A boldogság emléke már nem boldogság, de a fájdalom emléke még fájdalom.
Ahol több az érzés, több a szenvedés is.
Ha elvennék tőlünk mindazt, ami fájdalmat okoz, mi maradna?
Boldogtalanságunk egyik fő oka, hogy túlbecsüljük mások boldogságát.
Szeretetre születtem, s nem gyűlöletre.
Akiből hidegség sugárzik, az maga sem számíthat másra, mint hidegségre.
Nem kell olyan barát, ki csak szóval szeret.
Mibennünk sem elég erős a barátság, ha nem vesszük észre barátaink elhidegülését.
Nem mindenki azért hagy el, mert el akar menni.. van aki azért megy el mert már nincs értelme tovább maradni
Fáj, hogy ennyire szeretlek ... mert ha rád nézek, látom, hogy ez téged mennyire nem érdekel :(
Szeretek az esőben sétálni mert ilyenkor senki sem tudja hogy sírok :(
Megkérdezted mi baj van.Mosolyogtam és mondtam ,h semmi.Ezután megfordultam és azt suttogtam minden.
Nem akarok úgy felébredni egy nap, hogy ráébredjek: már túl késő ahhoz, hogy megtegyem azokat a dolgokat, amiket akartam
Mikor elveszítesz valakit, rájössz, hogy mennyit is jelent neked valójában!
Egy másodperc alatt csókolhatsz, egy perc alatt szakíthatsz, de sohasem felejthetsz!
A kapcsolatok olyanok, mint az üveg: néha jobb ha összetörve hagyjuk ahelyett, hogy megsebeznénk magunkat mialatt próbáljuk újra összerakni...
A bánatomat italba akartam fojtani, de tud úszni az a bestia!
Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. ...S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?... És mégis várod.
Mi a szerelem?
Amikor tudod h nem jön de mégis várod...
Amikor tudod h kár volt az egész mégsem bánod...
Amikor meglátod s hevesebben ver a szíved...
Amikor érzed h érte remeg mind a 2 kezed...
Amikor várod h újra eljöjjön a pillanat....
Amikor várod h ismét odaadhasd neki magad...
Amikor várod hangját és szavait....
Amikor naponta felidézed magadban az együtt töltött órák emlékeit...
Amikor néznéd mosolyát és két szemét...
Amikor vágysz arra h megint feléd nyújtsa két kezét...
Amikor alig bírod már hiszen kavarognak benned a szavak...
Amikor közeledben van és alig bírod türtőztetni magad....
Amikor elhiszed h erre volt szükséged....
Amikor elhiszed h míg együtt voltatok ő is megőrült érted...
Amikor megijedsz mert rossz nélküle élned...
Amikor újra aludnál és ébrednél mellette...Túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen, de vannak pillanatok mikor ez megtörtént velem. Nem akarok mást, talán nem kérek sokat, csak még egy éjszakát, s én leszek a legboldogabb...
Amikor jó lenne ha újra veled lenne....
Amikor már önmagaddal harcolsz ellene....
Amikor rájössz h mit sem ér a józan ész...
Amikor döntesz hogy miért is ne hiszen 1× élsz....
Amikor világossá válik h bármily rossz ez mégis jó neked...
Amikor tudod h TILOS de mégis újra és újra megteszed.....
Akkor vedd tudomásul hiába tagadod igen is SZERETED!!!
Minden egyes csókkal és öleléssel egyre szerelmesebb leszek.
Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk, szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek.
Én szerelmet vallanék, de reszket a kéz, könnyes a szem mely a szemedbe néz, elárulja a fájó szívet, egy szerelmes lelket ami belülről éget, szádon a szám, és kezeden a kezem, tégy amit akarsz, már nem fáj nekem.
-Mit akarsz a jövőtől?
-Elfutsz, ha azt mondom téged?
-Utánam futsz, ha azt mondom igen?
Akármikor, mikor szomorú leszek azért, mert hiányzol, emlékeztetem magam arra, hogy mekkora szerencsém van azért, hogy vagy nekem.
Tudod annyira jó Veled, örökre fogni szeretném a kezed, ölelni Téged, csókolni a szád, és veled lenni egy életen át.
De hogy csókoljam meg úgy, hogy ne vegye észre, hogy imádom?
Olyan, mintha valaki gyomorszájon rúgott volna, mintha megállt volna a szíved. Olyan, mint az álom, amiben zuhansz a semmibe, és hiába próbálsz felébredni, mielőtt földet érnél, sajnos nem tehetsz semmit. Nem bízol többé semmiben, senki sem az, akinek mondja magát, az életed örökre megváltozik, és az egyetlen dolog, amit profitálsz ebből a rémségből, hogy többé senki sem tudja így összetörni a szíved.
<span style="fon