Ülök egy kényelmes bordó bör kanapén. A fejemet hátra döntöm és a plafont bámulom, csak bambulok. Lehet gondolkodnom kéne valamin? Talán a jövömön? Mire mennék vele, úgysem tudom most kitalálni a következö 2 évemet. Nem, ahhoz most túl fáradt vagyok. Inkább csak nézem tovább a fehér plafont, az nem megeröltetö. Söt különösen kellemes csak kibámulni a fejemböl. Jé megjelent egy pók, nem úgy tünik mintha sietne. Egyedül van, mint most én is. Lehet pont ezért jött ki a sarokból. Megállt, lehet elfáradt. Gyorsan telik az idö, pedig még csak most helyezkedtem el. Lehet most már felkéne kelnem a kanapéról, de olyan kényelmes. Egy kicsit még pihenek itt. Csak pár percet, nem többet. Lehet megvárom, hogy a pók elinduljon és utána én is felkelek a kanapéról. Ahogy nézem ö sem siet sehová, jól elvagyunk itt a szobában. Ö a plafon közepén, én meg a kanapén. Tényleg olyan kényelmes ez a kanapé, eddig nem is tünt fel. Azt hiszem kezdek elálmosodni, de nem szabadna elaludnom. Nem szabad, még sok dolgom van. Bár csak pár perc nem hiszem, hogy gond. Olyan nyugodt itt minden és ez a kanapé, de kényelmes. Lehet kicsit lehunyom a szemem, olyan nehezeknek tünnek, csak el ne aludjak... olyan kényelmes ez a kanapé...
Hali! Remélem tetszett az elsö kis szösszenetem. Sajnos a blog a hosszú ö és ü betüt kicseréli egy ?-re, ezért végig rövidekkel kellett, hogy írjam. Így elég szörnyen néz ki, de kérlek nézzétek el nekem.