Jan 16

Szederláb Ivern – vagy ahogy a legtöbben ismerik, a Zöld barát – egy furcsa, félig ember, félig fa szerzet, aki az élet védelmezőjeként Runaterra erdőit járja. Jól ismeri a természet titkait, és mély barátságot ápol minden apró lénnyel, amely az erdőben nő, fészkel vagy kúszik. Ivern a vadonban bolyong, és gazdagítja az erdőket. Bölcs tanácsokkal lát el mindenkit, akivel szembe találja magát, és néha-néha egy kotnyeles lepkére bízza a titkait.
A Freljord korai éveiben Ivern egy szenvedélyes harcos volt megingathatatlan eltökéltséggel és vasakarattal. Amikor azonban hatalomra kerültek a Jégszülöttek, akik őt és a népét csupán szánalmas halandónak tartották, akik dacolnak az ő szent akaratukkal, Ivern tehetetlen volt. Rokonaival cselszövést eszelt ki a gonosz uralkodók hatalmának megdöntésére. Kegyetlen Ivern egy harcedzett zászlóaljjal a parancsnoksága alatt kihajózott hát a Jégőrzők fagyos kikötőjéből, és útnak indult egy távoli vidék felé, amely a legenda szerint minden mágia forrása volt. Ha megkaparinthatná magának azt a szörnyű hatalmat, Ivern végre megtörhetné a Jégszülötteket. Ahogy a flotta eltűnt a horizont peremén, azzal az emlékezetből is kihullottak; csupán mítosz és legenda maradt utánuk. A harcosokat sohasem látták többé – idővel eltűntek a freljordi történelemből, akár a lábnyomok a hóban.
A tenger, mintha csak megrémült volna a harcosok nemes szándékától, olyan pusztító hullámokkal sújtott le rájuk, hogy azzal még a legbátrabbak elszántságát is megingatta. Ivern, miután számos zendülőt kardélre hányt, armadájával végül kikötött Ionia partján, és kegyetlenül lemészárolta az ellenálló őslakosokat. Az ioniaiak megadták magukat, és a freljordiakat egy Omikayalan nevű, szent lugashoz vezették, amelyet a Világ Szívének neveztek. Ivern emberei ajándéknak hitték a gesztust, úgy gondolták, így fogadnak nekik hűséget a leigázottak. Ám ott, abban a furcsa, dús növényzetű kertben várt rájuk a legkeményebb ellenállás.
Folytasam ? :33 OwO *--*