Levelek a múltból

Sziasztok!

Ha bármi hozzáfűznivalótok lenne az irományomhoz akkor ez a bejegyzés alatt tehetitek meg :)

Olvasási sorrend felülről lefelé, hogy egyszerűbb legyen :D

A költözést mindig jó dolognak gondoltam, de most ki kellett selejtezni a régi dolgokat már nem tetszett annyira. Tudom, hogy el kéne szakadnom a múlttól, és ennek az első lépése az lenne, hogy kidobálom a régi kacatokat, játékokat. A férjemmel azt terveztük, hogy csinálunk egy garázs vásárt, hogy legyen valami hasznunk a nem kellő dolgokkal. Még sose voltam garázs vásáron.

Én felmentem a padlásra, míg a férjem a garázsban nézett körül. Elkezdtem elhúzni a dobozokat, dolgokat, hogy hozzáférjek a régebbi ládákhoz. Ahogy kutakodtam rábukkantam a gyermekkori faragott dobozomra. Nem is emlékeztem, hogy ez itt van fent, vagy, hogy egyáltalán még megvan. Azt hittem, hogy költözés közben elveszett vagy ott hagytunk a régi házban.

Elpakoltam róla pár régi kacatot és letettem a padló közepére. Leültem mellé és kinyitottam. Meglepődve tapasztaltam, hogy minden egyes levél megvan és ép. Kivettem az elsőt és elkezdtem olvasni...

Kedves Fájdalom!

Én soha sem akartalak megismerni, de te rám erőltetted magad, beférkőztél a bőröm alá, ott lüktetsz a szívemben és nem hagysz egyedül egy percre sem. Amióta csak az eszemet tudom egyszer sem volt, hogy ennyi ideig kimaradtam volna suliból. Mindig is kitűnő tanuló voltam és minden órára rendesen bejártam még betegen is. Soha sem hiányoztam egy napot sem és erre lassan a második hét is elkezdődik nélkülem. Ez az egész múlt hétvégén kezdődött.

Cody-val a szokásos kávézónkban ültünk az Elmore Street sarkán és az elhaladó autókat figyeltük. Nem volt nagy forgalom, hiszen vasárnap este volt. Én egy forró csokit rendeltem, hiszen tudniillik itt készítik a világ legfinomabb forró csokiját. Cody a szokásos fekete kávéját kortyolta, amikor megpillantottam az első hópelyheket. Az italunk elfogyasztása után kimentünk a hóesésbe, akkor már nagy pelyhekben hullt a hó. Cody elkezdett csikizni és én meg menekültem előle. Szaladgáltunk egy jó ideig, és a park széléhez érve sem álltunk meg. Gyors körülnéztem az úton és átszaladtam. Tudom, hogy ez szabályellenes, de nem gondoltam, hogy bármi következménye lesz. Megálltam a túloldalon és megfordultam.

Az egész olyan volt, mint a filmekben. Mintha lelassult volna az idő és a másodpercek percekké váltak. A szemem láttára ütötte el egy kamion. A kamion még csak nem is lassított, meg sem állt, csak ment tovább, mintha mi sem történt volna. Percek kellettek, hogy felfogja mi is történt valójában a szemem előtt. Emberek gyűltek körém és kérdezgettek. Jól vagy? Hívjuk anyukádat? Hol vannak a szüleid? Úgy látszik valaki kihívta a rendőröket és a mentőket is, mert láttam a fények villódzását. A hangok eltompultak és a szemem előtt fények színes kavalkádja játszadozott.

Miért pont velem kellett, hogy ez megtörténjen? Miért én vagyok az, akinek ezt mind el kell viselnie? Mond, miért? És miért kellett hagynod, hogy végignézzem a balesetet?

Szeretettel,
Sky

Kedves Őrület!

Csak pár nap telt el az előző levelem óta, de semmi sem változott. Szeretném felhívni a figyelmedet arra, hogy nem vagy a kedvencem és még csak nem is kedvellek. Elsorvasztasz belűről és nem élhetek már többé normális életet. Egyik pillanatban majd meg szakad a szívem Cody hiányától a másik pillanatban meg teljesen érzelemmentesen tudok gondolni a halálára. A barátaim aggódnak, a szüleim még a széltől is óvnak. Nem akarom ezt.

Hogy enyhítsek zavarodottságomon, elővettem a korcsolyámat és felkerestem a közeli korcsolya pályát. Felhívtam Elizát, hogy eljönne-e velem, mert a szüleim nem engednek el egyedül. Rögtön beleegyezett és azt mondta, hogy tíz perc múlva nálunk lesz.

Bepattantunk a kocsijába és már száguldottunk a befagyott tó felé. Útközben folyton kérdezgetett, hogy hogy vagyok. Nem válaszoltam. Még a kocsiban átvettük a korcsolyát, hogy ne kelljen cipelni. Több mint két órán át korcsolyáztunk és ez volt a legjobb napom a baleset óta. Amíg a jégen voltunk nem gondoltam se Cody-ra sem a balesetre, csak élveztem a jeget a lábam alatt és a száguldás érzését.

Sajnos haza kellett mennünk és amint leléptem a jégről rám tört Cody hiánya. Némán telt a hazaút. Nem tudtam mit mondja és Eliza sem. Hazavitt és kirakott, egy öleléssel búcsúzott. És most én is bú csúzok tőled Őrület.

Szeretettel
Sky

Kedves Harag!

Szeretnék dűlőre jutni veled, te nem ütöd bele az orrodat az én dolgomba és cserébe megadom neked, amit szeretnél. Igaz nem tudom pontosan, hogy mit is szeretnél. Tessék most boldog vagy? Haragszom magamra es az egész világra, hogy hagyta ezt megtörténni. Haragszom Cody-ra is, amiért ilyen figyelmetlen volt. Mielőtt átszaladt utánam, körül kellett volna néznie. Sőt a sofőrnek, sem kellett volna ilyen gyorsan és figyelmetlenül vezetnie.

Talán, csak talán, ha többször figyelmeztettem volna, hogy ne szaladjon át az útón figyelmetlenül. Mindig ezt csinálta, vakmerő volt és mintha nem lett volna veszélyérzéke. Szeretett mindenre felmászni és engem is szeretett magával vinni. Igaz nem volt mindig kedvem olyan dolgokat csinálni, amik akár az életünkbe is kerülhettek. De szerettem, úgyhogy bármire képes voltam, hogy vele legyek.

Egyszer kitálalta, hogy másszunk fel a házunk tetejére, mert onnan jobban látni a csillagokat. Előszedtük a sufniból a létrát és a ház falának támasztottuk. Én mentem elöl, Cody meg jött utánam, azt mondta elkap, ha leesnék. Felvittünk egy pokrócot is, kiterítettük majd én lemásztam, hogy felhozzak egy meglepetést neki.

Egy kis kézzel hajtogatott dobozzal a kezemben ügyeskedtem vissza magam a tetőre. Megcsúsztam, de elkapott és mikor már stabilan álltam megcsókoltam, majd a kezébe nyomtam a dobozt egy "Boldog születésnapot!" felkiáltással. Én lekuporodtam a pokrócra és figyeltem milyen reakciót vált ki belőle a doboz ragtapasz.

Elnevette magát, majd mikor hozzám akart volna jönni megcsúszott és leszánkázott a tetőről. A tető szeléhez óvakodtam és lenezve azt láttam, hogy fekszik a földön, körülötte a ragtapaszok szétszóródva és még mindig nevet. Gyorsan lesiettem hozzá és aggodalmas arckifejezéssel egy ragtapaszt ragasztottam a térdére, majd én is elnevettem magam. Hogy lehet az, hogy akárhonnan esik le nem lesz semmi baja, de ha én akár csak egy kicsit is felbukom, már mehetünk, hogy összevarrják valamimet?

Mérges voltam rá aznap, és minden nap, amikor előállt valami orbitális hülyeséggel. Mérges voltam rá, hogy ha valami miatt elvesztem, akkor az az ő "bátorsága" miatt lesz. Nem értettem, hogy miért nem veszi észre, hogy nem kéne ilyen veszélyes dolgokat csinálnia. Végül is igazam lett, csak hogy nem jók a következményei.

Szeretettel,
Sky

Kedves Gyűlölet!

A napok összefolynak, minden nap ugyanolyan. Unalmas és csak cammog a fáradt testével a megsemmisülés felé.

Lassan már kebelbarátomként tekintek rád, hisz folyton velem vagy. Te vagy az egyedüli, aki mindig velem van, és azt akarja, amit én, azt gondolja, amit én. Tudod, mire vágyok, és azt is, hogy hogyan valósítható meg. Tudom, hogy te mire vágysz, de hogy hogyan valósítsam, meg arról fogalmam sincs. Meg akarod találni azt, aki mindezért a felelős és ez teljesen rendben is lenne, amíg a barátaim kimaradnak ebből. De neked az nem felel meg, igaz? Mindenképpen tönkre akarod tenni az életemet? Segítek neked, de akkor hagyd békén a barátaimat. Hagyd ki ebből Elisát és Brendont, nekik semmi közük ehhez!

A minap átjöttek egy doboz fánkkal és az új X-Men filmmel, Hugh Jackman utolsó szereplésével, mint Logan. Tudták, hogy óriási Hugh Jackman rajongó vagyok és csak miatta néztem meg az X filmeket. Tehát kényelmesen elhelyezkedtünk a kanapén és elindult a film. Fogalmam sem volt róla hogy ez lesz a következménye annak, hogy látom meghalni a kedvenc színészemet, még ha nem is ez volt a kedvenc szériám tőle, akkor is nagyon megrázó volt. Főleg pont ebben az állapotomban.

Elindult a film, az eleje nagyon tetszett. Jók voltak a poénok, az akciók is szépre sikerültek és a történet is megható volt. A vége felé kezdett kivilágosodni előttem, hogy nem lesz ennek olyan jó vége, ahogy reméltem. Amikor a végső harcra került sor nem mertem oda nézni, csak a végén és akkor is félve. Jól is tettem. Felkaptam az először a kezem ügyébe kerülő tárgyat és elhajítottam, majd összeroskadtam és elkezdtem bőgni. Nagyon megrázó volt, akkor is, ha tudom is hogy nem halt meg igazából. Gyűlöltem a rendezőt hogy ezt tette vele és az egész világot, hogy ezt tette velem.

Felálltam és elindultam az ajtó felé. Kiléptem a hóra és a zoknim azonnal átázott. Elisa felkiáltott, hogy jöjjek vissza, míg Brendon átkarolt hátulról és megnyugtató szavakat súgott a fülembe. Megfordított majd behúzott a melegbe. Leült a kanapéra és az ölébe ültetett majd a hátamat simogatva nyugtatgatott tovább. Átöleltem és szabad utat engedtem e könnyeimnek. Sirattam a filmet és sirattam magamat, hogy hogy lehetek ilyen szánalmas, hogy lehetek ennyire pisis.

Tehát mégsem vagy annyira kedvencem, így a levelem végére rájöttem, úgyhogy megkérlek, hogy távozz az életemből. Tudom, hogy nagyon ingadozó a hangulatom és az egyik pillanatban még szeretek valakit a másikban meg már nem, de ez velem jár egy csomagban. Ennél fogva, ha nem vagyok ínyedre való, akkor takarodj innen!

Szeretettel
Sky

Kedves Boldogság!

Nagyon hiányzol, az életem azon területeiről ahol már nem te uralod az elmémet, hanem a Harag, a Gyűlölet vagy a Magány. Szeretnélek visszakapni és ehhez kell az, hogy megkeresselek, de nem tudom, merre lehetsz. Kerestelek mindenhol ahol régen jártál. Korcsolyázás, tanulás, filmnézés, a barátokkal való beszélgetés. De hát ilyen az én szerencsém, úgyse kapom meg azt, amit szeretnék, vagy amire szükségem van, de cserébe elveszetem a nekem fontos dolgokat, embereket.

Tudom, hogy ez egyben az én hibám is, hiszen elzárkózok az berektől a barátaimtól és az egész világtól is, de nem azért hogy megbántsam őket, hanem azért hogy magamat védjem. Nem szeretném, hogy az egyik dürohamom vagy a hirtelen támadó hangulatváltásaim kihatással legyenek a szeretteimre. Tudom, hogy ez az ő szemszögükből nézve egyszerűen érthetetlen és azt is tudom, hogy valakinek meg kéne, hogy nyíljak ezt mondja a pszichológusom is, akihez anyukám küld el minden héten 2x, de valahogy nem találom senkiben a bizalmat. De talán, csak talán lehet, hogy tudom, kihez kellene fordulnom. Igaz nem ő volt a legjobb barátom, de ő is volt hasonló helyzetben és biztos megérti, min megyek át. Igaz két évvel idősebb volt nálam majdnem tizenkilenc éves.

Tegnap átmentem Wilson-hoz, miközben sűrűn hullt a hó és azon gondolkoztam mi lenne a legjobb ürügy, hogy beengedjen. De végül nem kellett semmi ürügy, mert amint meglátta, hogy én álldogálok a küszöbön, máris invitált be a melegbe. Bár valószínűleg az a tény is közrejátszott, hogy csak egy póló és egy kabát volt rajtam, meg persze egy nadrág. Leültem a nappaliba és egy pohár meleg tea landolt a kezemben, Wilson aggódó tekintetével együtt.

Ő az anyukáját veszítette el egy autó balesetben egy éve. Benne volt a heti lapokban is a tragikus baleset ahonnan csak ő menekült meg. Ha jól tudom éppen bevásárlásból jöttek hazafele és beszélgettek, amikor egy gyorshajó át hajtott a piroson és pont az ő autójukban landolt. A vezető felőli oldalon a karosszéria felismerhetetlenségig összeroncsolódott. Az anyukája életét vesztette, de megmentette ezzel a fiát. Ezért gondoltam, hogy meg fog érteni.

Nagyon jól megértettük egymást és el tudtam mesélni neki mindent, ami a szívemet nyomta. Kedves volt és felajánlotta, hogy aludjak, nála mivel későre jár az idő és nem szeretné, ha egyedül kószálnék a sötétben. Felhívtam anyukámat is és beleegyezett, ha reggel azonnal haza megyek. A szülei nem voltak otthon így a bárból elővett egy kis italt is. Én eleinte nem akartam belőle inni, de addig kínálgatott, hogy megkóstoltam. Nem tudom mi volt, de jó íze volt, kicsit édeskés, de alkoholos. Mondta, hogy nem kell félni, apja sokáig dolgozik és csak reggelre ér haza. Előre éreztem, hogy mást is szeretne nem csak beszélgetni, és ez megijesztett, de mivel már kellően spicces voltam észre sem vettem, ahogy egyre közelebb kerül hozzám. Csak arra figyeltem, hogy végre valahára mintha boldognak éreztem volna magamat. Abban a pillanatban nem érdekelt semmi csak a pillanatnyi felüdülés. Közelebb hajolt majd a szája a számhoz ért, ami feloldotta a gátlásaimat. Utána már nem volt megállás.

Így visszagondolva nem is volt olyan jó ötlet hogy hogy átmentemhozzá, de legalább akkor jól éreztem magam. A reggel zavaros volt, és nem emlékszem tisztán hogyan is kerültem haza, de itthon azonnal az ágyamba zuhantam.

Már megbántam, amit tettem, és gyötör a bűntudat hogy Cody-n kívül bárkihez is ilyen közel kerültem. Nem kellett volna az, hogy ennyire keresselek Boldogság, de hiányoztál és azon az estén megtaláltalak, meg, ha csak egy pár órára is. Szeretnék több időt eltölteni veled.

Szeretettel,
Sky

Kedves Magány!

Kezd unalmas lenni a jelenléted és emiatt gondoltam keresek valaki mást, akivel el tudok lenni. Hát ez meg is lenne, hisz ott vannak a barátaim, akik mellettem vannak. Akármennyire is ellöktem őket magamtól ők nem hagyták ezt és mindig kerestek, vigyáztak rám. Ha nem ez az igaz barátság, akkor mi? Akkor hogyan lehet valakit a barátodnak nevezni, ha ezt nem teszi meg érted? Én csak azt a két embert nevezem barátomnak, akik mellettem állnak bajban is. És ők bizony Elisa és Brendon. Tudom eddig nem írtam Nektek sokat róluk, mivel eddig azzal voltam elfoglalva, hogy milyen rossz nekem és az nem izgatott, hogy a körülöttem élőknek ez mennyire rosszul esik, hogy ellököm őket magamtól.

Ma reggel azzal a tervvel keltem fel, hogy szervezek valamit, ami jobb kedvre deríti őket. A tervem része volt egy film és egy kosár is megpakolva a kedvenc finomságaikkal. Elmentem tehát a boltba hogy beszerezzem Elisa különleges cukorkáját és Brendon kedvenc kekszét. Miután beszereztem egy doboz csokis mentolos kekszet és két csomag zselés cukrot, bementem az utca túloldalán található videotékába, hogy kikölcsönözzem az első X-Men filmet. Ez volt az a film, ami sorsfordító volt a barátságunkban. Persze akkor még négyen voltunk.

Egy kellemes szombati nap volt szépen sütött a nap, de nem volt túl meleg, csak annyira hogy ne fázzunk pulóver nélkül. Beültünk tehát az osztállyal a mozi terembe és megnéztük a filmet, majd utána mindenki mehetett a maga dolgára. Csakhogy mi összevesztünk azon, hogy Magneto teljesen rossz-e vagy meg lehet érteni őt is. Végül nem tudtunk dönteni, de jó volt hallani egy másik ember gondolatait is. Azután minden képregény filmet együtt néztünk meg és megbeszéltük az észrevételeinket.

Nagyon szeretek velük lenni és szórakozni, vagy csak beszélgetni. Jó érzés hogy van velem valaki, hogy nem vagyok egyedül és vigyáznak rám. Mikor a filmnek vége lett megöleltem őket és egy köszönömöt súgtam a fülükbe. Nem vagyok az a fajta, aki csak úgy bocsánatot kér, vagy köszönhet mindenkinek mindent. Úgyhogy tőlem ez az egész este egy óriási ajándékkal ért fel. Igazság szerint úgy érzem közelebb kerültem Brendonhoz, legalábbis tegnap elég sokszor ért hozzám mindenféle béna indokkal. De tudom, hogy nem kellene bemocskolnom Cody emlékét, egyszer már így is megtettem. Bár Brendon csak a barátom, mint Elisa úgyhogy nem aggódok amiatt, hogy esetleg ő mást tervezne.

Tehát kedved Magány kérlek, hagyd el a fejemet és a közelembe ne gyere, mert ha meglátlak, akkor nem állok jót magamért.

Szeretettel,
Sky

Kedves Szomorúság!

Megint kezdesz elnyomni és nem tetszik ez! Szeretném, ha abbahagynád a zaklatásom és egyedül hagynál. Hogy ténylegesen elbúcsúzzak, a gyásztól ahhoz az kell, hogy te is távozz az életemből. Hogy visszanyerjem, a boldogságom ahhoz az kell, hogy ne is lássalak titeket többet. Tudod, két hónapja még kinevettem volna valakit, aki azt mondja, hogy leveleket fogok írni és csak így békélhetek meg Cody elvesztésével. Pedig igaza lett volna. Lassan véget ér a levél áradatom, hiszen nem maradhatok örökké a papír és a toll rabja.

Utolsó levelemben elmondanám, hogy mi pontosabban ki volt az, aki kihúzott ebből az állapotomból. Talán nem is olyan meglepő a kiléte, hiszen egész végig mellettem volt és még most is folyamatosan az én pártomat fogja.

Igazság szerint eleinte fel sem tűnt, hogy máshogy viselkedik velem, és mivelhogy el voltam foglalva saját magammal. Úgyhogy Elisának kellett felvilágosítani a szándékairól és ezt elég kínosnak tartottam. Nem vettem komolyan, és így visszanézve jobb is volt így.

Egy melegebb nap volt, ami azt jelentette, hogy nem fagy le a kezem, ha kimegyek a házból kesztyű nélkül. Jól fel voltam öltözve, de még így is fáztam egy kicsit. Leültem a teraszon a hintaszékre és néztem, ahogyan a leheletem előgomolyog az számból, majd szép lassan eltűnik.

Ott hintáztam becsukott szemmel, amikor valaki az ölembe dobott egy tábla chilis étcsokoládét. Valaki, aki tudta, hogy az a kedvencem, és azt is tudta, hogy az enyhébb napokon, a teraszon szoktam ülni. Leült velem szembe a padra és azonnal felismertem a neon zöld kabátját. Csak ő képes ilyen színekbe öltözni, úgy hogy közben nem néz ki borzalmasan. Vajon hogyan csinálja ezt? Van valami extra ereje vagy kisugárzása? Nem tudom, de őszintén szólva abban a pillanatban ez nem érdekelt, csak az ölemben fekvő csokoládéra koncentráltam. Olyan jól esett, ahogy a hideg csoki felmelegedett majd szétolvadt a számban és miután lenyeltem éreztem meg a csípős ízt.

Felnéztem és igéző kék szemével találtam szembe magam. Kicsit lefagytam majd egy puszit adtam az arcára köszönet képen. És ez még csak a kezdet volt. Pár napra rá újabb ajándékot kaptam, majd még több jött. Kicsik, nagyok, közepesek.

Tudod te azt, hogy mi volt ennek a vége és gondolom, a természetedből adódóan nem ezt akartad elérni, de hát ez lett. A szomorú lányból szerelmes lány lett újfent és ezt még te sem veheted el tőlem. Megkérlek téged Szomorúság és az összes többi barátodat, hogy távozzatok az életemből örökre.

Köszönöm!

Szeretettel:
Sky

Léptek zaja riasztott fel a kábulatomból és egy aggódó tekintet jelent meg a látóteremben. Tudtam, hogy nincs mitől félni és minden rendben van, de mégis reszkettem. Melegem volt és levegőre volt szükségem, de mindezek előtt egy ölelésre Brendon-tól. Hogy érezzem, hogy itt van és mindig is velem lesz, nem megy sehova.

Elkezdtek folyni a könnyeim és sokadik kérésére elmeséltem neki hogy mi is állt a levelekben, hogy mindez abból az időből van amikor Cody-t elvesztettem. Viccelődve megkérdezte, hogy van-e róla szó a levelekben és én elmeséltem neki vázlatosan a lényeget.

Mikor befejeztem átkarolt és lehozott padlásról, hogy igyak egy kicsit. Én arra gyanakodtam, hogy csak az emlékektől szeretett volna megvédeni, de azok már úgyis feltörtek. Újra átéltem Cody halálát és az utána lévő érzéseket.

Mikor visszajött a pohár vízzel a kezében volt egy öngyújtó is. Azt mondta el kell égetnem a leveleket, hogy végérvényesen megszabaduljak a fájdalomtól. Beleegyeztem és ő felszaladt a dobozért. Én addig odamentem a kandalló elé. Mikor visszajött a kezembe adta a leveleket és az öngyújtót hogy én tegyem meg.

Beszórtam a leveleket a kandallóba és az egyik sarkához odatartottam a lángot. A láng belekapott a papírba és utána már nem volt megállás. A szemem előtt égett hamuvá a szenvedésem lenyomata.

Megkönnyebbülten és tisztább lelkiismerettel fordítottam hátat a hamunak, mert tudtam nem fog többet zavarni az életemnek ez a része. Elvarrtam végre az elvarratlan szálakat magamba, és vége volt.

- Vége -