parázs
tüdôm megtelik mámoros illatoddal,
szívembe maró karod nem hagy élni,
gyomrom apróra zsugorodik azonnal,
döntsd már el, hogy merre akarsz lépni.
hangod minduntalan megvigasztal,
melletted úgy érzem, nem kell félni,
torkom csordultig van bánatommal,
úgy látszik, szeretek a tûzben égni.
[saját || 211014]
szívem megrontója én vagyok
szívemben elhagyatott üregek sóvárognak ma is szeretetre,
s míg csend honol az éjszakában, agyalok válaszokat keresve,
és ugyan tudom, hogy hol rontottam el,
a megoldást mégsem találom,
így hát a már megbánt bûneimet inkább újra meg újra megbánom.
tudom, ez nem segít, pedig bárcsak segítene,
mert szeretnék újra a tükörbe nézni nevetve, magamat szeretve,
de ehelyett inkább kimegyek a teraszra ,
és felveszem a melankólikusság érzetét magamra.
[saját || 221122]
rezdületlen
mocskos kezed fogdossa, égeti bõrömet,
nem érdekel téged, hogy látod könnyeimet,
inkább csak elveszed rólam bûnös tekinteted.
hova kiabálhatnék, mikor csak ketten vagyunk,
üres a ház, nem hallja senki sem a hangunk.
míg te élvezettel, én könyörgõen sóhajtozom,
mocorgok, ellenkezek, tiltakozom, feladom.
várom már, hogy befejezd, de míg te gyönyörködsz,
én itt alattad szenvedek.
csókod hányingert kelt, tekinteted mar engem,
de már csak hagyom, hadd csináld, rezdületlenül fekszem.
[saját || 231123]
