells will no longer be released.
Production career

In 2008, Moore began producing and performing under the alias Skrillex at clubs in the Los Angeles area.[citation needed] Previously, he had been known on the Internet as Twipz.[citation needed] On June 7, 2010, Moore released his official Skrillex debut EP, My Name is Skrillex as a free download.[2]

Moore provided programming and vocals for UK metalcore band Bring Me the Horizon on their third studio album, There Is a Hell, Believe Me I've Seen It. There Is a Heaven, Let's Keep It a Secret.[15] Later in the year, Sonny began a nationwide tour with Deadmau5 after being signed to mau5trap recordings and released his second EP, Scary Monsters and Nice Sprites.

Moore kicked off the "Project Blue Book Tour" in 2011 with support from Porter Robinson, Tommy Lee and DJ Aero as well as appearances from Sofia Toufa for a new song titled "Bring out the Devil." Skrillex unveiled several new songs on this tour including "First Of The Year" (formerly known as "Equinox"), "Reptile", and "Cinema" (remix of a Benny Benassi track). "Reptile" was featured in the TV commercial for Mortal Kombat 9, and "First of the Year (Equinox)" is featured on his follow up EP and remix companion to Scary Monsters and Nice Sprites, titled More Monsters and Sprites.

In April 2011, Spin magazine premiered "Get Up", an exclusive new track from Korn that was produced by Skrillex. Korn made "Get Up" available for free download via their Facebook page.[16] On April 15, 2011 KoRn joined Skrillex on stage for his set at Coachella 2011.

On April 18, 2011, Sony Computer Entertainment (SCEA) development studio Naughty Dog released a trailer[17] for the multiplayer component of their PlayStation 3 game Uncharted 3: Drake's Deception, featuring "Kill EVERYBODY" from Scary Monsters and Nice Sprites.

In June 2011, "More Monsters and Sprites" was released on Beatport, an EP consisting of three original tracks, including "First of the Year (Equinox)" and two versions of his original track "Ruffneck". A leaked track entitled "Ruffneck Bass" had been leaked on the internet months prior which used the same sample as in the new "Ruffneck" tracks on the EP. Skrillex released a music video for "Rock n' Roll (Will Take You to the Mountain)" on his official YouTube page on June 20, 2011.[18]

On August 17, 2011 Skrillex announced his label, OWSLA. "The label's first releases will come from Bristol-based dubstep producer Koan Sound, electro-house newcomer Porter Robinson from North Carolina, singer/songwriter Alvin Risk, and San Francisco-based M Machine (formally Metropolis)."[19]

Skrillex released a music video for "First of the Year (Equinox)" via Spin.com on August 19, 2011.

In late August 2011 it was released that he would be appearing Knife Party's first release, collaborating on a Moombahton style track entitled "Zoology". A preview was released on YouTube. In late September 2011 he created the track "Syndicate" as promotion for the video game of the same name.

Kaskade's 2011 album Fire & Ice features a collaboration between Kaskade and Skrillex entitled "Lick It".

The video for Skrillex's song "First of the Year (Equinox)" appears on the first episode of the Beavis and Butt-head revival.

On November 8, Skrillex stated that he intended to release an album entitled Voltage. Skrillex gave fans more info about Voltage in RockSound Magazine after a photoshoot for the cover and doing an extensive interview on his tour.[20] For unknown reasons, however, the album was never released.

On December 21, 2011, Skrillex unveiled the Bangarang EP for a Beatport release on December 23.

On March 13, 2012, Beatport released OWSLA's second Free Treats sampler, Free Treats Vol. 2. Tbe 19-track compilation features "Ruffneck (FULL Flex) [Munchi Anonymous Revolution Remix]", a remixed track by Skrillex. This new take on the track deviates from the original (released on the More Monsters and Sprites EP), with the remix being more characteristic of Electro House, though with a much slower tempo of 108 BPM, versus the original version's classic Dubstep tempo of 140 BPM, also straying from the typical Electro House tempo of 128 BPM. [21]
Discography
For a more comprehensive list, see Skrillex discography.
Extended plays
2010: My Name Is Skrillex
2010: Scary Monsters and Nice Sprites
2011: More Monsters and Sprites
2011: Bangarang
With From First to Last
2004: Dear Diary, My Teen Angst Has a Bodycount
2006: Heroine
As Sonny
2009: Gypsyhook EP

Jún 23

Szia!

 

Tramar Dillard, a művészneve által jobban ismert Flo Rida, egy amerikai rapper, aki 1979. december 16-án született.

Tizenévesként egy helyi rapcsoporttal lépett fel (2 Live Crew). Később több népszerű rap-mixtape-ben és stúdióalbumban jelent meg, leginkább a We the Best-ben 2006-ban. A Mail on Sunday volt Flo Rida bemutatkozó albuma. Ezt követte a Low című kislemeze T-Pain-nel, ami az első volt tíz héten keresztül 2008-ban. Két másik kislemeze is készült a Mail on Sunday-ról, az Elevator és az In the Ayer. 2009-ben, a második albuma, a R.O.O.T.S. is megjelent; erről a Right Round hat egymást követő hétben volt a Hot 100-as lista elején.

 

 Élete [szerkesztés]

Tramar a floridai Carol City, Miami Gardens-ben született egy nyolcgyermekes családban; a Flo Rida nevet szülőhelye miatt vette fel.

Mikor tizenéves volt, Dillard egy helybeli rap csoporttal dolgozott (2 Live Crew) és alakította meg az ő saját amatőr csoportját néhány barátjával, amit "The Sugar Hill Gang"-nak neveztek.

Debütáló albumán olyan neves előadók segédkeztek, mint Timbaland, Yung Joc, J.R. Rotem és The Runners.
Diszkográfia [szerkesztés]
Stúdióalbumok [szerkesztés]
2008: Mail on Sunday
2009: R.O.O.T.S.
Kislemezek [szerkesztés]
2008 Low (featuring T-Pain)
2008 Elevator (featuring Timbaland)
2008 In the Ayer (featuring will.i.am)
2009 Right Round (featuring Kesha)
2009 Sugar (featuring Wynter Gordon)
2008 Birthday (featuring Rick Ross)
2008 Roll (featuring Sean Kingston)
2009 Shone (featuring Pleasure P)
2009 Be On You (featuring Ne-Yo)
2009 Jump (featuring Nelly Furtado)
2009 Available (featuring Akon)
2008 Move Shake Drop (DJ Laz featuring Flo Rida, Casely and Pitbull)
2008 Running Back (Jessica Mauboy featuring Flo Rida)
2009 Feel It (DJ Felli Fel featuring T-Pain, Sean Paul, Pitbull, & Flo Rida)
2009 "Cause A Scene" (Teairra Mari featuring Flo Rida)

Jún 23

Szia!

 

Emma Stone (1988. november 6.) amerikai színésznő. Eleinte különböző tévésorozatokban tűnt fel, mint a Médium. 2008-ban szerepet kapott A házinyuszi vígjátékban, mely meghozta számára a sikert. 2010-ben a Könnyű nőcske filmben játszotta el a főszereplőt. Alakításáért Golden Globe-díjra jelölték.

 

Élete [szerkesztés]
Korai évek [szerkesztés]

Stone az arizonai Scottsdale-ben született Krista és Jeff Stone gyermekeként. Édesanyja háztartásbeli, édesapja építési vállalkozó. Van egy két évvel fiatalabb öccse, Spencer. Már gyerekkorában tagja volt a Valley Youth Színtársulatnak Phoenixben. Először a The Wind in the Willows című darabban szerepelt 11 évesen. Tanulmányait a Sequoya Elementary Schoolban kezdte meg, majd átiratkozott a Cocopah Middle Schoolba. A középiskolásként a Xavier College Preparatoryban tanult, de az első év után magántanuló lett és úgy döntött, hogy Hollywoodba megy és a színészetre koncentrál. Szüleivel ezt a tervét egy powerpoint bemutatóval közölte. 2004 januárjában költözött Los Angelesbe édesanyjával.
Karrier [szerkesztés]

Karrierjét a televízióban indította el, miután megnyerte a VH1 tehetségkutatóban Laurie Partridge szerepét a In Search of the New Partridge Family-ben. A műsor a The New Partridge Family címet kapta és csak egy adást élt meg. Ezt követően olyan tévésorozatokban tűnt fel, mint a Médium, a Már megint Malcolm vagy a Lucky Louie. 2007-ben a Drive szériában kapta meg Violet karakterét, de a a sorozatot pár epizód után törölték. Elment a Hősök meghallgatására, ahol Claire Bennet szerepére jelentkezett, de végül Hayden Panettiere-t választották.

A vásznakon 2007-ben mutatkozott be. A Superbad tinivígjátékban Julesként a főszereplő szerelmét testesítette meg. 2008-ban A meztelen dobosban egy banda gitárosát alakította. Szintén ebben az évben került a mozikba A házinyuszi, ahol Anna Faris oldalán játszott. 2009-ben feltűnt Az excsajok szelleme című romantikus komédiában, majd főszerepet játszott a Zombieland horrorvígjátékban is.

Emma Stone a Zombieland világpremierjén 2009-ben

2010-ben új feladatot próbált ki, amikor a Marmaduke című alkotásban egy kutya hangját kölcsönözte. Később a Könnyű nőcske főszerepében láthattuk. A filmben egy középiskolás lányt alakít, aki megbotránkoztatja a tanárait és diáktársait, mivel egy hamis szóbeszéd terjed róla. Alakításáért Golden Globe-díjra jelölték a Legjobb színésznő - vígjáték és musical kategóriában.

2011-ben a nyár folyamán három produkciója is bemutatásra került. A Barátság extrákkal címűben egy cameo szerep erejéig tűnt fel. Az Őrült, dilis, szerelem. vígjátékban olyan hírességek oldalán játszott, mint Steve Carell, Julianne Moore, Ryan Gosling és Marisa Tomei. A segítség dráma Kathryn Stockett regénye alapján készült. Az 1960-as években játszódik a történet és Stone egy fiatal újságírónőt kelt életre.

2012-ben érkezik A csodálatos Pókember, melyben Gwen Stacy szerepét ölti magára. 2013-ban a The Croods animációs filmben hallhatjuk a hangját. Majd még ebben az évben a The Gangster Squad produkcióban egy nőt játszik, aki iránt két férfi is érdeklődik, Ryan Gosling rendőr- és Sean Penn gengszterkaraktere.
Magánélete [szerkesztés]

2007-ben vette meg az első lakását Los Angelesben, majd 2009-ben költözött New Yorkba és jelenleg is itt él. Már gyermekkorában érdekelte a webszerkesztés, a mai napig szívesen foglalkozik vele. 2008-ban ismerte meg a zeneszerző, énekes, és egyben színész párját, Teddy Geigert A meztelen dobos forgatásán. Majd szakítottak és 2010-ben Kieran Culkinnal kezdett randizni. Vele a Paper Man forgatásán ismerkedett meg, de ez a kapcsolat sem bizonyult hosszú életűnek és 2010 őszén szakítottak. 2011-ben A csodálatos Pókember forgatásán ismerkedett meg Andrew Garfielddal, akivel nem csak a filmben, hanem a való életben is egy párt alkotnak.

Jún 23

Szia!

 

Emma Rose Roberts (1991. február 10.) amerikai színésznő. Eric Roberts lánya és Julia Roberts unokahúga. Kilencévesen debütált a Betépve című filmben. Legismertebb alakítása a Nickeledeon tévésorozatában, az Unfabulous-ban, az Aquamarine-ban és a Nancy Drew-ban volt. Emellett már van egy szólóalbuma is Unfabulous and More: Emma Roberts címmel, 2005-ben adták ki.

 

Biográfia [szerkesztés]

Gyerekkorában sok időt töltött filmek között, mert édesapja és nagynénje is színész. Ezek a tapasztalatok miatt szeretett volna ő is színésznő lenni már ötéves kora óta. Édesanyja szerette volna, hogy normális gyerekkora legyen, de végül is sikerült meggyőzni, hogy ő is erre a pályára léphessen. 2001-ben sikerült megszereznie a Blow-ban egy szerepet, Johnny Depp lányát alakította. Még ebben az évben kapott két kisebb szerepet a BigLove-ban és a Amerika kedvenceiben. Tovább folytatta a színészkedést és kapott egy szintén nem túl nagy szerepet 2002-ben a Grand Championban, a főszereplő nővéreként.

2003-ban a Minkey, a kémmajomben egy korábbi titkos ügynök elrabolt lányaként kapott szerepet, aki egy kémmel próbálja megmenteni őt. 13 évesen már egy tinédzserbálvány lett, a Nickelodeon tévésorozatának, az Unfabulousnak köszönhetően, ami 2004 szeptemberében debütált. Alakításáért két alkalommal jelölték a Young Artist Awards-on, valamint egyszer a Teen Choice Awards-on. Az Unfabulousben az általa alakított szereplő gitározik és dalokat ír, ezért felmerült a dolog, hogy Emma is fog egy lemezt készíteni. Az első dal, amit énekelt, a Jéghercegnő című film CD-jére a If I Had It My Way című szám. Ezt követte a bemutatkozó albuma, az Unfabulous and More: Emma Roberts, amit 2005. szeptember 27-én adtak ki. Az album a Billboard's Top Heatseekersen 46. helyezést ért el. 2006-ban visszatért a filmezéshez és elkezdte forgatni új filmjét az Aquamarine-t. A film másik két főszereplője Sara Paxton és Jojo. 2007-ben bemutatták új filmjét, a Nancy Drew-t, ahol egy tinédzserdetektívet alakít. Következő filmje a Vadócka volt, amiben Poppyt alakítja, egy elkényeztetett gazdag tinilányt, aki csínytevése miatt egy angliai bentlakásos iskolába kerül, és helyt kell állnia ott. 2009 februárjában kijött a Kutyaszálló című film, ahol Emma Andit játssza, aki öccsével alapít egy szállást a kóbor kutyák részére.
Filmográfia [szerkesztés]
Scream 4 (Sikoly 4) (2011).... Jill Roberts
It's kind of a funny story (Nyomás alatt) (2011) Noel
Valentin nap (2010) ... Janice
Memoirs of a Teenage Amnesiac (2009) (post-production) (rumored) .... Alice Leeds
The Winning Season (2009) .... Abby
Kutyaszálló (2009) .... Andi
Vadócka (2008) .... Poppy Moore
Nancy Drew (2007) .... Nancy Drew
Aquamarine (2006) .... Claire
Unfabulous .... Addie Singer (41 episodes, 2004-2007)
Minkey, a kémmajom - 2003.... Amelia Muggins
Grand Champion - 2002
Amerika kedvencei - 2001
BigLove - 2001
Betépve - 2001
Díjak és jelölések [szerkesztés]
Díjak [szerkesztés]
2007 Young Artist Award - Legjobb előadás egy játékfilmben - Fiatal színésznő; Aquamarine
2007 ShoWest Female Star of Tomorrow
Jelölések [szerkesztés]
2005 Teen Choice Award - Kiváló TV-s megjelenés - Nő; Unfabulous
2005 Young Artist Award - Legjobb megjelenés egy TV sorozatban - Fiatal színésznő; Unfabulous
2005 Young Artist Award - Kiemelkedő fiatal előadóművész egy TV sorozatban; Unfabulous
2006 Young Artist Award - Legjobb fiatal előadás egy TV sorozatban; Unfabulous
2007 Young Artist Award - Legjobb megjelenés egy TV sorozatban - Fiatal színésznő; Unfabulous
2007 Young Artist Award - Legjobb fiatal színésznő TV sorozatban; Unfabulous
2007 Kids' Choice Award - Kedvenc TV színésznő; Unfabulous
2007 Teen Choice Award - Kiváló TV színésznő: Vígjáték; Unfabulous
2007 Teen Choice Award - Kiváló Film: Nő; Nancy Drew
2007 Teen Choice Award - Kiváló Filmszínésznő: Vígjáték; Nancy Drew

 

 

Következő 10 bejegyzés