-Jaj, ne! - kiáltott fel Sharpay kedd reggel, amikor meglátta , hogy egy férfi áll a osztályter-me előtt, kezében egy hatalmas csokor virággal. - kié ez a rengeteg virág? - kérdezte a mellka-sára tett kézzel. A szája egészen a füléig szaladt. - Sharpay Evanst keresem! - mondta a futár. - Igen, én vagyok - felelte Sharpay, és magá-hoz intett a pasit. Elővette a rózsaszín tollát, és aláírta a nevét a nyomtatványon. - Jaj, nagyon köszönöm! Az osztály többi tagja figyelte, ahogy Sharpay kicsomagolja a virágot. Aztán a jókora csokrot letette a padra. - Virágok - sóhajtott vágyakozón. - Milyen figyelmes! Vajon ki küldte? Érezte, hogy az osztályban mindenki őt fi-gyeli. Tudta, hogy minden szem rá szegezödik. És azt is tudta, hogyan adja elő magát. Kinyítotot-ta a kis kártyát, ami a csokorba volt beletűzve. - Sharpaynek, eggy titkos imádójától - olvas -ta fel ami a kártyán állt. Aztán vévignézte az osztálytásain. - Hát nem csodálatos? Virágot kapni egy titkos imádótól! Miss Darbus sietett oda Sharpay padjához. - Ó, Sharpay, hát ez gyönyörű! Ez kiválóan megadja az alaphangot az egész heti romantiká-hoz, nemdebár? Néhány tanuló a hátsó padsorban felnyö-gött. - Most pedig, kedveseim - folytatta Miss Darbus -, a valentin-nap tökéletes alkalom arra, hogy végiggondoljuk a színházakban eljászott nagy szerelmeket! Válaszunk is ki egy ked-vencet, és próbáljuk el egy jelenetet péntekre! Azt hiszemm, ez mgfelelő hangulatban hoz majd mindannyiunkat. Sharpay köbenézett a teremben. Mindenkiaz ő virágát bámulta. Ez persze tetszett neki. Miközben Gabriella is a Sharpay padján álló virágott nézte, arra gondolt, vajon ő kap-e va-lamit péntek reggel. Tudta, hogy Troy élete a kosárlabda körül forog, főleg ezen a héten. De vajon így is megfeletkezne a szerelméről? taylor tanácsa ellenére Gabriella úgy dön-tött, majd ő kitalál valamit Valentin-napra. Azt akarta, Troy tudja, hogy ő gondolt rá. Az óra végén Sharpay kiosztotta a megren-delőlapokat. A rendelések lassan csordogáltak, és hát mi tagadás, eléggé elmaradtak attól a számtól, amit ő remélt. Be kell dobnia magát! Ami az adománygyűjtést illeti, a legtöbb klub nagyon jó ötlettel állt elő. A totósklub portréfotókat árult, a művészklub ideiglenes tetkókat, a focicsaat pedig ölelést kínált. Csak a kosárlabdacsapat nem iratkozott még fel, márpedig ők is fontos részei voltak a terv-nek. Ők az East High legjobb és legsikersebb csapata, és ha ők is részt vesznek az esményen, az több diákot von be az adómánygyűjtésbe, fő-leg a pénteki meccs előtti, nagy, lelksítő gyűlé-sen. Sharpay úgy vélte, meg kell találnia Troyt. A csengő nemsokára megszólalt, a diákok pedig kisiettek a teremből. A folyosó hírtelen megtelt emberekkel. Sharpay ott lavírozott A tö-megben. Tudta, Troy melyik útvonalon szokott menni matekórája. Azt tervezte, majd vala-hol megállítja és beszél vele, hogy megnyerje őt a Szívtől szívig ügyének. Ahogy befordult a sar+kor, észre is vette a fiút. - Troy! - kiáltott utána. - Beszélnem kell ve-led! Troy is észrevette Sharpayt. Intett neki, és visszakiabált a tőmeg fölött. - Igen, rajta vagyok, Sharpay! A csapatnak nagyszerű ötlete támadt! Bocsi, hogy nem irat+koztunk fel előbb. Ma a délutáni edzés előtt fel-írom. Sharpay mosolygott. - Nagyszerű, Troy! - dicsérte meg. - Tudtam, hogy számíthatok rád! Csak ne felejts el még há-rom óra előtt felíratkozni! Ma délután kell bead-nopm a terveket a bizottságnak. - Meglesz, ne aggodj! - nyugtatta a lányt Troy. Azzal eltűnt a tanteremben, amikor a má-sodik csengő is megszólalt. Gabriella pont akkor ért aj ajtóba. Lekéste,Troy már bement. Megint nem jött össze, hogy beszéljenek! Most akkor várhat vele a tanítás utánig, ugyanis legközelebb akkor futhanak csak össze. Lassan elindult a étterem felé. Találkája volt Taylorral, hogy megbeszélják, milyen hoz-zá valók kellenek a muffinokhoz. Megbeszélte az anyukájával a dolgot, aki felajálotta, hogy náluk találkozzanak. Mrs Montez örült, hogy a tízpróbacsapat náluk jön össze - főleg azután, hogy a lánya megígérte: neki is hagynak né-hány sütit kóstolónak. Amikor Gabriella belépett a étterembe, nem hitt a szemének. Egyetlen éjszaka alatt az egész hely totálisan megváltozott! A terem fölött teljes szélességben egy zászló feszült,amit a Szívtől szívig ügyét hírdette. A lámpákról pedig kicsi piros szívecskék lógtak. Rajtuk nevekkel. A he-lység további végében meg ott állt egy asztal, még több szívvel. A zenéket árulta a szívecské-ket, aztán kiakasztották őket az éteremben - ez volt az ő adoánygyűjtésük. Az egész étterem megtelt szívecskékkel. Az East Highban lassan mindenki romantikus hangulatba került. Gabriella felkapott egy tálcát, és beállt a sor-ba. A sor lassan haladt, és Gabriella azon gon-dolkodott, mit mondjon Troynak, ha meglátja őt suli után. Úgy döntött, hogy talán kerek perec meg kellene kérdeznie, mit gondolt ki a fiúnak va-lentin-napra. Aztán megmonhatná neki, hogy majd ő kézbe veszi a dolgokat. Felsóhajtott. Ez akkor azt jelenti, hogy neki kell kitalálnia vala-mit! De mégis mit? Taylor már az asztalnál ült az étterem há-tuljában. Intett Gabriellának, majd félretolta a könyveit, hogy helyet csináljon a barátnőjének. - Szia! -köszönt neki, amikor Gabriella mel-lé ért. - Zeke kihúzott a listáról néhány házzá-valót. Nézd! - Úgy tartotta fel a jegyzetfüzetből kitépett kis cetlit, mintha legalábbis az ország jövője függne tőle. - Suli után elmegyünk be-vásárolni, jó? - Persze - vágta rá Gabriella, és azon volt, hogy a hangja lelkesnek tünjön. Tényleg csapat-játékos akart lenni, részt akart venni ebben az egész sütögetösdiben, de szüksége volt egy kis időre, hogy vegyen Troynak ajándékot, és hogy kitalálja, hova menjenek Valentin-napon. - Na, és mi a helyzet? - kérdezte Taylor. - Ki-találtátok már, mit csináltok Troyval pénteken este? Gabriella lejjebb csuszott a székében. - Még nem. De rajta vagyok - felelte. Aztán megemlítette az egész éteremben szanaszét le-lógó szívecskéket.- Ez az egész sulira kiterjedő romantikaláznem könnyíti ám meg a dolgokat! Nagy a nyomás, muszáj valami nagyon jót kita-lálni, nem? Taylor Gabriella kezére tette a kezét. - ne aggodj annyit, Gabriella! A te neved ott virit Troy szívében! Gabriella rámosolygott a barátnőjére. Taylor igazán okos volt, és elképesztően sokszor épp a megfelelő dolgot mondta neki. Gabriella be-leharapott a szendvicsbe. Máris sokkal jobban érezte magát. Aztán Sharpay jelent meg az asztalnál. - Helló, lányok! - éddelgett. - Mizújság? Mi a helyzet a muffinrendelésekkel? Taylor kicsit kihúzta magát. Nem szeretett muszájból válaszolni Sharpaynek. - Hát csordogálnak. De holnap a reggeli gyűlésen indítjuk majd útjára a szeretetmuffin-pampányunkat. Ez lesz a szlogenünk: ,,Küldj egyet valakinek, aki édes neked!" - Okos! - ismerte el Sharpay. Ránézett a mappájára. - Mennyi pénzre számíthatunk tő-letek? - Sokra! - válaszolta taylor rezzenéstelenül. No, igen, ezt tervezték. Gabriella gyors fejszámolást végzett. Egyér-telmű: minden egyes muffin meg kell sütni. Ők pedig az East Highnak soktucatnyi muffin igértek. Ez pedig sok sütögetést jelent. Kezdett ideges lenni. Sharpaynek mindenesetre tetszett Taylor vá-lasza. - Ez jó hír! lelkesedett. - Már alig várom, hogy meglássam Hilary Lioyd arcát, amikor megtudja, hogy az East High legyőzte a West Hight! - Sharpay gyorsan csípőre tette a ke-zét. - Egész nap hívogat, hogy emondja, most épp milyen jól áll a West High! Segítenie kel-lene nekem, hogy megszervezzem az Egyesült Szív Társaság csütörtöki találkozóját, nem pedig folyton kárörvendeznie! És képzeljétek, máris több pénzt gyűjtöttek, mint tavaly! Pedig még csak kedd van! taylor Gabriellára nézett, és felhúzta a szem-öldökét. - És szerinted Hilary igazat mond? - fordult Sharpayhez. - Nem tudom - ismerte be Sharpay. - De már alig várom, hogy mi gyűjtöttük a legtöbb zsét! - Jó esélyünk van rá! - jegyezte meg taylor. Gabriella nem akarta lelombozni őket, de már kezdett kézelkedni abban, hogy egyáltalán lehetséges-e legyőzni a West Hight. Ez a gon-dolatot azonban megtartotta magának, és in-kább csenndben evett tovább. Végre az utolsó óráról is kicsöngettek. Gabriella a tornaterem ajtajához sietett, remélve, hogy lát-hatja troyt. Erre útban odafelé épp összefutott vele! - Helló, idegen! - szólította meg a fiú. A sze-me is csillogott, úgy mosolygott. Gabriella Szíve majd kiúgrott helyéből! - Szia! - köszönt ő is. - Hogy vagy? Ezer éve nem beszéltünk! - Tudom - felelte Troy. Ránézett az órájára. - Bárcsak lenne többb időm! Muszáj mennem! - Ja, persze, menj csak! - mondta Gabriella. Nem tehetett róla, de egy kicsit lelombozodódott. Troy a tornateremmel ellenkező írányba tartott. Vajon hová megy? És miért siet annyira? - Majjd késöbb beszélünk! - szólt még vissza Troy a válla fölött. Azzal már el is tűnt, mintha a főld nyelte volna el. Gabriella azt szűrte le Troy viselkedéséből, hogy a fiú totál megfeletkezett arról, hogy pén-teken bármi is lenne a kosárlabdameccsen kí-vül. Nos, hát akkor ő majd gondoskodik arról, hogy a meccs után a srác kellemesen megle-pödjön az ő piros szíves meglepetésén! Elindult megkeresni Taylort, hogy aztán együtt menje-nek megvenni a hozzávalókat a muffinnokhoz. Eközben Troy végigrobogott a folyosón, egé-szen az irodáig. Remélte, hogy Gabriella megér-ti, hogy ő nagyon szeretne vele maradni, együtt lógni. De muszáj volt az irodába érnie, mielőtt Sharpay elindul a gyűlésre. Fel kellett írnia, hogy a kosárlabdacsapat a Nagy ugrást szánta a Szívtől szívig eseményére. Aztán Troynak leesett, hogy a nagy rohanás-ba még el sem hívta gabriellát randira Valentin-napra!
ÖTÖDIK FEJEZET készen van reméljük hogy, tetszeni fog! Olvassátok sok-sok szeretettel!
Ömlesztett Sajt OwO
Legalább sajt :)
sajt
:)
... <