VADMACSKÁK LEGJOBB SZTORIJAI

SZÍVTŐl SZÍVIG

Írta: Helen Perelman.

ELSŐ FEJEZET

Az East High színházterme zsúfolásig megtelt: már mindenki megérkezett a hétfő reggeli köte-lező összröfire. Amikor Gabriella Montez be- sétált, már akkora volt a zaj, hogy alig hallotta a barátnője, Taylor McKessie hangját. - Mit mondtál? - kérdezte Gabriella, és köze-lebb hajolt Taylorhoz. - Azt mondtam- ismételte Taylor, ezúttal ki-csit hangosabban -, hogy nem hiszem el,hogy emiatt marad el a kémiatábor! - Szorosan magá-hiz ölelte a kémiakönyvét. - Imádom a kémiat! Mondtam már? Gabriella elmosolyodott. Az East High leg-több diákja boldog volt, ha bármi okból is el-mulaszthatott egy órát,de Taylor más. Ő az East High tízpróbacsapatának vezetője, és imád ta-nulni, főleg a természettudományos tantárgya-kat szereti.- Lehet, hogy nem tart egy egész órán át - próbálta vigasztalni a barátnőjét Gabriella. - kedves diákok, kérek mindenkit, foglaljon helyet! - Matsui igazgató úr hangja szinte kirob-bant a hangszórókból. A színpadon állva intett is a diákoknak, hogy üljenek le. Közelebb hajolt a mikrofonhoz, ami a színpad közepén állt. - Sze-retnénk kezdeni! - Szia, Taylor! Szia, Gabriella! - köszönt Martha Cox az ötödik sorból. Martha szintén tagja volt a tízpróbacsapatnak, és foglalt is he-lyet a társainak. Elvette hát a székekről a táská-ját meg a kabátját, és intett a lányoknak, hogy  üljenek le mellé. - kösz! - hálálkodott Taylor, miközben le- ült. - Szia! - köszönt Gabriella, de közben, nem tehetett róla, máson járt az esze. Vajon hol van a barátja,troy Bolton? Lehet, hogy a fiú is foglalt neki helyet? Ma még nem találkoztak a suliban, pedig már alig várta, hogy néhány szót válthas-sanak. Előző nap este beszéltek ugyan telefo-non, de a lány úgy érezte, még sok mindent el kell neki mondania. - jó reggelt mindenkinek! - köszöntötte őket Matsui igazgató úr. A nézőtér lecsendesedett, mindenki lejjebb csúszott a székében. - Nagy  örömöreö szolgál, hogy üdvözölhetlek titeket ezen a gyűlésen. A témánk az Egyesült Szív Társaság Valetin-nap  kihívása. - A Valetin-nap valóban kihívás! - kiabált be valaki a közönségből. Valaki hátulról felröhögött. Gabriella megfordult. Úgy tippelt, Chad Dan-forth az, aki nem állta meg, hogy ne komnentálja a bejelentést. Merthogy Chad nem csak kosár-labda- játékos, de nagy mókamester is. A nézőtér  hátsó soraiban Gabriella fel is fedezte Chadet,aki ott  röhigcsélt a többi kosarassak. Troy meg ott ült mellette. És Éppenn akkor, amikor a lány már fordult volna vissza, a színpad felé, Troy el-kapta a tekintetét. Gabriella elpirult, és röviden intett neki. Troy bólintott, és rávillantotta elbü-völő mosolyát. Chad poénja után mindenki elketdett sus-törögni,Matsui igazgató úr pedig próbálta újra csitítani a tömeget. Közelebb hajolt hát a mikro+fonhoz. - A szokásos éves adománygyűjtő akció ne-ve Szítől szívig. Ez egy nagyszerü kezdeményezés. Tudjátok: sok kicsi sokra megy! Gabriella ismér hátrafordult, hogy lássa Troy. A srác épp a kapucnijából lógó zsinórral babrált. Gabriella megint elmosolyodott. Talán az idei Valentin-nap kicsit más lesz, gondol-ta, majd visszafordult a színpad felé. Eközben persze azon morfondírozott, vajon Troy esze is  ezen jár-e.matsui igazgató úr még mindig beszélt. - Idén Sharpay Evens lesz az esemény fő-szervezője. Ő majd minden részletet megoszt veletek. Kérem hát őt a színpadra! Sharpay felvonult a lépcsőn a színpadra, de úgy, mintha az Oscar-díj- átadón lenne valami dögös estélyi ruhában. Alaposan kihasználra az időt, hogy bezsebelje a rá irányuló figyelmet, míg odaért, ahol Matsui igazgató úr állt. Oiros nacíjában úgy festett, mint valami Valentin-napi meglepetéscsomag. - Hello, East High! - üdvözölte a tömeget,bedobva minden csáberejét. Ryan, Sharpay ikeröccse, egy személyben énekpartnere és a drámaklub társelnöke az első sorban ült. Ekkor felpattant, és nagyot ujjongott a nővérének. Aztán jelentőségteljes pillantáso-kat vetett a drámaklubb tagjaira, mintegy biztat-va őket, hogy kövessék a példáját. Néhányan tapsoltak is egy keveset. - Nagy öröm számomra ma itt,előttetek állni - folytatta Sharpay tisztán és lassan. Meg-szokta már, hogy a színpadon van, és az egész suli őt bámulja. Elvégre ő is a drámaklub társ-elnöke, mi több, a legtöbb iskolai műsor főszereplője. Abszolút otthon érezte magát a színpadon közepén.  Lenézett a rózsaszín lapjkrs írt jegyzeteire,amit előző nap nagy műgonddal állitott össze. A Szívtől szívig főszervezőjének lenni hatalmas felelősség és persze nagy megtiszteltetés. - Idén az a célunk, hogy az államban a leg-több adományt gyűjtsük az Egyesült Szív Tár-saságnak. Van  is egy tervem arra, hogyan értjük ezt el! - Sharpay végigpillantott a közönségén, és ismét szélesen elmosolyodott. - mindegyik iskolai klub kitalál valamit, amivel adományt gyűjthetünk a Valetin-nap hetében. Ha mind együtt dolgozunk a cél érdekében, megverhet-jük a West Hight! Matsui igazgató úr megköszörülte a torkát, és kissé előrébb lépett. - úgy értem, sok pénzt gyűjthetünk az Egyesült Szív társaságnak - javította ki magát Sharpay. Persze  nem bírta ki, hogy ne fricskáz-za a West Hight, a rivális iskolát, amelyik az előző öt évben sorra megnyerte ezt a kihívást velünk szemben. És most, hogy Sharpay lett az  esemény kapitánya, eltökélte, hogy mibden-képpen az East Highnak kell nyernie. - A drámaklub vezényli le az éves virágszál-lítást az osztályokba Valetin-napon. Hétfőtől elérhetők lesznek majd a megrendeléshez formanyomtatványok. - Sharpay itt megállt, és az osztálytársaira nézett. - Ne feledjétek, Vad-macskák, jövő pénteken Valetin-nap! - arról nem is beszélve, hogy aznap játszunk a South High ellen! - tódította Chad a hátsó so-rokból. A diákok mind ujjongtak. Sgarpay mosolygott, majd feltartotta a kezét, hogy csendre intse diáktársait. - A drámaklubos barátaink segítségével- folytatta Sharpay - szeretnénk bemutatni a virágokat. Ez egy kedves dalocska, ami azért született, hogy tolmácsolja az eseménnyel kap-csolatos érzéseinket. Sharpay intésére Kelsi Nielsen, East High legtehetségesebb zongoristája és zeneszerzője lépett a színpadra, és odasietett a zongorához. Ryan is felment a színpadra,hogy csatlakozzon a nővéréhez. Már számtalanszor elpróbálták ezt a dalt és hozzá a koreográfiát. Ryan imádta ezt a nótát! Meg persze imádott minden alkalmat, amikor énekelhetett és táncol-hatott. Kelsi elkezdte játszani a felvezető részt, Sharpay és Ryan pedig a kezdés a színpad oldalán sasséztak. Persze nem azért, hogy ott is maradjanak - az előadás közben mindig is szerettek a színpad közepén lenni. Ryan felvette a megfelelő pózt a tesója mel-lett és széleset vigyorgott a közönségre. Aztán egy kicsit jobban a szemében húzta a kalapját. - Hogy mondod el egy barátnak, hogy kü-lönleges neked? Hogy eröt ad, ha ott van veled? - énekelte sharpay. - virággal! - énekelte a választ Ryan. - Igeeeen - vágta ki a magas C-t Sharpay. - küldj  egy virágot és egy kis adományt az Egyesült Szívnek! Meglátod, megérted! Gabriella megint hátrafordult, hogy láthas-sa Troyt. A srác a szemét forgatta , és befogta a fülét, hogy ne is hallja ezt a borzalmas csöpö-gést. Az  előadás teátrálisan zárult: a rövid szttepptán-cos részt egy csettintés zárta le. Ryan és sharpay kitartották az tolsó pózt, várva a tapsot. Akad-tak is páran, akik összeütötték a tenyerüket - leg-többen persze a drámaklub tagjai közül, akik az első sorban ültek. Na, meg persze Miss Darbus, a drámatanár is tapsolt, aki mindig is értékelte a jó koreográfiát és a jó dalokat, így hát olyan hango-san tapsolt, amilyen hangosan csak tudott. De a legtöbb diák csak nyögött egyet. - Ó, öcsém! - suttogtaTaylor Gabriellának. - Ó, öcsém és nővérem! - javította ki kun-cogva Gabriella. - Elkelne nekik néhány új mozdulat! + Mo+tyogott az orra alatt Martha, aki imádta a hip+-hopot, és maga is jó táncos hírében állt.  Mazsui igazgató úrvisszament a színpadra, és megragadta a mikrofont. - Köszönjük, Sharoay, Ryan, és Kelsi, ezt a cso-dás dalt - hálálkodott, majd a többiekhez fordult. - Remélem, mindannyian töritek majd a fejeteket azon, mivel tudtok hozzájárulni ehhez a különle-ges iskolai eseményhez! A csengő megszólalt végre, és a diákok elin-dultak kifelé a színházteremből. - Kérek mindenkit, beszéljen az osztályfőnö-kével! - tette még hozzá a diri. - Az igazgatói iro-da előtt megtalálhatjátok a jelentkezési lapokat! Minden klubot arra biztatok, hogy vegyen részt ezen a kihíváson! Köszönöm, East High! Taylor felkapta a hátizsákhát, és fekállt.- Sharpay már megint azt hiszi, hogy az egész róla szól. Hát nagyon téved! Az idén az uskolai tízpróbacsapat fogja a tegtöbb adományt gyűjteni az Egyesült Szív Társaságnak! Örülök,  hogy találkozunk ma suli után! Gabriella szemöldöke felszaladt. A tízpróba-csapatban val jó pár nagyon klassz diák, akik sok tényt és számot képesek megjegyezni. Na, de mit tudnak ők a romantikáról és a valentin-napról?! - Oké, skacok! -szólt Taylor a tízpróbacsapat-hoz tanítás után. - meg tudjuk csinálni! Csak egy nagyon jó ötlet kell hozzá! A csapat az egyik osztályteremben jött ösz-sze, hogy  megbeszéljék a részvételt az ado-mánygyűtésén. A gimi folyosóin egész nap az előttünk álló kihívásról folyt a csevej. - Mi tudományos beállítottságú emberek vagyunk - mondta nekik Taylor. Végighordozta a tekintetét a csapat tagjain. - Ennek a prob-lémának a megoldásához is használni tudjuk a logikát és az észt! A bebizonyított tudományos tények mentén fogunk kitalálni valamit! - De a szeretet nem tudományos! - vetette ellen Martha. A többiek egyetértően bólogattak. - Biztos, hogy ki tudunk találni valami iga-zán jót! - biztatta őket Taylor. - A virágszállítás nem az egyetlen módja az adománygyűtésnek! -Felállt, és elkezdett fel-le járkálni a teremben. - Nos, az, hogy Valentin-napon virágot adunk annak, akit szeretünk, régi hagyomány - érveltTimothy Martin, a csapat egyik tagja. - Az Embe-rek már ősidők óta adnak egymásnak mezőgaz,dasági termékeket a párkeresés során. - Ebben van valami! - helyeselt Gabriella. Nrm akarta felidegesíteni Taylort, de el kellett ismernie, hogy sharpay a legjobb dolgot találta ki, amivel megfelelhet a Szívtől szívig program kihívásainak. Igencsak meg kell mozgatniuk az agysejtjeiket ahhoz, hogy ennél jobb tevékeny-séget találjanak ki, amivel adományokat gyűjt-hetnek! - Talán próbáljunk elszakadni a hagyomá-nyoktól! - javasolta Martha. Bekapcsolta a lap-topját.  - Olvassunk csak utána egy kicsit a Va-lentin-nap történetének! Nemsokára már azokat az oldalakat olvas-gatták, amiket Martha nyomtatott ki a netről. Gabriella hátrébb  állt, és a romantikus ünnep-ről összegyűjtött tényeket olvasta. De az esze azon járt, vajon neki személy szerint mit jelent a Valentin- nap. Vegyen valamit  Troynak az ünnepre, morfondírozott. És ha igen, akkor mégis mit? Taylor a táblához sétált. - A történelem itt nem segít - állapította meg. Kézbe vett egy darab krétát. - Próbáljunk matematikai szempontból közelíteni a problé-mához. Ha Z egyenlő szerelem és Y egyenlő Valentin-nap - magyarázott, miközben felírta az egyenletet a táblára -, akkor már csak azt kell kiszálnunk, mi az X egyenlő Z mí-nusz Y! - A kérdés már csak az, mi az X? - Állapította meg Martha. - És hogy mennyit kérhetünk el érte! - tette hozzá Taylor. - Éhes még valaki? - nyögött fel Timothy. Gabriella rámosolyodott. Aztán megszólalt. - Anyukám mindig azt mondja, hogy a férfiak szívéhez a gyomrukon kersztül vezet az út. Taylor arca felragyogott. - Ez nagyon jó! - Odasíetett Gabriellához, és szorosan megölelte. - Ó, Gabriella - Lelkende-zett -, zseniális vagy! z briliáns! Gabriella mosolyodott, de nem igazán értette, mitől van oda ennyire Taylor.

Reméljük hogy tetszeni fog, ha tetszik akkor kommntáljatok!

 A MÁSODIK FEJEZET  is jönni fog!

Jó olvasást Mindenkinek!