VADMACSKÁK LEGJOBB SZTORIJAI

Amikor pénteken az utolsó óráról kicsön-gettek, Taylor arcára széles mosoly ült ki. Alig várta az iskolai tizpróbacsapat aznap délutáni összejövetelét, hogy elmondhassa zseniális őt-letét az adománygyűjtéssel kapcsolatban. Gab-riella hétfői megjegyzése elinditotta benne a vezérhangyát: azóta ezen járt az esze. És tudta, hogy  fantasztikus terve van, amivel egy rakás pénzt gyűjthetnek az Egyesült Szív Társaságnak. Taylor persze büszke volt magára. Mosolygott, ahogy a folyoson sétált a terem felé. - Szia, Taylor! - kiáltott utána Gabriella. - Várj meg! Taylor megfordult. Látta, hogy Gabriella utá-naszalad. Megállt, és megvárta őt. 

-  Elmondod végre, miért is vagyok olyan briliáns? Kérdezte Gabriella. A hétfői találka óta furdalta az okdalát a kíváncsiság, vajon mitől pörgött így fel Taylor agya! Alig bírta kivárni, hogy megtudja!

Taylor átölelte a barátnője vállát 

-Nos, Miss Montez, menjünk be hát az összeröfire, és derítsük ki együtt!  Gabriella vállat vont. Egész héten próbálta rávenni Taylort, hogy ossza meg vele a nagy tit-kot, de Taylor csak nem állt rá. Azt akarta, hogy az egész csapat egyszerre hallja az ötletet. Gabriella számára a hét csigalassúsággal telt, Troyjal sem találkozott, mert a fiú apja  minden dálutánra edzést rendelt el. Nagyon szurkolt, hogy az East High kosárcsapata le-győzze az egyik legnagyobb riválisát, de per-sze Troyt is látni akarta. Még a Valentin-nap-ról sem beszéltek,de Gabriella már elkezdett terveket szövögetni erre vonatkozoan. Az idei  Valentin-napot igazán különlegessé akarta  tenni Troy számára. A fiú annyira elfoglalt volt az utóbbi időben a kosarázas miatt, hogy nem maradt sok szabad ideje. Valentin-napon lenne hetek óta a fiú első olyan estéje, amikor nem kell a másnapi edzésre gondolnia. Ha meg-nyerik a meccset, akkor ünnepelnek. Ha pedig veszitenek, nos, Gabriella akkor is ott lesz mellette. Emiatt ez az ünnep sokkal fontosabb lett a lány számára . Azt akarta, hogy minden tökéletes legyen.  Timotby és Martha már az asztalnál ültek, amikor a két barátnő besétált a terembe. Miután Taylor leült, még beléptek egy páran, és szin-tén helyet foglaltak. Gabriellának feltűnt, hogy mindenki milyen pontosan érkezett. Úgy lát-szik, nem csak őt furdálja a kiváncsiság Taylor titkos terve miatt! - Oké, Skacok! - kezdett bele a mondadojá-ba Taylor. -Örülök, hogy mindannyian el tud-tatok jönni a mai találkára! Mint tudjátok, idén az a célunk, hogy a legtöbb pénzt gyűjtsük ösz-sze a  Egyesült Szív Társaság szívtől szívig ado-mánygyájtő eseményén. 

- És hogy lealázzuk a West Hight! - kiáltott fel Timothy.

A  többiek mosolyogtak, Taylor pedig folytat-ta a beszédét. - Mint ahogy a mi kedves és megbecsült csapattársunk, Gabriella a legutóbbi gyűlésen  megjegyezte, a pasik szívéhez a gyomrukon ke-resztül vezet az út... - Taylor itt szünetet tar-tott, és végighordozta  a tekintetét az East High legokosabb diákjain. - ... vagy a nő szívéhez, ha már itt tartunk - tette hozzá egy kacsintás kiséretében. - Az East Highban mindenkit a gyomrán keresztül közelitünk meg: Muffinokat sütünk, amiket a pénteki ofoórákon fogunk ki-szállítani. Muffinparti lesz! Martha felpattant a székéből. - Ez nagyszerű ötlet, Taylor! - értett egyet Timothy. - Köztudott, hogy a megfelelő táp-anyag- és kalóriabevitel lényeges ahhoz, hogy az agyban a szerelemhez szükséges kémiai fo-lyamatok lezajlódjanak. Taylor  egyetértően mosolygott, majd Habriel-lára nézett. A válaszára várt. - És ki  fogja megsütni azt a rengeteg muffint, amit  el akarunk adni? - ,kérdezte Gabriella. Kö-rülnézett a teremben. A teremben lévők közül  ugyan mindenki rekordidő alatt tudott megol-dani matekmatikai egyenleteket és kémiai prob-lémákat, de kétségei voltak afelől, hogy bárme-lyikük  us izletes muffint tudna sütni. - Nos, az egyenletnek ez az oldala nem iga-zán megoldott - felelte Taylor. Kissé aggódó ké-pet vágott. Aztán könyörgőn nézett  Gabriellára. - De te tudod, ki segíthetne nekünk, igaz? Gabriella tudta, hogy Taylor Zeke-re gondol. Merthogy Zeke nemcsak kiváló kosaras volt,hanem sütni is imádott. Ráadásul jól is csinálta. Gabriella szerencsére több receptjének az ered-ményét is megköstolhatta. Zeke-tők segítséget kérni jó ötlet volt,  habár tudván, milyen sokat edz a csapat a meccs miatt, elég valószinűtlen -nek tűnt, hogy lesz ideje komolyan beszállni a dologba. - Abban reménykedtem, hogy Gabriella eljön velem megkérni Zeke-et, hogy segítsen - mondta Taylor. Le sem vette a szemét a ba-rátnőjéről, és rendületlenül mosolygott. - Ar-ra gondoltam, ha ketten kérjük meg, talán na-gyobb  esélyünk lesz rá, hogy igent mondjon. Erre az egész csapat Gabriellára nézett. Gabriella elvörösödött. Most már tudta, Taylor miért nem mondta el neki korábban, mit tervez. - Hát persze  hogy megyek veled! - felelte Gabriella. - De biztosan tudom, milyen kevés szabad ideje lesz Zeke-nek ezen a hétvégén meg a következő héten. A Vaadmacskák a napokban egyfolytában edzéseket tartanak. - Hát akkor majd  mi sütünk - szólt közben Martha -, és Zeke lehetne az észbeli irányító, a séf. Mindenki szkeptikusnak tűnt. Martha fel-állt. - Most komolyan, gyerekek! - folytatta. - Mi a recept? Ez olyan, mint egy kémiai kisérlet. Csak egy sémát kell követni. - Ez igaz! - értett egyet vele Timothy. - De ki fogja megvenni a Valentin-napi muffinokat, ha azt hiszik, hogy a kémialaborban készültek? Timothy  megjegyzése kissé lelombozta Taylort. Több csapattársának arcán látta a két-kedést. - A muffint mindenki szereti - mondta Taylor. - A marketing meg színtiszta tudomány. Meg tudjuk csinálni! Ne feledjétek, mindez jó célt szolgál! Gabriella lenyűgözte az, hogy Taylor mi-lyen gyorsan megnyert mindenkit. A tudomá-nyért élő, hidegfejű csabatból két szempillantás alatt csapongó, kreatív csapat lett. Mindenki be-kapcsolta a laptopját, szórólapokat és figyelem-felkeltő plakátokat tervezett, hogy aztán majd kitegyék a folyosókra. Gabriella viszont csak bámult az üres kép-ernyőjét. Az égadta világon semmit sem jutott az eszébe. Csak azon járt az esze, mit találjon ki a meccs utánra. Vajon mit csináljon, amivel meg-lephetné Troyt? Talán menjenek el vacsorázni? Vagy az már túlságosan uncsi? Vagy hallgassa-nak együtt zenét? És miközben az agya sorra dobta ki a kérdéseket, a keze sorra rajzolta a szívecskéket a jegyzetfüzete margójára. - Hé, ezek tökjó szórólapok! - lelkendezett Taylor, és kivett néhány lapot a nyomtatóból. - Mi leszünk a legjobbak! - Hát jó esélyünk van rá! - értett egyet Ti-mothy. - És minek hívjuk ezt a maffinakciót? Kellene egy frappáns szlogen! Ez már Taylornak is eszébe jutott. És készen is állt a válasszal. - Ezek a szeretetmuffinok! Küldj belőlük a szerelmednek! Küldj belőlük a barátodnak! Egy harapás, és tdni fogják, hogy érzel! - Ez érsz aztán a muffin! - kiáltott fel Martha. - Bízzunk benne, hogy tudjuk teljesíteni az igéretünket! - Kommntálta Gabriella. Miután a tízpróbacsapat gyűlése véget ért, Gabriella és Taylor a tornaterembe mentek. Tudták , hogy a kosárlabdacsapat edzése való-színűleg most ért véget, úgyhogy jó esélyünk van arra, hogy ott találják Zeke-et. Taylor még mindig mosolygott a tízpróba-csapat találkája után. A megrendelőlapok és a szórólapok nagyon klasszak lettek. Biztos volt abban, hogy a klubja jelentősen hozzájárul majd az East High elsöprő győzelméhez a Szívtől szí-vig adómánygyűjtő eseményén. Gabriella próbálta kitalálni, mit mondja-nak Zeke-nek. Szükségünk volt a fiú segítségé-re, hogy Taylor zseniális ötlete működjön. Hát  igen, a szeretetmuffinban nagy lehetőség rejlik az adómánygyűjtésre, de ahhoz az is kell, hogy finom legyen.

- Szerinted Zeke segít nekünk? - kérdezte Taylor Gabriellát.

- Fogadok, hogy fog-felelte Gabriella. - Imád sütni. És ez  egy könnyű kis ujjgyakorlat a számá-ra. A Srác créme brulée-t készít, az pedig vagy százszor lehet nehezebb, mint  muffin  sütni.  - Hát reméjük, hogy igazad van! -  mondta Taylor. Gabriella áttette a hátizsákját a bal vállára. Ő is akart kérdezni valamit Taylortól. Úgy tűnt, Taylor elég rendesen beleásta magát a Valentin-napi etikettbe, így hát megfelelő embernek tűnt  a kérdése megválaszolására. Ráadásul ő a leg-jobb barátnője. - Taylor, szeretnék valami különlegeset kita-lálni Troynak Valentin-napra. Van valami ötle-ted?Taylor megállt. Gabriella felé fordult. - Ez a Valentin-nap. Neki kell kitalálnia vala-mit, neki kell ajándékot adnia neked! - De annyira lefoglalják az edzsések és a suli! Arra gondoltam, hogy talán most nekem kelle-ne gondoskodnom valami Valentin-napi meg-lepetésről, merthogy most más gondjai vannak - vallotta be Gabriella. - Csak nem tudom, mit tegyek vagy mit vegyek neki. Taylor a tornaterem ajtajának kilincséért nyúlt. - Hmm. Nem vagyok biztos benne, hogy én is így gondolnám a helyedben, de mondasz va-lamit - felelt Gabriellának. - Most viszont azt kell megtudnunk, vajon kaphatunk-e Zeke-től segítséget. Készen állsz? - Igen! - felelte Gabriella, és követte Taylort a tornaterembe. Ami üres volt. Taylor arcáról lehervadt a mo-soly. - Biztos az öltözöben vannak - mondta Gabriella. - Gyere, álljunk oda az ajtó elé! Ott jönnek majd ki. - És a tornaterem távolabbi vé-gében lévő ajtóra mutatott. A lányok keresztülsétáltak az üres pályán. Amikor a pálya közepére értek, Gabriella a lelá-tók felé fordult. Ahogy ott állt közepén, kissé ki-rázta a hideg. Hát ilyen érzés itt állni, közepén, gondolta. A pálya egyik végében lévő kosárpa-lánkra nézett. Olyan messzinek tűnt. Ebben a pillanatban Gabriella óriási tiszteletet érzett a csapat játékosai iránt. Na, és persze Troy iránt. - Arra gondolsz, hogy Troy itt játszik, ugye? - Kérdezte Taylor. Észrevette gabriellatekinte-tét, és tudta, hogy a lány  a szerelmére gondol. Gabriella kissé elvörösödött. - Igen, meg a többi játékosra. félelmetes itt állni a pálya közepén. És most még nincs is itt senki. Pénteken meg ugyanez a hely tele lesz sikítozó szurkolókkal. Gőzöm sincs, hogy ké-pesek győzni, itt és így! - Azért, mert szeretünk játszani - Adta meg a feleletet Troy Gabriella háta mögül. A képén széles mosoly ült. Nem számitott arra, hogy itt találja a lányt. De persze boldog volt, örült a meglepetésnek. - Szia! - Köszönt a fiúnak Gabriella. -Észre sem vettelek. - Szia! - köszönt Troy is. Egész héten próbál-ta elcsípni a lányt, de úgy tűntm soha sincs elég idő az órák között arra, hogy beszélgethesse-nek. - Örülök, hogy látlak! - Én is! - felelt Gabriella. Ezenkivül még egy halom más dolog is akart mondani a srác-nak. De abban pillanatban csak molyogni tudott.  taylor a szemét forgatta. Troy és Gabriella egész nap képesek lennének csak mosolyogni egymáasra! Ezúttal azonban át kell lendülniük a dolgon. - Szia, Troy!  Köszönt Talor. - A csapat töb-bi tagja is  idejön? Troynak felszaladt az egyik szemöldöke.  Kire vársz, Taylor? Konkrétan valakire esetleg? Gariella kuncogott,amikor Troy ránézett. -Hát tulajdonképpen igen -felelt Taylor. - És nem arra, akire te gondolsz. Ha taylor őszinte akart volna lenni, akkor azt kellett colna válaszolnia, hogy szívesebben állna Chaddel itt, a pálya közepén. Chad mind-dig meg tudta őt nevettetni. De most hívatalos ügyben érkezett. Most az iskolai tízpróbacsapat elnökeként jött. - Azért jöttünk, hogy Zeke-kel beszéljünk - segítette ki a fiút Gabriella. - Aha! - felelte Troy mosolyogva. Ekkor kinyílt az öltöző ajtaja, és a csapat tag-jai kiszállingóztak rajta. Mind lezuhanyoztak  már, készen arra, hogy induljanak haza. Gab-riella a srácokat nézte, Zeke-et kereste köztük. Persze ő volt az utolsó, aki elhagyta az öltözőt. - Szia, Zeke! - kiáltott Troy. - Gyere, látoga-tóid vannak! Zeke felnézett, és a pálya közepére futott. Chad meg Jason persze követték, mivel semmi-ről sem akartak lemaradni. Nem mindennapos esemény, hogy két lány jön látogatóba edzés után! Nyílvánvaló volt: valami fennforgás van. - Sziasztok! - köszünt Zeke, ahogy a pálya közepére ért.  Mi a helyzet? - Azért hiszem, a hölgyek azért jöttek, hogy beled beszéljenek! - mondta Troy, majd megha-jolt, és hátrálni kezdett. - Várj! - Kiáltott utána Gabriella. - Marad -hatsz! 

Troy rákacsintott. 

- Mennem kell! Anya már vár a bejáratnál. Majd hívlak! Gabriella, nem tehetett róla, elszomorodott. Egész héten ez volt az első alkalom, hogy találko-zott Troyjal, és nem csak messzíről integetett ne-ki  a folyosón az órák közötti szünetekben! A legszí-vesebben utánafutott volna! Aztán érezte, hogy Taylor megragadta a karját, hogy eszébe juttassa, miért is vannak itt a tornateremben.  - Szia, Zeke! - Köszönt Gabriellla. - Tudsz a Valentin-napi adómánygyűjtésről, ugye? - Mdg-várta, mig a srác bólint. - Nos, az iskolai tízpróbacsapat muffinakciót szeretne meghírdetni, aminek keretében a muffinokat mindenki az ofőórán kapná meg. - Hm, jól hangzik! - Kotyogott közben Chad. - Öcsém, én máris kérek egyet! - tette hozzá Jason. - Egyre írjátok fel engem is! - Ahhoz az kellene, hogy valaki odáig le-gyen érted, Jason! - ugratta a haverját Chad. - Hát ez nem lehet probléma, igaz, pajti? - Kérdezett vissza Jason, és Chad tenyerébe csa-pott. - A csajok bírják J. bácsit! Taylor már kezdett kissé türelmetlen lenni. Úgy érezte, Gabriella csak kerülgeti a forró ká-sát, ahelyett, hogy előállna a nagy kérdéssel. Zeke-hez fordult hát. - Szükségünk lenne valakire, aki tud sütni- mondta Taylor. - Tudnál mekümk segíteni? Zeke a lányokra nézett, aztán Chadre és Jasonre. A suli tízpróbacsapatának elnöke épp tő-lem kér segítséget?!  - Igen - felelte Taylor. - Tudtommal te tudsz a legjobban sütni azok közül, akiket ismerek. Nagyon szeretnénk, ha segítenél nekünk! - Szóval süssek  nektek muffinokat? - Kérde-zett vissza Zeke.