VADMACSKÁK LEGJOBB SZTORIJAI

- Csak így tovább! - kiáltott Bolton edző. - Dobjátok a labdát! Gyerünk! A kosárcsapat épp edzést tartott a pályán. Mivel igazán fontos meccs várt rájuk a követke-ző héten, Bolton edző még komolyabban vette a dolgot, és még inkább ráment az állóképesség növelésre. És újabban ezt azt jelentette hogy a csapatra kemény edzések várnak. - Szép  dobás volt,Zeke! - dicsérte Zeke Bay-lort Bolton Edző, és felmutatta hozzá a hüvelyk-ujját. Majd  hozzátette: - Chad, mintha élnél! Chad Zeke mögott jött, és már hullafáradt volt. Ez már a sokadik edzés volt a héten, és Chad kezdte úgy érezni, hogy a lába önálló életre kel, s nem mindig csinálja azt, amit ő akar. - Öregem, ezt tökre ki van akadva! - súgta Chad Troynak, ahogy felért a büntetővonalig. - Ez a feladat kinyír engem! - Tudom! - mondta Troy. - Csak arra kon-centrál, hogy csúcsformában hozzon minket a jövő heti meccsre. - Le kell győznünk a South Hight! - szolt közben Jason Cross, aki Chad és Troy mögé ért. - Nem lesz semmi! - Jól van na, tudom! - felelte Troy. - De nem hiszem, hogy ennél többet bírok! - Panaszkodott Chad. - Chad, te jössz! - szakította félbe a beszél-getést az edző hangja. - Gyerünk, fel a fejjel, mozogjon  az a láb! Chad végigrobogott a pályán, pattogtatta a lasztit, és paszolgatott Troynak. Jö ritmusban dolgoztak együtt, és úgy  értek a pálya másik végében lévő kosár alá, hogy egy lépést sem rontottak. - Szép munka! - dicsérte meg öket Bolton edző. Troy elmosolyodott. Tudta, hogy a követ-kező pénteki meccs fontos a csapat számára - és az apja  számára is. Néha ugyan bonyoli-totta a dolgot, hogy az apja az edzője is, deTroy sok edzőt látott már, mégis úgy gondolta, az apja a legjobb. Ami a kosarazást illeti, Troy szerette, ha a dolgok a lehető legjobban men-nek. - Oké,fiúk! - Kiáltotta az edző. - Sprint a teljes pályán! Gyerünk! A csapat két sorba állt, és párosával futottak végig a pályán, majd vissza. - Hé, Troy - szólitotta meg Zeke, mikozben a sorára várt. - Sharpay beszélt veled? Folyton azt kérdezgeti, mit csinál majd a csapat, hogy adományokat gyűjtsön. - Tudom! - válaszolta Troy.- Egész nap pró-bálom őt elkerülni! Vészes küldetéstudata van, az már látszik! - Tudod, hogy a csajok tökre megörülnek, ha a Valentin-napról van szó! - szólt közben Chad. Ájuldozós képet vágott, és mindkét kezével a saját nyakát szorongatta. Jason nevetve hátba vágta Chadet. - Hé, nincs azzal semmi baj, ha mgünnep-led a Valentin-napot! - mondta Zeke. - Imádom azt a napot! Anyukámnak csókoládésfelfújtat csinálok. Ez már tradíció nálunk. Troy zeke-re mosolygott. - Ments meg nekem is egyet, haver, leszek én is Valentinod! - Chad! Troy! Ti jöttök! - kiáltott az edző. - Csak semmi lazsálás! Semmi turbékolás! Gyerünk, mozgás! Troy elindult. Tudta, hogy mivel ő a csa-patkapítány, neki kell előállni ötletekkel az adománygyűjtésre vonatkozóan. De csak és kizárolag Gabriellára tudott gondolni. Ahogy végigrobogott a pályán, próbálta kitalálni, mi lenne a legtökéletesebb ajándék a lány számá-ra. Talán vegyen neki virágot a drámaklubtól? vagy az nagyon snassz? Vagy találjon ki valami klassz dolgot, amit együtt tudnak csinálni? Hir-telen belenyilallt a fiúba, hogy ő tulajdonkép-pen  igazán különlegessé akarja tenni a kedvese számára a Valetin-napot. Troy és Chad egyzerre érték el a büntetővo-nalat. Egymás tenyerébe csaptak, majd a torna-terem falára rögzitett piros párnáknak támasz-kodtak, hogy kifujják magukat. - Gabriellára gondolsz, mi? - kérdezte Chad. Elég volt a barátja szemébe néznie, tudta jól, mi jár a fejében. Ezt a nézést Chad már igen jól is-merte. troy vállat vont. Körülnézett, hogy biztos le-gyen benne, a többiek nem hallják őket.  Előre- hajolt, hogy bizalmasan válthassanak pár szót. - Nem tudom, mit találjak ki  Valentin-napra.  Azt sem tudom, Gabriella mit szeretne. Chad kedvesen hátba vágta a barátját. - Ajándékot, haver, mi mást?! Troy ettől valahogy nem érezte jobban ma-gát. A nyomás még mondig nem akart könnyeb-badedni. És - nem úgy, mint a kosárladában - semmiféle terve sem volt. - De először is ki kell találnod, mivel gyűjt-sünk pénzt!- Emlékeztette őt Chad. Felhúzta a  lábát, a combizmát nyújtotta le. - a kosárcsa-patnak valami olyannal, amivel  sok pénzt lehet gyűjte-ni. - Chad lábat cserélt. - Ráadásul nem akarha-tod , hogy Sharpay megorroljon ránk! Jason is befejezte a sprintet, és odasétált a srácokhoz. -Szerintem ne csináljunk semmit. - Ó, ez briliáns! - ismerte el nevetve Troy. - Ez az amit Sharpay nem fog annyiban hagyni! Jason vállat vont. - Szerintem  meg igen. Mégis mikor lenne rá időnk? Aztán eszébe jutott valami. - Mi lenne, ha jegyet árulnánk egyik edzésünkre? - Ó,  ez aztán  a szüperhiper ötlet! - mondta Zeke, és oldalba bökte jasont. - A Valentin-nap nem arról szól, hogy te szó-rakozzál! - vetette ellen Chad. Troy a barátira nézett. Ez nem valami zse-niális. Az Egyesült Szív Társaság viszont igazán jó cél. - Ugyan már,  fiú! Ki tudunk találni valamit, ami jó móka lesz! - Rendben, fiúk! - mondta Bolton edző. Belefújt a sípjába, amire mindenki köré gyült. - Már csak egy hetünk van a meccsig.  Azt akarom, hogy mindenki erre fikuszáljon. Ko-molyan kell vennünk a feladatokat az edzésen, és az alapokra kell koncerálnunk. - Végig- nézett a játékosokon. - Minden edzést úgy csi-náljunk végig, mintha az lenne az egyetlen! Jó esélyünk van arra, hogy megszerezzük a címet. De először is meg kell vernünk a South High Tigriseket pénteken! Kemény ellenfelek! Min-den energiátokra szükség lesz a meccsen! A csapattagok bólogattak. Ha megnyernék ezt a meccset, az nagy dolog lenne a sulinak is, meg a csapatnak is. - Meg tudjuk csinálni! - biztatta öket Troy. Elkapta az apja tekintetét, és elmosolyodott. Az edző szélesen vigyorgott a fiára. - Hajrá, Vadmacskák! - éljenzett Chad. A csapat üdvrivalgásban tört ki. troy molsoly-gott. Imádta a kosárlabdát, imádta a csapatát, és  ismádott csapatkapítány lenni. Jó érzés töltötte el a következő heti meccsel kapcxsolatban. Biz-tos volt abban, hogy megverik a Tigriseket. Már Az öltözöben tovább beszélték a Szívtől szí-vig jelentette kihívásról. - Nyított vagyok bármiféle javaslatra az ado-mánygyüjtést illetően! Mondta Troy a csapat-nak. Bizott benne, hogy együtt ki tudnak találni valami  mókás ls eredeti dolgot az eseményre. Zeke Troyjal szemben ült a padon. - Sharpay már kiásta a csatabárdot. A ma-tekórán mindenki cetliket küldözgetett nekem, meg akarták tudni, mit talált ki a csapat.  - Látjátok, erről beszéltem! - szólt közben Ja-son. - Az edző minden napra beütemezett egy edzést a tanítás utánra. A meccs pedig pénteken, vagyis pont Valentin-napon lesz. - a csapat egyetértőn bólogatott. Egy kicsit mindenki leeresztett. - Troy már rajta van a témán - igyekezett biztatni a többieket Chad. - Nem ok nélkül vá-lasztottuk meg a csapatkapítánynak. Ki fog talál-nivalami zsír dolgot!  Az összes játékos Troyra nézett. Én még azt sem tudom  kitalálni, mit adjak Gabriellának ajándékban, tiltakozott magában Troy. Hogyan is találhatnék ki valami adománygyűjtő ötle-tet, amihez nem kell idő, és nem zavar bele az edzésrendbe? De hát ő volt a csapat kapítánya, és minden-ki arra várt, hogy végre megszólaljon.  - Csak nyugi, srácok! - bögte ki végül, és körbenézett a csapattársain. - ki fogunk találni valamit! A kelléktárban Sharpay parancsokat osztogatott Ryannek és Kelsinek. Azon volt, hogy a drá-maklub virágboltja a lehető legjövedelmezőbb adománygyűtő akció legyen! Elvégre őt sem ok nélkül választották meg a Szívtől szívig kapitá-nyának! - Ügyelj arra, hogy azon a piros szalagok pontosan harminccentisek legyenek! - utasított-ta Sharpay Kelsit, aki felvágta a szalagokat, és egy dobozba rakta öket. - A csütörtöki szállítá-sig  meg kell kötnünk a csokrokat, és réjuk kell tűznünk az üzeneteket! Ryan Kelsi mellett ült. A Virágok című nótát dudorászta, amit a reggeli össeröfin adtak elő. eléggé fülbemászó dallama volt. Felnézett a nő-vérére. - Ez a reggel nagyszerű volt, nem gondolod, Sharpay?  Shapay megérintette tökéletesszőke frizu-ráját. - Igen, elég jól sikerült - és elmosolyodott hozzá. Ekkor megszolalt Sharpay mobilja. A táská-jához sietett, és kezdte keresgélni a rózsaszín telcsit.  - Hallóóó! - csiripelte végül a telefonba. Kelsi Sharpayre nézett. Vajon ez a lány min-dig azt hiszi, hogyszínpadon van?! Figyelte, ahogy a drámaklub társelnőke a teremben jár-kál fel s alá, és az irómappáját lapozgatja. - Oké,igen! - mondta Sharpay a telefonba. - Igen, azokra mind szükségünk lesz csütörtök délután. Köszönöm! Viszhall! - Ki volt az? - kérdezte ryan, aki épp vég-zett a piros szalagokkal és nyúlt a rózsaszín gu-rigáért. - A virágos volt. Visszaigazoltam a rendelést a jövő hétre - felelte Sharpay, és beleírt a jegy-zeteibe. - Mégis hogy igazolsz vissza rendelést, ha még el sem kezdtük árulni a virágokat? - kér-dezteKelsi. De ahogy feltette a kérdést, máris rájött, hogy nem kellett volna kétségbe vonnia Sharpay dön-téseit. Pillanatnyi csönd állt be, mialatt Sharpay összehúzott szemmel bámult Kelsire. - Minden virágot el fogunk adni - felelte végül hangosan. - Egy pillanatig se gondold, hogy nem ez lesz a legjobb virágakció az East High történetében! Kelsi bólintott, és folytatta aa szalagok vagdo-sását. nem volt túlságosan oda a Valenti-na-pért. Azt sem szerette, hogy e körül az ünnep körül ilyen nagy a felhajtás az East Highban. A folyosókon mindenki csak a Valentin-napi tervekről beszélt. Ugyanakkor Kelsi örült, hogy segíthetett az Egyesült Szív Társaságnak ado-mányokat gyűjteni, ezért is egyezett bele, hogy Sharpayjel és Ryannal szalagokat vagdosson tanítás után. Viszont Sharpayjel dolgozni álta-lában egyenlő azzal, hogy valaki Sharpaynek  dolgozik. És Sharpay nem szerette, ha bárki is kétségbe vonja az ő utasításait. - Ryan, elhoztad  a megrendelőlapokat? - kér-dezte Sharpay. Még mindig a teendőinek listáját böngészte az irómappájában. - A másoldában azt mondták, mire a  tanítás véget ér, készen lesznek. - Igen elhoztam - felelte Ryan. És a sarok-van álló négy nagy dobozra mutatott. - Majd megszakadtam, mire elcipeltem idáig! Mégis hány darabot renddeltél? - Nos, biztosra kell mennünk, azoknak a nyomtatványoknak mindenhol ott kell lenniük - magyarázta Sharpay Ryannek. Aztán Kelsire nézett. - ez legyen a prioritás! Kelsi bólintott, és újabbat nyiszantott a sza-lagokon. Miss Darbus ekkor jelent meg a teremben. - Üdv, diákok! - üdvözölte a bentlévőket. Rámolsolygott a kedvenc tanítványaira. - Mi fo-lyik itt? Sharpay mosollyal az arcán válaszolt. - A Valentin -napi virágokhoz vágjuk a sza-lagokat. Mindegyik virágon lesz egy-egy szalag és egy-egy üzenet. - az jó! - dicsérte meg őket a tanárnő. Figyelte, ahogy Kelsi és Ryan vagdossák a szalagokat. sharpay pedig egy széken ülve a jegyzeteit nézegeti. Miss Darbus Sharpayt fi-gyelte. nem volt biztos abban, hogy Sharpay annyira elfoglalt, amint ahogy mutatja, de bízott benne, hogy elvégzi  a rá rótt feladatot. - Hát sok sikert! - tette még hozzá a tanárnő. - Romantikus hét lesz!  - Ó, igen! - motyogott az orra alatt Kelsi. Ha rajta mulna, meg sem ünnepelnék ezt a napot! - ugyan már, Kelsi! - szólt rá Miss Darbus. - A következő héten Valentin-nap lesz . . ., ne le-gyen már annyira rosszkedvű! Kelsi halványan rámosolygott a tanárnőre. - Ki tudja, kitől fog majd virágot kapni - biz-tatta Miss Darbus. - Ó,én imádom a Valentin-napot... és a virágokat! Az egész olyan varázs-latos! Jó szórakozás lesz! - Ó, Miss Darbus - pincsolt ryan -, ön igazi romantikus alkat, így van? Miss Darbus felnevetett.  - ó, kedvesem - felelte -, egy kis romantika mindannyiunkra ráfér! - Ez így van - értett egyet Sharpay. - És idén az East Highban mindenkit meg fog fertőzni ez a hozzáállás! - Helyes! - Jó móka lesz, meglátják! - felelte Miss Darbus, majd kisétált a teremből. - Ne ma-radjanak sokáig, és ne felejtsék lekapcsolni a lámpákat! - szólt vissza az ajtóban hátrafordulva a drámatanárnő. Ryan felnézett a munkából. - Figyú, Sharpay, tökjó ötletem támadt! Miért nem egy dal kísáretében szállítjük ki a virágo-kat? Tudod, ez lehetne az éneklő távírat! Sharpay egy pillanatra elgondolkodott az öccse javaslatán. - Érdekes ötlet, Ryan! - felelte. -De az lehe-tetlen, hogy minden osztályba bemenjünk, és mindenkinek énekeljünk! Túl sokan vannak! - Hmmm. . ., azt hiszem, igazad van! - bökte ki ryan. Mahd tovább vagdosta a szalagokat, és újra elkezte dodorászni a Virágok című nótát. Kelsi a szemét forgatta. Sharoay, ha nem olyan ötlet hangzott el, ami tőle eredt, még csak megfontolni sem volt hajlandó a dolgot. Bele sem gondolt abba, hogy Ryan vihetné ki a vi-rágokat és énekelhetne hozzá. Az iskolai kórus - az egész drámaklubbal együtt - énekelhetne. De nem merte egy nap alatt kétszer is kétségben vonni Sharpay döntését. Sharpay a listáját böngészte felsóhajtott. - Hát nem lesz nagyszerű? Az egész suliba elterjesztjük a szerelmet és a vidámságokat! A drá-maklub mindig is a lrghatékonyabb adomány-gyűjtő volt. És most az én odaadó rajongóimnak lesz alkalmuk arra, hogy virágokat küldjenek nekem, és ezzel egyúttal jó célt is szolgájanak! Hát nem tökéletes? - Ha le akarod gyözni a West Hight, el kell  érned, hogy az egész suli együtt dolgozzon az ügyön!  - mondta Kelsi. - Csak vvirágot árulni nem lesz elég. Tavaly a West High a saját rekord-ját is megdöntötte,annyi pénzt gyűjtöttek. Sharpayre és Ryanre nézett, miután az utolsó szalagot is felvágta. Mindketten őt bámulták. - Kelsinek igaza van, természetesen! - fe-lelte Sharpay, miközben felállt. Megigazitotta a piros dzsekijét és végigsímitott a fehér naciján. - Ezért is nagyon fontos, hogy mindegyik klub részt vegyen a dologban. - Így is van! - helyeselt Ryan. Mint mindig, most is igyekezett támogató lenni. - De a leg-jobb adómánygyűjtő akció itt van nálunk. Min-