Dobermann

Megjelenése

Teste: A dobermann erős, karcsú, elegáns megjelenésű kutya. Háta rövid, merev és izmos; a marja szépen kirajzolódó. Azokban az országokban, ahol ez megengedett, a farkát általában 4-6 centiméteresre kurtítják. Arányos mellkasa a könyökökig ér le, a mellkas elülső része kissé előreugrik. Hasa enyhén felhúzott. Egyenes lábaiban tökéletesen kerek csontok futnak. Mancsai rövidek, ujjai ívesek és szorosan zártak. A feszes, izmos nyak lefelé szélesedik.

Feje: A fej hosszúkás és feszes, eléggé lapos koponyával és enyhe stoppal. A fülek közepes nagyságúak, a fej mellett lógnak. A közepes nagyságú szemek ovális alakúak, tekintetük bölcs és erőt sugárzó. A dobermann harapása ollószerű.

Marmagassága: A kanok ideális marmagassága 70 cm, de a 72 cm-t semmiképpen sem haladhatja meg; a szukák marmagassága 63-68 cm.

Testtömege: 32-42 kg közötti.

Szőrzete: A fajta szőrzete rövid, sűrű és sima, szorosan a testhez simuló.

Színei: Az FCI tagországaiban ezt a kutyát csak fekete (fekete és cserbarna), illetve barna (barna és cserbarna) színben tenyésztik. A cserbarna rajzolatnak sötét rézvörös jellegűnek kell lennie. Más országokban kék és cserbarna, fakó és cserbarna, illetve a fent említett színeknél halványabb árnyalatú egyedek is előfordulnak.

Alomszáma: 5-8 kölyök

Várható élettartama: 10-14 év

Vérmérséklete

Jelleme: A dobermann igen mozgékony, éber, értelmes és okos kutya. A gazdájához és a családjához hűséges és odaadó, a házat nagy buzgalommal védelmezi. Viselkedésében elszánt és bátor, s erő tekintetében is igen szívós. Néha egy kicsit sokat ugat. Egyes példányai egy személyes kutyává válnak.

Társas viselkedése: Megfelelő nevelés és szocializáció esetén a dobermann jól kijön fajtársaival, a háziállatokkal és a gyerekekkel. Idegeneket nem enged a lakásba, de ha a gazdája azt jelezte hogy minden rendben, akkor azt a döntést a kutya is elfogadja.

Általános gondozási tudnivalók

Szőrzetápolási igénye: A fajta szőrzete nem igényel túl sok figyelmet. Elég hetente egyszer átkefélni egy puha sörtekefével, majd átdörzsölni egy kopókesztyűvel. A vedlési időszakban dudoros felszínű gumis kopókesztyűt érdemes használni a kilazult szőrszálak eltávolítására. A karmokat röviden kell tartani, és időnként szükséges ellenőrizni, nincs-e fogkőlerakódás a fogakon.

Tanítása: Ez az erős, jóképű kutya igen gondos nevelést és következetes bánásmódot igényel A tanítás során mindvégig a harmóniára kell törekedni. Aki eddig még nem sok tapasztalatot szerzett a kutyákkal, annak kifejezetten nem ajánlott ez a fajta. Sajnos túlságosan is sok dobermann válik neurotikussá a nem megfelelő nevelés miatt — az ilyen kutya félénk vagy ideges lesz, holott alaptermészete szerint nyugodtnak és kiszámíthatónak kellene lennie. A dobermannal mindig egyértelműen és tisztességesen kell viselkedni; soha nem szabad megütni, és arra is vigyázni kell, hogy ne érezze magát zaklatva. A nyugodt, természetes tekintéllyel rendelkező gazda viszont a legjobb tulajdonságokat hozhatja ki belőle. Ez a kutya igen gyorsan tanulja meg az új parancsokat, és szívesen teljesíti is azokat.

Mozgásigénye: A dobermann testfelépítése a gyorsaságot szolgálja, s ehhez rendkívül nagy kitartás társul. Ez a kutya nem éri be a naponkénti sétával a környéken. Szívesen végez bármilyen testmozgást - úszást, futást, hancúrozást labdázást, vagy a gazdájával való kocogást. Erre naponta nagyjából egy órát kell szánni. Ha egyébként eleget mozoghat, ez a kutya a lakásban nyugodtan viselkedik.

Alkalmazásai: A fajta ideális azok számára, akik kutyás sportágakban szeretnének versenyeztetni. Gyakran tanítják be vadászati gyakorlatokra, amelyekben kiemelkedő teljesítményt nyújt. Nem szabad túl korán kezdeni az edzéseket, és eleinte nem is szabad azokat túlzásba vinni. A dobermannak „éretté” kell válnia ahhoz, hogy komolyan munkához láthasson. A dobermann jó teljesítményt nyújt az ügyességi és engedelmességi számokban is - de ehhez igen sok időt kell ráfordítani.

Kialakulása 

A dobermann az egyetlen német fajta, amely kitenyésztője nevét viseli (Fridrich Luis Dobermann 1834.01.02 – 1894.06.09.).

Története

Dobermann úr adószedő volt, de egyúttal ellátta a gyepmesteri és sintéri teendőket is, így feladatai közé tartozott, hogy a kóbor kutyákat befogja. Ezek közül választotta ki a legvadabb egyedeket, amelyeket aztán a pároztatások során felhasznált. A fajta tenyésztésében a legnagyobb szerepet az ún. "mészároskutyák" játszották, amely akkoriban egy tudatosan szelektált "fajtának" számított, amelyek a mai rottweiler korai ősének tekinthetők. Ezeket az elsősorban Türingiában előforduló fekete-rozsdabarna jegyekkel rendelkező juhászkutyákkal keresztezték. Dobermann úr ezeket a keverék egyedeket használta fel tenyésztő munkája során az 1870-es években.

Alkalmazása 

Ez a "fajta" nem csak, mint éber jelzőkutya, hanem mint őrző-védő feladatokra kiválóan alkalmas munkakutya- és házi kutya került be a köztudatba, a XX. század elejétől pedig rendőrkutyaként is széles körben elterjedt. A dobermann tenyésztés célja egy középnagy, erőteljes, izmos felépítésű kutya létrehozása, amely tömegessége mellett igen elegáns és nemes felépítésben testesül meg. A dobermann napjainkban kísérő- védő- és munkakutyaként alkalmazható, de a családi környezethez is kitűnően alkalmazkodik.

Általános leírása 

Elegáns és nemes felépítésű, erős és szikár a testalkata. Régebben vágták a fülét és a farkát, ma már ez szerencsére hazánkban nem divat és a csonkolást egyes országokban szigorúan tiltják. Színe: fekete, barna, kék élesen körülhatárolható rozsdavörös színnel.