amit tudnikell rólluk:10 legveszélyeztetettebb állat között van a Vörös Farkas:Vörös farkas, Canis rufus
Ez a fajta farkas testfelépítésében és méreteiben is különbözik unokatestvérétől, a szürke farkastól. A kisebb, izmosabb vörös farkas természetes élőhelyei, Észak-Amerika, Florida és Texas. Ma a vörös farkasok 1, 7 millió hektárnyi erdős területen élnek Észak - Karolinában. 1980-ban kb. 20 példányt tartottak számon, de ez a szám lassan-fokozatosan növekszik. Ma már 207 vörös farkas él szabadon, hála a sikeres szaporító programnak.
Ma már Magyarországon is újra él pár falka, állítják többen. Ahogy próbáltam tájékozódni ezek inkább csak áttévedt egyedek.
A nőstények testtömege átlagosan 40 kg, a hímeké 50 kg.
Rövid távon sebessége eléri a 60–70 km/órát, és eközben akár 4—5 métereseket is ugorhat. Lassabban futva 15–20 percig képes üldözni zsákmányát.
Ha megfelelő a szél iránya, akár 2–2,5 km-ről is megérzi a préda szagát.
A legintelligensebb ragadozók egyike. Agytérfogata 150–170 cm³; különleges értelmi képességei a társas életmód eredményeként fejlődtek ki. Jó a problémamegoldó képessége és a körülményekhez alkalmazkodóan képes viselkedni. Testbeszédük különösen fejlett. A falka kommunikációjának elhíresült módja a farkasüvöltés.
teste,alkata:
A falka
A falkák közösen szerzik meg a táplálékot, és közösen nevelik a kölyköket . A falka létszáma az élőhely adottságaitól függően 2–36 lehet; általában 5–9 A falkában szigorú a hierarchia: az abszolút úr az alfa-hím (külsőleg is felismerhető: domináns pozícióban tartja fejét, farkát, füleit, magabiztosan jár, habozás nélkül közelíti meg fajtársait ), őt követi az alfa-nőstény. A hím sokáig, gyakran egy évnél is tovább udvarol a nősténynek, az ezután kialakuló kapcsolat azonban több évre szól; a két fél erősen kötődik egymáshoz. A szaporodás a domináns alfa-pár előjoga A vezérhímet legyengülése (betegség, sérülés stb.) esetén a béta-hím váltja fel. A rangsort agresszióval alakítják ki Harc közben először vicsorítanak, felborzolják szőrüket, farkukat magasra emelik. Ha az egyikük jóval fiatalabb vagy gyengébb, az agresszió ezen a ponton meg is áll, a gyengébb átengedi helyét vagy az adott erőforrást társának, azonban ha egyenlő erősek, esetleg a rangsorban alul lévő feljebb jutásáért támadta meg a másikat, a harc komolyra fordul. Villámgyors harapásokkal igyekeznek minél több sérülést okozni egymásnak. Ha az egyik kimerült, vagy túlságosan megsérült, a megadás jelzésével állíthatja meg a verseny további folytatását. Ilyenkor vagy a kölykök jellegzetes táplálékkérő mozdulatát utánozza, azaz a farkát maga alá húzva, lapítva, nyüszítve közeleg, majd társa száját szagolgatva kér, vagy hanyatt fekszik és feltárja hasát, olykor kis mennyiségű vizeletet is kispriccel. A győztes egy darabig vicsorogva felette áll, majd agressziója csökken és végül odébb megy.
A falkában védve vannak bizonyos külső, fizikai tényezőktől, például éjjel összebújva melegítik egymást. Területüket hevesen védik a betolakodóktól; azokat akár meg is ölhetik. A területet körülbelül 1 km széles határzóna veszi körül; ezt a sávot a szomszéd falkával közösen használják, és általában itt portyáznak a falkából kivert példányok is.
Vadászat
A falka kitartóan, hosszú kilométereken át követi, üldözi a kiszemelt vadat. A támadást (sőt, magát a vadászatot is) mindig az alfa-hím indítja meg, a tagok azonban önállóan, de egymásra mindvégig figyelve vesznek részt benne: a falka vadászata ettől nagyon hatékony. A legnagyobb sikerre törekedve elsősorban az eleve hátránnyal induló: legyengült, beteg vagy öreg vadakat szemelik ki, ezzel fontos szerepet töltenek be a préda populáció létszámának szabályozásában. A zsákmányt leterítve a híres farkasétvággyal egy-egy farkas akár 9 kilogrammot is felfal belőle. Egy szarvas 2 napra elég 10 farkasnak, egy őz alig egy napra elég 5 farkasnak. Rendkívül erős állkapcsával akár a szarvas legvastagabb csontjait is el tudja morzsolni.
Farkas fajták:
Canis lupus albus - Tundra farkas
Finnországtól Kamcsatkáig terjedő tundra és erdős tundra régió lakója.
Nagy termetű, hosszú szőrű, világos szőrű farkasok, nagyon hasonlók az alaszkai fehér farkasokhoz (C.l. tundrarum).
Canis lupus minor - nádi farkas
Angolul "osztrák-magyar farkas" néven említett rövid szőrű, vörhenyes színű, kis méretű alfaj lehetett a már kipusztult nádi farkas.
A jelenleg elfogadott nézet szerint a rejtélyes állat nem más, mint az aranysakál. Ennek ellentmondanak a fajtáról szóló leírások, amelyek vizsla nagyságúnak említik, és azt, hogy állandó veszélyt jelentettek a háziállatokra.
Canis lupus arabs - Arab farkas
Délkelet-Arábiában él. Kis méretű, sárga színű, rövid szőrű alfaj.
Mindössze 18 kg, és 66 cm magas. A sivatagi életmódhoz való alkalmazkodást mutatja a viszonylag nagy méretű füle. Párban, vagy kisebb, 3-4 fős falkákban él. A legnagyobb veszélyt a helybeli kutyákkal való keveredés jelenti állományára.
Canis lupus campestris - Sztyeppi farkas
Kis méretű farkas, amely Közép-Ázsia végtelen sztyeppéin él. Rövid szőre szürke színű.
Canis lupus communis - Orosz farkas
Oroszország középső részén él.
Canis lupus cubanensis - Kaspi farkas
A Kaspi-tó és a Fekete-tenger közötti régió lakója.
Canis lupus deitanus - Spanyol farkas
Kipusztult. Spanyolországban élt.
wolf
Canis lupus hattai - Japán farkas
Kihalt. Hokkaido szigeten élt. Canis lupus rex néven is ismert.
Canis lupus hodophilax - Hondo japán farkas
Kihalt. Hondo szigetén élt. Az utolsó egyedet 1905-ben ölték meg.
Canis lupus italicus - Olasz farkas
Olaszország területén él.
Canis lupus laniger - Tibeti farkas
Közepes termetű farkas, hosszú, világos szőrre.
Tibetben, Délnyugat-Oroszországban, Kínában, Mandzsúriában és Mongóliában él. Canis lupus chanco néven is ismert.
Canis lupus lupaster - Egyiptomi farkas
Egyiptomban és Líbiában él.
Canis lupus lupus - Közönséges farkas
A közepes termetű, sötét szőrű alfaj egykor Európa szerte közönséges volt, ma már csak szigetszerű populációi találhatók meg. Magyarországon is ez az alfaj települ vissza.
Canis lupus pallipes - Indiai/iráni/ázsiai farkas
Irántól Indiáig élő, viszonylag kis méretű alfaj. Szőre rövid, bundája sűrű, barnás színű.
A fülei viszonylag nagyok. A vadászat mellett a kutyákkal való keveredés jelenti a legnagyobb veszélyt állományára.Canis lupus desertorum néven is ismert.
Canis lupus signatus - Ibériai farkas
Észak-Spanyolországban élő, közepes termetű alfaj. Nyáron rövid, télen hosszabb szőrű.
Amerikai alfajok:
Canis lupus alces - Kenai-félszigeti farkas
Már kihalt nagyméretű alaszkai alfaj.
Canis lupus arctos - Melville szigeti farkas, sarki farkas
Csak az alaszkai Melville és Ellemsere közötti szigeteken él. Akár 80 kg is lehet, színe fehér.
A legkésőbb, 3 évesen válik ivaréretté. Átlagosan 2-3 kölyke születik. Habár nagyvadakat is elejt, elsősorban kisebb rágcsálókkal táplálkozik.
Canis lupus baileyi - Mexikói farkas
A legkisebb amerikai farkas, tömege 27-41 kg. A hajdan Arizonában és Új-Mexikóban is élő állat ma már csak Sierra Madre-ban és környékén él. Sötét színűek, és ők rendelkeznek a legnagyobb sörénnyel.
1960-ban lőtték le az utolsó vadon élő egyedét. A manapság természetes körülmények között élő mexikói farkasok a 90-es években indult visszatelepítési program eredményeként foglalhatták el őseik földjét.
Canis lupus beothucus - Új-foundlandi farkas
Kihalt. Szinte teljesen fehér volt.
Canis lupus bernardi - Banks-szigeti farkas
Fehér színű bundával rendelkező farkas, a hátán lévő szőr végén fekete foltokkal.
Canis lupus columbianus - Brit-kolumbiai farkas
Az egyik legnagyobb farkasalfaj, akár 70 kg is lehet. Fekete és szürke színűek.
Canis lupus crassodon - Vancouver szigeti farkas
Közepes termetű, szürkés-fekete színű alfaj.
Canis lupus fuscus - Kaszkád-hegységi farkas
Az egyetlen barna színárnyalatú farkas. Közepes termetű, feltehetően kihalt.
Canis lupus hudsonicus - Hudson-öböli farkas
Világos színű, közepes termetű farkas, télen majdnem fehér színű. Gyakran nevezik tundra farkasnak is. A rénszarvas csordákat követve vándorolnak az év folyamán.
Canis lupus griseoalbus - Manitoba farkas
Vitatott a létezése, sokan nem tartják külön alfajnak.
Canis lupus irremotus - Észak-sziklás-hegységi farkas
Közepes termetű, világos színű állat. Egykor hatalmas elterjedési területéről nagyrészt kipusztult, ma már csak Kanadában él.
Canis lupus labradorius - Labrador farkas
Sötétszürkétől a majdnem fehérig terjedhet a színe. Közepes termetű alfaj.
Canis lupus ligoni - Alexander-szigeti farkas
Kisebb méretű alfaj. Rövid szőre sötét színű, akár fekete is lehet.
Canis lupus lycaon - Keleti timber farkas
Egykor hatalmas területen elterjedt az Egyesült Államok keleti részén, délen egészen Floridáig. Változatos színűek.
Canis lupus mackenzii - Mackenzie tundra farkas
Közepes termetű farkas, színe a feketétől a fehérig változik. A Mackenzie folyó partján, és a Nagy Medve-tótól délre él.
Canis lupus manningi - Baffin szigeti tundra farkas
A legkisebb méretű sarki farkas.
Canis lupus mogollonensis - Mogollon-hegyi farkas
Kihalt. Hajdan Arizonától Új-Mexikóig élt. Alapszíne sötét volt, fehér foltokkal.
Canis lupus monstrabilis - Texasi szürke farkas
Kihalt. Texasban és Északkelet-Mexikóban élt. Kistermetű, sötét színű alfaj volt.
Canis lupus nubilus - Buffalo farkas
Hajdan Manitobától Texasig terjedő hatalmas, síksági területen élt. Közepes termetű, változatos színű farkas volt. Eddig azt hitték, hogy 1926-ban kipusztult, de a legújabb kutatások szerint Minnesotában, Wisconsinban és Michigan északi részén fennmaradt.
Canis lupus occidentalis - Mackenzie-völgyi farkas
A Mackenzie folyó felső területén él. A nagy termetű alfaj színe változatos, feketétől a majdnem tiszta fehérig.
Canis lupus orion - Grönlandi farkas
Valószínűleg kihalt. Egyes feltételezések szerint külön faj, de erre nincs bizonyíték. Mások szerint a sarki farkas (a C.l. arctos) Grönlandon élő populációja.
Canis lupus pambasileus - Belső-alaszkai farkas
Az egyik legnagyobb farkasalfaj A tundra kivételével Alaszka nagy részén megtalálható.
IMÁDOM A FARKASOKAT !!!!!!!!!
A falkák közösen szerzik meg a táplálékot, és közösen nevelik a kölyköket . A falka létszáma az élőhely adottságaitól függően 2–36 lehet; általában 5–9 A falkában szigorú a hierarchia: az abszolút úr az alfa-hím (külsőleg is felismerhető: domináns pozícióban tartja fejét, farkát, füleit, magabiztosan jár, habozás nélkül közelíti meg fajtársait ), őt követi az alfa-nőstény. A hím sokáig, gyakran egy évnél is tovább udvarol a nősténynek, az ezután kialakuló kapcsolat azonban több évre szól; a két fél erősen kötődik egymáshoz. A szaporodás a domináns alfa-pár előjoga A vezérhímet legyengülése (betegség, sérülés stb.) esetén a béta-hím váltja fel. A rangsort agresszióval alakítják ki Harc közben először vicsorítanak, felborzolják szőrüket, farkukat magasra emelik. Ha az egyikük jóval fiatalabb vagy gyengébb, az agresszió ezen a ponton meg is áll, a gyengébb átengedi helyét vagy az adott erőforrást társának, azonban ha egyenlő erősek, esetleg a rangsorban alul lévő feljebb jutásáért támadta meg a másikat, a harc komolyra fordul. Villámgyors harapásokkal igyekeznek minél több sérülést okozni egymásnak. Ha az egyik kimerült, vagy túlságosan megsérült, a megadás jelzésével állíthatja meg a verseny további folytatását. Ilyenkor vagy a kölykök jellegzetes táplálékkérő mozdulatát utánozza, azaz a farkát maga alá húzva, lapítva, nyüszítve közeleg, majd társa száját szagolgatva kér, vagy hanyatt fekszik és feltárja hasát, olykor kis mennyiségű vizeletet is kispriccel. A győztes egy darabig vicsorogva felette áll, majd agressziója csökken és végül odébb megy.
A falkában védve vannak bizonyos külső, fizikai tényezőktől, például éjjel összebújva melegítik egymást. Területüket hevesen védik a betolakodóktól; azokat akár meg is ölhetik. A területet körülbelül 1 km széles határzóna veszi körül; ezt a sávot a szomszéd falkával közösen használják, és általában itt portyáznak a falkából kivert példányok is.
Vadászat
A falka kitartóan, hosszú kilométereken át követi, üldözi a kiszemelt vadat. A támadást (sőt, magát a vadászatot is) mindig az alfa-hím indítja meg, a tagok azonban önállóan, de egymásra mindvégig figyelve vesznek részt benne: a falka vadászata ettől nagyon hatékony. A legnagyobb sikerre törekedve elsősorban az eleve hátránnyal induló: legyengült, beteg vagy öreg vadakat szemelik ki, ezzel fontos szerepet töltenek be a préda populáció létszámának szabályozásában. A zsákmányt leterítve a híres farkasétvággyal egy-egy farkas akár 9 kilogrammot is felfal belőle. Egy szarvas 2 napra elég 10 farkasnak, egy őz alig egy napra elég 5 farkasnak. Rendkívül erős állkapcsával akár a szarvas legvastagabb csontjait is el tudja morzsolni.
Farkas fajták:
Canis lupus albus - Tundra farkas
Finnországtól Kamcsatkáig terjedő tundra és erdős tundra régió lakója.
Nagy termetű, hosszú szőrű, világos szőrű farkasok, nagyon hasonlók az alaszkai fehér farkasokhoz (C.l. tundrarum).
Canis lupus minor - nádi farkas
Angolul "osztrák-magyar farkas" néven említett rövid szőrű, vörhenyes színű, kis méretű alfaj lehetett a már kipusztult nádi farkas.
A jelenleg elfogadott nézet szerint a rejtélyes állat nem más, mint az aranysakál. Ennek ellentmondanak a fajtáról szóló leírások, amelyek vizsla nagyságúnak említik, és azt, hogy állandó veszélyt jelentettek a háziállatokra.
Canis lupus arabs - Arab farkas
Délkelet-Arábiában él. Kis méretű, sárga színű, rövid szőrű alfaj.
Mindössze 18 kg, és 66 cm magas. A sivatagi életmódhoz való alkalmazkodást mutatja a viszonylag nagy méretű füle. Párban, vagy kisebb, 3-4 fős falkákban él. A legnagyobb veszélyt a helybeli kutyákkal való keveredés jelenti állományára.
Canis lupus campestris - Sztyeppi farkas
Kis méretű farkas, amely Közép-Ázsia végtelen sztyeppéin él. Rövid szőre szürke színű.
Canis lupus communis - Orosz farkas
Oroszország középső részén él.
Canis lupus cubanensis - Kaspi farkas
A Kaspi-tó és a Fekete-tenger közötti régió lakója.
Canis lupus deitanus - Spanyol farkas
Kipusztult. Spanyolországban élt.
wolf
Canis lupus hattai - Japán farkas
Kihalt. Hokkaido szigeten élt. Canis lupus rex néven is ismert.
Canis lupus hodophilax - Hondo japán farkas
Kihalt. Hondo szigetén élt. Az utolsó egyedet 1905-ben ölték meg.
Canis lupus italicus - Olasz farkas
Olaszország területén él.
Canis lupus laniger - Tibeti farkas
Közepes termetű farkas, hosszú, világos szőrre.
Tibetben, Délnyugat-Oroszországban, Kínában, Mandzsúriában és Mongóliában él. Canis lupus chanco néven is ismert.
Canis lupus lupaster - Egyiptomi farkas
Egyiptomban és Líbiában él.
Canis lupus lupus - Közönséges farkas
A közepes termetű, sötét szőrű alfaj egykor Európa szerte közönséges volt, ma már csak szigetszerű populációi találhatók meg. Magyarországon is ez az alfaj települ vissza.
Canis lupus pallipes - Indiai/iráni/ázsiai farkas
Irántól Indiáig élő, viszonylag kis méretű alfaj. Szőre rövid, bundája sűrű, barnás színű.
A fülei viszonylag nagyok. A vadászat mellett a kutyákkal való keveredés jelenti a legnagyobb veszélyt állományára.Canis lupus desertorum néven is ismert.
Canis lupus signatus - Ibériai farkas
Észak-Spanyolországban élő, közepes termetű alfaj. Nyáron rövid, télen hosszabb szőrű.
Amerikai alfajok:
Canis lupus alces - Kenai-félszigeti farkas
Már kihalt nagyméretű alaszkai alfaj.
Canis lupus arctos - Melville szigeti farkas, sarki farkas
Csak az alaszkai Melville és Ellemsere közötti szigeteken él. Akár 80 kg is lehet, színe fehér.
A legkésőbb, 3 évesen válik ivaréretté. Átlagosan 2-3 kölyke születik. Habár nagyvadakat is elejt, elsősorban kisebb rágcsálókkal táplálkozik.
Canis lupus baileyi - Mexikói farkas
A legkisebb amerikai farkas, tömege 27-41 kg. A hajdan Arizonában és Új-Mexikóban is élő állat ma már csak Sierra Madre-ban és környékén él. Sötét színűek, és ők rendelkeznek a legnagyobb sörénnyel.
1960-ban lőtték le az utolsó vadon élő egyedét. A manapság természetes körülmények között élő mexikói farkasok a 90-es években indult visszatelepítési program eredményeként foglalhatták el őseik földjét.
Canis lupus beothucus - Új-foundlandi farkas
Kihalt. Szinte teljesen fehér volt.
Canis lupus bernardi - Banks-szigeti farkas
Fehér színű bundával rendelkező farkas, a hátán lévő szőr végén fekete foltokkal.
Canis lupus columbianus - Brit-kolumbiai farkas
Az egyik legnagyobb farkasalfaj, akár 70 kg is lehet. Fekete és szürke színűek.
Canis lupus crassodon - Vancouver szigeti farkas
Közepes termetű, szürkés-fekete színű alfaj.
Canis lupus fuscus - Kaszkád-hegységi farkas
Az egyetlen barna színárnyalatú farkas. Közepes termetű, feltehetően kihalt.
Canis lupus hudsonicus - Hudson-öböli farkas
Világos színű, közepes termetű farkas, télen majdnem fehér színű. Gyakran nevezik tundra farkasnak is. A rénszarvas csordákat követve vándorolnak az év folyamán.
Canis lupus griseoalbus - Manitoba farkas
Vitatott a létezése, sokan nem tartják külön alfajnak.
Canis lupus irremotus - Észak-sziklás-hegységi farkas
Közepes termetű, világos színű állat. Egykor hatalmas elterjedési területéről nagyrészt kipusztult, ma már csak Kanadában él.
Canis lupus labradorius - Labrador farkas
Sötétszürkétől a majdnem fehérig terjedhet a színe. Közepes termetű alfaj.
Canis lupus ligoni - Alexander-szigeti farkas
Kisebb méretű alfaj. Rövid szőre sötét színű, akár fekete is lehet.
Canis lupus lycaon - Keleti timber farkas
Egykor hatalmas területen elterjedt az Egyesült Államok keleti részén, délen egészen Floridáig. Változatos színűek.
Canis lupus mackenzii - Mackenzie tundra farkas
Közepes termetű farkas, színe a feketétől a fehérig változik. A Mackenzie folyó partján, és a Nagy Medve-tótól délre él.
Canis lupus manningi - Baffin szigeti tundra farkas
A legkisebb méretű sarki farkas.
Canis lupus mogollonensis - Mogollon-hegyi farkas
Kihalt. Hajdan Arizonától Új-Mexikóig élt. Alapszíne sötét volt, fehér foltokkal.
Canis lupus monstrabilis - Texasi szürke farkas
Kihalt. Texasban és Északkelet-Mexikóban élt. Kistermetű, sötét színű alfaj volt.
Canis lupus nubilus - Buffalo farkas
Hajdan Manitobától Texasig terjedő hatalmas, síksági területen élt. Közepes termetű, változatos színű farkas volt. Eddig azt hitték, hogy 1926-ban kipusztult, de a legújabb kutatások szerint Minnesotában, Wisconsinban és Michigan északi részén fennmaradt.
Canis lupus occidentalis - Mackenzie-völgyi farkas
A Mackenzie folyó felső területén él. A nagy termetű alfaj színe változatos, feketétől a majdnem tiszta fehérig.
Canis lupus orion - Grönlandi farkas
Valószínűleg kihalt. Egyes feltételezések szerint külön faj, de erre nincs bizonyíték. Mások szerint a sarki farkas (a C.l. arctos) Grönlandon élő populációja.
Canis lupus pambasileus - Belső-alaszkai farkas
Az egyik legnagyobb farkasalfaj A tundra kivételével Alaszka nagy részén megtalálható.
IMÁDOM A FARKASOKAT !!!!!!!!!