Pumi
Teste: A pumi közepes nagyságú, szögletes testfelépítésű kutya. Marja kiemelkedik a hátrafelé lejtő hátvonalából, hasa pedig felfelé emelkedik. Magasan tűzött farkát felkunkorítva tartja; ha a kölyök kurta farokkal születik, az is elfogadható. Azokban az országokban, ahol megengedett, a hosszú farok kurtítható is. A magasan tűzött nyak közepes hosszúságú.
Feje: Meglehetősen hosszú, egyenes orrnyereggel és igen enyhe stoppal. A közepes nagyságú fülek magasan tűzöttek, felállók, a végük előrehajlik. Szemei kissé ferde metszésűek. A pumi harapása ollószerű.
Marmagassága: A kanok marmagassága 35 cm, a szukáké 44 cm.
Testtömege: 8-13 kg
Szőrzete: Félhosszú szőrzete tincsekben nő; a test egyes részein rövid és durva tapintású, máshol hosszú és gubancos. A rendezetlen megjelenés a fajta egyik sajátossága. Szőre nem nemezesedik.
Színei: A foltos szőrzeten kívül bármilyen színezet elfogadható. Leggyakoribbak a sárgásfehér és a szürke egyedek, bár a fekete, a fehér és a vöröses szín is megengedett. Szemei sötétbarnák.
Várható élettartama: 12-14 év
Vérmérséklete
Jelleme: Hihetetlenül tevékeny, figyelmes és lelkes kutya, a munkában fáradhatatlan. Nagyon értelmes fajta, igen rövid idő alatt képes megtanulni az új parancsokat. Nem kíméli magát, roppant bátor (néha túlságosan is az), és kiváló házőrző. Szeret ugatni.
Társas viselkedése: A pumi nem szeret mindenkit, általában egyetlen személy iránt alakul ki benne nagyon erős kötődés, az idegenekkel szemben pedig félénk és óvatos. Más kutyákkal szemben hajlamos a domináns viselkedésre. rendszerint igen jól kijön az (apróbb) haszonállatokkal, de azért nem árt már fiatal korában hozzájuk szoktatni. Mindig készen áll arra, hogy üldözőbe vegye a rágcsálókat, a nyulakat és a macskákat - ez újabb ok arra, hogy segítsenek a kölyöknek hozzászokni ezekhez az állatokhoz. Ha a nagyobb gyerekek tiszteletben tartják, akkor a pumi nagyon jól ki tud jönni velük.
Általános gondozási tudnivalók
Szőrzetápolási igénye: A szőrzetét elég néha-néha átkefélni. A hallójáratokból kézzel célszerű kitépkedni a felesleges szőrszálakat. A kiállításon versenyeztetett pumit általában megnyírják és kefélik - de csak mértékkel.
Tanítása: A pumi tanítása nem különösebben nehéz feladat, mivel elég értelmes ahhoz, hogy megértse, mit akarnak tőle, és szeret is tanulni. A városban tartott puminál azonban figyelmet kell fordítani arra, hogy leszoktassák a (felesleges) ugatásról.
Mozgásigénye: Ez a vakmerő és fürge kutya akkor érzi igazán jól magát, ha nagyon sokat mozoghat, ezért nem való olyan személyeknek, akik mindennél többre értékelik a nyugalmas életet. A mindennapos séták mellet rendszeresen lehetőséget kell adni neki arra is, hogy póráz nélkül hancúrozzon. Nem hajlamos a csavargásra.
Alkalmazásai: A pumi szabadtéri életre termett: a legjobban egy vidéki gazdaságban érzi jól magát, ahol teljesen magától értetődően vállal fel egy sor különböző feladatot. A ház őrzését, a baromfik egy csoportban tartását, valamint a kártevőirtást is nyugodt szívvel rá lehet bízni. Ettől függetlenül nyugodtan tartható városban is, ha a gazdája elegendő mozgást és tevékenységet tud biztosítani a számára. Az ügyességi próbákban kiváló eredményeket érhet el, de a jól nevelt pumi az engedelmességi versenyeken sem hagyja cserben a gazdáját.
Külleme és jelleme
A pumi közepesnél kisebb méretű, kisfogyasztású kutya, amely megjelenésében le sem tagadhatná a terrier ősöket. Szőrzete 4-7 cm, tincses, nem nemezesedik, de rendszeres ápolást igényel, ajánlatos olykor trimmelni és ollóval igazítani. Leggyakrabban a szürke különböző árnyalataiban fordul elő, de van fehér, fekete és fakó színű is.
A pumi egy négy lábon járó vitalitásbomba, amelynek energiája kimeríthetetlen. Rendkívül éber, véleményének mindig hangos csaholással, ugatással ad hangot, amely szokása esetleg a szomszédok tetszését nem mindig nyeri el. Nagyfokú mozgásigényét leginkább kertes házban képes kielégíteni, lakásban csak az tartsa, aki naponta több órát tud rá szánni. Gyorsan tanul, hihetetlenül mozgékony, ideális a különböző kutyás sportok űzésére. Szeret szerepelni, a figyelem középpontjában lenni, „bohóckodni”, ezért elsősorban aktív, mozgalmas életet élő családoknak ajánlható.
Rokon fajták
Története
A pumi őshonos fajtánk, hazánk területén alakult ki a 17-18. század folyamán a puli és a merinói juhnyájakat hazánkba kísérő terrier jellegű pásztorkutyák kereszteződéséből. Így jött létre a pulinál rövidebb szőrű, lebicsakló fülű terelőkutya, amely gyorsan népszerű lett a pásztorok között, hiszen minden jószág mellett használható volt. A pumi elnevezést, amely valószínűleg Pomeránia nevéből származik, először 1795-ben írták le, majd Pethe Ferenc is megemlíti a Természet Históriája című művében 1815-ben. Első ismert tenyésztője gróf Festetics Sámuel volt.
Sokáig a pulit és a pumit nem tekintették különálló fajtáknak, csak 1920-ban történt meg a két fajta elkülönítése. A pumi első fajtaleírását 1924-ben dr. Raitsits EmilII. világháború után az 1960-as években kezdődött újra a tenyésztés meglehetősen heterogén küllemű egyedekkel. Az Ócsag Imre által irányított nemesítés sokat javított a fajta megjelenésén. Ennek ellenére a pumi a 90-es évekig elég ismeretlen maradt hazánkban, miközben a skandináv országok lakói, elsősorban a finnek megkedvelték ezt a fajtát. Hasonlóan a mudihoz, ebben a fajtában is felismerték azokat az értékeket, amelyeket a természetkedvelő északiak keresnek egy kutyában. A 90-es évek vízválasztó abból a szempontból, hogy a pumi szinte robbanásszerűen ismert lett Magyarországon is, nem utolsó sorban az agility elterjedésének, ismertségének köszönhetően, hiszen a pumit szinte erre a sportra találták ki. Számos törzskönyvezett kutya ma is pásztorok mellett dolgozik. A fajta törzskönyve ma is nyitott. készítette. A