Jakabule *-*

- Hinni akarok ! -jelentette ki thkitti.
 tocsilla a társára nézett. Kitti pár méterre ült t?le; vörös haját összekócolta a szél, kék szeme merengve bámulta a sötéted? eget.
 A lombok koronája felett kigyúltak december el? csillagai. A növekv? holdsarló alacsonyan vándorolt a monitort megvilágitva a nyított ablaknál.
 A magasra n?tt f? mélyén magányos tücsök ciripelt, még meg em született társait szólongatva.
- Hinna ? Miben ? -kérdezte Csilla a legaktivabb modink haját csavargatva.
- Mindenben - felelte Kitti. Felhúzott térddel, karját a sípcsontja köré kulcsolva üldögélt,
állát a térdére támasztva. -Abba amiröl az egész oldal beszél. Amiröl a nagyi szokot beszélni.- Rándított egyet a vállán. - Az egész Tomikás dologba.
- Hát akkor higgy! - vont vállat Csilla is. - Mi tart vissza ?
Kitti sokáig hallgatásba burkolózott; nem hallatszott más hang, csak a tücsök cirpegése. Délkeleten viharfelh?k gyülekeztek,
és a szell? ózon és er?s es? illatát sodorta feléjük a távolból.
Bár télhez képest zokatlanul meleg volt, hideg, nyirkos fuvallatok jelezték a vihar közeledtét.
Amikor Kitti végül megszólalt, a hangja lágy volt és álmodozó, mintha nem is Csillához beszélne, hanem saját magával folytatna párbeszédet.
- Mi tatz vissza? Az, hogy nem tudom, tényleg látomások-e vagy csak álmok.