VADMACSKÁK LEGJOBB SZTORIJAI

Sharpay és Ryan hétfőn kora reggel érkezett a suliba, hogy minden osztályba szétosszák a megrendelőlapokat. - Jó reggelt, Mr. Matsui! - kiáltott Sharpay, amikor észrevette a dirit a folyosón. Mr Matsui éppen a reggeli kávéját kortyolgatta egy piros-fehér vadmacska bögréböl. - Jóreggelt! - köszönt ő is. - Jó kórán érkeztetel! - Ez a Valentin-nap hete - magyarázta Shar-pay. - Sok dolgunk van. - Örülök, hogy ennyire a szíveteken viseli-tek az adománygyűtés ügyét - dicsérte őket az igazgazó - bizom bennetek. És mindegyik East High-i Vadmacskában. - A diri meglátta a kis kicsit, amit Ryan húzott maga után. - Ez mi, Ryan? - Ö, ezek a Valentin-napi virágok megrende-lőlapjai - felelte Ryan. - Ejha! Igazán ambíciózus terv - kommen-tálta az igazgató, amint meglátta, hogy a kis kocsin négy jókora doboz van. - Örülök, hogy mindketten ennyire belevetettétek magatokat a dologba! Dobjatok be néhány lapot az igazgatói iródába is! + Mr. Matsui kacsintott, majd elindult a folyosón. - Gyere, Ryan! - paracsolta Sharpay. -Dol-gunk van! De még egy lépés sem haladtak, Sharpay mobilja megszólalt. Gyorsan kikapta a táskájá-ból.

- Hallóóó! - énekelte a telefonba.

Ryan figyelte, ahogy Sharpay összeszoritot-ta a száját. Ez biztos Hilary LIoyd. Csakis egy West High-i végzős lobozhatja le ilyen gyor-san Sharpayt! - Tényleg? - kérdezett vissza Sharpay. - Ez nagyszerű! Hosszú szünet következett. Sharpay hátra dobta a haját. és elinult a folyosón. Ryan fel-nyögött, ahogy a kis kocsi vonszolva próbált szorosan a nővére nyomában maradni, hogy  hallja, miről beszél. - Hát ezúttal nem! - mondta a lány, még mondig a telefonba. - Idén minden más lesz! - fogadozott, és még jobban  összeszoritotta a száját. - Találkozunk a gyűlésen! Szia! - kö-szönt, és kinyomta a telefont. Visszadobta a mobilját a táskájába, és Ryan-hez fordult. - Ennek aztán van bőr a képén! Itt hivogat, amikor még el sem kezdödött a hét. . . , hogy már előre kárörvedjen! Totál biztos abban hogy, megint megnyeri a kihivást! Hát most van a szá-mára egy rossz hírem! Idén a Szívtől szívig kihívás más lesz! Az East Hihg  üdvrivalgása egészen a West Highig el fog hallatszani! - De még mennyire! - Kiáltott fel Ryan. Hin-ni akart abban, hogy az East High össze tud fogni  az ügy érdekében. Ha létezik valaki, aki motiválni tudja a diákokat , az Sharpay. - Gyere,Ryan! -utasította Sharpay. - Még egy csomó osztály van hátra! Azzal már indult is, ryan pedig szorosan a nyobában. Aznap  délután, a kósáredzésen a vadmacskák jól játszottak. troyt jó érzés öntötte el a csapattal kapcsolatban, ahogy az oldalvonalról figyelte a többieket. És habár mindannyian panaszkod-tak az előző heti meg a hét végi extra edzések miatt, a csapat összetartott. Ez volt az egyik leg-jobb edzőmeccsük.  Nagyon jó esélyünk van arra, hogy legyőz-zük a Tigriseket pénteken, gondolta Troy. Az - tán felnézett, és a tornaterem ajtaján meglátta Sharpay egyik Szívtől szívig szórólapját. Még  mindig nem találta ki, mivel álljon elő a csapat az adómánygyűjtésre. Tudta, mivel ő a kapítány, a többiek tőle várják, hogy kitaláljon valamit.  Az idő pedig vészesen telik. valami muszáj ki-találniuk, különben Sharpay sohasem bocsát meg nekik! - Szép munka volt! - Gratuált saját magának hangosan Chad. Épp az előbb  dobott egy há-rompontost, és most ünnepelte magát. Belecsa-pott Jason tenyerébe, majd Zeke-ébe. - Szép dobás volt, Chad! - kiáltott be a szél-ről  Troy. Alig várta  már, hogy visszakerüljön a pályára. Remélte, hamarosan lecserélnek vala-kit, és ő mehet játszani. - Troy, Állj be! - mondta Bolton edző, mintha csak olvasott volna a fia gondolataiban. - Még egy pár perc hátravan a meccsből, aztán kön még labdavezetési feladat. A csapattagok egy emberként nyögtek fel. Meccset játszani szórakozás volt a számukra, de a feladatok munkát  jelentettek, és ahhoz már tülságosan fáradtak voltak. - Jézusom, ez egy hajcsár! - dohogott Jason Trpynak, amikor lejött a pályáról. - Minden  minka megtérül, csak nyugi! - nyugtatta Troy Jasont, amikor elkapta az át-passzolt lasztit. - A csapat nagyon jól játszik. A legjobb formánkat kell hoznunk, hogy esé-lyünk legyen nyerni. A mérközés még tartott egy darabig. Végül megszólalt a síp: a meccs véget ért, de az edzés még nem. - Rendben, fiúk!  - mondta Bolton edző. - Mindenki fogjon meg egy ugrókötelet, és irány a pálya közepe! - Medve anyám! - sopánkodott Chad. - Ug-rókötél által fogok halni! - Ugyan már, ne panaszkodj, menni fog, szupersztár! - biztatta lelkesen Troy, és alapo-san oldalba bökte a barátját. - Nem tudom - felelte Chad. - Ez az edzés mindent visz belőlem. Mindenem fáj, még az agyam is! - Ezek szerint akkor nem találtál ki semmit az adománygyüjtésre, mi? - kérdezte Troym pe-dig remélte, hogy a legjobb barátja előáll majd valami jó ötlettel. - Semmire sem volt időm - vallotta be Chad. - Talán a többiek. Ha nem találunk ki valamit záros határon belül, Sharpay állatira letol min-ket! Nem tudom, te hogy vagy vele, de én egész nap elkerültem őt. - Hát majdcsak eszünkbn jut valami. . . - mond-ta Troy, ahogy megfogott egy ügrókötelet. Aztán észrevette, hogy a csapat minden tagja őt figyeli. Tőle várték, hogy előáll majd valami ötlettel, amit  nem tett meg. És nemhogy nem talált ki semmit az adománygyűjtésre, de még Gabriellával sem volt ideje beszélni. Máskor délutánonként általá-ban együtt lógtak,  vagy legalább beszéltek tele -fonon. De a múlt hét óta az edzések meg a házik mellett egyáltalán nem maradt szabad ideje. És ez nagyom bántotta.  Vajon mit csinál ma tanítás után, morfon-dírozott magában. Remélem, várja a pénteki  meccset. . . és a Valentin-napot, amit igazán kü-lönlegessé akart tenni a lány számára. Habár  volt egy olyan érzése, hogy bármikor is elmenjen ajándékot venni. A vadmacskák elkeztek ugrálni. Az, ahogy az ugrókötelek mindutalan a földhöz csapód-tak, dögös ritmust adott. - csak így tovább! - kiáltott Bolton edző. - Még őt perc! Aztán mehettek zuhanyozni! -  mondta, majd  eltünk az irodájában. - Még őt perc? - hőrbörgött Zeke. - Nem tu-dom , bírja-e a szívem! - Jaj, ne légy már ilyen anyámasszony kato-nája! - Hurrogta ler Jason, és begyorsított. - Ez egy szívritmusgyorsító, nem egy szívmegállító! - Haha - nevetett feé Zeke. - Nagggyon vic-ces! Troy is nevetett. Az ugrókötelezés megter-helő volt. De az apja mindig mondta, hogy ez nagyon jó gyakorlat a szív edzésre. Ekkor be-ugrott valami Troynak. - Háhá, megvan! - kiáltott fel. Abbahagyta az ugrálást, és az ugrókötelet az egyik tenyeré-be lendítette. - Micsoda? - Kérdezte Chad, és ő is abba-hagyta az ugrálást. A csapat tagjai követték a csapatkapítány példáját: Mindenki abbahagyta az ugrálást. Troy köré gyűltek. -  A mi adománygyűjtő akciónk! - kiáltott fel Troy. Az  arca piros volt az ugráéástól. - Ugrókö-telezni fogunk, így szerzünk támogatókat! - pénz gyűjtünk, és egyúttal formába is jö-vünk - magyarázta Chad. megértette Troy ter-vét. Neki is tetszett az ötlet. - Briliáns, Troy! Hivhatjuk úgy, hogy a Nagy ugrás! - Ez  tökjó ötlet! Most már csak jóvá kell ha-gyatnunk! - tette hozzá troy. - És az embereket rá kell birnunk arra, hogy támogassanak min-ket!  

Készen van a NEGYEDIK FEJEZET is, olvassátok sok-sok szeretettel! Reméjük hogy, tetszeni fog! 

ÖTÖDIK FEJEZET is érkezni fog!