The life is shit

"Nem tudom mire jó a cigi, de úgy érzem néha segít elűzni a gondokat..."

"Az öngyilkosság hülyeség? Tudod mi hülyeség? Valakit ANNYIRA tönkretenni érzelmileg, hogy az öngyilkosságot gondolja az egyetlen lehetőségnek..."

"Az ivás káros, de mégis elűzi a gondokat"

"Szeretek az esőben sétálni, mert akkor senki sem látja, hogy sírok."

"Mások miatt utáltam meg magam"

"Az élet nem túl szép, de megpróbálkozok vele megbirkózni. Mert ez a sorsom."

"B.F.F. = Big False Friends"

"Ami titok annak titoknak kell maradnia. Ha eljön az ideje akkor a titokból valóság lehet és kiszivároghat a világba."

"Normális voltam míg nem találkoztam azokkal az idiótákkal,akiket a barátaimnak hívok!

Kitöröltem minden üzenetet, hangfelvételt, videót, képet amivel bizonyíthattam volna, hogy hazudsz. Így már nincs bizonyítékom. Ennek örülhetsz, tudom, hogy ez volt minden vágyad. Sajnálom, mert így le fogod tagadni amiket mondtál. De nem baj. 1-gyel több okom van, hogy kibékülhessünk. Szeretném, ha ezt megbeszélhetnénk és nem kéne többet veszekednünk, utálnunk egymást...

A barátom vagy. De egyben az ellenségem barátja is vagy. Nem tudom: Benned bízhatok? Aki most az ellenségem az a barátom volt. Azért lett az ellenségem, mert az ő barátja régen az ellenségem volt. Előtte az ellenségem barátja is a barátom volt. Nem szeretném ha még egy barátomból ellenség lenne. Nem szeretném ha még egy barátom átverne. Egyenlőre megbízok benned, de egy hiba és várhatod, hogy megbízzak benned. Könyöröghetsz, de nem hiszem, hogy kapsz majd még egy esélyt. Azt mondtad nem vagy olyan köcsög, és, hogy mi mindig is barátnők maradunk. Remélem is, hogy így lesz, mert tényleg nem szeretnék csalódni benned...

Kint vagyok. Az esőben sétálok egyedül. Egy árva lélek sincs az utcán. Előveszem a telefont még utoljára tárcsázom a barátnőmet, de nem veszi fel. Csak sétálok tovább, azt sem tudom hova megyek vagy hogy hova indultam. Egyszer csak belebotlok egy ismerős arcba. Az egyik fiú barátom az. Megkérdezi mi a baj, de én elrohantam pedig végre volt valaki aki segíteni tudott volna. Még mindig üres az egész utca és őt sem látom már. Mostmár tényleg nincs aki segítsen, nincs senki aki most mellettem lenne. Valaki hív, reménykedem benne, hogy a barátnőm az, de csak anyám. Lehalkítom a telefont és visszteszem a zsebembe. Ekkor meglátom a barátom és valami dudálást hallok, de már késő volt figyelmeztetni. Elütött egy autó. Érzem körülöttem minden elsötétül, az utolsó amit hallok az a barátom szava. Még pedig az mondja: "Kérlek ne halj meg! Szeretlek!"

Most egy kicsit más történettel készültem, mint máskor. Ez most nem saját tapasztalat, hanem egy kitalált történet! Köszönet PallaPangi52-nek amiért meghírdette a történetíró versenyét! Íme:

Mikor egyedül ülök a szobámban és azon gondolkodom, hogy mit ér az élet, a fülemet megcsapja egy zaj. Valami kattogó zaj, s mikor eltelik egy kis idő rájövök, hogy az óra az. A falat bámulom tovább és gondolkodom. Egyszer csak minden elkezd rezegni, elmegy az áram, és érzem, hogy itt a vég. Feldől a könyvespolc, a szekrény és leborul minden. Ott állok a szobámban tétlenül és arra várok, hogy valaki segítsen. Már segítségért kiabálok, de feleslegesen hisz senki sem hall. A szüleim 1 éve meghaltak autóbalesetben, és ami a legszörnyűbb... én vezettem az autót. Csak én és a bátyám maradtunk. Persze a bátyám most oda van bulizni a haverjaival, nekem meg nincs senkim és nincs senki aki most segíthetne rajtam. Látom, hogy dől az ajtó és már nem tudok elmenekülni... ezzel egy időben nyílik a bejárati ajtó, a bátyám az. Ekkor rám zuhan az ajtó és már mozdulni sem tudok, a bátyám rohan hozzám segíteni, de már késő... leszedi rólam az ajtót, de már mozdulni is alig tudok. A tesóm már tárcsázza a mentőket, akik öt percen belül ide is értek. Feltettek az ágyra és már száguldott is az autó. A következő pillanatban a kórházban ébredek. A jobb karom, a bal lábam be van gipszelve. A bátyám szorosan átölel és örül, hogy életben vagyok. Az orvosok azt mondták a lábam csak zúzódott, de a kezem csúnyán eltört, ezért 1 hétig megfigyelés alatt tartanak. Mikor eltelt az egy hét hazaengedtek. A bátyám végig ott volt mellettem, gondoskodott rólam. 1 hónap múlva mikor már az hittem meggyógyultam egyszer csak a földre zuhantam. Éreztem, hogy most vége. Elöntött egy hideg érzés, minden olyan sötét volt. Meghaltam. Éreztem, hogy körülöttem mindenki sír, hogy nem tudják elfogadni, hogy meghaltam. Szép életem volt, csak kár, hogy 16 évesen van vége...

Hiába törted össze a szívem többször is. Szeretlek még, de már nem úgy mint régen. Tanultam a múltból és úgy érzem mostmár nincs szükségem rád. A padlón voltam miattad, de mostanra sikerült felállnom és meghoznom a döntést. Elakarlak felejteni, de nem könnyű. Még egy kis idő és végre vége. Vége a szenvedésnek miattad, vége a csalódásoknak benned. Végre örülhetsz, hogy békénhagylak. Most végre teljesült a kívánságod. Remélem boldog leszel ezután...

Sokszor az  ideg széttép. Milliószor felhúzol és nem tudok lehiggadni. Ilenkor nem tudom mit tegyek, és ez hozza ki belőlem azt, hogy azt sem tudom mit csinálok: talán iszok vagy másnap vágott kézzel ébredek. Egyszerűen nem tudok lenyugodni. Túl sok a rossz emlék ami feldühít. Talán egy barát segíthet. Ha nincs senki ott vagyok magamban és zenét hallgatok, mert ez talán egy kicsit segít. Tudom, hogy le kell nyugtatnom magam, mert ez a jövőben csak rontani fog a dolgokon, de egyszerűen nem megy. Nem tudom mit kéne tennem ilyenkor. Mi az ami segít? Mit kéne tennem? Ezekre az kérdésekre keresem még mindig a válaszokat...

A szívem erősebben ver amikor a közeledben vagyok. Nem tudok nem mosolyogni, mert mindig megnevettetsz. Klassz srác vagy, jófej és vicces, de sose szerény. Viszont tényleg nem tudom miért, de szeretlek...

Miért teszed ezt velem? Miért hagyod, hogy szenvedjek? Tudod, hogy szeretlek, ő is tudja, sőt még tudják páran. Miért nem viseled el? Mi a bajod velem? Miért hagysz így? Miért nem szeretsz? Egyszerűen már mást nem tudok tőled kérdezni csak azt, hogy: Miért?

Vannak emberek akiket utálsz és akiket szeretsz, meg talán közte a semleges.A semleges az utált emberek közé tartozik. Utálsz valakit? Miért? Nem tudod? Szerintem hallgasd meg, hadd magyarázza meg, ha történt valami köztetek. Ha túlságosan szeretsz valakit az is lehet oka az utálatnak, azért is utálhatnak. Viszont mindig van út  a megbocsájtáshoz... ezt jól jegyezd meg! Tartsd közel a barátaidat és még közelebb az ellenségeidet...