Szervusz, kedves Olvasó!
Kérlek, helyezd magad kényelembe; vegyél magadhoz egy pohár forrócsokit; állítsd be a kedvenc zenéd; és add át magad az elmélkedésnek.
A mai nap alkalmával egy rövid tanmesét hoztam, hogy miután elolvastad, újra végig tudd gondolni az életed, s annak minden egyes mozzanatát...
Mesénk címe:
A kiskacsa, akinek túl nagy volt a pofája
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kiskacsa. Ez a kiskacsa egyszer arra az elgondolásra jutott, hogy ő erősebb és jobb, mint a többiek. Mindenkinek azzal dicsekedett, hogy ő mennyire de mennyire okos, erős, bátor és szép, s hogy mennyivel értékesebb, mint mindenki más. Voltak, akik nem hittek a kiskacsának, ezért elhatározta, hogy bebizonyítja az állításait. Kiszemelte a leggyengébbnek tűnő egyént; a csúf pockot. A kiskacsa napokon, sőt, heteken át piszkálta a csúf pockot, gonoszkodott vele éjjel-nappal.
De egy gyönyörű, napsütéses tavaszi napon a csúf pocoknak tele lett a töke, és egy tőrt szúrt a k**va kiskacsa k**rva kis szívébe.
A tanulság az, hogy hogyha valaki végtelenül ocsmány még nem jelenti azt, hogy nem egy álruhába bújt sorozatgyilkos.
S különben is; aki egyszer a csúf pocokkal b*szakszik, az máskor már nem fog. Mert k**vára meg fog dögleni.
Itt a vége, fuss el véle.
Remélem ez a kis tanmese elnyerte tetszésedet, kedves Olvasó, s valamelyest elgondolkodásra késztetett.
További szép napot Neked!
ééés bevágja a fejét az asztalba...*