Kaukázusi juhászkutya
Kinézet
Kifejezetten nagytestű, erős, izmos felépítésű, vastag csontozatú kutya. Lábai függőlegesek és párhuzamosak, mancsai oválisak, zártak és boltozatosak. Impozáns, széles feje van, magasan tűzött fülekkel, ezeket általában rövidre kurtítják. Szőrzete sima, aljszőrzete dús. Különféle szürke árnyalatokban, de emellett foltos, vagy ordas színekben tenyésztik. Határozott fellépésű őrző-védő fajta.
Méret
Magasságuk kanok esetében 70-85 cm (de minimum 65 cm), szukák esetében 65-75 cm (de minimum 62 cm). Testsúlyuk - a méret nagyfokú heterogenitása miatt - 35-60 kg. A dús szőr miatt többnyire nehezebbnek tűnik.
Feladata
Fő feladata a nyáj védelmezése, farkasoktól, sakáloktól és más ragadozóktól. A kétlábú rosszban sántikálókat is hatékonyan tartja távol gazdájától és annak nyájától. Rusztikus megjelenése és testi ereje már látványában is elriasztja a betolakodókat. A felügyeletére bízott területet elszántan és szívósan őrzi. Fajtársaival szemben dominánsan viselkedik. Magabiztos és kissé önfejű kutya. A családból mindenkit a falka tagjának tekinti, gazdát, gyereket, háziállatokat egyaránt és ennek megfelelő vehemenciával őrzi is azokat.
Nevelése
Tanításához - makacsságnak tűnő nagyfokú önállósága miatt - nem egyszer idő, türelem és találékonyság szükséges. A következetesség és határozottság nagyon fontos. Megfelelően nevelve viszont kitűnő munkatársat, igazi barátot találunk benne. Méretéből és mozgásigényéből eredően csak olyan családba javasolt, ahol kellő területet tudnak a rendelkezésére bocsátani.
A kutya története
A kutya a farkas háziasításával (domesztikációjával) jött létre, amint azt mitokondriális DNS adatok is bizonyítják1. A háziasítás kezdetének időpontját tudományos viták övezik, de általában 10 000–100 000 évvel ez előttre teszik. A legkorábban háziasított állat, egy 14 000 évvel ezelőtti lelet is létezik (Oberkassel, Németország), ami valószínűleg egy kutya álkapocscsontja. A legtöbb lelet azonban Izraelből és Palesztina területéről származik, ami a kutya délnyugat-ázsiai eredetét látszik igazolni. A koponyaszerkezet alapján viszont a kelet-ázsiai kialakulás, és az kínai farkastól való származás is lehetséges. A mitokondriális DNS-vizsgálatok alapján is a kelet-ázsiai teória a valószínűbb, ugyanis innen származtak a legváltozatosabb minták. Viszont mára már bizonyos, hogy a kutya kizárólagos őse a farkas. (Konrad Lorenz egy ideig bizonyos kutyaféléknek más őst tulajdonított, az aranysakált, de később visszavonta elméletét. A kutyafajták közötti genetikai variáció nem kisebb, mint a farkasok és a kutyák között
Kaukázusi juhászkutya
Származási ország: | Oroszország |
Eredeti feladata: | Őrkutya |
Eredeti neve: | Kavkazskaďa Ovtcharka |
Angol neve: | Caucasian Shepherd Dog |
Eredete: | Valahol az Észak-Kaukázusban született, ahol mind a mai napig szinte érintetlenül maradt fenn. Ázsia felé elterjedve számos tájjellegű változata alakult ki. |
Megjelenése
Teste: A kaukázusi juhászkutya nagy, illetve igen nagy, erőteljes testalkatú állat. Testének hossza valamivel nagyobb a magasságánál. Háta egyenes, széles és izmos; a rövid és széles lágyék enyhén ívelt. Fara széles, hosszú, lapos és izmos. Magasan tűzött, felkunkorodó farka a csánkjáig ér. Széles, mély mellkasa valamivel a könyöke alá nyúlik. Hasa enyhén felhúzott. Erőteljes lábai függőlegesen, egymással párhuzamosan állnak. Mancsai nagyok, ovális alakúak, az ujjak íveltek. Rövid, izmos nyaka viszonylag magasan ered.
Feje: A masszív fejre a széles koponya, az erős pofacsontok és a széles, lapos homlok jellemző. A középső barázda jól látható, a stop enyhe. Az arcorri rész és a koponya egyenlő hosszúságúak. A szorosan záródó ajkak eléggé vastagok. A magasan tűzött fülek lelógnak (Oroszországban általában rövidre kurtítják a füleit). Szemei kicsik, ovális alakúak, mélyen ülők. A kaukázusi juhászkutya harapása ollószerű.
Marmagassága: A kanok marmagassága legalább 65 cm, a szukáké legalább 62 cm. Mindazonáltal a kanok preferált marmagassága 75 cm, a szukáké 68 cm.
Testtömege: 40-50 kg
Szőrzete: A kaukázusi juhászkutya szőre sima, aljszőrzete dús. A fejen és a lábak elején a szőrszálak rövidebbek, mint másutt. A fajta három szőrzettípussal ismert: hosszú szőrű, rövid szőrű és középhosszú szőrű. A hosszú szőrű kutyának gallérja van, s a derekát és a farkát is dús, bozontos szőrzet (zászló) borítja. A rövid szőrű kaukázusi juhászkutya farka szintén igen dús szőrű, de nem bozontos, másutt pedig viszonylag rövid. A középhosszú változat egész testét egyforma, közepes hosszúságú szőrzet borítja.
Színei: A fajtát különféle farkasszürke árnyalatokban tenyésztik, a világostól (fehéres) a rozsdaszínűig terjedő rajzolattal, emellett ismert vörös, fehér, deres és tigriscsíkos színekben, továbbá többszínű és mintás bundával is. Az egyöntetű fekete szőrzet hibának számít, a fekete pettyes és az egyöntetű barna bunda pedig súlyos hibának.
Alomszáma: 4-8 kölyök
Várható élettartama: 12-14 év
Vérmérséklete
Jelleme: A kaukázusi juhászkutya eredeti hazájában marhacsordákat védelmez a két- és négylábú kártevőktől. Territóriumát elszántan őrzi, független és igen bátor fajta. Szívós, kimondottan domináns magatartású, és tele van magabiztossággal. Különösen figyelmes, és erős késztetése van családja megvédésére. Szőrzete a legzordabb időben is megvédi, ezért gond nélkül tartható a szabadban.
Társas viselkedése: A kutya mindent és mindenkit, ami és aki csak a családhoz tartozik -a gyerekeket, macskákat, csirkéket és bármi egyebet - a sajátjának tekint, s akként tisztel és védelmez. A gyerekeket nem szabad egyedül hagyni a kaukázusi juhászkutyával, mivel ha más gyerekek is jelen vannak, és a játék eldurvul, a kutya a „saját" gyerekek védelmére kel. Az idegenekkel nem törődik, de a család barátait kitörő örömmel üdvözli. Más kutyákkal szemben kifejezetten domináns viselkedésű lehet.
Általános gondozási tudnivalók
Szőrzetápolási igénye: A hosszú szőrű változatot időnként át kell kefélni és fésülni, főként azokon a helyeken, ahol a szőr hajlamos a gubancolódásra. A rövid szőrű változat kevesebb ápolást igényel, a vedlési időszakban az alj-szőrzet elhalt és kilazult szőrszálait egy erős, fémsörtéjű kefével lehet a legkönnyebben eltávolítani.
Tanítása: Aki kaukázusi juhászkutyát akar tartani, annak mind jelleme, mind fizikuma tekintetében erősnek kell lennie. Ez a kutyafajta igen domináns természetű, és a gyenge kezű gazdát nem hajlandó főnökeként elfogadni. Soha nem szabad azonban bántalmazni vagy igazságtalanul büntetni. A megfelelő személy a kölcsönös tisztelet kialakításával engedelmes, hűséges társat faraghat belőle, amely akár az élete árán is megvédi a családját és az otthonát.
Mozgásigénye: A kaukázusi juhászkutya mozgásigénye átlagos. A tényleges territóriumán kívül tett séták nem feltétlenül problémamentesek, mivel a kutya a környezetét mindig saját territóriumának tekinti. Ez a fajta nem való lakótelepre. Az a legjobb, ha az otthonát jelentő ház körül jókora, bekerített kert van, ahol kedvére kimozoghatja magát.
Alkalmazásai: A kaukázusi juhászkutya az olyan család számára a legalkalmasabb, amely nagyméretű, bekerített területet tud biztosítani neki. Egy ilyen kutya beszerzését mindig alaposan át kell gondolni; az állat nem bízik az idegenekben, és ha a gazdája nyaralni utazik, vagy új helyre kénytelen adni a kutyát, az komoly gondokat okozhat, mivel nem fogadja el sem az idegenek közelségét, sem egy új „falkavezér” felbukkanását.
Egyéb információk
Típusai:
Sztyeppi: A száraz és meleg klíma miatt e típusnak nagy méretűnek, erősnek, de ezzel együtt könnyű felépítésűnek kell lennie. Szőre rövid, színe vörös és világos szürke vagy ezek kombinációi, de mindenképpen világos árnyalatú. Rendkívül gyors mozgású, nagyon jól ugrik és mászik. A hegyekben más típus alakult ki: erős felépítésű, masszív, vastag csontozatú, nagy széles fej, hosszú szőr, jó aljszőrzettel, jó szőrminőség. Végtagok rövidebbek, a front nagyon széles, a mellkas körátmérő nagy, testhossz nagyobb.Grúz: Erős, masszív alkati megjelenés, szabályos fejtípus, egyszínű, hosszú szőr. A legtípusosabb kaukázusival értelemszerűen a Grúz Köztársaságban találkozhatunk. Ez a típus szép és elegáns.
Azerbajdzsáni: Két típusa van: az egyik a grúz típushoz, a másik a sztyeppihez hasonlít. A színe vörös fekete maszkkal, de előfordul foltos is.
Örmény: Hasonlít a grúzhoz, de kisebb méretű annál, vékonyabb csontozatú. Színe szürke, tigriscsíkos, foltos, jó minőségű hosszú szőr.
Dagesztáni: Nagyon erős felépítés, szabályos, típusos fej, jó testarányok, szigorú megjelenés és viselkedés. Színe heterogén, szőre rövid vagy középhosszú.
Garbán: Masszív felépítés, nem típusos fej, nagyon rövid orr. Színe vörös, maszk nélkül, rövid szőr. Rendkívül agresszív, csak hozzáértők tudják kezelni. Törökországból került a Kaukázusba.
Kazbek: Erős, harmonikus felépítés, fogak nagyok fehérek. Színe tigriscsíkos vagy foltos, jó szőrminőség.
Gerget: Nagy felépítés, kissé hosszú arcorri rész, fogak nagyok, fehérek. Színe szürke, vörös foltos fehér gallérral. Könnyen kezelhető, nem agresszív.
Ahalic (keverék típus): Gerget, Garbán, kazbek típusokból, nagy felépítés, hosszú szőr, színe fehér vagy szalmaszínű, világos szemekkel.
A II. világháborúban nagy mértékben csökkent az állomány. A száműzött emberek magukkal vitték kutyáikat, majd visszatelepedéskor már a közép-ázsiaival keresztezett egyedeket is vittek haza.
Van egy kifejezés: aburigen, azt jelenti, hogy az ember nem vesz részt a tenyésztésben, hanem a természetben párosodnak egymással, kifejezetten a legjobb egyedek. Rendkívüli szívósság, igénytelenség, nagyon jó alkalmazkodás az élet és a klíma körülményeihez. Az aburigen kutyák nem kötődnek az emberhez, kiképzésük nehéz.
Átmeneti fajta: Az aburigen és a tudatosan kitenyésztett típusok között helyezkedik el. Megjelenésében és fejlődésében már jelentős szerepet játszott a tudatos szelekció, és az életkörülmények javítása (tartási körülmény, élelem). Jellemző rájuk a heterogén állapot. Az egyik tudatos szelekció eredmény, a másik továbbra is aburigen.