Sziasztok! 2018.09.03.-tól nem leszel ebneveldén, mert iskola van!
(Péntek,Szombat, Vasárnap, hétfőn) leszek csak Ebneveldén.
(Kedd,Szerda, Csütörtök) nem leszek fent mert iskola van! Csak az, az egy napon hétfőnként leszek elérhető a ebneveldén! Köszönöm a megértésetek!
Min-dig a drámaklub gyűjti a legtöbb pénzt. Sharpay mobilja ismét megszólalt. A Lány már a második csörgés előtt felkapta. - Hallóóó! - énkelte boldogan a telefonba. Kelsi látta, hogyan változik meg Sharpay ar-ca beszégetés alatt: az elején még ott volt rajta a mosoly, ami aztán hamarosan elrúnt onnan. Hát egyértelműen nem az szólalt meg a vonal másik végén, akivel a szőkeség beszélni akart! Látta, hogy Sharpay nagy levegőt vesz, majd hosszan kifújja. - Igen, sok szerencsét nektek is! - búcsúzott Sharpay. Amikor letette a telefon, Ryan felnézett rá. - ki volt az? - kérdezte. Hirlary Lloyd - felelte Sharpay, - A West Hihból! Társelnökök vagyunk a Szívtől szívig rendevényén. A környék minden iskoláját be kell vonnunk az eseményben, és találkoznunk kell az Egyesült Szív Társaság programigazga-tójával. - Sharpay oldalra döntötte a fejét. - Azt hiszi, hogy a West High máris megnyerte ezt a kihivást. Hát én ezt nem fogom ölbe tett kéz-zel nézni! Csak az, hogy a West High nyert az elmúlt pár évben, még nem jelenti azt, hogy Girlay Lloydnak az egész adománygyűjtés a kisujjában van! Ó, anyám, gondolta Kelsi. Már látta ezt a né-zést Sharpay szemében! A csaj máris eltökélt va-lamit magában, annyi szent! De vajon készen állnak-e arra, hogy kipipálják az összes teendőt Sharpay végtelen listáját? Kelsi felsóhajtott. Remélte, hogy az East Highban mindenki meg tud felelni a kihivásnak - különben leshetik, mit szól majd az egészhez Sharpay! De Kelsiben felmerült a kétség: vajon a Vadmacskáknak van-e elég ere-jük ehhez?
Kész a MÁSODIK FEJEZET!
Olvassátok sok-sok szeretettel ha tetszett akkor kommentálj!
Elnézést kérek, hogy kettöbe írtam meg a Storyt sajnos nem fért ki az 2 FEJEZETBEN!
HARMADIK FEJEZET is érkezik majd!
- Csak így tovább! - kiáltott Bolton edző. - Dobjátok a labdát! Gyerünk! A kosárcsapat épp edzést tartott a pályán. Mivel igazán fontos meccs várt rájuk a követke-ző héten, Bolton edző még komolyabban vette a dolgot, és még inkább ráment az állóképesség növelésre. És újabban ezt azt jelentette hogy a csapatra kemény edzések várnak. - Szép dobás volt,Zeke! - dicsérte Zeke Bay-lort Bolton Edző, és felmutatta hozzá a hüvelyk-ujját. Majd hozzátette: - Chad, mintha élnél! Chad Zeke mögott jött, és már hullafáradt volt. Ez már a sokadik edzés volt a héten, és Chad kezdte úgy érezni, hogy a lába önálló életre kel, s nem mindig csinálja azt, amit ő akar. - Öregem, ezt tökre ki van akadva! - súgta Chad Troynak, ahogy felért a büntetővonalig. - Ez a feladat kinyír engem! - Tudom! - mondta Troy. - Csak arra kon-centrál, hogy csúcsformában hozzon minket a jövő heti meccsre. - Le kell győznünk a South Hight! - szolt közben Jason Cross, aki Chad és Troy mögé ért. - Nem lesz semmi! - Jól van na, tudom! - felelte Troy. - De nem hiszem, hogy ennél többet bírok! - Panaszkodott Chad. - Chad, te jössz! - szakította félbe a beszél-getést az edző hangja. - Gyerünk, fel a fejjel, mozogjon az a láb! Chad végigrobogott a pályán, pattogtatta a lasztit, és paszolgatott Troynak. Jö ritmusban dolgoztak együtt, és úgy értek a pálya másik végében lévő kosár alá, hogy egy lépést sem rontottak. - Szép munka! - dicsérte meg öket Bolton edző. Troy elmosolyodott. Tudta, hogy a követ-kező pénteki meccs fontos a csapat számára - és az apja számára is. Néha ugyan bonyoli-totta a dolgot, hogy az apja az edzője is, deTroy sok edzőt látott már, mégis úgy gondolta, az apja a legjobb. Ami a kosarazást illeti, Troy szerette, ha a dolgok a lehető legjobban men-nek. - Oké,fiúk! - Kiáltotta az edző. - Sprint a teljes pályán! Gyerünk! A csapat két sorba állt, és párosával futottak végig a pályán, majd vissza. - Hé, Troy - szólitotta meg Zeke, mikozben a sorára várt. - Sharpay beszélt veled? Folyton azt kérdezgeti, mit csinál majd a csapat, hogy adományokat gyűjtsön. - Tudom! - válaszolta Troy.- Egész nap pró-bálom őt elkerülni! Vészes küldetéstudata van, az már látszik! - Tudod, hogy a csajok tökre megörülnek, ha a Valentin-napról van szó! - szólt közben Chad. Ájuldozós képet vágott, és mindkét kezével a saját nyakát szorongatta. Jason nevetve hátba vágta Chadet. - Hé, nincs azzal semmi baj, ha mgünnep-led a Valentin-napot! - mondta Zeke. - Imádom azt a napot! Anyukámnak csókoládésfelfújtat csinálok. Ez már tradíció nálunk. Troy zeke-re mosolygott. - Ments meg nekem is egyet, haver, leszek én is Valentinod! - Chad! Troy! Ti jöttök! - kiáltott az edző. - Csak semmi lazsálás! Semmi turbékolás! Gyerünk, mozgás! Troy elindult. Tudta, hogy mivel ő a csa-patkapítány, neki kell előállni ötletekkel az adománygyűjtésre vonatkozóan. De csak és kizárolag Gabriellára tudott gondolni. Ahogy végigrobogott a pályán, próbálta kitalálni, mi lenne a legtökéletesebb ajándék a lány számá-ra. Talán vegyen neki virágot a drámaklubtól? vagy az nagyon snassz? Vagy találjon ki valami klassz dolgot, amit együtt tudnak csinálni? Hir-telen belenyilallt a fiúba, hogy ő tulajdonkép-pen igazán különlegessé akarja tenni a kedvese számára a Valetin-napot. Troy és Chad egyzerre érték el a büntetővo-nalat. Egymás tenyerébe csaptak, majd a torna-terem falára rögzitett piros párnáknak támasz-kodtak, hogy kifujják magukat. - Gabriellára gondolsz, mi? - kérdezte Chad. Elég volt a barátja szemébe néznie, tudta jól, mi jár a fejében. Ezt a nézést Chad már igen jól is-merte. troy vállat vont. Körülnézett, hogy biztos le-gyen benne, a többiek nem hallják őket. Előre- hajolt, hogy bizalmasan válthassanak pár szót. - Nem tudom, mit találjak ki Valentin-napra. Azt sem tudom, Gabriella mit szeretne. Chad kedvesen hátba vágta a barátját. - Ajándékot, haver, mi mást?! Troy ettől valahogy nem érezte jobban ma-gát. A nyomás még mondig nem akart könnyeb-badedni. És - nem úgy, mint a kosárladában - semmiféle terve sem volt. - De először is ki kell találnod, mivel gyűjt-sünk pénzt!- Emlékeztette őt Chad. Felhúzta a lábát, a combizmát nyújtotta le. - a kosárcsa-patnak valami olyannal, amivel sok pénzt lehet gyűjte-ni. - Chad lábat cserélt. - Ráadásul nem akarha-tod , hogy Sharpay megorroljon ránk! Jason is befejezte a sprintet, és odasétált a srácokhoz. -Szerintem ne csináljunk semmit. - Ó, ez briliáns! - ismerte el nevetve Troy. - Ez az amit Sharpay nem fog annyiban hagyni! Jason vállat vont. - Szerintem meg igen. Mégis mikor lenne rá időnk? Aztán eszébe jutott valami. - Mi lenne, ha jegyet árulnánk egyik edzésünkre? - Ó, ez aztán a szüperhiper ötlet! - mondta Zeke, és oldalba bökte jasont. - A Valentin-nap nem arról szól, hogy te szó-rakozzál! - vetette ellen Chad. Troy a barátira nézett. Ez nem valami zse-niális. Az Egyesült Szív Társaság viszont igazán jó cél. - Ugyan már, fiú! Ki tudunk találni valamit, ami jó móka lesz! - Rendben, fiúk! - mondta Bolton edző. Belefújt a sípjába, amire mindenki köré gyült. - Már csak egy hetünk van a meccsig. Azt akarom, hogy mindenki erre fikuszáljon. Ko-molyan kell vennünk a feladatokat az edzésen, és az alapokra kell koncerálnunk. - Végig- nézett a játékosokon. - Minden edzést úgy csi-náljunk végig, mintha az lenne az egyetlen! Jó esélyünk van arra, hogy megszerezzük a címet. De először is meg kell vernünk a South High Tigriseket pénteken! Kemény ellenfelek! Min-den energiátokra szükség lesz a meccsen! A csapattagok bólogattak. Ha megnyernék ezt a meccset, az nagy dolog lenne a sulinak is, meg a csapatnak is. - Meg tudjuk csinálni! - biztatta öket Troy. Elkapta az apja tekintetét, és elmosolyodott. Az edző szélesen vigyorgott a fiára. - Hajrá, Vadmacskák! - éljenzett Chad. A csapat üdvrivalgásban tört ki. troy molsoly-gott. Imádta a kosárlabdát, imádta a csapatát, és ismádott csapatkapítány lenni. Jó érzés töltötte el a következő heti meccsel kapcxsolatban. Biz-tos volt abban, hogy megverik a Tigriseket. Már Az öltözöben tovább beszélték a Szívtől szí-vig jelentette kihívásról. - Nyított vagyok bármiféle javaslatra az ado-mánygyüjtést illetően! Mondta Troy a csapat-nak. Bizott benne, hogy együtt ki tudnak találni valami mókás ls eredeti dolgot az eseményre. Zeke Troyjal szemben ült a padon. - Sharpay már kiásta a csatabárdot. A ma-tekórán mindenki cetliket küldözgetett nekem, meg akarták tudni, mit talált ki a csapat. - Látjátok, erről beszéltem! - szólt közben Ja-son. - Az edző minden napra beütemezett egy edzést a tanítás utánra. A meccs pedig pénteken, vagyis pont Valentin-napon lesz. - a csapat egyetértőn bólogatott. Egy kicsit mindenki leeresztett. - Troy már rajta van a témán - igyekezett biztatni a többieket Chad. - Nem ok nélkül vá-lasztottuk meg a csapatkapítánynak. Ki fog talál-nivalami zsír dolgot! Az összes játékos Troyra nézett. Én még azt sem tudom kitalálni, mit adjak Gabriellának ajándékban, tiltakozott magában Troy. Hogyan is találhatnék ki valami adománygyűjtő ötle-tet, amihez nem kell idő, és nem zavar bele az edzésrendbe? De hát ő volt a csapat kapítánya, és minden-ki arra várt, hogy végre megszólaljon. - Csak nyugi, srácok! - bögte ki végül, és körbenézett a csapattársain. - ki fogunk találni valamit! A kelléktárban Sharpay parancsokat osztogatott Ryannek és Kelsinek. Azon volt, hogy a drá-maklub virágboltja a lehető legjövedelmezőbb adománygyűtő akció legyen! Elvégre őt sem ok nélkül választották meg a Szívtől szívig kapitá-nyának! - Ügyelj arra, hogy azon a piros szalagok pontosan harminccentisek legyenek! - utasított-ta Sharpay Kelsit, aki felvágta a szalagokat, és egy dobozba rakta öket. - A csütörtöki szállítá-sig meg kell kötnünk a csokrokat, és réjuk kell tűznünk az üzeneteket! Ryan Kelsi mellett ült. A Virágok című nótát dudorászta, amit a reggeli össeröfin adtak elő. eléggé fülbemászó dallama volt. Felnézett a nő-vérére. - Ez a reggel nagyszerű volt, nem gondolod, Sharpay? Shapay megérintette tökéletesszőke frizu-ráját. - Igen, elég jól sikerült - és elmosolyodott hozzá. Ekkor megszolalt Sharpay mobilja. A táská-jához sietett, és kezdte keresgélni a rózsaszín telcsit. - Hallóóó! - csiripelte végül a telefonba. Kelsi Sharpayre nézett. Vajon ez a lány min-dig azt hiszi, hogyszínpadon van?! Figyelte, ahogy a drámaklub társelnőke a teremben jár-kál fel s alá, és az irómappáját lapozgatja. - Oké,igen! - mondta Sharpay a telefonba. - Igen, azokra mind szükségünk lesz csütörtök délután. Köszönöm! Viszhall! - Ki volt az? - kérdezte ryan, aki épp vég-zett a piros szalagokkal és nyúlt a rózsaszín gu-rigáért. - A virágos volt. Visszaigazoltam a rendelést a jövő hétre - felelte Sharpay, és beleírt a jegy-zeteibe. - Mégis hogy igazolsz vissza rendelést, ha még el sem kezdtük árulni a virágokat? - kér-dezteKelsi. De ahogy feltette a kérdést, máris rájött, hogy nem kellett volna kétségbe vonnia Sharpay dön-téseit. Pillanatnyi csönd állt be, mialatt Sharpay összehúzott szemmel bámult Kelsire. - Minden virágot el fogunk adni - felelte végül hangosan. - Egy pillanatig se gondold, hogy nem ez lesz a legjobb virágakció az East High történetében! Kelsi bólintott, és folytatta aa szalagok vagdo-sását. nem volt túlságosan oda a Valenti-na-pért. Azt sem szerette, hogy e körül az ünnep körül ilyen nagy a felhajtás az East Highban. A folyosókon mindenki csak a Valentin-napi tervekről beszélt. Ugyanakkor Kelsi örült, hogy segíthetett az Egyesült Szív Társaságnak ado-mányokat gyűjteni, ezért is egyezett bele, hogy Sharpayjel és Ryannal szalagokat vagdosson tanítás után. Viszont Sharpayjel dolgozni álta-lában egyenlő azzal, hogy valaki Sharpaynek dolgozik. És Sharpay nem szerette, ha bárki is kétségbe vonja az ő utasításait. - Ryan, elhoztad a megrendelőlapokat? - kér-dezte Sharpay. Még mindig a teendőinek listáját böngészte az irómappájában. - A másoldában azt mondták, mire a tanítás véget ér, készen lesznek. - Igen elhoztam - felelte Ryan. És a sarok-van álló négy nagy dobozra mutatott. - Majd megszakadtam, mire elcipeltem idáig! Mégis hány darabot renddeltél? - Nos, biztosra kell mennünk, azoknak a nyomtatványoknak mindenhol ott kell lenniük - magyarázta Sharpay Ryannek. Aztán Kelsire nézett. - ez legyen a prioritás! Kelsi bólintott, és újabbat nyiszantott a sza-lagokon. Miss Darbus ekkor jelent meg a teremben. - Üdv, diákok! - üdvözölte a bentlévőket. Rámolsolygott a kedvenc tanítványaira. - Mi fo-lyik itt? Sharpay mosollyal az arcán válaszolt. - A Valentin -napi virágokhoz vágjuk a sza-lagokat. Mindegyik virágon lesz egy-egy szalag és egy-egy üzenet. - az jó! - dicsérte meg őket a tanárnő. Figyelte, ahogy Kelsi és Ryan vagdossák a szalagokat. sharpay pedig egy széken ülve a jegyzeteit nézegeti. Miss Darbus Sharpayt fi-gyelte. nem volt biztos abban, hogy Sharpay annyira elfoglalt, amint ahogy mutatja, de bízott benne, hogy elvégzi a rá rótt feladatot. - Hát sok sikert! - tette még hozzá a tanárnő. - Romantikus hét lesz! - Ó, igen! - motyogott az orra alatt Kelsi. Ha rajta mulna, meg sem ünnepelnék ezt a napot! - ugyan már, Kelsi! - szólt rá Miss Darbus. - A következő héten Valentin-nap lesz . . ., ne le-gyen már annyira rosszkedvű! Kelsi halványan rámosolygott a tanárnőre. - Ki tudja, kitől fog majd virágot kapni - biz-tatta Miss Darbus. - Ó,én imádom a Valentin-napot... és a virágokat! Az egész olyan varázs-latos! Jó szórakozás lesz! - Ó, Miss Darbus - pincsolt ryan -, ön igazi romantikus alkat, így van? Miss Darbus felnevetett. - ó, kedvesem - felelte -, egy kis romantika mindannyiunkra ráfér! - Ez így van - értett egyet Sharpay. - És idén az East Highban mindenkit meg fog fertőzni ez a hozzáállás! - Helyes! - Jó móka lesz, meglátják! - felelte Miss Darbus, majd kisétált a teremből. - Ne ma-radjanak sokáig, és ne felejtsék lekapcsolni a lámpákat! - szólt vissza az ajtóban hátrafordulva a drámatanárnő. Ryan felnézett a munkából. - Figyú, Sharpay, tökjó ötletem támadt! Miért nem egy dal kísáretében szállítjük ki a virágo-kat? Tudod, ez lehetne az éneklő távírat! Sharpay egy pillanatra elgondolkodott az öccse javaslatán. - Érdekes ötlet, Ryan! - felelte. -De az lehe-tetlen, hogy minden osztályba bemenjünk, és mindenkinek énekeljünk! Túl sokan vannak! - Hmmm. . ., azt hiszem, igazad van! - bökte ki ryan. Mahd tovább vagdosta a szalagokat, és újra elkezte dodorászni a Virágok című nótát. Kelsi a szemét forgatta. Sharoay, ha nem olyan ötlet hangzott el, ami tőle eredt, még csak megfontolni sem volt hajlandó a dolgot. Bele sem gondolt abba, hogy Ryan vihetné ki a vi-rágokat és énekelhetne hozzá. Az iskolai kórus - az egész drámaklubbal együtt - énekelhetne. De nem merte egy nap alatt kétszer is kétségben vonni Sharpay döntését. Sharpay a listáját böngészte felsóhajtott. - Hát nem lesz nagyszerű? Az egész suliba elterjesztjük a szerelmet és a vidámságokat! A drá-maklub mindig is a lrghatékonyabb adomány-gyűjtő volt. És most az én odaadó rajongóimnak lesz alkalmuk arra, hogy virágokat küldjenek nekem, és ezzel egyúttal jó célt is szolgájanak! Hát nem tökéletes? - Ha le akarod gyözni a West Hight, el kell érned, hogy az egész suli együtt dolgozzon az ügyön! - mondta Kelsi. - Csak vvirágot árulni nem lesz elég. Tavaly a West High a saját rekord-ját is megdöntötte,annyi pénzt gyűjtöttek. Sharpayre és Ryanre nézett, miután az utolsó szalagot is felvágta. Mindketten őt bámulták. - Kelsinek igaza van, természetesen! - fe-lelte Sharpay, miközben felállt. Megigazitotta a piros dzsekijét és végigsímitott a fehér naciján. - Ezért is nagyon fontos, hogy mindegyik klub részt vegyen a dologban. - Így is van! - helyeselt Ryan. Mint mindig, most is igyekezett támogató lenni. - De a leg-jobb adómánygyűjtő akció itt van nálunk. Min-
Sziasztok! Holnap írom a 2.FEJEZETET is! Elnézést kérek, hogy ilyen ritkán jönnek az Új fejezetek csak Nekem is iskola van már, és Nekem is tanulnom kell és koncentrálnom kell az iskolára! Köszönöm megértéseteket! Ha kész lesz a 2.FEJEZET igérem, hogy ki fogom tenni a 2.FEJEZETET is!
Sziasztok! Mivel megint tiltotottak, és Törölték az Ebnevelde felhasználómat ara a VADMACSKÁk bejegyzésre tudtom még kommentelni, de választ nem fogtok már kapni. Úgyhogy, ide írjatok ebbe a blogomba kommenteket! Köszönöm a megértéseteket! Majd jön a MÁSODIK FEJEZET is, addig olvassátok el a ElSŐ FEJEZETET.:https://blog.ebnevelde.hu/vadmacskak-sztorik/2018/07/15/A-VADMACSKAK-LEGJOBB-SZTORIJAI/%209% Elnézést kérek Mindenkitől, csak felhasználták a nevem, és a fényképemet itt az Ebneveldén, dse már a feljelentést megtettük!