Motivation

A megbeszélés és egy gyerek

 

 

A szobámba a hátizsákomba összepakoltam annyi cuccot, amennyire tudtam, hogy szükségem lesz, mivel már volt tapasztalatom ilyenben ezért tudnom kell, hogy nem kell elrakni sok ruhát, mert bármennyire is koszos, büdös már az agyonhordott pólód, nincs több, és nincs szükséged többre, hogy lecseréld. Aztán lesiettem a lépcsőn, hogy a konyhában készítsek valami szendvicset magamnak és a kulacsomat meg tudjam tölteni vízzel, amikor kinyílt a bejárati ajtó, én meg nem vettem észre, hogy belép azon valaki. Neki mentem, és szépen elestünk. Egy lány feküdt előttem a kezét a fejéhez szorította, majd feltáplálkozott, közben mögötte egy srác jelent meg, egy jóképű fajta a keze tele cuccokkal.

 

-           Jól vagytok? – kérdezte előbb a gondolom ismerősre nézve, majd rám. Bólintottam, és magam is a lábamra álltam, bár a fejem még mindig nagyon kóválygott. Csak el ne hányjam magamat.

 

-           Olivia – mutatkoztam – Emma és Elliot? – néztem rájuk, mivel emlékeztem mit mondott Zsófia arról, hogy kik jönnek ma még az utazás előtt – Zsófi barátai?

 

-           Igen, úgy látszik a hírünk előbb ide ért, mint mi – mosolygott a srác, majd letette a csomagokat a bejárat előtt – Emma csillagász, én asztrofizikus.

 

-           Izgalmas szakmák. Én kincsvadász – ráztam meg a kezüket, majd bevezettem őket a nappaliba, ahol már mindenki ott volt – Emma. Elliot. Itt vannak a többiek, név szerint Fred, Annabel, Max, Ryan és Zsófit már ismeritek... – néztem körbe, amikor mögöttünk megjelent az említett lány, majd a nyakukba ugrott.

 

-           De jó, hogy itt vagytok! – puszilta meg őket – Akkor már mindenkivel találkoztatok – csapott a combjára – Hilton még nincs itt, és a neje!

 

-           Ők csak este érnek ide – szólt Anna, majd a férjéhez bújt. Hát, igen, olyan jó, amikor csendben meg tudnak lenni egymással. Mindenki ezeket a pillanatokat szereti a legjobban.

 

Megmutattam Zsófival az újoncoknak a szobájukat, majd felcipekedtünk nekik, azután lementünk, hogy részt vegyünk a csapat gyűlésen, amin a vezető még ott se volt, de imádja, ha mi együtt dolgozni, és nem neki kell összeszedni a csapatot minden egyes sarokból. Általában direkt mindig a legtávolabbi pontokra megyünk csak, hogy keressen minket. Tudom ez gonosz, de ki nem szeret szemétkedni a főnökével? Végül egy hatalmas térkép volt kiterítve az asztalra, amin a világ összes kincses lelőhelye szerepelt, olyan szigetek az óceánok közepén, ami egy általános földgömbön nem is mutatja, az olyan kis pontok adják nekünk a legnagyobb esélyt, hogy pénzhez jussunk.

 

-          Állítólag most lesznek, majd sokan a vizeken, mert valami régi, elsüllyedt hajót keresnek, amin elvileg van valami arany nyakék – mesélte Fred, miközben mutogatott a papír fölött. Annabel, pedig büszkén bólogatott. Nem is értem, hogy min vesztek úgy össze, mert semmi nyoma már.

 

-          Szóval ez az első megálló? – kérdeztem egy A betűvel megjelölt helyre, majd csak helyeselést kaptam a körülöttem lévőktől – Rendben, akkor holnap reggel indulunk is?

 

Ekkor kicsapódott az ajtó, mire minden szem kifelé nézett a nappali ajtajából, ami egyenesen rálát a bejáratra. Hilton volt, és mellette a nejével, Alexandrával, mint kiderült, aki egy kis gyereket fogott a kezében, a pici Lily-t. Elmosolyodtam a gyereket látva, majd összehúztam a szemöldököm. A gyerekét magával akarja hozni?

 

-          Főnök – kiált fel mellettem Max – Üdvözlöm a ragyogó családját is – apró mosolyt mutat feléjük, majd oldalba lök, mivel én még mindig szóra nyitott szájjal állok, mint egy cövök, és a kislány engem figyel nagy, zöld szemeivel.

 

-          Nem mondhatja komolyan, hogy a gyerekét magával akarja hozni – rázom meg a fejem, majd csettint egyet, amire a fejét is megrázza.

 

-          Dehogy – simogatja a kicsi arcát – Maga fog rá vigyázni – azt hiszem erre le kell ülnöm, mert ez nem jelent sok jót számomra – Szóval a legközelebbi városba, ahol megállunk, majd piheni, maga és Ryan kibérelnek egy lakást, és Lily-vel úgy fognak élni, mint egy család – csapja össze a tenyerét, én meg nem kapok levegőt. Oké, aranyos gondolat, de miért nem inkább a már házasokat kéri meg ezzel a feladattal, és miért pont az exemmel?

 

-          Nem teheti ezt Oliviával – véd meg Max, de sajnos ezt már eltervezte – Fred és Anna jobban fel vannak erre készülve – fogja meg a kezem, amire egy picit meg tudok nyugodni, de annak a férfinak a pillantását, akit bármikor megtudnék folytani, még mindig érzem magamon – Ők már házaspár, és ezzel a baba vigyázással megtapasztalhatják milyen egy kisgyerek – nagyon akarja, hogy velük menjek, persze én is, de féltem, hogy ezzel magát keveri bajba.

 

-          Elvállaljuk – öleli át az említett pasi a nejét, aki mosolyogva bólint – Már gondolkodtunk e felől – vakarta meg a tarkóját Freddie, majd Annabel hasára teszi a kezét. Na ne!

 

-          Tegnap elintéztük, hogy terhes legyek, s ma reggel pozítiv volt – jelenti ki a nő, akinek boldog könnyek folynak le az arcát. Istenem, ez hatalmas dolog!

 

-          Rendben – sóhajt Hilton, majd átveszi Lily-t, aztán leteszi, és a kicsit odarohan hozzám. Leguggolok a magasságához, majd megsimogatom a fejét.

 

-          Úgy nézel ki, mint a nővérem – mosolyogja, és hirtelen megmerevedek, majd a főnökömre pillantok, aki úgy néz, mintha karót nyelt volna – Neki is volt egy ilyen helyes barátja – Max és az én kezem azonnal elengedni egymást, és nevetve puszit nyomok az arcára, és füléhez hajolok – Nem a hercegem, csak egy nagyon jó barátom.

 

-          Oh – mondja – Hát a testvéremnek is volt egy fiú barátja, akivel legjobb baráti szinten voltak, aztán...

 

-          Lily! – szól rá az anyja, majd a kislány cipzárt helyez a szájára, és visszarohan az anyjához. A haveromra nézek, aki nevetve túr bele a hajába. Sosem tekintettem rá úgy, mint minden másik lány. Milyen helyes, milyen szép a szeme, és mennyire tud jól állni neki a kócos haja. Jesszusom. Talán igaza volt a kislánynak. Kezdek beléhabarodni, csak eddig nem volt róla tudomásom mégis mit csinálunk, vagy ez csak egy fellángolás, és valójában az új fiú, Elliot jobban érdekelne. Jóképű volt, és viszonylag aranyos is.

 

 

A megbeszélést berekesztve indulok kifelé az udvarba, hogy kiszelőztessem a fejemet. Ennyi információ áradat még nem ért az elmúlt pár hónapban, így teljesen szokatlan nekem az egész.