"BUSA"SZELÍDITÉSE
Nemrég történt, hogy a szomszéd utcában megszelídítem egy Németjuhász! Sétáltam hazafelé amikor a szokásosnál is hangosabban ugatott a Németjuhász a kerítés mögött. Úgy rám ijesztett, hogy hirtelen rá ordítottam: - Ülsz!
ERRE AZTÁN ÚGY MEGLEPŐDÖTT, HOGY LEÜLT!:))
Mondtam neki, hogy "Jóóó kutyaa!"
Hát erre meg csóválta a farkát!
Egész közel mentem a kerítéshez de ő nem ugatott. Fojtattam a "jókutyázást".
Lassan benyúltam a kerítésen és ő közelebb húzodott. Megsimogattam a fejét. Megnyalta a kezem!!Már nem féltem...
Megvakartam a füle tövét és jól megnéztem. Mintha a szeme olyan bús lenne. Megpróbáltam megnézni a bilétáját de a nyakához érve sebesen nyalni kezte a kezem.Dacolva a szeretetével megnéztem a nyakörvét, de nem volt rajta biléta.
Úgy nem nevezhetem, hogy bús(Az biztos hogy, szomorú mert a gazdái nem sétáltatják...)! Akkor valamiért a Busa "név" jutott eszembe.Ő elfogadta... Azóta mindig mikor arra megyek benyúlok a kerítésen és megsimogatom. 
ARTUR A TIBETI TERRIER
2003. őszén a fiam a barátjával, az esti moziból hazafelé jövet talált egy kutyust! Kérdezte: mos mit csináljon?
Ez kb. éjfél felé történt, és én az ötödik emeleti ablakból kinézve egy tündéri szőrmók, fehér-fekete kutyus láttam a a fiúk mellett állva, aki barátságosan csóválta a farkát!
Egy szó mint száz, a végén felvittem a kezemben az ötödikre, mivel a lépcsőházba nem volt hajlandó bejönni!
Plakátoltunk, bemondattuk a rádióba, szóval kerestük a gazdit ezerrel!
Közben meg imádtam, mert úgy viselkedett otthon a másik két saját kutyusunkkal, mintha mindig velünk lett volna, teljesen otthon érezte magát!
Ismeretségünk első félórájában megfürdettem, megazárítottam a bundáját, mert a világos színű szőnyegemhez picit, de csak kicsit piszkos volt, és teljesen jól tűrte!!
Együttlétünk 3 napja alatt rájöttem, hogy Isatenem én szeretnék egy ilyen kutyát, ha nem lesz meg az eredeti gazdija én nem adom oda senkinek! Közben kiderült, hogy ő egy tibeti terrier!
A 3. napon már az újságban hírdették, keresték! Mint keiderült ő Mizsei Admirál Snopy, alias Lincsi!
Mikor visszavittük a gazdijához, kértem, hogy ha lesz kiskutyája szóljanak, mert Lincsi nagyon aranyos és én szeretnék egy ilyen kutyust!
Ezek után 2004. novemberében megszületett Artur + 7 tesója!
Hát amikor 2004. december 23-án este hazavittem a két öreglány nem fogadta kitörő lelkesedéssel, sőt! Kifejezetten utálták!
Mára ez megváltozott, igaz Dia sajnos meghalt már, és Dorka is eléggé rozoga
13 éves volt május 22-én!
Artur viszont egy tündér, rosszcsont, kedves aranyos, imádnivaló macika kinézetű tibeti!
Közben 2006. október közepén családunkba új szőrmók érkezett, Sütike az akkor 6 hetes kis shih-tzu lány!
Most már 11 hetes, rettentően eleven, aranyos és Arturral imádják egymást!
Állandóan játszanak, bírkóznak szerencsére Artur kedveli a kishölgyet, és jól tűri amikor húzza fülét-farkát-szakállát!
Süti pedig mindig a nagy fekete szőrmók nyomában robog! 
Melyik kicsi lesza tiéd? 
Pillichfalvi Fényes kennel
Ügyes, takaros kiskutya a hajtókutya. Szép ránézni. Eleven, mint a halcsík. Magyarfajta. Eredeti népi tenyésztés.
Sziasztok!
Leírom két kutyám történetét!
Bobi:
Bobi a családban volt amióta csak az eszemet tudom(12 éves vagyok). 2 emletes, kertes házban laktunk. Az 1 emeleten a nagyi a 2.-on mi.Nagyon engedetlen kutya volt! Folyton felugrált...stb.Amikor 7 éves voltam amikor anyu gyereket várt. Mindenki félt, hogy Bobi felugrál majd a picire. A nagymamám hozott haza a "végzetes" napon. Már a kocsiban elárulta, hogy Bobit elajándékozták. Először csak nevettem és csodáltam, hogy milyen jól bírja nevetés nélkül a tréfát. Aztán nem volt otthon Bobi... Persze bőgés és tehetetlen düh következett.Bobit jó messzire vitték(Szlovákiába). Dühösen ordítottam, hogy "Hogy tehettétek ezt?!El se búcsúzhattam tőle!!!Gyűlölök MINDEN FELNŐTTET!". Az új gazdik meg tudták nevelni a mi kis keverékünket és sok képet küldtek róla... 
Bodri:
Bodri 10 éves koromban került hozzánk menhelyről. Labrador keverék volt. Sajnos betegséget hordozott. Néhány nap után kutyakorházba került ahol már nem tudták megmenteni. Imádtam azt a kiskutyát! Elvesztése számomra a legszörnyűbb dolog volt ami csak történhetett.Tőle sem tudtam elbúcsúzni mivel akkor halt meg amikor a suliban voltam...
Miközben eme sorokat írom, szemeimbe könny szökik de az öröm, hogy hamarosan Sacaházi Dorcsik Kökény egyik kölyke lesz az enyém és családomé felszárítja könnyeim(egy részét). 