Feb 15

sziasztok! Ennek is el jött a pillanat hogy, Boldog VALENTIN NAPOT kívánjunk egymásnak tudom hogy, tegnap volt VALENTIN NAP csak sajnos tegnap nem értem rá feljönni  és Boldog VALENTIN Napot kívánni nektek, kedves Ebneveldezők! BOLDOG VALENTIN NAPOT Minden Kedves, Ebnevelde Tagnak, moderátorainak, szerkesztőségének! 

Feb 3

Sziasztok! Változás történik, 2019.február 08-án (pénteken) nem lesz tanítas iskolaba!  Igy 2019.02.07.-én leszek Ebneveldén! Köszönöm a megértést! 2019.február.12.-én (kedden) sem leszek fent ebneveldén, mert iskola van. 2019.február.15.-én (pénteken) leszek Ebneveldén! 

Az adatlapra is ki lesz téve!

Feb 2

Sharpay és Ryan hétfőn kora reggel érkezett a suliba, hogy minden osztályba szétosszák a megrendelőlapokat. - Jó reggelt, Mr. Matsui! - kiáltott Sharpay, amikor észrevette a dirit a folyosón. Mr Matsui éppen a reggeli kávéját kortyolgatta egy piros-fehér vadmacska bögréböl. - Jóreggelt! - köszönt ő is. - Jó kórán érkeztetel! - Ez a Valentin-nap hete - magyarázta Shar-pay. - Sok dolgunk van. - Örülök, hogy ennyire a szíveteken viseli-tek az adománygyűtés ügyét - dicsérte őket az igazgazó - bizom bennetek. És mindegyik East High-i Vadmacskában. - A diri meglátta a kis kicsit, amit Ryan húzott maga után. - Ez mi, Ryan? - Ö, ezek a Valentin-napi virágok megrende-lőlapjai - felelte Ryan. - Ejha! Igazán ambíciózus terv - kommen-tálta az igazgató, amint meglátta, hogy a kis kocsin négy jókora doboz van. - Örülök, hogy mindketten ennyire belevetettétek magatokat a dologba! Dobjatok be néhány lapot az igazgatói iródába is! + Mr. Matsui kacsintott, majd elindult a folyosón. - Gyere, Ryan! - paracsolta Sharpay. -Dol-gunk van! De még egy lépés sem haladtak, Sharpay mobilja megszólalt. Gyorsan kikapta a táskájá-ból.

 

- Hallóóó! - énekelte a telefonba.

 

Ryan figyelte, ahogy Sharpay összeszoritot-ta a száját. Ez biztos Hilary LIoyd. Csakis egy West High-i végzős lobozhatja le ilyen gyor-san Sharpayt! - Tényleg? - kérdezett vissza Sharpay. - Ez nagyszerű! Hosszú szünet következett. Sharpay hátra dobta a haját. és elinult a folyosón. Ryan fel-nyögött, ahogy a kis kocsi vonszolva próbált szorosan a nővére nyomában maradni, hogy  hallja, miről beszél. - Hát ezúttal nem! - mondta a lány, még mondig a telefonba. - Idén minden más lesz! - fogadozott, és még jobban  összeszoritotta a száját. - Találkozunk a gyűlésen! Szia! - kö-szönt, és kinyomta a telefont. Visszadobta a mobilját a táskájába, és Ryan-hez fordult. - Ennek aztán van bőr a képén! Itt hivogat, amikor még el sem kezdödött a hét. . . , hogy már előre kárörvedjen! Totál biztos abban hogy, megint megnyeri a kihivást! Hát most van a szá-mára egy rossz hírem! Idén a Szívtől szívig kihívás más lesz! Az East Hihg  üdvrivalgása egészen a West Highig el fog hallatszani! - De még mennyire! - Kiáltott fel Ryan. Hin-ni akart abban, hogy az East High össze tud fogni  az ügy érdekében. Ha létezik valaki, aki motiválni tudja a diákokat , az Sharpay. - Gyere,Ryan! -utasította Sharpay. - Még egy csomó osztály van hátra! Azzal már indult is, ryan pedig szorosan a nyobában. Aznap  délután, a kósáredzésen a vadmacskák jól játszottak. troyt jó érzés öntötte el a csapattal kapcsolatban, ahogy az oldalvonalról figyelte a többieket. És habár mindannyian panaszkod-tak az előző heti meg a hét végi extra edzések miatt, a csapat összetartott. Ez volt az egyik leg-jobb edzőmeccsük.  Nagyon jó esélyünk van arra, hogy legyőz-zük a Tigriseket pénteken, gondolta Troy. Az - tán felnézett, és a tornaterem ajtaján meglátta Sharpay egyik Szívtől szívig szórólapját. Még  mindig nem találta ki, mivel álljon elő a csapat az adómánygyűjtésre. Tudta, mivel ő a kapítány, a többiek tőle várják, hogy kitaláljon valamit.  Az idő pedig vészesen telik. valami muszáj ki-találniuk, különben Sharpay sohasem bocsát meg nekik! - Szép munka volt! - Gratuált saját magának hangosan Chad. Épp az előbb  dobott egy há-rompontost, és most ünnepelte magát. Belecsa-pott Jason tenyerébe, majd Zeke-ébe. - Szép dobás volt, Chad! - kiáltott be a szél-ről  Troy. Alig várta  már, hogy visszakerüljön a pályára. Remélte, hamarosan lecserélnek vala-kit, és ő mehet játszani. - Troy, Állj be! - mondta Bolton edző, mintha csak olvasott volna a fia gondolataiban. - Még egy pár perc hátravan a meccsből, aztán kön még labdavezetési feladat. A csapattagok egy emberként nyögtek fel. Meccset játszani szórakozás volt a számukra, de a feladatok munkát  jelentettek, és ahhoz már tülságosan fáradtak voltak. - Jézusom, ez egy hajcsár! - dohogott Jason Trpynak, amikor lejött a pályáról. - Minden  minka megtérül, csak nyugi! - nyugtatta Troy Jasont, amikor elkapta az át-passzolt lasztit. - A csapat nagyon jól játszik. A legjobb formánkat kell hoznunk, hogy esé-lyünk legyen nyerni. A mérközés még tartott egy darabig. Végül megszólalt a síp: a meccs véget ért, de az edzés még nem. - Rendben, fiúk!  - mondta Bolton edző. - Mindenki fogjon meg egy ugrókötelet, és irány a pálya közepe! - Medve anyám! - sopánkodott Chad. - Ug-rókötél által fogok halni! - Ugyan már, ne panaszkodj, menni fog, szupersztár! - biztatta lelkesen Troy, és alapo-san oldalba bökte a barátját. - Nem tudom - felelte Chad. - Ez az edzés mindent visz belőlem. Mindenem fáj, még az agyam is! - Ezek szerint akkor nem találtál ki semmit az adománygyüjtésre, mi? - kérdezte Troym pe-dig remélte, hogy a legjobb barátja előáll majd valami jó ötlettel. - Semmire sem volt időm - vallotta be Chad. - Talán a többiek. Ha nem találunk ki valamit záros határon belül, Sharpay állatira letol min-ket! Nem tudom, te hogy vagy vele, de én egész nap elkerültem őt. - Hát majdcsak eszünkbn jut valami. . . - mond-ta Troy, ahogy megfogott egy ügrókötelet. Aztán észrevette, hogy a csapat minden tagja őt figyeli. Tőle várték, hogy előáll majd valami ötlettel, amit  nem tett meg. És nemhogy nem talált ki semmit az adománygyűjtésre, de még Gabriellával sem volt ideje beszélni. Máskor délutánonként általá-ban együtt lógtak,  vagy legalább beszéltek tele -fonon. De a múlt hét óta az edzések meg a házik mellett egyáltalán nem maradt szabad ideje. És ez nagyom bántotta.  Vajon mit csinál ma tanítás után, morfon-dírozott magában. Remélem, várja a pénteki  meccset. . . és a Valentin-napot, amit igazán kü-lönlegessé akart tenni a lány számára. Habár  volt egy olyan érzése, hogy bármikor is elmenjen ajándékot venni. A vadmacskák elkeztek ugrálni. Az, ahogy az ugrókötelek mindutalan a földhöz csapód-tak, dögös ritmust adott. - csak így tovább! - kiáltott Bolton edző. - Még őt perc! Aztán mehettek zuhanyozni! -  mondta, majd  eltünk az irodájában. - Még őt perc? - hőrbörgött Zeke. - Nem tu-dom , bírja-e a szívem! - Jaj, ne légy már ilyen anyámasszony kato-nája! - Hurrogta ler Jason, és begyorsított. - Ez egy szívritmusgyorsító, nem egy szívmegállító! - Haha - nevetett feé Zeke. - Nagggyon vic-ces! Troy is nevetett. Az ugrókötelezés megter-helő volt. De az apja mindig mondta, hogy ez nagyon jó gyakorlat a szív edzésre. Ekkor be-ugrott valami Troynak. - Háhá, megvan! - kiáltott fel. Abbahagyta az ugrálást, és az ugrókötelet az egyik tenyeré-be lendítette. - Micsoda? - Kérdezte Chad, és ő is abba-hagyta az ugrálást. A csapat tagjai követték a csapatkapítány példáját: Mindenki abbahagyta az ugrálást. Troy köré gyűltek. -  A mi adománygyűjtő akciónk! - kiáltott fel Troy. Az  arca piros volt az ugráéástól. - Ugrókö-telezni fogunk, így szerzünk támogatókat! - pénz gyűjtünk, és egyúttal formába is jö-vünk - magyarázta Chad. megértette Troy ter-vét. Neki is tetszett az ötlet. - Briliáns, Troy! Hivhatjuk úgy, hogy a Nagy ugrás! - Ez  tökjó ötlet! Most már csak jóvá kell ha-gyatnunk! - tette hozzá troy. - És az embereket rá kell birnunk arra, hogy támogassanak min-ket!  

 

Készen van a NEGYEDIK FEJEZET is, olvassátok sok-sok szeretettel! Reméjük hogy, tetszeni fog! 

 

ÖTÖDIK FEJEZET is érkezni fog! 

 

 

 

  !
Feb 1

Sziaztok! Nem sokára itt van a VALENTIN NAP "Szerelmesek napja" ara gondolkodtam hogy, hozok nektek egy VALENTIN NAPI  Fejezetet. 2019.02.02.án kezdem el írni a történetet és remélem hogy, 2019.02.14.-ére kész lesz a történet és remélem hogy, kifogom tudni tenni a történetet az oldalunkra!  Pont akkor lesz nálunk az iskolába a farsangi bulatság is!  A történet írása: 2019.02.02.án (szombaton) Addig írjátok meg kommentben hogy, ti mivel kedveskedtek a párotoknak?! 

Jan 24

Sziasztok! 2019.01.25.-én (pénteken) nyílt nap lesz a iskolánkba! Nagyon kíváncsi leszek hogy, milyen lesz a félévim. :) nektek mikor lesz a Nyilt nap? :) meg a Drágám Félévire is kivácsi leszek! <3 <3 <3 

Dec 31

na hát sziasztok! Ez a Év is eltelt, mint a többi nagyon sok mindenen ment át a Blogom, sok történetet is írtam. Volt Aktív, Negaktív hozzászolásotok a blogtörténeteim során, remélem hogy jövöben nagyon sok Jó hozzászolást fogok látni a blogomon, és nem olyanokat amiket a 2018-as Évek során tapasztalhattam töletek! Mindenkinek kívánok Boldog Új Esztendőt, kitartást, és jókedvet! 

 

A Következő Blogsztorim: 2019.02-hóban fog érkezni! 

 

Boldog új Évet Minden, kedves Olvasoimnak! 

 

 

Dec 27

Sziasztok! 120 Napja hogy, fent vagyok az Ebneveldén! Nagyon Boldog 120 Napot! 1 Tiltás van a felhasználón.  Nem írhatsz a 5054. körig az üzenőfalra, mert Wild and Free eltiltott az üzenőfalra írástól!

Indok: Flood! Nagyon Boldog 120 Napot kívánok! 
Dec 25

Sziasztok! Ahogy igértem hogy, jönni fog egy karácsonyi törtánet. Mester Györgyi: Hókirálynő karácsonyfája cimú történet fog érkezni, reméljük hogy, tetszeni fog a történet és fogjátok majd olvasgatni! 

 

Mester györgyi: Hükirálynő Karácsonyfája

 

Alkonyodott. Az utca a szegényes, málló vakolatú házfalak miatt volt szürke, az ég pedig a dunyha vastagságú hófelhőktől.
A karácsony ott lógott a levegőben, de ebből az utcán céltalanul bandukoló három fiúcska mit sem érzett.
Nekik még sohasem volt karácsonyfájuk, mint ahogy az utcabeli ismerőseiknek sem. Unatkoztak. Nem tagadhatták meg azonban gyermek mivoltukat, játszhatnékjuk volt, míg el nem jön a lefekvés órája. 
Egyikük felvetette: menjenek pár utcával arrébb, ahol a jobb módú negyedben már bizonyára sok ablakból kiviláglik a feldíszített, tarka fényekben pompázó karácsonyfa.
Ez jó ötletnek tűnt, hát nekivágtak. Közben, mintegy észrevétlenül, meghasadt a felhődunyha, és szállingózni kezdett a hó.
Nem tévedtek. Pár utcával odébb, több ablakból is színes fények sütöttek ki az egyre sötétülő utcára. Meg-megálltak, gyönyörködtek benne. 
Egyszer csak, kis terecske szakította meg a láncszerűen egybefolyó, magas épületek sorát. Emlékeztek, a téren, napokkal azelőtt, sötét arcú, morcos tekintetű, nagydarab férfi árulta a szebbnél-szebb fenyőket. Mivel az ünnep már az orruk előtt volt, s a vevők is elfogytak, az árus összetakarított, és eltűnt a sátrával együtt.
A járda mellett azonban, ott árválkodott egy fenyőfa. Ahogy közelebbről megnézték, megértették, az árus miért hagyhatta magára a fácskát. Valójában csak megszabadult tőle, mint selejttől. Kidobta, szemétnek szánta. Nem tudott vele mit kezdeni, mivel görbe volt a törzse, letört a csúcsa, és ágai végén már rozsdásodott a tűlevél.

A gyerekek, rövid tanakodást követően, ölükbe kapták a fát, és szapora léptekkel megindultak hazafelé. 
Mire a házukhoz értek, már nehezükre esett a járás az egyre vastagodó hóban. A kis fenyőt bevitték az öreg, kopott ház udvarára, és odatámasztották a téglakerítéshez.
Forgatták, nézegették, keresték, melyik oldala mutatkozik a legegyenesebbnek, majd havat tapasztottak a fa tövéhez, hogy el ne dőljön. Egyikük a tört ágat nyeste le a fa csúcsáról a bicskájával, míg társa a megszáradt, rozsdaszínű tűleveleket szedegette le róla. De mivel ékítsék fel? Mi is a tél legszebb dísze? Hát persze, hogy a hó…
Hógolyókat gyúrtak, és a kisebb-nagyobb gömböket rányomkodták a fenyőcske ágaira. Amikor már tele volt díszekkel, a tetejére hóból hegyes csúcsot formáztak. A kora esti, kékesfekete égboltra lassan felúszott a ragyogó hold. Fényével körülölelte a kopár kis fenyőből immár karácsonyfává vált fácskát. 
A házból többen is felfigyeltek a kintről behallatszó, szokatlan sürgés-forgásra. Az emeletekről a kíváncsi lakók lassacskán leszállingóztak az udvarra. Különösen a kisebb gyerekek ámuldoztak a fácska varázslatos szépségén, hiszen nekik még sohasem volt karácsonyfájuk. 
A bámészkodók között, két kislány dideregve bújt össze, miközben a holdfényben tündöklő, hótól szikrázó kis fenyőt csodálták. Látszott rajtuk, már addig is sokat fagyoskodtak, a lakásukban se lehetett melegebb, mint odakinn az udvaron. Az idősebb lányka, még ácsorgás közben is, szorosan magához ölelte a húgát, úgy próbálta melengetni.
A fiúk figyelmét nem kerülte el a dolog. Őket legalább odahaza duruzsoló kályha várta, ha karácsonyfára nem is tellett.
A lakók, miután kigyönyörködték magukat a ház karácsonyfájában, lassan visszatértek otthonaikba. Csupán a fára lelő három kisfiú tanakodott valamin, és egy darab ideig még ott időztek az udvaron…
Reggelre eltűnt a csodaszép karácsonyfa, nyoma sem maradt. Mintha soha, nem is lett volna. Talán csak álmodták, hogy ott volt?! 
Többen azt rebesgették, a Hókirálynő megirigyelte tőlük, megtetszett neki a pompás karácsonyfa, amely a tél legszebb, hóból készült díszeivel lett felékítve. Az éj leple alatt magával vitte hát a birodalmába, s most a fácska a palotája előtt áll, hogy minden alattvalója megcsodálhassa.
Mások ugyanakkor azt beszélték, hogy a legszegényebbek közül való, két, didergő kislány - valakik jóvoltából, karácsony szent estéjén -, fenyőfa tüze mellett melegedett…

 

(internetről szedve)

 

Kellemes karácsonyi ünnepeket Mindenkinek!

Dec 24

Sziasztok! Minden Kedves Tagnak kívánok, Boldog Békés Karácsonyi ünnepeket, és Bodog Új Esztendőt! 

 

 

 

Egy kis idézet: 

 Leszállt az angyalka

„Leszállt egy angyalka, s azt súgta nékem: gondolj ma azokra, akik a szívedbe férnek! Eszembe jutottál te és a családod, ezúton kívánok békés karácsonyt!”

Dec 23

Sziasztok! A 4. ADVENTI Gyergyát is meg Meggyújtottuk, kellemes vasárnapot Mindenkinek! 

 

Meggyújtottuk A Negyedik Gyergyát is! 

 

Holnap már Karácsony és megfog születni, a Jézus! Holnap minden igaz, akkor teszek ki egy történetet karácsony alkalmából! Mindenkinek Kellemes Békés, karácsonyi ünnepeket kívánok! 

Következő 10 bejegyzés