2016. június 15, 12:47:53
Crystal Davis - Prológus
"Sosem tudhatod, hogy mikor jönnek a vágyaid. Mikor szeretsz bele egy srácba, aki viszonozza feléd az érzéseidet, azt se igazán sejthetted, hogy ki lesz a kiválasztottad. Lehet, hogy a többi ember szemében nem tetszést fogsz látni, vagy örömöt. De ki mondja meg, hogy kit szeressünk? Csak a szivünkre hallgassunk ez ügyben" - majd letettem a tollat a kezemből, aztán hátra dőltem a székemben, és a lapra meredtem. A karaktereken kezdtem el gondolkodni; főszerepben egy lány, aki húsz évesen az egyetemen találkozik egy új tanárjával, de közben már van egy jóképű és okos barátja. Nem tudja mit lépjen. Alig nyolc év különbség közte, és az idősebb között, a fiatalabbik meg pár hónappal idősebb a lánynál.
Mi legyen a vége? Valami nagy. Durranás. Elvigyorogtam, és újra a kezembe vettem az íróeszközt. A betűk, a szavak, a mondatok csak úgy jöttek folyamatosan, miközben a háttérben Meghan Trainor, Halsey és Taylor Swift számai mentek le sorjában, néha még Zayn-t is kihallottam. Ahogy végeztem már legalább vagy ötvenöt oldallal felnyitottam a gépemet, és elkezdtem begépelni. Részletesebben leírni a cselekményeket, kidolgozni a szereplőket.
Átadtam magamat az írásnak. Éreztem, amit a főszerepben lévő nő érzett, amikor kiderült, hogy titokban a tanárába szerelmes, miközben a másikat bolondította magába. Beállítottam az időket, hogy mikor rakja ki a bejegyzéseket, és egy gyors desing-t is elkészítettem még, meg egy trailer-re is volt időm. A videó színei megbabonáztak, majd ahogy anyukám bejött a szobámba, hogy bejelentse ebéd idő hatalmas mosollyal az arcomon mentem ki az asztalhoz, miközben még mindig magamban éreztem a karaktereket, akik a könyvbe vannak ragadva.
Átadtam magamat az írásnak. Éreztem, amit a főszerepben lévő nő érzett, amikor kiderült, hogy titokban a tanárába szerelmes, miközben a másikat bolondította magába. Beállítottam az időket, hogy mikor rakja ki a bejegyzéseket, és egy gyors desing-t is elkészítettem még, meg egy trailer-re is volt időm. A videó színei megbabonáztak, majd ahogy anyukám bejött a szobámba, hogy bejelentse ebéd idő hatalmas mosollyal az arcomon mentem ki az asztalhoz, miközben még mindig magamban éreztem a karaktereket, akik a könyvbe vannak ragadva.
- Apáddal arra gondoltunk, hogy a szünetben felutazhatnánk Wales-be, ahol lehetőségünk lenne kirándulni is - mesélte anyukám, mialatt a desszertet fogyasztottuk, én azonban csak vállat vontam.
- Biztos lesz pár új ötlet újabb történetekhez - kacsintottam rám apám - Tényleg, mikor mutattod meg a legújabb művedet, amivel olyan nagy beleéléssel írtál ma délelőtt?
Elvörösödtem, és megráztam a fejem. Ezt nem. Ezt nem kéne. Felálltam az asztaltól, és az ajtóhoz mentem, mire megfordultam.
- Nagyon finom volt, és köszönöm az ebédet, de muszáj beszélnem Sierrával - siettem vissza a szobámba, hogy rácsörögjek a barátnőmre, aki nagy örömmel köszöntjük vissza a telefonba - Elutazunk a szünetben. Minimum egy hétre.
- Remek. Ráérsz ma este? - kérdezte - Nem kérdezem, mert biztos a válaszod nem lesz. Ráérsz, s eljössz velem Sherlock bulijába! Öltözz fel! - ezzel megszakadt a vonal. Megint egy parti, ahol részeg fiatalok fognak táncolni a fülledt szobában, illetve medencébe ugrálni? Az ágyamba dőltem, s felsóhajtottam, hiszen Sierra mindig elérte, hogy menjek. Kicsit kimozgat engem a megszokott kerékvágásból.
Tagek:
