Storie

Figyelem! Kitalált történet!

Az embernek átvernek. Csak magukkal foglakoznak. Képesek megölni, csak azért hogy nekik jó legyen. És mennyi ember mondja azt hogy: „Bennem megbízhatsz, én szeretlek…”. És mennyi csalódást tudnak okozni amikor átvernek. A csalódás és a fájdalom, hogy megint, újra és újra behúznak a csőbe. Kihasználtak.

Megismerkedtem egy fiúval. Kreol bőre, sötét barna haja, világító kék szeme azonnal elbűvölt. Kedves olt velem, segített. Megbíztam benne. Elmondtam neki számtalan titkom. Én nem vettem észre hogy ő nem mond semmi titkot. Mindig felszínes volt. Egy nap, miután bókolt, én elpirultam ő megsimította az arcom és megcsókolt. Őszintének hittem. Itt a szó csak hittem. Hozott rózsát, bonbont és bókolt. Kedvesen közeledett felém. Tetszett hogy nem nyomul nagyon. Tetszett hogy kedves velem és mosolyog. De egy nap eltűnt. Nem láttam. Teljesen összetörtem és depressziós lettem. A szüleim, barátaim elhagytak. Egyedül maradtam. Megakartam halni. Nem láttam reményt az életemben. Nem láttam fényt az alagút végében, sőt mint ha belett volna mindkét vége falazva. A hajamat feketére festettem, a sötét színeken kívül nem hordtam semmit. De így se vett senki észre. A kezeimen egyre több vágás, egyre több kidobott kötél. Mintha a Föld nem akarta volna hogy meghaljak. De én ezt kívántam. Ez volt a célom az életben. Egy nap csöngettek. Kinyitottam az ajtót. Megláttam azt a fiút aki elhagyott fél évre. Odalépett hozzám, megfogta a kezem és behúzott a házba. Ott egy kezével átfogta a derekam, odahajolt és megcsókolt. Ez a csók, végzetes volt. Beleszúrt egy tőrt a hátamba. Összeestem és utolsó erőmből ezt mondtam.

- Azt hittem szeretsz…- mondtam halkan, csalódottság csillogott a szememben. Éreztem a vérem fémes ízét a számba. Egyre nagyobb volt körülöttem a piros tócsa.

- Sok mindent mondtam már. –nevetett. –Jó sok pénzt fogok érted kapni.

Ezután elment. Senki nem jött oda hogy megmentse. Senkinek nem voltam érdekes, vagy fontos. Mindenki átnézett rajtam mintha egy hulladék lennék. Az életem egy csalódás. Ez volt az utolsó gondolatom. Meghaltam.