Na szóval ... hol is tartottam ? ... Ja igen jó meleg kandalló mellet eszek egy csokiiii... vagyis ... ja nem más sorry sorry ^^
Hideg volt ... felemelte a földről ,és legnagyobb megdöbbenésére a következő pillanatban egy komoly tekintetű parányi csecsemővel nézett farkasszemet, Jakab a karjába vette a a kislányt, miközben azon töprengett, vajon ki hagyhatta itt szegénykét a hóban az év leghidegebb napján.
Na jóóóó ez a valaki alaposan bebugyolálta egy nehéz gyapjútakaróba, de azért kicsikén látszott, hogy rettenetesen átfagyott: az ajka sötétkék volt, szempilláján hópelyhek ültek.
Ahogy a csecsemő sötét ibolyaszín szeme merően bámult az arcába, Jakabnak az a kínos érzése támadt, hogy ez a csöppség már láthatott egy-két dolgot rövid élete során, olyan dolgokat amilyeneket halandó ember sem lenne szabad látnia.
Eszébe jutott a saját családja : nagyot sóhajtót.
Vigyázva betakargatta a csecsemőt kék varázslóköpönyegébe, és szorosan magához ölelte, miközben futva igyekezett a Vár kapuja felé.
Abban a pillanatba ért oda a felvonóhídhoz, mikor Tom, a kapuőr éppen kiáltani akarta a hidasfiúnak, hogy kezdjék el feltekerni a hidat tartó láncot.
- Hajszál híján elkéstél ! Mondta rá Tom. - Fura népség vagytok ti,varázslok! Csak tudnám minek mászkáltok odaki ebbe a farkasordító hidegbe....
- Ahham .. Jakab szeretett volna minél gyorsabban elsurranni Tom mellett, de előbb még elő kellett rukkolnia a kapupénzzel.
Kapkodva kotorászni kezdett a zsebében, talált egy ezüstkrajcárt és sietve Tom markába nyomta.
-Köszönöm, Tom! Jó éjszakát.
Tom úgy bámult a krajcárra, mintha valami undorító bogár lenne.
Kira kisasszony az előbb egy félkoronást adott!
Igaz, ő most már nem akárki: Ki nevezték Fő-fő varázslónak...
-Micsoda ?? - hördült fel Jakab
-Az ám! Nem akárki, úgy ahogy mondom!
Tom félreállt , hogy beeressze, és Jakab becsusszant a kapun.
Amikor nekivágott a Toldalékoz vezető sötét alagútnak, hirtelen egy bíborszínbe öltözött magas alak lépett elő a homályból, és elállta az útját.
-Kira ! - hápogott Jakab -Honnan a csudából...
-Nehogy eláruld valakinek, hogy úgy találtad! Ő a te saját gyereked! Megértetted ?
Jakab döbbenten bólintott. Mielőtt egy szót is szólhatott volna, Kirát elnyelte egy bíborszínű ködgomoly.
Jakab agyába sok kérdés jött hirtelen miközben megtette az utat.
Ki lehet ez a kislány ?
Mi köze van hozzá Kirának ?
És hogy lett Kira hirtelen Fő-fő varázsló ?
Amint a lakásuk elé ért, valaki felrántotta az ajtót, és egy testes vörös képű nő rontott ki rajta, a Főbábák sötétkék köpönyegében, futtában kicsit neki ment Jakabnak.
Ő is csomagot vitt a karjában, de ez a csomag tetőtől talpig be volt tekerve valamilyen kötszerbe, és az asszony úgy vitte a hóna alatt, mintha a postára igyekezett vele, hogy még zárás előtt feladja.
-Meghalt - rikoltotta a Főbába. Óriási lendülettel félrelökte Jakabot, és kirohant a folyosóra.
Bentről, a szobából Lina sikoltozása hallatszott.
Jakab nehéz szívvel lépett a szobába. Odabenn felesége az ágyon feküdt, és hat halálsápadt fiúcska vette körül, akik nagy rémületükbe sírni se mertek.
-Elvitte.... - szólalt meg Lina reménytelenül.
Meghalt és az a nő elvitte!
Ebben a pillanatban Jakab érezte, hogy a csomagból, amelyet még mindig a köpenyege alatt rejtegetett, meleg nedvesség szivárog.
Mondani akart valamit, de nem talált szavakat.
Elővette a csomagot a köpönyege alól, és némán a felesége karjába helyezte.
Lina könnyekben tört ki.
Hát ez ez kicsit volt benne olyan amit nem ide való de bocsánat ezért ^^
De most már 7 komment kell a kövi fejezetért x3
Nov
15