Zene&Szerelem

   10 perc múlva arra járt egy takarító, és kiengedett. Lassan letelt a suli, és már szaladtam is, hogy beszerezzek valami normális cuccot, amiben elbúcsúzhatok Ryan-től. Egyre csak múltak a percek, vettem egy szoknyát, és siettem a kávézóba. Ő már ott várt egy pubban, és rendelt nekem valamit. Leültem mellé, mire megszorongatta a kezem. A szemembe nézett, és mintha gondolataimban akart volna olvasni, fürkészte tekintetem. Egy rövid ideig csak testbeszédből éltünk. Kezemet elengedte, és combomat simogatta. Én erre ráhajtottam fejem széles vállára, és élveztem a közelségét.

-Szóval akkor miért is hívtál ide? - szakította meg a csöndet, és rám mosolygott

-Ó, hát.... - gondolkodtam el, hogy hogy is közöljem vele - Emlékszel, hogy mikor voltunk itt utoljára?

   Egy kicsit elgondolkodott, majd hirtelen felkapta a fejét. Furcsán nézett rám, szemöldökét összeráncolta, lábait megfeszítette, és egy kicsit távolabb csusszant tőlem.

-Ez miért fontos most? - kérdezte

-Ez nem jó válasz! - néztem rá kacéran, mire ő kicsit megvonaglott

-Amikor elakartalak vinni Texasba! - nézett rám kérdően

   Kissé elhűltem a válaszától. Én ilyenre egyáltalán nem emlékszem! "Lehet, hogy több lánnyal is randizott abban az időben, nem csak velem?" - gondolkodtam. Tekintetem elkomolyodott, és most már mérgesen néztem rá.

-Engem te soha nem akartál magaddal vinni Texasba!

-What? - nézett rám furcsán

-Utoljára akkor voltunk itt MI, amikor közölted velem, hogy elköltözöl!

   Ryan felpattant, és kifutott a kávézóból. Én tovább ücsörögtem a széken. Végre megjött az, amit még ő rendelt nekem, egy guava turmix. Elszürcsöltem szomorkásan, majd az üres pohárba néhány könnyt csepegtettem.

   Lassan kikószálódtam az épületből, és felhívtam Drake-ket. A pláza parkolójánál kellett találkoznunk a családdal. ahol egy lakókocsiban vártak, és elmentünk valamerre. Elmentem a suli előtt, ahová 3 évig jártam.  Az azért fájt, hogy nem mondhattam el Ryannek, hogy elköltözünk. Nagyot sóhajtottam, és megírtam neki SMS-ben. Választ még azóta sem kaptam. Drake ott várt a parkoló kapujánál, hirtelen magához húzott, és megcsókolt.

-Kell egy izgalmas élmény az utolsó napról! - mosolygott rám

-Aham... És mi lenne, ha nem csak ma lepnél meg ilyenekkel? - vigyorogtam rá

  A verseny után Ryan hazavitt, és Drake ott várt engem, - ki tudja mióta - a konyhapultra rá volt ülve, kezében egy nagy tál sütivel, és azt majszolgatta.

-Legközelebb, ha később akarsz hazajönni, akkor kérlek, értesíts előtte, mert nem fogok neked falazni többet! - vágta hozzám dühösen, ami hirtelen sokként ért, majd leugrott a konyhapultról, és odajött hozzám.

   Egész közel hajolt az ajkaimhoz, és már kellemetlen közel volt, éreztem magamon a lehelletét, és az elmém csavaros rugója el romolhatott, mert valamiért én is közelebb hajoltam, de a mesebeli csók helyett kezembe nyomta a tálat. Próbáltam felvenni vele a szemkontaktust, de ő inkább csak a cipője orrát csodálta. Nem mertem mozdulni, vártam, hogy lépjen valamit. Percekig vártam arra, hogy megmozduljon. Annyit kaptam, hogy arrébb lökött, és dühösen felment a szobájába. Még egy ideig mereven álltam, és azon gondolkodtam, hogy most megint mi baja lehet Drake-nek. Lassan megmozdultam, és elég erőt vettem ahhoz, hogy feltornésszam magam a lépcsőn. Tanultam még egy kicsit,  utána lefeküdtem. 

    Hajnalban berontott Drake a szobámba, azzal, hogy tűz van. Odajött az ágyamhoz, felkapott, és kivitt a házból. A szülők és Mechi már kint voltak. Én az egyik szememet még dörzsöltem, a másikkal pedig az égő házat néztem. 

-Mi történt? - kérdeztem morcosan

-Valaki, valószínüleg Catniss úgy hagyta a sütőt, és lassan felrobbant. A tűzoltók bent vannak, hátha megtudják menteni a házat! - válaszolta Mr. Mason dühösen - Ha nem, minden fillért leverek azon a szobalányon!

-Ha nem sikerül eloltani időben a tüzet, muszáj lesz egy másik házba költözni. - szólt bele Mrs. Halley

     Én viszont természetesen egyáltalán nem akartam elmenni, főleg most, hogy minden jól alakul. A tűzoltók rengeteg ideig bent voltak, majd kb. 2 óra múlva végre kijöttek. Mr. Mason egyből faggatni kezdte őket, de sajnos csak rossz híreket kaptunk. Túl nagy volt a kár, szinte semmit nem lehetett megmenteni. 

-Keressetek valami ruhát, hátha maradt valami, és menjetek iskolába, mi addig kitalálunk valamit! - szólt elszontyolodott hangon Mrs. Halley

      Felmentem a szobámba, és találtam 1-2 göncöt. Gyorsan felaggattam magamra, és már mentem is Drake-kel az iskolába. Neki bezzeg a legjobb ruhadarabjai maradtak meg! Hamar felszaladtam a terembe, és próbáltam úgy lapulni, hogy ne vegyen észre senki. Nehéz volt úgy Ryan mellett ülni, hogy tudtam, lehet, hogy ma ülök utoljára mellette. Idegességemben végig a tollamat szedtem szét, és raktam össze, míg végül Ryan megragadta a csuklómat.

-Mi a baj? - szólt hozzám szelíd hangon

   Nem tudtam válaszolni, csak egy könny szökött ki a szememből.

-Gyere el Nana kávézójába ma kettő körül! - néztem rá bágyadtan

   Ryan ezután már nem bírta levenni rólam a szemeit. Biztos érezte, hogy valami baj van. Végülis abban a kávézóban mondta el ő is, hogy elköltözik! Ezért is sejthet valamit... Csengetés után bezárkóztam a takarítószertárba, és a régi barátnőmmel beszélgettem telefonon. Amikor kiakartam menni, az ajtó beragadt, és nem bírtam kimenni. Ordibáltam és dübörögtem az ajtón, de nem nyitotta ki senki. Elővettem a telefonom, hogy megcsörgessek valakit, de hirtelen elment a térerőm. Kétségbeesésembe lerogytam a földre, és erősen gondolkodni kezdtem.

-Okos kslány! - kacsintott rám

   Eszembe jutott egy még árvaházi emlék. Tőle kaptam az első csókom, vele volt az első igazi kapcsolatom, és ő törte össze legelőször a szívem.

-Hiányoztál! - túrt bele a hajamba

-Te viszon nem nekem! - bújtam ki a karjaiból, és bementem az osztályba.

   Sajnos nem sikerült leráznom. Megragadta a kezem, és a fülembe dúdolta a régi közös számunkat. Meredten néztem a levegőbe, tudtam, hogy Ryan most is lát engem. A szívem összeszorúlt, és hirtelen új érzések törtek fel bennem.

-Engedj el, kérlek! - néztem rá fájdalmasan, és mire feleszméltem volna, az ajkai összeértek az enyémmel

   Minden zavaros lett körülöttem, hirtlen azt sem tudtam, mi történik. Csók közben elmosolyodtam, elhajoltam tőle, és megöleltem. Odajött hozzánk Ryan kere szemekkel.

-Nem is mesélted, hogy összejöttél valakivel! - nézett rám

-Mert nem is... - haraptam az alsó ajkamba

-Nem úgy tűnt! - ült le a helyére

    Nagyot sóhajtottam, majd leültem Ryan mellé. Egész órán próbáltam megmagyarázni neki a történteket, de ő csak némán, földbe gyökerezett lábakkal bámulta Jasont, én pedig szörnyen éreztem magam. Amikor csengettek, Ryan már menekült volna a teremből, de gyorsan utánaszóltam;

-Ryan, várj! - szaladtam oda hozzá

-Mi az? - mosolygott rám

-Miért csinálod ezt? - tettem ölbe a kezem

   A fiú válasz nélkül kilépett a teremből, és a kijárat felé vette az irányt.

-Nem akarsz magaddal vinni? - mosolyogtam rá

-Pff...Úgy sem érdekelne téged egy illegális motorverseny!

   Ekkor csodálkoztam el igazán. "Ryan ennyire megváltozott volna?" - gondolkodtam magamban, de valahogy nem taszított, hanem inkább csak jobban vonzott.

-De, érdekel, de csak ha ülhetek mögötted a motoron! - mosolyogtam rá, és hamarosan már a versenyen találtam magam

  Reggel megszólalt az ébresztőm. Összeráncoltam a homlokom,  ökölbe szorítottam a kezem, és elkezdtem ütögetni a vekkert. Kómásan kivánszorogtam a köntösömben a konyhába, de már a szobámból üvöltöttem a szobalánynak, hogy "KÁVÉT!!". Amikor leértem, a szobalány helyett Drake öntötte ki nekem a kis kávés csészémbe a barna löttyöt, aminek az ízénél ítélve minden volt, csak nem kávé. Amint belekortyoltam, hirtelen elfintorodtam, és visszaköptem a csészépe.

-Nem finom? - nézett rám szomorúan Drake

-De, csak nekem túl erős! - találtam ki valamit, és visszalöktem a pulton a fiúnak a csészét, aki kiöntötte a lefójóba.

   Kivettem a hüttőből a szobalányom áltam, még tegnap lefőzött, de legalább iható kávémat, megmelegítettem, és azt szürcsölgettem.

-Ma nem veled megyek suliba! - néztem Drake szemébe

-Hogyhogy? - nézett rám értetlenül

-Ryan-nel megyek.....! - szürcsöltem be az utolsó csepp kávémat, és misszamentem a szomámba.

   Amikor elkészültem, küldtem egy sms-t, és hamarosan már meg is érkezett a piros sportkocsi. Tudtam, hogy most jött el az én időm, és lebuktathatom Conort, és Jessicát. Amikor már közeledtünk a gimnázium parkolójához, megkértem Ryant, hogy lassabban menjünk be.

-Ryan, tudom, hogy Jessica hol parkol, gyere, menjünk oda!

   Elbújtam a szokásos helyemen. Csupán 5 percig vártunk, amikor megláttam, hogy Conor leparkol. Megvártam, míg a szájuk összeér, és jeleztem Ryan-nek, hogy mehetünk. Amikor szegény meglátta, hogy mit csinál a bajátnője az egyik legjobb barátjával, tombolt. Jessicát elmondta mindennek, aztán Conort csak felpofozta, és felrohant a terembe. Én csak elmosolyodtam, ölbe tettem a kezem, és felvontam a szemöldököm.

-Ez a te műved, igaz? - szállt ki Conor az autóból, és becsapta maga után au ajtót

-Hhh! -vettem nagy levegőt gúnyolódás képpen - Nem szabadott volna?!

-Egy kígyó vagy! - bökte meg a jobb vállam

-Pff.... Csak magadnak köszönheted! - és egy kaján mosollyal felszaladtam a terembe Ryan után.

   Mikor viszont odaértem az osztály ajta elé, és lenyomtam volna a kilincset, egy mély és dühös hang gazdája a vállamat megragadva megfordított maga elé, és a falhoz nyomott.

-Engedj el! - néztem rá szikrát szóró szemekkel, de nem nagyom hatotta meg

   Elkezdte cirógatni az egyik hajszálamat, majd erőből kitépte.

-Áu! - mordultam fel, de ő csak elmosolyodott - Ezt miért kellett?

-Csak! - vonta fel a jobb szemöldökét

-De egyertalán ki vagy te? - néztem rá értetlenül

-Nézz meg jól, és erőltesd meg az agyad! Még mindig nem ismersz fel?

   Értetlenül néztem a fiúra, majd ahogy egyre jobban végigmértem a fiút, hirtelen bevillant egy régi, nem túl kedves kép.

-James? - néztem rá furcsán

   Utána viszonylag hamar elteltek az órák. Közben egész nap szerelmi négyszöges ügyünkön gondolkoztam. Végül úgy döntöttem, hogy maradok az eredeti tervnél. Ryan vitt haza, és mikor a házhoz értünk, mintha csak egy régi haver lennék, adott egy "ötöst", és jóformán kipaterolt a kocsiból. Nem baj, akkor pacsizz le velem, amikor meglátod Jessicát Conorral! - gondoltam magamban. Bementem a szobámba, és estig minden sz@rt csináltam, csak üssem valamivel az időt.

   Közben folyton a telefonomat néztem, hogy hátha küld valami üzit Ryan. Természetesen az eredmény = zéró. Lefeküdtem az ágyba, de nem bírtam elaludni. Virrasztottam, míg egyszer csak beugrott hajnali 2-3 körül; Basszus, basszus, basszus!! Mi van, ha facebookon írt valamit nekem? De persze az is az eszembe jutott, hogy a laptop  Drake szobájában maradt, mert letöltött valami fájlt :P. Viszont én nem bírtam ki úgy, hogy meg ne nézzem a facebook-om, szóval felálltam, és óvatosan besurrantam Drake szobájába, viszont nem láttam, hogy ott lóg ki egy kábel, és megbotlottam. Földet értem, de közbe devertem a fejem Drake írósztalába. Felkaptam a fejem a földről, de persze Drake is megébredt a nagy hangzavarra, és gyorsan felült az ágyában.

-Mi történt? - meredt rám, mert észrevette, hogy a homlokomat nyomogatom, közben jobb szemét még dörzsölgette, és a bal is csak félig volt nyitva

-Belevertem a fejem ebbe az átkozott íróasztalba! - vertem ki a hisztit

-De egyertalán miért vagy itt ilyenkor a szobámban?

   Na én itt sápadtam el, de úgy, mint a fal.

-Ömm...Én csak....

-??

-Én csak a laptopért akartam bejönni...

-Szórakozol? - névette el magát Drake

-Hát.....Igen - néztem rá kegyelemért kiáltó szemekkel

-Jó, mindegy. Had nézzem a homlokodat!

   Feltápázkodtam, és mint egy kergetett sántakutya, mentem oda Drake ágyához, és törökülésbe  lehuppantam.

-Nah, egy szép pukli nőtt ide! - mosolygott rám egy kicsit

-Szuper! - mosolyodtam el én is

-Le kell mennünk a konyhába, hogy valamivel egy kicsit visszanomjuk.... - nézett komolyan a szemembe

   Lementünk a lépcsőn, Drake vett egy kanalat, és próbálta úgy nyomni a puklit, hogy ne fájjon annyira, sajnos elég sikertelenül. Közben, amikor egészen véletlenül felvettük egymással a szemkontaktust, Drake közeleddhajolt hozzám, de amikor megcsókolt volna, elfordítottam a fejem, így csak egy puszi lett belőle. Csalódottan lebuktatta a fejét, és letette a kanalat:

-Mi a baj? - hangzott hangjában a keservesség

-Ne haragudj, de ez ...... De nekem ez nem megy! - néztem rá

-Értem. - ráncolta össze homlokát

   Felmentünk, ideadta a laptopomat, és bementem a szobámba. Természetesen facebookon sem küldött semmit. Sóhajtottam egyet, majd szomorkásan lefeküdtem.

   Én legbelül tudtam jól, hogy nekem egyertalán nem elég, ha csak legjobb barátok leszünk. Az izmos karjai közt éreztem csak biztonságot, és bár visszajött Ryan, mégis olyan, mintha még távolabbra került volna. Keserű szívvel leültem mellé a hátső padba, és közben azon gondolkodtam, - bár elég butaság, és biztos, hogy lehetetlen lett volna,  - hogy mi lett volna, hogyha elmegyek vele. Akkor biztos vagyok benne, hogy együtt maradtunk volna, és ő nem keresett volna más barátnőt. Ekkor Docile tanárnő (aki a franciát tanítja) az én nevemet szólította. Hirtelen elszálltak a gondolataim, és felkaptam a fejem:

-Igen? - néztem rá úgy, mint egy most felkeltett oroszlán

-Aimez-vous regarder la télévision? (Szeretsz tévét nézni? [franciául])

-Bien sûr, je aime. (Termászetesen, szeretek.)

   Visszamélyedtem a gondolatokba, amikbe már félig elvesztem. Közben egész közel ültem Ryanhez, és a szuszogását hallgattam. Néztem, ahogy amikor levegőt vesz, egy kicsit kinyomódik az egyik ere. A nagy bámészkodásomba csengettek, és Ryan hirtelen felpattant. Kinyújtotta a kezét, felsegített, és mentünk a büféhez tízóraizni. Út közben olyan infókat tudtam meg az ismeretlen ellenfelemről, amitől mosolyra perdültem:

-Na és, hogy hívják ezt a lányt? - vetettem fel a kérdést

-Jessica...

-Na és hogy ismerkedtetek meg? Mesélj róla egy kicsit! - faggattam, hiszen hozzám is eljutott a mondás; tartsd közel magadhoz a szeretteidet, az ellenségeidet mégközelebb! Na, én stratégiát váltottam, mégpedig: Először infókat gyűjtök róla, utána már egyenes az út az Én boldogságomhoz!!

-Amm...Tudod, amikor apumat áthelyezték, akkor először nagyon csalódott voltam, amiért itt kellett hagyjalak. Texasban vettünk egy kis telket. Egyik nap a kukoricásban sétálgattam, és ott termett........Ő!

-Értem....És ő most ott van?

-Nem, most ő is ide jár! - mosolyodott el - 2 - 3 napja jött ide, és a legjobb, hogy a mi osztályunkba! Csak ma valamiért nem jött.....De biztos már te is láttad!

   Egyből tudtam, hogy ki az: A lány, aki a pasimmal smárolt! Illetve....A volt pasimmal! De ha Ryannel jár, akkor mégis miért mászott rá Conorra? Gondolkodtam magamban. De természetesen azonnal kitaláltam, hogy ezt hogy tudom ellenük fordítani! És ekkor akarva - akaratlanul elmosolyodtam.

-Miért mosolyogsz? - nevetett Ryan

-Semmi érdekes! Izé...Jessica tudja, hogy ide jársz mostantól?

-Még nem, az osztályban akartam meglepni, de mivel nem jött be, ezért majd este felhívom....

-Ne!!! - üvöltöttem, mint egy bitang, aztán még én is meglepődtem magamon, és tágra nyiltak a szemeim, mint ahogy mindenki másé is, aki ott volt a közelünkben

-Öhh - mosolyodott el - Pontosan miért is ne??

-Hát...Azért.... - ekkor beugrott, hogy mit is akartam mondani - Azért, mert autóval szokott jönni, holnap reggel eljössz értem autóval, elbújunk, és amikor megérkeznek...vagyis megérkezik (!) - javitottam ki magam gyorsan, hogy még ne sejtsen semmit - akkor majd megtudd őt lepni! - vagyis inkább ő fog meglepni téged, gondoltam, és megint elmosolyodtam

   Utána visszaindultunk az osztályterem felé, és azon morfondíroztam, ezeknek milyen szépen tönkre tudom tenni a szerelmüket, és hogy taln elvetettem a súlykot, és hagynom kéne, hogy magától derüljenek ki a dolgok.....

   Hazaértünk, bár az út egy örökkévalóságnak tűnt. Betopogtam a szobámba, és nekiugrottam a naplómnak, amibe azóta nem írtam, hogy elment Ryan. Az utolsó, együtt töltött napunkat olvastam oda-vissza. Olvasás közben valahogy, a szívemben egy nagy ürességet éreztem. Nem tudom, miért, de nagyon idegeskedtem, és szétrágcsáltam a a tollam végét. Elkezdett esni az eső. Beleugrottam háttal az ágynak, és néztem, ahogy egyre több vízcsepp győlik az ablak jobb sarkába. Közben rajtam és Ryanen gondolkodtam, és, hogy vajon mi lett volna, ha itt maradt volna. Ekkor hirtelen elállt az eső. Kimentem a teraszra, rákönyököltem a fehér kerítésre, és néztem, ahogy az ég egyre tisztább lesz. Lassan már teljesen kitisztult az égbolt, és rengeteg csillag furakodott a sötétkék lepelbe. Ekkor egy hullócsillagra lettem figyelmes. Gyorsan behunytam a szemem, és hangosan kimondtam kívánságom: "Bárcsak Ryan visszajönne, és itt maradna velem!"

   Ekkor csengettek. Izgatottan futottam le, bár valahol legbelül tudtam, hogy úgysem Ryan lesz. Odaértem az ajtóhoz, szépen belőttem a hajamat, majd, hangosan dobogó szívvel kinyitottam az ajtót. Amint kinyitottam, egyből leült a mosoly. Conor volt az. Unott grimaszra váltottam, majd, meg sem engedve, hogy szóhoz jusson, rácsaptam az ajtót. Elegem volt már ebből a napból, felmentel, lezuhanyoztam, és lefeküdtem. 

   Nem igazán tudtam aludni, többször is felébredtem. Reggel 6-kor már nem kinlódtam tovább, feltornásztam magam, majd, -mintha gyászolnék valakit - tiszta feketébe öltöztem, egy fekete bőrdzsekivel koronázva. Oldalba fontam hajamat, majd Drake-kel elindultunk a suliba. Nem hittem a szemesznek, amikor megláttam Conort megint azzal az új lánnyal. Tudtam, hogy már úgysem lesz köztünk semmi, de azért kezdett egyre jobban érdekelni, hogy ki lehet ez az új lány. Mentem a bejárat felé, és közben megálltam Conor autója mellet, de a nagy nyalakodásának okáért kiindulóan észre sem vett. Kopogtam az autó ajtaján, mire felém nézett, gyengéden levette a lány kezeit az arcomról, és szomorúan nézett rám. Magabiztosan tovább mentem, nem is figyelve rá, hogy Conor milyen szavakkal sértegeti az új kollekciómat. Bementem az osztályterembe, és azt hittem, a szavam áll el. Ott volt Ryan. Odafutottam hozzá, és úgy mahamhoz öleltem, mint még soha. Visszaölelt, vastag szemöldökeit összeráncolta.

-Te hogyhogy itt? - mosolyogtam rá

-Az apámat hazaküldték. - mosolygott rám vissza

-És, akkor most ott folytatjuk, ahol abbahagytuk? - szegeztem le a kérdést

-Ömm...Nézd, valamit el kell neked mondanom! - nézett rám komolyra fordult arccal

-Valami rossz hír? - néztem rá értetlenül

-Az az igazság, hogy én bár tovább léptem. Van egy barátnőm. - húzta ki magát

   Nem bírtam megszólalni, teljesen lefagytam. Úgy éreztem, a szívemet kitépték a helyéről, és egy késsel szúrkálják.

-Dehár én rád vártam! - mondtam könnyes szemekkel

-Tudom, és sajnálom, de én már túl vagyok ezen.

-Értem. - mondtam sóhajtva, és törölni kezdtem a szemem

-Viszont szeretnék a legjobb barátod lenni! - és mégegyszer, jó szorosan magához ölelt

   -Remélem, hogy semmiség.

Bementem a terembe. Furcsán láttam, mikor az új lány is az én osztályomba ment. Nagyon lassan elteltek az órák, reggel megbeszéltük Conorral, hogy ő visz haza. Viszont még mielőtt kimentem volna, elmentem Mrs. Trinket - hez, hogy odaadjam neki az írásbeli kiselőadást történelemből. Kaptam egy nagyadag fejmosást, amiér késtem vele, de végre valahára elmehettem. Kiértem a suli parkolójába, de amint megpillantottam Conort, elbújtam egy kék autó mögé, ami nem volt túl szerencsés, mivel miniszoknyában voltam. Egy picit megemelkedtem, de csak annyira, hogy látni tudjam Conor autóját - és pont az történt, amit először is láttam - az új lány Conort ölelgeti. És ekkor - amit egyébként még álmomban sem gondontam volna - Conor megcsókolta az új lányt. Ekkor annyira dühös lettem, hogy egyből megcsörögtem Conort:

-Szia, hol vagy? - mondtam neki édes hangon, hogy ne legyek feltűnő

-Szia, nem fogod elhinni, egy hatalmas dugóba kerültem, tehát nem tudok érted menni. - szuszogta max hangerővel

-Jaj, ne! Ez most komoly? Ez szörnyű! De azért lehetne egy kérésem?

-Persze!

-Nézz jobbra! - adtam ki mostmár diktátorként a parancsomat

   Conor értetlenkedve jobbra fordult, majd amikor meglátott komor arccal és könnyes szemekkel, ijedtében leejtette a telefont. Utánam kiáltott, de engem már nem érdekelt, megfordultam, és elindultam az ellentkező oldalra. Sajnos, mivel pont ma jöttem szoknyába, ráadásul minibe, ezért nem tudtam szaladni, csak gyorsan lépkedni, így hamar utólért Conor, mivel ő természetesen sprintelt. 

-Állj már meg, Olivia! - kezdett el kiabálni velem, miközben megszorította a bal kezemet

-Hagyj békén, bőven elég volt, amit láttam! - förmedtem rá

-De megtudom magyarázni! 

-Ezt már nem, Conor! - ekkor mégjobban szorította a kezemet, és éreztem, hogy már kezdek szédülni - Engedj el, ez nagyon fáj!

-Addig nem, amíg végig nem hallgatsz!

-Nem vagyok rá kíváncsi!

   Most szerencsémre vállt, hogy mobilkóros vagyok, így tudtam írni úgy is üzit Drakenek, hogy csak a jobb kezemet használhattam, és nem nézhettem oda. Az üziben mindössze ennyi állt: HELP. Szörnyen reméltem, hogy Drake veszi majd az adást. Szerencsére imáim meghallgattak, mert Drake 5 perc múlva már ott is volt. Odajött hozzám, majd meglátta, hogy Conor keze vérpiros, az enyém me olyan, mintha most öntötték volna le 1 liter hipóval. Drake leszerelte rólam Conort, majd félig átkarolt, és beszálltunk az autójába. Már nem bírtam tovább, elsírtam magam, és kiposztoltam Facebook-ra, hogy már nem vagyok kapcsolatban.

   Délután elővettem egy csinos darabot, majd Drake-kel indultunk a buliba. Kis ideig dugóba kerültünk, de végül időben odaértünk. Én oda akartam menni a lányokhoz, de Drake hozzám tapadt, ezért inkább megváltoztattam az úticélt a puncsos-tálhoz. Drake szemezett valakivel, de én a tömegtől nem láttam, hogy kivel (Drake kb. egy fejjel magasabb nálam). Hirtelen átkarolt fél karral, mire én csodálkoztam, de ugyanakkor jól is esett. Ekkor hirtelen megláttam közeledni Conort-> ajjaj! Hiszen mi már elméletileg járunk, ha jól követtem a sorokat, tehát most mi lesz? És ha Conor megharagszik rám?? Gyorsan ledobtam a vállamról Drake izmos karját, és úgy tettem, mintha bosszantott volna. Ekkor láttam a szemem sarkából, hogy Conor elmosolyodik, és nyugodtabban közeledik felénk.

-Sziasztok! - mosolygott ránk

-Szia, te is itt vagy?! - mosolyogtam rá vissza, Drake már kevésbé

-Igen! Találkozhatnánk valamikor, már rég nem láttalak!

-Rendben, ezt majd később megbeszéljük, ok? - visszakacsintott

   Fél egy körül hazaértünk. Felmentem a szobámba, de a villany már fel volt kapcsolva. Az ágyamra néztem, ahol Mechi ült ölbe tett kezekkel, és kisírt szemekkel. Odamentem hozzá:

-Mi a baj, Mechi?

-Az egyik lány a suliban megzsarolt. -szipogta

-Mi .... (ekkor eszembe jutott, hogy milyen szemét volt velem, és nekem van egy úgymond bosszúállós énem, ezért nem hagytam félbe a kettőnk kapcsolatát, fél perc múlva hozzávágtam) Szerinted érdekel a nyomorod? Miért nem mondod el ezt a bátyusodnak? Most pedig tűnj el a szobámból!! - mondtam dühöngve

   Mechi sírva kirohant, majd én is bedőltem az ágyba. Elfelejtettem, hogy időátállítás volt, és egy órával korábban szólt az ébresztőórám. Mogorván visszapattantam az ágyba.

    Egy órával később kikószálódtam az ágyból. Felvettem a köntösömet, és mentem reggelizni. Máskor ott szokott lenni az egyik házvehező - lány, de most csak egy tálcányi cikláment lila Cap Ceik süti várt rám, egy kis üzenettel:

 "Elmentem a piacra bevásárolni, a reggeli a tálcán, jó étvágyat!"

   Megreggeliztem, és már indultam is volna el (általában Drake visz el a sportkocsijával, de ma másnapos, úgyhogy mulaszt egy napot, én pedig úgy volt, hogy busszal megyek) amikor kaptam egy üzit: "Szia, érted megyek, 2 perc és ott vagyok!! Conor"

   Szépen is indult a napom. De igen, azt mondtam, hogy szépen INDULT! Kiszáltam a sportkocsiból, de előtte megcsókoltam Conort, miközben egy új lány szúrós szemekkel nézett.

-Ismered azt a lányt? - kérdeztem fontoskodón

-Azt a miniszoknyást?? Még életemben nem láttam, miért?

   Felkeltem, elkészültem, és Drake-kel elindultunk a suliba. Még szerencse, hogy egy osztályba járunk, különben mehetnék gyalog! ... Megérkeztünk a suli elé, Drake kiszált. 10 mp múlva észrevette, hogy nem száltam ki, ezért visszahajolt:

-Mi történt? Miért nem jössz ki? - nézett rám értetlenkedve

-Mindegy, mostmár megyek! - mondtam gúnyosan, és kiszálltam

   Mindenki tág szemekkel követett minket, hiszen Drake a szünet előtt csak 1 napot járt suliba, de mégis, ha valaki kiejti a nevét, mindenki tudja, hogy arról a jóképü, izmos rosszfiúról van szó. Ellentétben velem = a kis árva, aki mindíg lebújik a pad mögé, várja, hogy csengessen, és már nyoma sincsen (a suliból szinte senki sem ismer). Bementünk a terembe, majd szembenéztem a volt áruló szobatárssammal, és gúnyosan elmentem mellette. Leültem egy üres padba, mire odajött Drake is, és leült mellém!

-Ez most komoly? - néztem rá egy félmosollyal 

-Miért ne? Rajtad kívül úgysem ismerek senkit! - mosolygott rám

   Leteltek az órák. Drake-kel elindultunk haza, mikor egy tőlem kb. egy évvel idősebb srác jött oda hozzánk.

-Szia Drake! - és adott neki egy meghívót

-Házibuli? - nézett a srácra kérdően

-Igen, és király lenne, ha eljönnél! - ekkor jól végigmért, majd elmosolyodott - És te is eljöhetnél! Egy csinos lány minden buliban jóljön!

-Rendben, elmegyünk! - vágta rá Drake habozás nélkül, még mielőtt megkérdezett volna

   Még csak azt sem hagyta, hogy szóhoz jussak, csupán fél karral átkarolta a vállamat, és így ballagtatott végig engem a limóig. Közben, nem tudom, de valahogy egyik kicsit jobban megkedveltem Drake-ket.