Epilógus
Léptek zaja riasztott fel a kábulatomból és egy aggódó tekintet jelent meg a látóteremben. Tudtam, hogy nincs mitől félni és minden rendben van, de mégis reszkettem. Melegem volt és levegőre volt szükségem, de mindezek előtt egy ölelésre Brendon-tól. Hogy érezzem, hogy itt van és mindig is velem lesz, nem megy sehova.
Elkezdtek folyni a könnyeim és sokadik kérésére elmeséltem neki hogy mi is állt a levelekben, hogy mindez abból az időből van amikor Cody-t elvesztettem. Viccelődve megkérdezte, hogy van-e róla szó a levelekben és én elmeséltem neki vázlatosan a lényeget.
Mikor befejeztem átkarolt és lehozott padlásról, hogy igyak egy kicsit. Én arra gyanakodtam, hogy csak az emlékektől szeretett volna megvédeni, de azok már úgyis feltörtek. Újra átéltem Cody halálát és az utána lévő érzéseket.
Mikor visszajött a pohár vízzel a kezében volt egy öngyújtó is. Azt mondta el kell égetnem a leveleket, hogy végérvényesen megszabaduljak a fájdalomtól. Beleegyeztem és ő felszaladt a dobozért. Én addig odamentem a kandalló elé. Mikor visszajött a kezembe adta a leveleket és az öngyújtót hogy én tegyem meg.
Beszórtam a leveleket a kandallóba és az egyik sarkához odatartottam a lángot. A láng belekapott a papírba és utána már nem volt megállás. A szemem előtt égett hamuvá a szenvedésem lenyomata.
Megkönnyebbülten és tisztább lelkiismerettel fordítottam hátat a hamunak, mert tudtam nem fog többet zavarni az életemnek ez a része. Elvarrtam végre az elvarratlan szálakat magamba, és vége volt.
- Vége -
