minden ami emo

Szia!

 

2009.12.27-én éjjel volt egy szörnyű álmom, és reggel mikor felkeltem azt vettem észre, hogy könnyes a párnám és még mindíg sírok, és furcs de minden a pró részletére emlékeztem az álmomnak!

Az álmom ez volt:

 

    Egyszer volt egy lány (én) aki már több mint egy éve szerelmes volt egy fiuba. A lány minden neap reménykedett abban, hogy a fiú is szereti.De egynap elmúlt a remény.

    Iskola után a lány hazament kezébe papírt és tollat vett.Mikor megírta a levelet, letette az íróasztalára és kezébe kést fogott....

Mire a szülei hazaértek a lány már halott volt.Anyja meglátta a levelet kezébevette és tudta jól, kinek szól az a levél.

     Még azon a napon elment a lánya legjobb barátnőjéhez.Átadta a levelet és csak ennyit mondott:

-Te tudod kibe volt szerelmes a lányom.Addát ezt a levelet neki és mond azt amit jónaklátsz!

      A lány másnap iskolában odament a fiuhoz és csak ennyit mondott:

-Figyelj mert csak egyszer mondom el!

-Renben, figyelek, mondhatod.

-Ez a levél neked szól.Az a lány írta aki a világon a legjobban szeretett téged!

       A lány megfordult és eltűnt a folyosó végén.Afiú odament az ablakhoz széthajtotta a papírlapo és elkezdte olvasni.

A levélben ez állt:

 

Szia!

 

Mikor ezt a levelet olvasod én már halott vagyok. Tudom,hogy nem tudod ki vagyok. Csak egy szívességet kérnék.

A szívesség ez lenne:

Gyere el a temetésemre!Hiszen ennyit igazén megtehetsz annak a lánynak a világon a legjobban szeretett!

 

A fiú nem tudta ki az a lány.Akövetkező napon mindenki erről beszélt.Csak a fiú nem.A fiunak csak egy dolog járt az eszében:Ki lehet ez a lány?

Egyszer csak meghallja ezeket a mondatokat:

-Én tudom ki az a lány!

-Igen!?Hogy hívják?

Abban a pillanatban amikor meghallotta a lány nevét könnyeslett a szeme és ez mondja hallkan:

-Mostmár tudom kivagy!

      Ejött a temetés napja.Afiú a temetés végén odamegy a síhot és ezeket a szavakat mondja halkan:

-Titokban én is szerettelek!

 De féltem, hogy te nem szeretsz,

 Féltem,hogy kinevetsz,

 Féltem, hogy nem értesz meg.

 Mindentől féltem amikor el akartam mondani.

 De  van még egy dolog amitől nagyon féltem.

 Ez az a bizonyos dolog:

 Ha megkérdeztem volna, hogy szeretsz-e, és te azt mondod, hogy igen, akkor valyon együttlettünk volna, vagy csak szerettük egymást és soha nem lettünk volna együtt?

Ezt sajnos már sosem tudom meg!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egyszer volt, hol nem volt,volt egy szerelmes pár, imádták,s hűek voltak egymáshoz,éveken át. Azt hitték az övék örök szerelem, s nem állhat közéjük senki sem. De egy napon megtörtént a tragédia, a fiú a szívét másnak adta oda. A lány mit sem sejtve elindult a megszokott találka helyre. A fiú is ott volt, várta már a lányt. Ő csókokkal borította, de a fiú meghátrált. Közölte a lánnyal, hogy vége, mert mást szeret de ekkor a lány a földre csuklott, s sírva remegett. Őt azóta nem látta mosolyogni senki, mióta szakítottak,már nem tud nevetni. A boldogságnak örökre vége szakadt, a lány számára többé már nincs tavasz. Régóta nem látta őt már senki, a szobájában ül, s nem tud mást, csak szenvedni. A fiú mostmár egy szőke lány szemébe mosolyog kihívóan, s nem sejti,hogy a régi szerelmét, a penge megvágja halálosan. A lány úgy gondolta, így már mit sem ér élete, így hát jobb lesz,ha elmegy ebből a világból örökre. Egy lapot vett kezébe, s búcsú levelet írt a fiúnak, minek az elején,ezek a szomorú mondatok voltak: ,,Annak a fiúnak,kit még most is szeretek, s attol hogy elmegyek a siron tul nem feledlek!"
Miután szomorú levelét könnyek közt megírta, pengét vett kezébe,vágott, s ment a halálba. A lány szülei ekkor értek haza, s rögtön mentek fel a szobába, de ő akkor már a földön feküdt, s a halál elragadta. Az édesanyja meglátta kezében, a vértől ázott levelet, elakarta olvasni,de a szíve nem engedelmeskedett. Tudta,hogy a lánya,annak a barna fiúnak címezte, s még az aznapi postával azonnal elküldte. Mikor a fiú a szomorú hangulatú levelet megkapta, a barátnőjét éppen forrón ölelte,csókolta. Mikor a levelet olvasta, szemébe könnyek szöktek. S ekkor csörgött a telefon,a lány anyja volt az, Csak annyit mondott: -Várlak a temetésen holnap. Legyen ott az,ki miatt a lányom gyilkolt, S ki miatt annyi szerető szívet feldúlt. Másnap, mikor eljött a temetés napja, a fiú is ott állt a tömegben, zokogva. A temetés végén,a fiú oda ment a sírhoz, s sűrű könnyek közt csak ennyit mondott:
"Tudd meg drágám hogy én csak téged szeretlek." S ekkor egy hang megszólalt: ,,Még itt a síron túl sem feledlek.

szia te mit gondolsz a emo emberekről?

én azt gondolom h ők is ugyan olyan emberek mint mi csak érzékenyebbek!

írj comit! köszi!:)

az emo ember igazán változazosan öltözködik!általában az érzéseiknek megfelelően öltözködnek.általában minden hangulathoz megvan a saját ruhastílus vagy egyedi felső, nadrág.nem vesznek minden színű ruhát fel mert amit már mondtam hangulatnak megfeelően öltözködnek,de az sem igaz, hogy mindig feketét vestnek fel.

két szín két különböző hangulatot határoz meg ami minden emo nál így van!

a fekete/árnyalatai illetve a szürke a szomorúságot fejezi ki.

a rőszaszín/árnyalatai pedig a boldogságot a vidámságot fejezi ki.

a többi szín minden egyéntől függően más érzést fejez ki.

ezt a két színt egyéntől függően lehet varijálni más stílusú és színő ruhadarabokkal.

 

az emo ember is ember!Nefelejtsük el hogy ők is érző lények akik ha valam /szomorú/ bajuk van nem ezt mondják magukban:

˝nem szabad /sínom/ mert vagánynak kell kinéznam, hogy ne közösítsenek ki,,

az emo ember ezt szokta magában mondani:

"mért ne /síhatnék/úgy sincs semmi gázabban ha kimutatom az érzéseim,,

igaz hogy sokkal jobban magukra válalják a világ gondjait és ezért többször szomorúbbak min a legtöbb ember de ez még nem azt jelenti, hogy depresziósa!

 

 

 

Sok téves elméle él az emo stílus követőíről. Sokan azt hiszik, hogy ezek az emberek vágsossák magukat, gyenge idegzetüek.. de ezek téves állitások ( bár van ilyen is). Az emosok sokan sírnak és hamar elérzékenyülnek. A kihívó öltözet arra szolgál, hgy felhívják magukra a figyelmet, hogy ok is az emberiséghez tartoznak, kitaszitottnak érzik magukat. Ezzel is jelezba, hogy vannak még ilyen lázadok.. Azt emo fiúk is ezért csókolják meg egymást, de ha követője akarsz lenni ennek a stílusnak, akkor nem fontos így öltözködni és nagyon eldurvulni, szüvel nem éri meg saját magaddal hülyeséget csinálni. Az igazi emosok sokat filoznak a világ problémáival, az élet dolgain, az érzelmeken..

Ígérem, hogy többé nem zavarlak,
S most már többé nem érdekelsz.
Egy lány félre áll utadból, és nem lesz többé játékszered.
Szemed csillogásán látom,
Vártad ezt már azt hiszem.
Meg kellett volna tennem rég,
De mindent legyőzőtt a vágy és a szerelem.
Gondoltam mit tegyek, mit csináljak....
Nélküled mi lesz az élet, mi lesz a cél?
Ha mégis neked kellett, ne gondolj arra, hogy könnyes szemmel búcsúzom.
Tudom késő már, elveszítettelek és nem jössz vissza sosem.
Akarod mg most is talán....
Nem szóltál csak elmentél csendesen,
Mond miért van az, hogy mindíg azt szeretjük ki mást szeret?
Miért van az, hogy fájó könnyet ejtünk, ha a múlt emléke énekel?
S bár találunk szebbet, jobbat a lelkünk,
Azt az eggyet sosem feledjük.
Elhatároztam, hogy elfelejtelek,
De ha meglátlak úgy érzem, te vagy az igazi!
Megfogod látni, ha majd múlnak az évek, ki volt az ki igazán szeretett Téged!
Elmentél tőlem kedvesem,
S én hagytam, hogy menny csak el.
Ki menni akar azt hagyni kell.
Mosolyog hozzád az arcom, de mögé már seni sem lát.
Most látom, hogy milyen nehéz ha elhagy egy jóbarát..
Kacagva búcsúzom en is, de hangom mégis remeg,
Mosolygok az utcán végig, és aztán befordulok.
Fáradtan szememhez nyúlok:
...Könnyem csorog...
Ha valaki megkérdezné: Mit jelentesz nekem?
Lehajtott fejjel csak annyit mondanék:
-Semmit csupán az életem!
Megpróbáltam nem gondolni Rád, de néhány percnél nem bírtam tovább.
Gondolataimból elüztelek, de Te százezerszer visszaérkezel.
Hogyan mondjam el mi nyomja lelkemet,
Eggyetlen érzés mely kitölti szívemet.
Hogyan mondjam el?:
Lehet fájó könnyek közt, amik éltetnek.
Nem... nem akarok neked csalódást okozni, csak azért mert szeretlek.
Halgasd meg az én fájdalmas versemet,
Melyet neked irtam, hogy igazán mit érzek.
Mert mit ér a hit, ha nincs kiben hinned,
Mit ér a szerelem, ha nincs kit szeretned,
Mit ér a bizalom, ha már nem bízok benned,
S mit ér az élet, ha nincs kiért élned?
Látod én már nem hiszek mert nem hihetek.
S nem bízok mert, benned nem bízhatok meg.
De még mindíg szeretlek, mert van kit szeretnem.
S, hogy mit ér így az életem?
Talán annyit amennyit adtál nekem.
Eggyütt töltöttünk sok szép éjszakát.
Mikor hazaértünk így szóltál: - jó éjszakát.
Boldogan mentem be a kapun, s arra gondoltam, hogy mikor találkozunk?
Pár nap múlva újra találkoztunk.
Mindíg szerettelek és nagyon imádtalak,
Néhány hétvége még a mién volt,
Aztán megláttam valamit ami talán igaz sem volt.
Más lánynak fogtad márt a kezét,
Nem bántott téged, hogy látlak én,
Nem szóltam semmit, mit szólhattam volna.
Rájöttem, hogy ennyi volt és gondoltam jól van.
Két nap múlva újra találkoztunk.
Látszott rajtunk, szomorúak vagyunk.
Te halkan ígyszóltál maradjunk barátok...
Sokáig nem tudtam mit mondjak erre,
De elkellett hinnem, hoyg örökre vége.
Elmentél tőlem, s én hagytam, hogy menny csak el.
Aki menni akar azt hagyni kell.
Hazug kacagással indultam a kapu felé, és éreztem, hoyg sírnom kell.
Ha valaki akkor megkérdezte volna, mit jelentesz nekem,
Lehajtott fejjel csupán annyit mondanék:
-Semmit csupán az életet!
Ha valaki megkérdezte volna akkor miért sírok,
Zokogva felelném, ne ismerd meg a bánatot.
Talán Te is így éreztél mikor menni láttál,
De ne feledd el, hogy aki megcsalt, az Te voltál.
Azóta 2 hónap telt el, és a 2 hónap után eggyütt voltam veled.
Boldog voltam mert szerettelek Téged.
De le kell mondanom rólad ezt érzem.
Tudom, hogy nem szeretsz és ez fáj nekem.
Ha veled vagyok csak még jobban szenvedek,
Már megszokhattam volna a sok csalódást,
De a szívem már nem bírja ezt a csapást!!