A szomorúsághoz
Kedves Szomorúság!
Megint kezdesz elnyomni és nem tetszik ez! Szeretném, ha abbahagynád a zaklatásom és egyedül hagynál. Hogy ténylegesen elbúcsúzzak, a gyásztól ahhoz az kell, hogy te is távozz az életemből. Hogy visszanyerjem, a boldogságom ahhoz az kell, hogy ne is lássalak titeket többet. Tudod, két hónapja még kinevettem volna valakit, aki azt mondja, hogy leveleket fogok írni és csak így békélhetek meg Cody elvesztésével. Pedig igaza lett volna. Lassan véget ér a levél áradatom, hiszen nem maradhatok örökké a papír és a toll rabja.
Utolsó levelemben elmondanám, hogy mi pontosabban ki volt az, aki kihúzott ebből az állapotomból. Talán nem is olyan meglepő a kiléte, hiszen egész végig mellettem volt és még most is folyamatosan az én pártomat fogja.
Igazság szerint eleinte fel sem tűnt, hogy máshogy viselkedik velem, és mivelhogy el voltam foglalva saját magammal. Úgyhogy Elisának kellett felvilágosítani a szándékairól és ezt elég kínosnak tartottam. Nem vettem komolyan, és így visszanézve jobb is volt így.
Egy melegebb nap volt, ami azt jelentette, hogy nem fagy le a kezem, ha kimegyek a házból kesztyű nélkül. Jól fel voltam öltözve, de még így is fáztam egy kicsit. Leültem a teraszon a hintaszékre és néztem, ahogyan a leheletem előgomolyog az számból, majd szép lassan eltűnik.
Ott hintáztam becsukott szemmel, amikor valaki az ölembe dobott egy tábla chilis étcsokoládét. Valaki, aki tudta, hogy az a kedvencem, és azt is tudta, hogy az enyhébb napokon, a teraszon szoktam ülni. Leült velem szembe a padra és azonnal felismertem a neon zöld kabátját. Csak ő képes ilyen színekbe öltözni, úgy hogy közben nem néz ki borzalmasan. Vajon hogyan csinálja ezt? Van valami extra ereje vagy kisugárzása? Nem tudom, de őszintén szólva abban a pillanatban ez nem érdekelt, csak az ölemben fekvő csokoládéra koncentráltam. Olyan jól esett, ahogy a hideg csoki felmelegedett majd szétolvadt a számban és miután lenyeltem éreztem meg a csípős ízt.
Felnéztem és igéző kék szemével találtam szembe magam. Kicsit lefagytam majd egy puszit adtam az arcára köszönet képen. És ez még csak a kezdet volt. Pár napra rá újabb ajándékot kaptam, majd még több jött. Kicsik, nagyok, közepesek.
Tudod te azt, hogy mi volt ennek a vége és gondolom, a természetedből adódóan nem ezt akartad elérni, de hát ez lett. A szomorú lányból szerelmes lány lett újfent és ezt még te sem veheted el tőlem. Megkérlek téged Szomorúság és az összes többi barátodat, hogy távozzatok az életemből örökre.
Köszönöm!
Szeretettel:
Sky
