Miért és mióta locsolkodunk húsvétkor?

A locsolkodás régi magyar szokás. Apor Péter 1736-ban Metamorphosis Transylvaniae című művében már ír erről„úrfiak, alávaló, fő és nemes emberek húsvét másnapján az az vízben vetü hétfün járták a falut, erősen öntözték egymást az leányokat hányták az vízben” A szokás ismeretes Csehországban, Szlovákiában, Ukrajnában és Lengyelországban.

Kérdés, hogy miért? A magyar hagyományok között a húsvéti locsolkodásban benne van az ősi óvó, védő, rontáselhárító, termékenységvarázsló, szakrális megtisztító szerep. A húsvéti locsolkodás a rituális megtisztulás jelképe. A Magyar Néprajzi Lexikon így ír erről: „A húsvéti locsolás ősi katartikus rítus keresztényiesített formája. Eredetének egyházi magyarázata részint a keresztelésre utal, részint arra a legendára, amely szerint a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat locsolással akarták volna a zsidók elhallgattatni, illetve a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadás hírét vivő asszonyokat.” (Tátrai 1979, 606)

Milyen szokások kapcsolódnak hozzá?

Tojásfestés: Egy legenda szerint mikor Krisztus a keresztfán függött, előtte egy asszony egy nagy kosár tojással állt meg imádkozni, és Krisztus vére rácseppent a tojásokra. Ezért szokás a húsvéti tojást pirosra festeni. A vallásos magyarázaton túl a piros szín nemcsak a vért, az életet is jelenti.

Locsolóvers eredete talán a rontások elleni ráolvasásosok, a jókívánságok megfogalmazása iránti igényből alakult ki.

Bizonyos helyeken szokás még:

- a vesszőzés, amellyel a legények megcsapkodták a lányokat.

- hajnalfa, hasonlatos a májusfához, ahová rögzítették, oda kértek bebocsátást.

- kókányolás, a tojás szilárdságának vizsgálata, az nyert, akié az erősebb

Áldott ünnepeket kívánok mindenkinek!