Storie

Figyelem! Kitalált történet!

Az embernek átvernek. Csak magukkal foglakoznak. Képesek megölni, csak azért hogy nekik jó legyen. És mennyi ember mondja azt hogy: „Bennem megbízhatsz, én szeretlek…”. És mennyi csalódást tudnak okozni amikor átvernek. A csalódás és a fájdalom, hogy megint, újra és újra behúznak a csőbe. Kihasználtak.

Megismerkedtem egy fiúval. Kreol bőre, sötét barna haja, világító kék szeme azonnal elbűvölt. Kedves olt velem, segített. Megbíztam benne. Elmondtam neki számtalan titkom. Én nem vettem észre hogy ő nem mond semmi titkot. Mindig felszínes volt. Egy nap, miután bókolt, én elpirultam ő megsimította az arcom és megcsókolt. Őszintének hittem. Itt a szó csak hittem. Hozott rózsát, bonbont és bókolt. Kedvesen közeledett felém. Tetszett hogy nem nyomul nagyon. Tetszett hogy kedves velem és mosolyog. De egy nap eltűnt. Nem láttam. Teljesen összetörtem és depressziós lettem. A szüleim, barátaim elhagytak. Egyedül maradtam. Megakartam halni. Nem láttam reményt az életemben. Nem láttam fényt az alagút végében, sőt mint ha belett volna mindkét vége falazva. A hajamat feketére festettem, a sötét színeken kívül nem hordtam semmit. De így se vett senki észre. A kezeimen egyre több vágás, egyre több kidobott kötél. Mintha a Föld nem akarta volna hogy meghaljak. De én ezt kívántam. Ez volt a célom az életben. Egy nap csöngettek. Kinyitottam az ajtót. Megláttam azt a fiút aki elhagyott fél évre. Odalépett hozzám, megfogta a kezem és behúzott a házba. Ott egy kezével átfogta a derekam, odahajolt és megcsókolt. Ez a csók, végzetes volt. Beleszúrt egy tőrt a hátamba. Összeestem és utolsó erőmből ezt mondtam.

- Azt hittem szeretsz…- mondtam halkan, csalódottság csillogott a szememben. Éreztem a vérem fémes ízét a számba. Egyre nagyobb volt körülöttem a piros tócsa.

- Sok mindent mondtam már. –nevetett. –Jó sok pénzt fogok érted kapni.

Ezután elment. Senki nem jött oda hogy megmentse. Senkinek nem voltam érdekes, vagy fontos. Mindenki átnézett rajtam mintha egy hulladék lennék. Az életem egy csalódás. Ez volt az utolsó gondolatom. Meghaltam.

A történet előtt két dolgot szögeznék le!

Első: Ez nem az én történetem és csak lemásoltam itt a link az eredetihez: https://youtu.be/OSTziEHRuZA

Második: Ez a történet kitalálció és gyenge idegzetűeknek nem ajánlott!

Elmentem egy buliba és emlékszem a szavaidra Anyu. Megkértél, hogy ne rúgjak be, így hát nem is ittam semmi alkoholt vezetés előtt, amiért a többiek gúnyolódtak is velem. Tudtam, hogy igazad volt Anyu, hisz Neked mindig igazad van. A buli lassan véget ért... mindenki hazaindult. Ahogy az autóhoz léptem, Anyu, tudtam, hogy épségben haza fogok érni: nevelésed alapján-felelősségteljesen és büszkén. Lassan mentem, Anya, bekanyarodtam egy kis utcába. De a másik sofőr nem vett észre, és frontálisan belém hajtott. Ahogy fekszem itt a járdán Anya, hallom a rendőröket, amint mondják, hogy a másik sofőr ivott. És most én vagyok az, akinek ezért meg kell fizetnie! Hogy történhet ez velem? Itt fekszem, Anya, kérlek, siess! Hallom, az orvos azt mondja, hogy már nem tud segíteni rajtam. A többiek voltak, Anya, akik ittak és semmivel sem törődtek. Valószínűleg a másik sofőr is egy ilyen buliban volt, mint én, mondja a rendőr Anya. Körülöttem minden tiszta vér, és a legtöbb az én saját vérem. Egyetlen különbség van csupán: ő volt az, aki részeg volt, és én vagyok az, aki most meg fog halni! Az életem kipukkan, mint egy lufi! Miért isznak az emberek, Anya? Ez az egész életüket tönkreteszi! Erős fájdalmaim vannak, mint a késszúrás, olyan erősek! A férfi, aki belém jött, Anya, fel-alá rohangál, én pedig itt fekszem, és haldoklom. Már alig kapok levegőt, Anya, és nagyon félek. Kérlek ne sírj miattam, Anya! Mindig ott voltál, amikor szükségem volt rád! Mielőtt elmegyek, van egy utolsó kérdésem: Anya nem vezettem részegen, miért nekem kell most meghalni??? 

...a lány pár perc múlva meghalt. 

A következő már vidámabb lesz^^