-Rangsorolt meccset sosem adunk fel!- visszhangzott a csendes külváros egyik családi házból.
–Még nyerhetünk srácok! Attól még ,hogy 10-20 az állás még nyerhetünk csak kitartás!
Az utcán kocogó fiatal nő és mellette a kutyáját sétáltató öreg asszony felfigyelt
,hogy egy két emeletes fehérszínű családi házból ezek az ösztönző mondatok szűrödnek ki a földszinti ablakból.
–Remélem nincs semmi gond Powelléknél – mondta kicsit aggódóan az öregasszony.
Mivel az öregasszony kicsikét már nagyot hallott így a teljes mondatot nem értette csak annyit tudod felfogni az egészből , hogy a Powell család házából zaj szűrődik ki.
Amint telt az idő egyre több környékbeli ember figyelt fel az ordibálásra.
Egyesek aggódtak mások dőltek a röhögéstől ahogy a földszinti ablakból ömlött kifelé a káromkodás és a szitkozódás.
Valószínűleg akik nevettek azok nyilván tudták mi történik a Powell család házában… akik pedig aggódtak azok pedig kevésbé.
-Charlie te tényleg ilyen hülye vagy?!
Ordítottam a mikrofonba miközben próbáltam helyrehozni a meccs álláspontját több kevesebb sikerrel.
–James wardold a baront és a környékét addig mi leszedjük a sárkányt … ja és Charlie most kérlek legyél velünk szükségünk van a damagedre.-
-Rendben srácok hallottátok Mikeot- szűrődött át a fejhallgatómból Oliver hangja…
( Folytasam ? :D Vagy ne ? :D )
Jan
16